Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-25 / 42. szám

42-ik szám. J^YLfrYIOÉK. 1913. május 25. 7 Szanatórium Nyíregyházán. A Szanatórium Nyíregyházán, a Káliói- utca 42. sz. alatt van. Építkezese, valamint belső berendezése a mai közegészségügy kívánalmainak megfelel. A szobák világos, kertre néző zárt folyósóba nyílnak, a zajtól mentesek, barátságosak. A gyógyintézet elsősorban sebészeti-, szülő• és nőbetegek befogadását célozza. Felvétetnek azonban belbetegek is és pedig úgy a klinikai vizsgálatok megejtése, valamint gyógykezelés céljából. Az intézetben a következő vizsgálatok végeztetnek : bakteriológiai, szövettani, vizelet, gyomornedv, köpet, bélsár és vérvizsgálat (Wassermann reactio), továbbá Röntgen. Az intézet e célból fel van szerelve egy aseptikus és egy septikus műtőteremmel, továbbá Röntgen és orvosi laboratóriummal, 6 betegszobával. A szobák közül kettő 3—3 beteg, kettő 2—2 beteg és kettő 1—1 beteg számára A betegek a 3 ágyas szobában napi 7 kor., a két ágyas szobában napi 10 kor., az egy ágyas szobában napi 15 korona ápolási díjat fizetnek. Az ápolási díjban benfoglaltatik a teljes ellátás, fűtés, világítás és rendes ápolás. A betegele kezelő orvosukat maguk választják, aki az intézet orvosainak egyikévei történt közös megállapodás szerint gyógykezeli betegét. Az orvosi gyógykezelés- és ténykedésekért külön megállapodás szerinti díj fizetendő. Speciális gyógyszerek szintén külön fizetendők. A betegek kísérői a teljes ellátásért napi 5 —12 koronát fizetnek. Állandó különápolásért napi 6 korona fizetendő. A napidíjak 14 napra előre fizetendők. Az esetleg visszajáró összeget a Szanatórium visszatéríti. A távozást kérjük egy nappal előbb bejelenteni. Fertőző betegek az intézetbe nem vétetnek fel. Az intézet vezetői: Dr. Klekner Károly, kórházi sebész főorvos és Dr. Spányi Géza orvos. Telefon szám 134. A kukorica moly. A kukorica moly Botis nubilaris Hübn. egy lepke, mely a kukoricában számottevő kárt tesz, s gazdáink alig ismerik, s az ellene való védekezésben is teljesen járatlanok. Szárazságra hajló klímánk alatt gyakran nagyon elszaporodik és a tengeri termést sokszor 40—50%-ig redukálja. Ez a veszedelmes lepke juniusban repül, s petéit a kukorica, köles és komlóra rakja A kikelő kis hernyó belerágja magát a növény szárába, azon végig egész barlangokat váj, s ezáltal a növény életerejéből sokat veszít. Később a zsenge tengeri csőbe rágja magát, ott azután nem képződik szem. A megtámadott cső megpenészedik. A végig rágott szár idő előtt érik, s a tengeriszár üstöke letöredezik, ezáltal takarmány értékéből is vészit. Télire a hernyó bebábozódik és vagy a szárban telel át, vagy levonul a tőbe. Tavaszszal kirepül a lepke, s. újra kezdi a káros munkát. A mult évben úgyszólván minden tengeri szár inficiálva volt és egy-egy szárban, tőben 8—10 hernyót is találtam. A csövek morzsolási százaléka mintegy 10—12% veszített, jóllehet a nyáron át megtámadott szár nem hozta a rendes csőhozamot, s igv a tényleges kár mintegy 20—25% volt. Védelmül a tudósok azt ajánlják, hogy a tengeri amint címerét kihányta, a még ott időző hernyóval együtt cimere levágassék és megsemmisíttessék. Eltekintve attól, hogy ezzel a szár értékéből nagyot vészit, kivihetetlen ez a védekezési mód, mert kis gazdáink, sőt uradalmaink is nem hajlandók ekkora áldozatra. A másik mód volna a tengeriszár kukoricaszártépővel való felaprózása és besavanyitása, a földön visszamaradó tövek korai mélyen való leszántása. Gazdáink ezt sem teszik, s itt is csak a teljes egyöntetű eljárás segitene. Nem marad más hátra, mint a vetési — varjú és cinke! Jóllehet Jablonovszky József pereatot mond a varjura, azért ez éven a legpontosabb megfigyeléseket tettem ez irányban. A varjak és cinkék nagymértékben láttak hozzá ezen kártékony rovarok irtásához, s határozottan állítom, hogy alapos munkát végeztek. Csupán ott maradt meg a pille hernyója, ahol a csutkát ugy rakták össze, hogy a madarak hozzá nem fértek, vagy ahol közzé is lőttek, mert a csutkát széjjel rúgták. Mennyire helyén való lett volna a gazdák figyelmét a hasznot hajtó működésre felhívni, amikor az ő vitális érdekükről volt szó. Nálam megkönnyítettük a munkát, széjjel raktuk a csutkát, hogy hozzáférhessenek a madarak. A varjuk és cinkék által felhasogatott és a hernyóktól megtisztított szárakat és töveket felküldtem a Hermann Ottó vezetése alatt álló Ornithologiai központnak és ott nagy hálával fogadták gyűjtésemet. A csutkákról fényképeket készítettek, azokat és a fényképeket gyűjteményükbe helyezték. Ezen megfigyeléseim ábrákkal az Aquilában közölve lesznek, és a majdan megjelenő varjú monográfiában döntő sulylyal fognak bírni azon kérdés eldöntésében ; hasznos-e a varjú ? Érdekesen állapítottam meg, hogy a cinkék is kiveszik részüket a munkából. Ugy a széncinke (Parus maior) mint a kék cinke (Parus coerulens) és mocsári cinke (P. palustris) pusztította a hernyót. Ablakom alatt cinke etetőt állítottam és ott gyönyörködtem benne, miként vésik fel a szárat ezen parányi állatkák és szedik ki a molypille hernyóját. Ugyanis a molypille által inficiált, de egyébként érintetlen csutka kötetet helyeztem el, hogy minden kétséget kizárólag biztosnak vehessem megfigyelésemet. A kísérlet bevált. A varjú munkája durva, elnagyolt, a kis cinke munkája olyan finom, mint a sebész éles kése munkája. Tanulság: A gazda ne várja a tudós világtól, hogy minden baját orvosolja. Nyissa ki szemét és lásson. A varjut^és cinkét pedig óvja, — kímélje. SzomjasgGusztáv. Háborús fekélyek. Első tekintetre azt hihetné az ember, hogy az iskolának vajmi kevés köze van a háborúhoz. Amaz: a legbékésebb foglalkozás, az igazi alkotó munka színhelye; ez: merő vérengzés és pusztítás. De közelebb véve szemügyre az iskolát és a háborút, azt látjuk, hogy ez a két látszólagos ellentét egymással összefügg, valamint hogy az iskola és a béke sem nélkülözik a kölcsönös kapcsolatot. Minden rendű és rangú iskola tanítója tapasztalhatta, hogy a mostani háborús bonyodalmak felette élénken foglalkoztatják a nagy és kicsiny tanulóifjúságot. Ebben nem látunk bajt, sőt az monthatnók, hogy ez rendjén van, mert a helyesen értelmezett állampolgári nevelés megkívánja, hogy az ifjúság elméjével és szivével résztvegyen mindenben, ami az országot, a hazát közvetve vagy közvetlenül érinti. Ne ijedjünk meg tehát attól és ne botránkozzunk meg rajta, ha az ifjúságból az ilyen aktuális érdeklődés önként kitör: hanem ellenkezőleg, használjuk fel ezeket a kedvező alkalmakat és fogékony állapotokat arra, hogy a jövő nemzedéket kellőképen felvilágosítsuk, tájékoztassuk. Vezessük rá az okok és okozatok összefüggésére; tanítsuk meg arra, hogy nyers ösztöneiket megfékezzék, nehogy megondolatlan cselekedeteikkel magukat és szüleiket károsítsák, megtévelyedetett és hazafiatlan tetteikkel pedig a közvéleményt megbotránkoztassák. Ha meggondoljuk, hogy mindaz, ami a napilapok útján nyilvánosságra került, csak egy részét teszi annak, ami valóban megtörtént, úgy lehetetlen az életnek ezen legvalóbb aktái mely megindulás, szomorúság, sőt megdöbbenés nélkül fogadni. Az az anyag, melyet a mostani háborúk nálunk, Magyarország iskoláiban felszínre vetettek, két csoportba sorozható. Az elsőbe a magán- vagy családi jellegű megnyilatkozások tartoznak ; ezeket a környezet és hangulat váltja ki a gyermeknek, ifjúnak örökké éber kalandvágyából. Ilyenkor a „háborúsdi" játék (?) vígan folyik, de hogy helyenként milyen szenvedélyességgel, azt két eset igazolja, araikor az egyik játszótársat agyonlőtték (Piskolt), egy másikat pedig bicskával szúrtak le (Békéscsaba), Kis katonaszökevényekből kerek egy tucatot mutathatnank be; nagyobbára 10—13 éves gimnazisták, akik rendesen lopott pénzzel vág tak neki a világnak, hogy hol a töröknek, hol a szerbnek, hol a bolgárnak legyenek segítségére, mignem valamely utközi állomáson a csendőrség lefülelte őket. A Szerémségben akadt egy 17 éves gimnazista, aki főbelőtte magát, mert atyja nem engedte meg, hogy önkéntes legyen a szerb hadseregben. Jóval aggasztóbb az adatoknak másik csoportja; értem azokat az ellenséges nemzetiségű mozgalmakat és jelenségeket, amelyeket a háborús események főleg a délvidéken felszínre vetettek. íme kaleidoszkopszerű felsorolásban,, hogy mi minden történt és történhetett nálunk. Tüntetés és izgatás a magyar állameszme és általában a magyarság ellen: szerb tanitó (3 eset), szerb tanár (2), pánszláv tanitó, gör. kath. lelkész, tanítóképzői növendék, oláh kispapok, horvát tanitók, szerb diák; sztrájk román tanítóképzőben. Magyar tanulók üldözése oláhok részéről, magyar tanitó üldözése svábok és oláhok részéről (2 eset), magyar nyelv üldözése oláhok részéről stb. Kémkedés, hazaárulás : szerb tanár, tanitóképezdei igazgató, pópa, joghallgató, gimnázista, irredentista pánszláv deákösszeesküvések a felvidéken (4 helyen) stb. Ezen komprimált bűnlajstrom látára az olvasóval együtt azt kérdezzük, vájjon mindez rendjén van-e s vájjon normálisak-e ezek a tünetek? A legenyhébb válasz az lesz, hogy ez az állapot beteges, veszedelmes és tarthatatlan s azért mihamarább és gyükeresen kell rajta segíteni. Ebben a képtelen és visszataszító helyzetben egyetlen vigasztaló vonást fedezünk fel: a magyar fajnak, az államfenntartó elemnek szinte emberfeletti uralmát, higgadtságát, béketürését. De amikor méltó öntudattal hivatkozunk erre a fensőséges béketűrésünkre, ugyanakkor jogunk, sőt merőben kötelességünk az eddiginél behatóbban azon gondolkodni, hogy ezeken az állapotokon hogyan segíthetünk minél alaposabban, minél gyorsabban. Ha Bismarck azt mondta, hogy a tanítómester dönti el a csaták sorsát; ha Jókai azt vallotta, hogy a tanítóság készíti elő és biztosítja az országok békés fejlődését, akkor mi hozzátehetjük, hogy valamely ország belső : nemzetiségi, felekezeti, társadalmi békéjének is a tanítómester a leghivatottabb megteremtője és őre. Ezt a békés fejlődést pedig mi nem erőszakkal, kényszereszközökkel képzeljük, hanera okossággal és jósággal, de mindenesetre azzal a bölcsességgel és erélylyel, mely a sikert biztosítja. A további elmélkedéseket nyugodtan bízhatom az olvasókra, akik velem bizonyára egyetértenek abban az igazságban, hogyanérazetileg érző, gondolkodó és cselekvő magyarságnak legbiztosabb záloga a magyar érzelmű, szakképzett, lelkiismeretes és buzgó tanitó ki. inhéiz;. Most az operette-saisonban vagyunk. A régi recipe. Az énekestagokat agyonfárasztják, aztán egy hónappal előbb szabadságra bocsátják — és akkor jő a drámai idény. E hét műsora: Vasárnap Limonádé ezredes, szerdán—csütörtökön Tengerész Kató, — szombaton—vasárnap Cigányprímás. Egy hét alatt három drámai mű, és hat operette. Ennek a hatása, hogy a Tengerész Kató már kissé fáradtan ment. A Népopera eme kis slágere egyedül Borbély Lilinek ad alkalmat, hogy jó kedvét, kedvességét, sze| retetre méltóságát, itt-ott énekművészeiét, szép nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u.5