Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-11 / 38. szám

Nyíregyháza, 1913. május 15. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 39. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fiil., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Tüzes nyelveit—alvó lelkek. Monda nekik : Vettetek-é Szent Lelket ? Azjk pedig mondának néki: Söt inkább azt sem hallottuk, hogyha vagyon-é Szent Lélek. Ap. Csel. 19. 2. A pünkösd világtörténelmi jelentőségű csodája szerint az egybegyűlt tanítványok „látának kettős tüzes nyelveket ' és üle mindegyikre azok közül és megtelének mindnyájan Szent Lélekkel." Etézusnak keményfejü neofitái azonban Pál apostolnak fentidézett kérdésére teljes őszinteséggel csak annyit válaszolhattak, hogy azt se hallották, vagyon-é Szent Lélek. Ki tagadhatná, hogy ama tüzes nyelvek ma is érthetően szólnak hozzánk a könyvek könyvének lapjairól ? S ki ne érezné mégis, hogy sikertelen az a beszéd, amely süket fülre, érzéketlen szívre talál ? Be kell vallanunk, ha mi is őszinték akarunk lenni, hogy bennünk is vajmi kevés a lélek, az a lélek, amely nagy fellángolásra, nagy elhatározásra és nagy cselekedetre képes, hogy az egyént, nemzetet s általa az emberiséget az erkölcsi, szellemi és anyagi haladás utján előbbre vigye. És én nem tudom, sötétség-e, fásultság-e, vagy éppen cinizmus az oka, hogy majdnem teljesen meddő, tehát hiábavaló munkát végeznek a mai kor tüzes nyelvei. Vagy talán mind a három egyesül bennünk a huszadik század nagyobb dicsőségére ? ! Az a gúnyos mosoly, vagy legjobb esetben vállvonogatás, amelylyel a mának fiai az erkölcsi törvény hirdetőinek kettős tüzes nyelvét fogadják, kétségtelenül nagyfokú cinizmusról tesz tanúbizonyságot s lehervasztja a javulás legkitartóbb reményének viharedzett virágait is. Mi nem szeretjük, ha prédikációkkal tartanak jól bennünket. Az a közöny, melylyel a félig alvó lélek a munkára, serkentő szózat hangjára fanyalogva, sőt méltatlankodva neszel, mi lenne egyéb, mint a fásultság átka, a haladás legveszedelmesebb kerékkötője ? Mi nem szeretjük, ha keleti kényelmünkben háborgatnak bennünket. Még a világosságot se szeretjük, sőt ezt talán a legkevésbbé, mert az idők folyamán mindegyre fokozódó sötétséghez szokott szemünket bántja a fény s a nemzeti bűneinket ostorozó tüzes nyelvekben nem érezzük meg a lelket : a felvilágosító, meggyőző és megnyugtató igazságnak lelkét. Bizony-bizony annál hasonlatosabbak vagyunk az eíézusi tanítványokhoz, mennél kisebb mértékben végezte el a tüzes lélek bennünk is a maga tisztító, felemelő és boldogító hivatását ! E nagy munkakörből elegendő csak egyet kiragadnunk, szellemi tehetségeink müvelésének, nemzeti kultúránk lejlesztésének nagyjelentőségű munkáját, s ebből az egyből kellő világosság esik a többire is a pünkösdi nap átható fényében. Azt mondja e fényben megjelenő lélek, hogy „legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes !" A tökéletesedés útját pedig ez az ige mutatja meg a legvilágosabban : „Elmenvén tanítsatok minden népeket !" Jertek, tüzes nyelvek, ébreszszétek fel alvó lelkiismeretünket ! Mutassatok rá, hogy a mi nemzeti energiánk teljesen kimerül a nagyhatalmi érdek mindent elnyelő szolgálatában, s alig ismerünk más politikát, mint az uralmon levő, vagy annak megszerzésére törekvő pártok mesterségesen nagyra felfújt, lényegében azonban kicsinyes játékait! Mikor fogjuk belátni, hogy nem a militarizmus, hanem a kultúra teszi a nemzetet igazán nagyhatalommá ? ! De még az előbbinél is súlyosabb az amásik kérdés-, hogy művelt társadalmunk ismeri-e oktatásügyünk szervezetét? látja-e annak legalább szembetűnő hiányait? iparkodik-e pótolni más munkával elfoglalt nemzetünknek évszázadok óta ránk nehezedő kénytelen mulasztásait? Jertek, tüzes nyelvek, nyomjátok lelkünkre a komoly vád bélyegét! Mutassatok rá, hogy mi vajmi könnyen átsiklunk e kérdések fölött s magukra hagy„jegyzőné tekintetes asszony". Irta: Balogh Lajos. Igazán furcsa cím ! Hát még napjainkban is vannak .tekintetes asszonyok" ? És ha vannak, a jegyzőné aszszonyok is „tekintetes asszonyok* ? Hasonlók ama régen sírba szállt tekintetes nagy asszonyokhoz, akik tündököltek minden női erényben díszei voltak a nemzetnek, a hazának s akiknek emlékét hálás kegyelettel őrzi az utókor ?! Ezekre a kérdésekre válaszol Kolozsvármegyének érdemdús alispánja: Dózsa Endre úr, abban az előfizetési felhívásban, amelylyel „Cinka Panna" című, sajtó alatt levő 2 kötetes regényét .valamennyi községi és körjegyzőné tekintetes asszonynak" annyi közvetlenséggel s oly meleg bensőséggel ajánlja. Nem idézem itt ezeket a szívből jött és szívhez szóló, derűt és melegséget lehelő gyönyörű sorokat. Ott, annak az értékés és irodalmi becsűnek Ígérkező műnek első oldalán kell azokat olvasnia mindenkinek, akit a „jegyzőné tekintetes asszonynak" sorsa közelebbről érdekel. De leborulok ez előtt az egész nagyságban mutatkozó, alárendeltjeinek sorsával törődő s e sorsnak javításáért mindenkor sikra szállni kész, kiforrott főtisztviselő előtt s küldöm neki mély hálával és tisztelettel eltelve és ennek az én „tekintetes asszonyomnak" forró köszönetét azokért az elismeréstől duzzadó, még a pokolnak minden kínjai és sanyaruságai között is megnyugvást és gyönyörűséget keltő igaz soraiért, amelyek csüggedő lelkünkbe ujabb erőt és ujabb kitartást öntenek. Nekünk községi jegyzőknek és ezeknek a tekintetes asszonyoknak nevezett, velünk tűrő, velünk szenvedő élettársaknak lesújtó aggodalommal kicsordulásig telt lelkünk emez oltárképeinek, csak agy szerény morzsácskája is jól esik az elismerésnek; annak tudata pedig, hogy egy benső életvilágunkat közvetlen közelből szemlélő fennkölt gondolkozású, a közéletben hivatása és egyéni kiválóságai folytán nagy sulylyai biró hivatali felebbvalónk foglalkozik velünk érdemünk szerint: meghat, örök hálára kötelez és egekig emel. Melegen érző szíve ennek a mi minden tiszteletünk és minden szeretetünkre érdemes egész férfiúnak megdobban a falusi jegyző füstölgő kéményének láttára; a nyitott ajtó s a „tekintetes asszonyinak csalogató muskátlis ablaka, fehér, terített asztala, régmúlt időknek porbahullt nagy alakjait idézi lelki szemei elé s megszületik forrongó agyában ama mély érzésre valló gyönyörű gondolat, mely a „jegyzőné tekintetes asszony" muskátlis ablakáról, terített asztaláról immár szálló igévé lett széles e hazában. És ez az Erdély bércei között fakadt, folyók hullámain ringott, a susogó szellő gyöngéd leheletével ápolt és terjesztett szálldogáló ige belopja magát a muskátlis ablakon, besurran a zárt ajtó kulcslyukán, ellenállhatatlanul befurakodik a köztudatba s oda, arra piedesztálra emeli ezt a mi „tekintetes asszonyunkat", lelkünknek ezt a nemesebbik felét, ahová csakugyan való ; ahonnan soha meg nem szünőleg szórja lelkünkre kiapadhatatlanul gazdag szívének terményítő hímporát s árasztja reánk jóságának, szeretetének azokat az örökké fénylő és melegítő sugarait, amelyek bevilágítanak gondterhes életünk sötét éjeiébe, megedzik pusztuló idegeinket s alkalmassá tesznek bennünket súlyos kötelességeink további teljesítésére. Mert ez a mi tekintetes asszonyunk nemcsak élettárs, nemcsak gyermekeinknek szerető édesanyja, hanem egyszersmind munkatársunk is, kinek feladata más asszonyok tevékenységi körétől sokban különbözik. Csak azok az Isten háta mögötti falvak községházainak szurtos ronda falai, azok a szuóriási választékban méieszltott árban órás és ékszerésznél Nyíregyháza, Zrínyi llona-u. 3. Telefon 252.