Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-05-04 / 36. szám

4 36-ik szám JfYtolDÉK 1913. május 4 ben. hosszában az erdő árnyas fái között mindenfelé, jó kedvvel, kitartóan. A többi iskola is itt szokta tartani május végén, vagy junius elején nyári mulatságát. De naponként is sokan rándulnak ki a városiak közül e kellemes üdülőhelyre. Különösen pedig ünnepnap és vasárnap népes a Sóstó környéke. Petz Margit képkiállítás Néhány nap alatt mintegy varázsütésre lett ösmertté és keresetté Petz Margit neve a főváros művészköreiben. Egész a mult év decemberében megnyitott s váratlanul frappáns sikert aratott gyűjteményes kiállításáig csak nagyon kevesen voltak akik tudták, hogy ez a fiatal magyar leány aki a külföld nagy művészi metropolisaiban izmosította tehetségét évek hosszú során át, — erőteljes és mégis finom művészi egyéniség. Petz Margit egyaránt típusa a modern nőnek és a modern művész leánynak. Azok közé tartozik akik hatalmas energiával törnek előre a nő részére ma még alig járható utakon és akik határt nem ismerő akaraterejükkel valószínűsíteni képesek annak lehetőségét, hogy közéig az idő amikor a nőnek évezredek során erőszakkal elnyomorított, lesatnyitott testi és szellemi energiája eléri a férfi színvonalát. Mindezt pedig azért tartottuk szükségesnek előre elmondani, mert máskép csak nehezen tudnánk megérteni a Petz Margit sajátos művészetét. Mert az ő egyénisége az ő művészete. Minden képében, minden kis rajzában ván egy csomó' friss energia, a merész vágy valami újnak alkotására, de benne van a női lélek finomsága és a dekadens túlzásoktól félő természete is. Sokat ígérő erős tehetség Petz Margit akit megösmerni annyi mint megérteni és szeretetünkbe fogadni. Hogy pedig nekünk' ehez a megösmerkedéshez rövidesen alkalmunk nyilik azt örömmel jelezhetjük, mert amint örömmel értesülünk a fiatal művésznő pünkösd első napján megnyíló gyűjteményes kiállításán városunk közönségének is be fogja mutatni hat évi szorgalmas munkálkodásának eredményét A kiállítás a városháza dísztermében nyolc napig lesz nyitva. Befejezésül pedig két előkelő fővárosi lap véleményét közöljük melyek a művésznő budapesti kiállítása alkalmával láttak nyomdafestéket. Pester Lloyd: Valószínűleg még sokan emlékeznek azokra a rajzokra, melyek egy időben a Wochéban és a Westermanns-Monatshefte-ben egész sajátos formában jelentek meg. A rajzok Petz Margit kisasszonytól voltak, aki lelkiismeretesen befejezett tanulmány után, melyről számos lap tesz taE napok egyikén találkoztam Magával. Fényes, lángoló szeme hosszan rám nézett. — Halottam, hogy mit akar tenni. Végtelenül nemes lélekre vall, de azt hiszem, csacsiságot cselekszik — mondotta. És én elkezdtem beszélni magának. Elmondtam, milyen őrülten szeretem, mennyire beleégett a neve, a képe a lelkembe. De nem szóltam eddig. Most, hogy visszavonhatatlan határozottsággal megindultam egy másik irányba most mindent elmondhatok. Részben azért cselekszem ezt a gigászi tettet, hogy e rendkivüliség révén szivébe vésődjék az emlékem. Beszéltem hosszan, forrón. És maga szomorúan, részvéttel, szeretettel, hosszan rámnézett. E tekintet a lelkembe hatolt. Köny szökött a szemembe és remegő hangon fordultam magához. — Engedje meg, Drága Mindenem, hogy megcsókoljam. Megengedte. A mennyország minden gyönyöre szállt a szívembe, midőn édes ajakát áhítatos gyöngédséggel megcsókiltam és drága, pihegő testét mellemhez szorítottam. Aztán elváltunk. Maga menyasszonya lett az ideáljának, én meg szavamat álltam. És boldog vagyok. Szomorú magányomban, (mert a névleges házasság rövidesen felbomlik, együtt különben se éltünk) a Maga édes alakja lebeg előttem. És ez a legnagyobb boldogság. Köszönöm Magának, Édes! Boldogan várom a halált. És Maga is legyen boldog. Ne higyje, — ha igazat mondott az álom, — hogy velem boldogabb lenne . . . A tüdővéss hamar széttépné a boldogságunkat. Ezt akartam megírni magának! Feledjen el! Isten vele! Isten vele! Béla. nuságot most saját műtermében a Falk Miksa-utcában képeiből és grafikai munkáiból kiállítást rendez. Tehetsége a karakterizáláshoz többféle tekintetben nyilvánul meg, de mindazonáltal nekünk legjobban tetszenek a humoros szövegmagyarázó rajzokhoz hasonló, jellegzetes törekvést dekoratívval kapcsoló dolgok. Nyugat: Csöndes finom uri és kedves törékenységü lány, aki tud hinni önmagában s akit talán leginkább a vonalpoézis fanatikus költőjének lehetne nevezni. Mesterségéből sokat tud s vonalszerelmével különösen pasztelképeivel s épen a vonalszerelméből fakadt nagy dekoráló képességével szinte zavarba hozza az embert. A Szaboicsvírmegyei Tanitó Egyesület Köre. Tanító tanítónői továbbképző szünidei tanfolyamok! A vallás- és közoktatásügyi m kir. miniszter urnák f. évi április hó 16-án kelt 49.348/913. sz. rendelete értelmében értesítem Szabolcsvármegye területén működő elemi népiskolai tanerőket, hogy folyó évi nagyszünidejében a korábbi évekhez hasonlóan, három hétre terjedő tanítói és tanítónői továbbképző tanfolyamok fognak tartatni; még pedig: tanítók számára a csurgói, kiskunfélegyházai lévai és sarospataki állami elemi iskolai tanítóképző intézetekben, tanítónők részére pedig a sepsiszentgyörgyi és szabadkai állami elemi iskolai tanítónőképző intézetekben. Mindegyik tanfolyamra 50-50 hallgató vétetik fel, kik közül 30-30 hallgató állami költségen kap az intézet internátusában szállást és étkezést és ezenfelül 15-15 kor. utazási költségben is részesül. A saját költségükre jelentkező hallgatók ingyen szállást és mérsékelt áron étkezést is kapnak a képző intézetben. A fent felsorolt tanfolyamok bármelyikére való felvételért folyamodhatnak az ország bármelyik részében lakó és bármilyen jellegű elemi népiskolánál működő okleveles tanítók és tanítónők. A felvétel iránti bélyegtelen kérvények hivatalomba nyújtandók be. A pályázat határideje: 1913. május hó 15. A határidőn túl érkezett kérvényeket figyelembe nem vehetem. Nyíregyháza, 1913. április hó 28-án. Lengyel József, kir. tanfelügyelő. Miért késik? A tanítók illetményeiről szóló törvényjavaslatot már rég letárgyalta az országgyűlés mindkét háza. A tárgyalás során hozsannát zengtek a t. Házban a közoktatásügyi miniszternek kitűnő törvényjavaslatáért. A tanítóság körében is visszhangra talált ezen érthetetlen dicséret, elenyésző kis körben ugyan és gerinctelenségükben talán képesek lettek volna kétrét görnyedve kézcsókra menni azért, mert fáradságos munkájuk valamimivel tisztességesebb javadalmazásban részesül. Nem haragszunk azért reájuk, mert egy fecske nem csinál nyarat. Egy-két ember gerinctelensége nem vett árnyat a tanítóságra. Meg aztán ők tudják, miért tették. De hagyom ezt. És visszatérek a fent szóban levő törvényjavaslatra, amely teljesen elkészült állapotban már két hónap óta várja azt a fontos aktust, ami egy név aláírásból és kihirdetésből áll és ami a törvényjavaslatot kötelezet erővel biró törvénye teszi: a szentesítést. Érthetetlen okból késik a fizetésrendezési törvény szentesítése érthetetlen az a hallgatás, melylyel ezt az ügyet kezdettől fogva kezelték. Nem tudom másnak, de nekem nagyon gyanús e hallgatás. Egy hódmezővásárhelyi tanítót azért üldöznek, mert érzelmei a köztársasági párthoz vonzák. A hatalom belekotorászott egy ember lelkivilágába s azt akarja érőszakolni, hogy tegyél más fejet a régi helyére, cseréld ki a lelkedet. Mert baj az, ha a tanítók mernek gondolkozni: ez egyet jelent azzal, hogy egy generáció multán ezrek és ezrek gondolkodnak így. Ha egy iparos legény köztársasági párti lesz, azzal a kiskutya sem törődik, de egy tanító ?! Ezt azonnal fülön kell fogni. Bezzeg nem bántanák, ha — tegyük fel — munkapárti volna. Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona. A szabolcsvármegyei tanítóság kartársi érzületének záloga az Otthon, melyet a szeretet van hivatva ápolni, ez lesz hivatása fejleszteni. Érzi a tanítóság, súlyosan érzi a széthúzás okozta veszteséget és a közeledő veszélyt, mely a tanítót a tanitó még nagyobb ellenségévé teszi, idegen érdekek szolgálatába hajtja. Kell, hogy a tanítóság öntudatra ébredve, ne az alacsony érdekek középkori szolgája, hanem a közérdek önzetlen harcosa, a haladás úttörője, a szeretet és béke megtestesítője legyen. Mert valamint az egyéni boldogság, ugy a társadalmi osztályok és népek boldogsága is a béke, haladás és szeretet alapelvein nyugszik. Ez alapelveken fog nyugodni az Otthon, cselekvéseink kutforrását és célját is ezek fogják képezni. Az otthon lesz hivatva a megye tanítóságát a szeretet láncaival — melynek lelkes hirdetői, de a gyakorlati életben megtartói nem vagyunk — egybefüzni, hogy a profán kezek ne választhassák szét, ne tehessék a tanítót a tanitó ellenségé. Az Olthon lesz a próbaköve annak, hogy kik értették meg a kor intő és hivó szózatát, kik vannak telve nemes vágyakkal, kik óhajtják ezek méltó kielégítését. Fölemeltük zászlónkat s végig hordoztuk a megye tanítósága előtt. Fölemeljük gyönge szavunkat, átadjuk a sajtó erejének továbbítás végeit üzenetünket: emeljétek föl sziveiteket! Jöjjetek szegény kartársak az Otthonunkba, hol nem nézik majd, mint a külvilágban, hogy mellényetek és kabátotok van-e oly fényes, mint a pirók madáré, hanem figyelik sziveteket, hogy rezgése, mint a csalogányé gyönyörködtesse, átjárja, rezgésbe hozza a sziveteket. Jöjjetek idősebb kartársak s adjátok le gazdag tapasztalataitokat! Jöjjetek ifjak mutassátok meg erőiteket! Jöjjetek mindnyájan a kartársi szeretet kibontott zászlaja alá, hogy a béke után haladhassunk előre! Felhívásunkkal egyidejűleg leadjuk az Otthon rendes tagjainak névsorát, kérve az illetőket a 2 K. beíratási és az 1913. januártól esedékes tagsági dij lefizetésére, megkönnyítve ezáltal is Lengyel Miklós pénztáros nehéz munkáját s megjutalmazva az önzetlen munkásságát és azt a kartársi szeretetét, melynek oly ragyogó példáját adta. Végül megjegyezzük, hogy a pénztárnok a hivatalos közlönyüukben hétről-hétre elszámol. A „Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona* rendes tagjainak névsora: Bacsó Irma Kemecse, Bajzák Ernő Tiszabercel, Balogh Irén Ujfehértó, Bandár Miklós Ibrány, Bán Lajos Kisvárda, Bedő Miklós Sóstóhegy, Bercsényi Pál, Bockó Elek Nyíregyháza, Borsó Imre Ramocsaháza, Bugyi Endre Rakamaz, Gzimbolinecz Emil Nyírgyulaj, Demeter Bála Nyíregyháza, Demeter Ferenc Napkor, Delczeg Sándor Kemecse, Dömötör Ferenc Napkor, Farkas Klára Rakamaz, Fekete István Nyíregyháza, Fekete Ilon Napkor, Filep Endre Nagyhalász, Fülöp Vilma Apagy, Gaál János Kisléta, Gáspár Gyula Nagykálló, Gáspár Lajos Piricse, Hadzsega Gyula Timár, Harajda József Gáva, Hornyik János Ibrány, Iváncsó Emma Nyíregyháza, Jáger Péter Nvírbogdány, Kádár Imre Nyíregyháza, Kálmánczy Erzsébet Nagykálló, Kántor János Buj, Keeskeméthy Mihály Kótaj, Király Imre, Kohn Izsák Nyíregyháza, Kovács István Tiszabercel, Kováts János Nyíregyháza, Kozsár Gyula Nyíribrány, Köröskényi János Feketehalom, Krasznai József Buj, Kubacska István, Kubik Róza Nyíregyháza, Kuhár István Piricse, Kun Bertalan Pa&zab, László Gyula Nagybáka, László Zoltán, Lengyel József, Lengyel Miklós, Leskó Sándor, Luka Jenő Nyíregyháza, Magyar Pál Tiszabercel, Mihovecz Rezső Rakamaz, Nagy Béla Nyírtura, Nagy Borbála Ujfehértó, Nandrássy Aurél Nyíregyháza, Nádassy László Kállósemjén, Neumann Jenő Nyíregyháza, Németi István Ibrány, Orsovszky Gyula, Orsovszky Mária Nyíregyháza, Osváth Géza Nagyhalász, Ozvald József, Pataky Lajos Nyíregyháza, Pávay Andor, Pávayné Krómy Vilma Napkor, Pelhrimovszky Sári Oros, Pelsőczy Kálmán Ujfehértó, Piovarcs Gyula Nyíregyháza, Pócz Béla Nyírbakta, Radványi Sándor Kótaj, Rácz János Kisfástanya, Remetei Juliska Vencsellő, Rolkó Gyula, Ruhmann Andor Nyíregyháza, Sas Pál Levelek, Sájermann Ferenc Nyíregyháza, Seres István Nyírtét, Smicer Ágost, Solcz Oltó Nyíregyháza, Stima Endre