Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-05-01 / 35. szám
35-ik szám. JSfYÍRYIDÉK. 1913. május 1. 3 ez oly kevés, hogy külön vastalanitó berendezésről nem kell gondoskodni. Ellenben például a külföldön Németországban Hamburg, Berlin, Braunscbweig városok vízvezetékeinél, Magyarországon Marosvásárhely, Kisbér, Arad, Temesvár és a szomszédos Tokaj vízvezetékeinél is a kutakból nyert vizet csak előzetes vastalanitás után nyomják a vízvezetéki csőhálózatba. Ez a vaslalanitás a nyert és szolgáltatott vizet valamivel megdrágítja ugyan, de Dem jelentékenyen. A bizottságban felmerült aztán az a kérdés, hogy még mindig kisért Nyíregyházán az a vélemény a nagy közönség körében, hogy nem volna-e helyesebb, olcsóbb és célszerűbb, ha a város letenne a mélyfuratu kutakból való vizszerzés gondolatáról és a Tiszából szállíttatná a vizet Nyíregyházára ? Pazár István miskolci vizmüigazgató kifejtette, hogy van tudomása erről az aggodalomról, valamint arról is, hogy sokan azt hangoztatják, hogy várjuk be előbb a debreceni vízvezeték eredményeit. Ez utóbbira megjegyzi, hogy a debreceni példa Nyíregyházán nem lehet magába véve irányadó. Ott, mint az eddigi nyíregyházi próbakutak igazolják, egészen mások a talaj és vízviszonyok. Ott durvaszemcséjü homokrétegből kapják a vizet ; mig a nyíregyházi vizadórétegek finom szemcséjű homokból állanak. A tenger színe feletti magassági viszonyok is mások. Egyébiránt a debreceni vízmű már mult hétfőn megindult. Ami a Tisza vizének felhasználását illeti, ebben a tekintetben már kifejtette több ízben nézetét, mely megegyezik az összes hasonló kérdésekkel foglalkozó szakemberek nézetével. Nem ajánlhatja ezt a tervet, mert a nagy távolság miatt a vízmű létesítése maga is sokkal, milliókkal többe kerülne. A Tisza vizének változó hőmérséklete is kedvezőtlenebb emberi élvezetre, mint a mély furatu kutaké. Hivatkozik arra, hogy a külföldi folyómenti városok, ahol régen, esetleg évszázadok előtt létesítették a vízvezetéket a folyó vizének felhasználásával, egymásután áttértek a mélyfuratu kutak rendszerére. Hivatkozhat azonban klasszikus hazai példákra. Szeged a Tisza mellett mély furatu kutakból csinálta meg a vízvezetéket; ellenben az ugyancsak a Tisza melletti Szolnok a Tisza vizének felhasználásával. És Szegeden a víz egység ára 12 fillér; Szolnokon 40 fillér. Szegeden a vízmű kifizeti magát, pedig minimális árakat szabtak meg; Szolnok város a legutóbbi évben 30,000 koronát fizetett reá. Szegeden szívesen iszszák a vízvezetéki vizet; Szolnokon 1 szavazat — mormolta csendesen Péter — Nem volt éjjelem, nem volt nappalom. Egyszer a fivérem meglátogatott bennünket s anyósom feleségem előtt azt mondta, hogy én vagyok edes anyám büszkesége s hogy mily büszkén mutogatja minden ismerősének, a hires „Lelki Klinikát" a melyet az ő derék, jó fia Mihály irt. De tovább nem folytathatta, mert anyósom közbevágott. Nem csodálom ! Minden anya gyönyörűnek tartja a saját magzatát. Pedig köztünk legyen mondva, a tanár ur egy közönséges fickó, léha fráter . . . Borzasztó — szörnyűködött Szent József, Kempisz Tamás és VI. Adorján. . . . Négy szavazat — morogta Péter — Ha törődtem a gazdasággal az volt a baj, ha nem törődtem, azért szidott. Ha álltam: ablakos volt a nevem, ha ültem elzavart ghelyemről. De hát miért nem helyeztetted át magadat ? — kérdezte iszonyodó arccal Szent Tamás és Melanchton Fülöp. . . . Hat szavazat — jegyezte Péter. Éppen arról akarok beszélni. Egyszer az én szerető, jó feleségemmel megbeszéltük, hogy elég volt immár a keserű italból. Más városba helyeztetem magamat. Mikor anyósom értesült a tervünkről, kijelentette : hogy ő örvendene legjobban, ha engemet Szatmárról mennél messzebb tudna. De a feleségem nélkül, mert ha a leánya mozdulni mer. a szent zsoltárokra aki csak teheti, csak mosásra használja a vízvezeték vizét. E tekintetben egyébként, azt ajánlja, hogy minden további kételyeknek elejét veendő, forduljon a város a belügyminisziérium műszaki osztályához, mit szól ahhoz az eszméhez, hogy Nyíregyházán esetleg nem volna-e helyesebb a Tisza vizéből ellátni a tervezett vízvezetéket ? Végül még elmondotta, hogy a legjobb akarat mellett sem szabad azt hinni és remélni, hogy a vízvezeték, — még ha a pénzviszonyok megengednék is — egyhamar elkészülhet. Ehez még sok időre van szükség. A kutak megfúrása, a csőhálózat, a víztorony stb. terveinek elkészítése, az ajánlati verseny megtartása, a munkálat kiadása, a munkálat végrehajtása éveket vesz igénybe. Ugy, hogy ha még ebben az évben sikerül az elvi kérdésekben végleges megállapodásra jutni és azután sem merülnek fel semmi hátráltató akadályok, számítása szerint a nyíregyházi vizmü az 1916. évnél előbb készen nem lehet. A bizottság köszönettel fogadván a nyert felvilágosításokat, azt határozta, hogy első sorban a belügyminisztérium műszaki osztályának véleménye kéressek ki a Tisza vizének esetleges felhasználása kérdésében. Lelkészbeiktatás. A téglási ref. egyházközség vasárnap, április 27-én iktatta be uj lelkipásztorát. Az egyház b. e. Ablonczy László korai halálával ürült meg. Het hónapig várakoztak a jó téglásiak, mig az Amerikában szolgáló ifjú Andrásy Kálmán, kit egyhangú bizalommal hívtak meg, elfoglalhatta állását. Az idő végre is bételt. Megérkezett az uj lelkipásztor, kit annál nagyobb érdeklődéssel vártak, mert közülök egyetlen lélek sem ismerte, nem látta. Csak jó hírét hallották. Biztak annak a közmondásnak az igazságában „alma nem esik messze a fájától." Az öreg fát, id. Andrásy Kálmánt, ismerték gazdag gyümölcseiről, nemes lelkéről. Remélték, hogy abból a lélekből, abból a szikrából, mely az édes apában él, élni fog a fiúban is. S „ez a lélek nem lesz erőtlen munkása az Isten országának. A gyönyörű tavaszi vasárnap kedvezett az ünnepség fényének, sikerének. Nemcsak a téglásiak apraja-nagyja, vett abban részt, de messziről is eljöttek a tisztelők és jóbarátok. Zsúfolásig megtelt a templom. Az egyházmegyét Korocz József egyh. m. főjegyző képviselte, ki igen bölcs és gazdag tévén kezeit mondja ki a legrettenetesebbet: az anyai átkot. Ettől féltünk mi ! . . . Iszonyatos! kiáltották magukból kikelten Mohamed, Aranyszájú Szent János, Nikodémus, Zoroaszter s a bibliai József. Tizenegy szavazat mondta csendesen Péter. — És én feleségemre való tekintettel filozófusi türelemmel tűrtem nyomorúságomat. Krisztusi türelemmel — igazította helyre Pál apostol, Szent Bernáth és Kolumbus Kristóf. . . . Tizennégy szavazat — dörzsölte kezeit Péter — végre rámpillantott a jóságos Isten! Meghalt az én kínzóm s én megbocsátottam neki tiszta szivemből, mint ahogy Isten parancsolta. Magunkra maradván feleségemmel a diszes ravatal mellett, behoztam Lelki Klinika cimü filozófiai munkámat s abból a halott tiszteletére felolvastam a legszebb részt, a halálról írottat. . . . Nemes cselekedet! — bólogatott Loyola Ignác és János, az evangélista. Tizenhat szavazat — olvasta Péter. — De egyszerre csak elállt a szívverésünk is. A ravatal megmozdult, anyósom felébredt, mert csak tetszhalott volt s rám kiáltott: Bámészkodunk ugy-e tanár ur, hogy felkeltem halottaimból ? Kár volt még őrülni! Hanem fösvény Uram csak ily hitvány ravatalt érdemelt a gazdag anyós ? Szóljon már! Megbambult talán, hogy oly bámészan néz reám s ugy szorongatja kezében azt a könyVet? tartalmú beszéd kíséretében iktatta be az ifjú Timótheust. Ott voltak gr. Dégenfeld Pál egyházi főgondnok, Veszprémy István orsz. képviselő, az apa, Andrásy Kálmán buji, Szikszay András ibrányi, Veress Károly nyírturai, Tomory Dezső szabolcsi, Bálint János geszterédi, Porsolt István ujfehértói lelkészek, Rózsa Ernő főszolgabíró, Aranyoss József ujfehértói főgondnok, Szabó Gyula tanitó s ezeken kivül még sokan. Az igtató lelkész, Korocz József, ünnepélyes felszólítására az uj lelkész elmondotta beköszönő beszédét. Illetve előbb imádkozott. Imádsága egyszerű közvetlen, a legtermészetesebben elmondott szívből fakadó imádság volt. Szivünknek egyetlen húrja nem maradt érintetlenül, mi is vele szálltunk, vele együtt jártuk be mélységet és magasságot. Pál apostolnak Kor. I. levele I. r. 18. verse alapján prédikált a keresztről való tudományrój. Azt mondotta egyik felköszöntője róla, hogy az eszméknek egész árvizét borította reánk. Gazdag volt a tartalom, hatásos az előadás, gazdagépülésére a szomjúhozó lelkeknek. Templom után a presbytérium diszgyülést tartott, hol az uj lelkész a lelkészi hivatalt átvette. Délben gr. Dégenfeld Pál ur látta szívesen a vendégsereget. Étkezés a hymnus eléneklésével vette kezdetét. Kell-e mondanunk, hogy toaszt is volt elég? A grófi pince jó bora csinálta-é? de meg voltak ihletve az ajkak. Igen szépeket hallottunk a ket Andrásy, Szikszay s Korocz-tól. Szikszay András egy pár kuruc nóta eldalolásával is gyönyörködtette hallgatóságát. Bizony csak az. este vetette haza a vendégeket. Gare aux voleurs! Olvasván a Nyírvidék mult vasárnapi számában ez alatt a cim alatt megjelent cikket, engedje meg az igen tisztelt szerkesztőség, hogy arra vonatkozólag néhány szerény megjegyzést tegyek. Tökéletesen igazat adok az igen tisztelt cikkíró urnák abban, hogy amerre csak megfordulunk, mindenfelé ki kellene irni azt a figyelmeztetést: Gare aux voleurs ! Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! Annyi oldalról vagyunk kitéve mindenféle megtámadtatásoknak, melyek zsebünk ellen irányulnak. Attól tartok azonban, hogy ez a figyelmeztetés magában véve nem volna elegendő védelem az ellenünk irányuló merényletekkel szemben. Hiszen ha ennyi elég Micsoda könyv az? Ah! ... A Lelki Klinika ? A maga őrült zagyva elméjének ostoba termékeit olvasta holtnak vélt testem felett ? . . . No itt a stóla érette Tisztelendő Uram ! S égő gyertyástól fejemhez vágta a nehéz gyertyatartót. . . . Rettenetes! kiáltotta Szokrátész s az iszonyattól pár szál haja az égnek meredt. — Ezt még az én Xantippém sem tette volna ! Tizenhét szavazat -— susogta a nagy Apostol. — Erre én is elfelejtettem türelmemet. Kiszaladt a nehéz kötésű diszes könyv kezeimből s élével ugy neki ment özv. Hervay Mátyásné homlokának, hogy menten visszaindult a Halál birodalmába, melynek kapujából csak az előbb fordult vissza. ... Az enyémből már akkor szaladt volna ki, a mikor öcséd előtt becsmérelt — szólt önérzetesen Szent László, Michel Angelo, Szent András, Illés a tüzes szekerü, Ezra, a pap és Ábrahám, a pátriárka. Huszonhárom szavazat — szólt boldogan Péter — Uram! — kiáltott Kölcsey Ferenc, a pörvivő nagy lélek. A vádlott szines előadásával megnyerte a bírákat. Hozasd elő szembesítésre Uram özv. Hervay Mátyásnét és leányát Hervay Judithot. Legyen ! parancsolta az Ur s anya leánya pár perc múlva a bíróság előtt állottak. De az elnöklő Jézus nem jutthatott szóhoz, mert özv. Hervay Mátyásné megpillantván vejét, önmagából kikelve kiabálta : | ' ha olcsó és jó I J ftMf m P ^nmnn cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. loazan, Liener o. jamiie sm^^gg
