Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-30 / 9. szám

4 9-ik szám. 1913. január 30 13. Elemek. a) A tűz eredete, gyújtása, pattogása. Tűzbe vetett áldozatok. A tüz tisztelete és megszemélyesítései; gyógyító és szellemüző ereje. b) Források, tavak eredete. Kutakba dobott tárgyak, rongyok a kutakon s viz melmelletti fakón. Gyógyitóerejü források, vizek neve, helye. A viz tisztító varázsereje. Szentelt víz. Vízi Jakok, tündérek. Vízi csikók. Vizalatti virágok, épületek. Tengerszemek, lápok, mocsarak ; elsülyedt városok. c) Földet tartó állatok. A földrengés okai. A föld megszemélyesítései. Földszellem. Földanya. Föld-eskü. Határőrző szellemek. A barlang. Hegyek belsejében levő világ, a bennük alvó s időnként felébredő hősök. A mit a föld magából kivet. . 14. Az ég és a levegőég. a) A hold megszemélyesítése. Holdkirály. Holdasnak vagy holddal összetett szóval nevezett allatok, növények, helyek. A hold hatása a vizekre. A hold udvarának, változatainak, állásának, színének jelentősége. Micsoda betegségeket okoz, vagy gyógyít a hold ? Milyen varázsigéket, bájoló imádságokat intéznek hozzá ? Az „újhold, uj király" s a vele összefüggő varázslatok. Kik látnak a holdban ? Lakói (pl. a favágó, Dávid és Cicelle stb). A hold változásainak oka. A holdfogyatkozás babonakőre. Hol rejtőzik a hold nappal? b) A nap megszemélyesítése. Napisten. Jóslás a napból. A nap járásától, melegéről szóló hiedelmek. Hol van a nap éjjel? A hajnal. A napfogyatkozás babonaköre. c) A nap és hold megszemélyesítése. Átok •vagy esküformák a nap és hold említésével kapcsolatban. A nap és hold viszonya egymáshoz s a csillagokhoz. Csillag-babonák. Nap, hold és csillagok házakra, kapukra és tárgyakra festve és faragva. Az esthajnali (vacsora) csillag. Hullócsillag, futócsillag, üstökös. Jóslatok. Égből hullott tárgyak, állatok. A csillagok és csillagképek magyar nevei és a hozzájuk fűződő hiedelmek (Lejegyzésükre vonatkozólag 1. fentebb a III. A) 9. sz. és a mellékelt ábrákat.) d) Szivárvány, bábabukra, délibáb tünemények. A felhők nevei s a rájuk vonatkozó hiedelmek. Égiháború, mennydörgés, égzengés, istennyila, mennykő. Égből hulló kövek nemei. Szélnevek; hiedelmek a szelekről. A szél-anya, szélfuvó óriás stb.. Havazás, eső, kőd, harmat, dér, jégeső. Előidézésük és megszüntelésük. 15. Mithikus lények. &) Mit tud a lidércről? Szerzésének módja (a fekete tyúk tojása és a keresztúti bábu), alakja, működése az ember javára, vagy ártalmára (kincshordás, lidércnyomás stb). A lidércfény. Hozzá hasonló lények : iglic, piritus, bolygótüz stb. b) Tündérek és sellők; alakváltozásuk, kincseik, erejük, lakóhelyők, királyuk, vagy királynőjük. A magyar Tündér Ilona szerepei. c) Asszonyok : Boldogasszony, Szépasszony. Kedd asszonya, a Vasorrú bába. Erdei, vízi, földalatti emberek. Kik a „Rosszak" ? A fehér ember, tüzes ember; a fekete asszony. Törpék és óriások. Váraik, kincseik és királyaik. Kópé bányarém. Gonosz lelkek. Fene, guta. Betegség-szellemek. d) Másvilág. Az ördögről szóló hiedelmek. A becsapott ördög. Angyalok. Jótétlelkek. A magyarok szentjei. A magyarok istene. e) Mithikus állatok és növenyek. Csodaszörnyek. A sárkány keletkezése, formája, lakása, eledele, cselekedetei. Sárkányölő hősök. Kígyókirály, házikigyó, kigyókő. A griffmadár. Halálmadár. Csodaszarvas. Tüzes bika. Tátoslovak. Szent Iván éjjel viruló fü, a nyírfa, istenfa. Csaba íze és társaik. — A nép díszítőművészetében található ábrázolások. Összeállították : Dr. Sebestyén Gyula és Dr. Bán Aladár. Balsa község közoktatásügye. Horváth Gyula a Nyirvidék 7-ik számában levelet irt az igen tisztelt szerkesztő úrhoz. A levelet olvasva, eszembe jutott: „Ha egyszer sértegetni kezd a vitázó ellenfeled: jele, hogy lefegyverezted" . . . Majd báró Eötvös József intett higgadságra ezen mondatával: „Ha valaki sárral dob, nem viszonzom, mert le kellene hajolnom s bemocskolnám magamat, ha ugyanazon fegyverhez nyúlnék*. Horváth Gyula elismeri, hogy a képviselőtestület a községi iskola tanítói állás létesítését elhatározta ; ebből kitűnik, hogy a község a harmadik tanítói állás szervezését szükségesnek tartotta. Azt mondja iró, hogy a harmadik iskola és tanítói állás létesítésének költségére 25—30 ezer korona kell; miért nem irta meg azt is, hogy mennyibe fog kerülni a mostani foltozás. Ezt kellene megírnia; hátha más község is hasznát venné sorainak s azokért bizonyára áldva emlegetnék majd. írja H., hegy nem fog helyeslésemmel talalkozni az, ha az 1913-14. tanévre minden tanköteles be lesz iskolázva Balsán Dehogy nem! De igen is fog! Sőt tollat is azért vettem a kezembe, hogy az megtörténjék! Bár igaz lenne, hogy már az 1913-14-ik iskolai évben — s nem, mint én óhajtottam az 1914-15-íkben — be lenne iskolázva minden gyermek . . . Bár ugy lenne ! . . . Balsán nem 30—32 római kathólikus és izraelita vallású tanköteles gyermek van, mint H. irta. Én kértem fentit, írassa össze a tanköteles, de a helybeli iskolákba ném járó gyermekeket, mert a tanköteles gyermekek számának tudása nélkül ebben az iskolai ügyben helyesen, sikeresen határozni nem lehet. Hogy megtette-e, nem tudom. Én megígértem, hogy 80 gyermek tanítását elvállalom. Miért ne vállalnám, hiszen volt év, midőn 8'4 m. hosszú, 5'4 m. széles, 31 m. magas tantermünkben tanítottam 63 gyermeket. H. cikke után összeirattam a római kathólikus és izraelita tanköteles gyermekeket. Ide irom a szülők nevét s zárjelben a tanköteles gyermekek számát. Izraeliták: Ecker Mór (2), Tischler Ignácz (3), Kohn Ármin (3), Schőnberger Sámuel (4), Ekker Ignácz (2), Kohn Mor (2), Grósz Gyula (3), Összesen 21, azaz huszonegy. Római katholikusok: Hajdú István (2), Mezei József (1), Velecki Mihály (1), ifj. Knoí (2 édes, 2 mostoha), Mikula (2), Frakner (1), Makkó József (1), Valter Jakab (2), Ribó János (1), Ribó Mihály (2), Magyar János (1), Kristóf (2), ifj. Valter Jakab (1), Szatmári János (1), V. Berei Ferenc (2), Koleszár István (1), Smidt János (2), Dudás András (t). Összesen 28, azaz huszonnyolc. (Ezek közül jelenleg Vencsellőre jár 11.) Hogy helyes-e a fenti kimutatás, nem tudom. De inkább, az, mint nem. Ezenkívül községünkben 10—12 cigány család. Azokban is akad 5-6 tanköteles gyermek s iskolába csak egy jár. Gör. kath. tanköteles van 80, református 40, róm. kath. 28, izraelita 21. Összesen : 169, azaz egyszázhatvankilec. Ezenkívül pár cigány gyermek. Hát olyan, akiről megfeledkeztek, nem lehet-e? Azt hiszem, nem személyeskedéssel, hanem ezen adatokkal lehet megvilágosítani Balsa község közoktatás ügyét. Fekésházy József. Természet — társadalom. A jobbágyok sorsáról beszéljek? Hiszen csak egy régi állapot ismétlődik! Á nagybirtoknak rabszolgára van szüksége. Ez természetes folyamat. Á nagybirtok azt a nagy hatalmat, a hozzáfűződő fényűzési igényekkel, az ezzel járó önzéssel és erkölcstelenséggel csak ugy érheti el, ha mentül olcsóbb a munkaerő. Ez a törekvés a jobbágyok sorsát pecsételte meg. Nem volt akadály, mert törvényhozás, közigazgatás és bíráskodás a nagybirtok kezébe került. A jobbágy a röghöz lett kötve, fizette a dézsmát, a tizedet, a vallásáért ujabb tizedet, a robotot, fizetett a nádért, a tüzelőért; a halászati, a vadászati, a malomjog őt nem illette, fizetett vámot; az erósebb nemzedek katonának kellett, a gyengébb, a korosabb robotolt. Fizetett verejtekkel, vérrel, fizetett fiával, leányával — és jobb sorsot nem volt joga keresni. A várurak viszályát egymassal — a jobbágyok szenvedik, az ő vetésüket dúlják szet, az ő marháját rabolják el. Elég, ha az egyik várkisasszony a másik várúrnak kosarat ad és kész a jobbágyok szenvedése. És ezt a szenvedést fokozza az, hogy nincs hová fordulni vigaszért. Az egyházi férfiak is hallatlan fényűzést fejtenek ki és erkölcstelenségbe sülyednek. Kü'önben is ők ép oly nagy birtokosok, mint a világiak. E mellett kegyetlenek. Nem szólok a spanyol inquisitióról, mely 32,000 embert máglyán, 290,000 embert egyébként ölt meg. Ez a királyi és egyházi kincstárak megtöltésére szolgált. Ugyanilyen volt a belga inquisítió, a francia tömeggyilkolás. A pápaság Faensában leöldöste a polgárokat. VII. Kelemen Monté-Giorgio-baa minden 6 évnél idősebb egyent leöletett, Cesena-ban a pápai hadsereg egy lelket sem hagyott meg. Természetesen, voltak szabadulási kísérletek. Hisz láttuk ezt a rabszolgáknál is. Egy ilyen jobbágy lázadást fogok elbeszélni. Az erdélyi jobbágyság sokat szenvedett az erdélyi püspök és az erdélyi vajda meg a szászok harca miatt. Ezek a harcok a papi tizedek miatt folytak, András püspök és Tamás vajda egymás jobbágyait pusztították. Évszázados küzdelmek után Zsigmond király idejében az erdélyi püspök elhitette a fcirálylyal, hogy a románság közt nagyon terjed a husszitismus és ezért tagadják meg a tizedet. Zsigmond ezt elhitte és Monté Brandone Jakab minorita hittéritőt küldte le Erdélybe a megrendült hitbuzgalom helyreállítására. Jakabtól a fanatikus hittéritőtől nemcsak a nép remegett, hanem a merre megfordult a papság is lázongott ellene, a mikor Pécsett volt munkában. Ő nem értette a nép nyelvét, nem ismerte szokasait, de gyűlölte a keleti vallásuakat; inquisitiót rendezett be. A románok nem voltak hussziták, de azért vérpadra kerültek. A zsarolásban segített neki az 1427-ben betelepített német lovagrend is. Még inkább a hírhedt Stibor vajda. A jobbágyság egy kis része, melyet a rettentő zsarolás földönfutóvá tett, az erdőkben, hegyek közt húzódott meg és rablásokból lartotta fenn magát. Az urak hajtóvadászatot tartottak rájuk, óriási volt a nyomor mindenütt, de a vajda leányának lakodalma egy évig tartott. Jöttek a törökök, 1423 ban a vajda engedelyével a cigányok. A mit a katonák, rablók, törökök, cigányok elkövettek, az végre a székelyeket 1430 ban nyílt lázadásra késztette. De most jön a java. Zsigmondnak pénz, sok pénz kellett., azért a pénzt kevesebb ezüsttel verette. György, gyulafehérvári püspök nem akarta ezt a pénzt a tizedben elfogadni, hanem három évi várakozás után egyszerre, és aranyban követelte be. Ezzel betelt a merték. A szlatínabányaíak fegyvert ragadtak, az egyházi átokra az egesz Maros völgye föllázadt. Bábolna hegyéről követeket küldtek a vajdához, de ez lenyakaztatta a panaszt hozókat. De a felkelők győztek mindenütt, ugy, hogy a nemesak Kolozsmonostoron esküvel erősített egyezsegben kötelezték a sérelmek jóvátételét. Szegény jó-, hiszemü jobbágyok. Alig tértek vissza lakhelyükre, az egyezségben bízva, a nemesek újra zsarolni kezdték őket. Még 1437. év végén ismét fellázadtak, de már 1438. januárban teljesen leverettek. A győzők kegyetlen bosszút, állottak rajtuk, karóba húzták őket és visszavetették a rabszolga sorsba. Beszéljünk a Dózsa lázadásról, vagy a francia jacguerie-rő\ ? Beszéljünk az 1780 as évek parasztmozgalmairól? Nem, nem lehet ezeknek a mozgalmaknak sikerük; nem pedig azért, mert még ha a helyzet ideig-óráig javul is, a nagy vagyonok természetében van a nagy tömegek elnyomása. Itt valami újnak kell következnie. A jobbágyság és a rabszolgaság küzdelmei tehát azonosak, csak az a különbség, hogy a jobbágyság idején egy uj társadalmi réteg keletkezett, mely a joggal bírók, a nemesek és birtokosok, továbbá a jogtalan milliók közé helyezkedett, és ez — a városi polgárság. Erről beszélnünk kell, mert innen indult ki az uj társadalmi rend kialakulása. De mára ennyi elég volt.