Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-30 / 9. szám

2 9-ik szám. JSfyiBjnjoÉK. 1913. január 30. az nálunk földet vásárol, vagy bérel, mert ez úri foglalkozás. Vagy a törvények egész sorozata nem e mutatja napról-napra az uralkodó kereskedelem ellenes irányzatot ? Láttunk e valaha is egy törvényt, egy hatósági intézkedést amely a kereskedelem fejlődését, célozná, amely a kereskedelem szabad mozgását segítené elő, avagy a kereskedők megélhetését könnyítené meg? Látunk e az óriási iparpártoláshoz, vagy a földmivelés fejlesztése érdekében hozott rengeteg milliókba kerülő intézményekhez hasonlítható alkotásokat a kereskedelem érdekében ? A tanárok, tanítók, tisztviselők fizetés rendezése kétségtelenül halaszthatatlan volt már, de halasztható e még sokáig a pusztuló kereskedelem megmentése iránt való gondoskodás? Ilyen és ehez hasonló, számtalan körülmény teszi nehézzé és bizonytalanná a kereskedő existenciáját. Cikkünk cirne azonban kötelességünkké teszik hogy visszatérjünk a kiindulási ponthoz s foglalkozzunk azon kérdéssel, hogy miért vannak most Nyíregyházán kiadó bolthelyiségek? Azon általános bajok, amelyek bilincsbe szóritják a magyar kereskedelmet, kisebb-nagyobb mérvben enyhíthetők volnának oly városokban, ahol e kérdések fontosságát a közvélemény átérzi. Helyi intézkedésekkel nagyot lehet lendíteni a helyi kereskedelem helyzetén. No azt bátran elmondhatjuk, hogy Nyíregyházán ilyesmi senkinek eszébe sem jut. Távol áll tó'lünk, hogy e kérdésből kifolyólag hatóságunkat megkritizáljuk. Nincs szükség rá és nem volna értelme. És amikor konstatáljuk, hogy soha nem hallottunk még oly hatósági intézkedésró'l, oly intézmények tervezéséről, alkotásáról, amelyek a kereskedelem fejlesztését szolgálnák, sőt ily irányú hangot sem hallottunk még, meg kell állapítanunk, hogy ez természetes következvolt, a nagy Kemál bejnek, a török szabadság e felejthetetlen vértanujának fia, aki a legtüzesebb ódákban énekelte meg szabadsághősöknek s a török hazának dicsőségét. Az általános nagy nemzeti örömöt és reménykedést. mint derűit égből lesújtó villám, zavarta meg Bosznia annexiójának s vele kapcsolatosan a Keletruméliával egyesült Bulgária függetlenségének prokiamálása 1908. október havában Az ó-törökpárt nyugtalankodni kezdett: eleinte suttogva, majd hangosan hirdette, hogy az ifjú törökök nem tudják megvédeni a birodalom épségét és becsületét s e hangulatot kihasználva, Abdul Hamid 1909. április havában államcsínyre adta ravasz vén fejét s a hatalmának biztosításáról teljesen megfeledkezett, ifju-törököket kizavartak a fővárosból s helyreállította az ö régi, kedves spiclis, besugós, titkosrendőrös rendszerét. Az ifju-törökpárt erre Szalonikiban uj forradalmat készített elő a ruméliai hadtestek parancsnokainak közreműködésével s mikor minden rendben volt. a forradalmi hadsereg Mahmud Sefket pasa hadsereg felügyelő vezetése alatt Konstantinápoly ellen vonult, azt a reakciós alsóbbrendű papságtól felbujtott konstantinápolyi lielyiőrséggel vivott keményharc után elfoglalta, a hitszegő Abdul Hamudot pedig trónjavesztöttnek nyilvánította. A rokkant vén zsarnokot erős fedezet alatt Szalonikibe szállították s aztán öccse Resádefendi, ki harminc eszdendeig volt fogoly a Dolmabagcse palotában, foglalta el az Oszmánok trónját. Uj győzelmük sem vakította el az ifjutörököket ; buzgón, odaadással láttak ismét munkához, a legnagyobb mérsékletet, kíméletet iannsitva eliftnfeleikkel szemben ménye az általános közfelfogásnak, amely alól csak egyes, nagyon kevés város (Nagyvárad, Temesvár, Pozsony, Kecskemét) tudta magát emancipálni. Azt tudjuk, hogy városunk kereskedelme még fiatal, nem megállapodott, nincs mély gyökere és a gazdasági válság vihara szörnyű pusztítást okoz a gyenge lábon álló vetésben. Itt nincsenek régi, gazdag törzsökös kereskedőházak, melyek unokáról-unokára hagyják az alapitó által megteremtett üzletet. A kereskedő túlnyomó része alig pár éve telepedett meg. Még nem volt ideje sem a kifejlődésre, nem is tudott megnőni, megerősödni hiányzik az alap, a régi jó hirnév, a töke, a hitel s főleg hiányzik még a negatív támogatása is azon köröknek amelyeknek hivatásuk lenne egy nagy, mozgékony, élővárost teremteni Nyíregyházából. Mi volna hát a teendő, mi hát a kötességünk, hogy a javulás, a haladás útjára térjünk ? Nehéz kérdések, majdnem megoldhatatlanok. De legalább foglalkozzunk velők, hozzuk napirendre, tárgyaljuk, beszéljünk róluk. Védelmet a csődzaklatésok ellen! Szomorúan aktuális téma, midőn ma az országos pénzválság idején a csődök rémei ellen kérünk elsősorban a csődbíróságtól, másodsorban a tömeggondnokok lelkiismeretétől vé delmet a nagyközönség részére azon hiányosságai miatt létező csődtörvényünknek, melyek a törvénynek szabad magyarázataiból a jogbizonytalanság zaklatásainak nyilt teret engednek. Tökéletes törvényt ember alig alkothat, azonban a rossz tőrvény is sokkal jobb annál, mely kézzel fogható u. n. konkrét kellékek helyett egy általános frázisban jelöl meg oly alapot, mely életbevágóan fontos bírói intézkedések labilis alapzatául kell, hogy szolgáljon. Ilyen általános, ostoba megjelölés, mely a börtön kapujának is nem egyszer kulcsa, csődtörvényünk azon kifejezése, minden szorosabb alaki kellék megjelölése nélkül: „a fizetések megszüntetése." Végigvonul ez a fogalom egész Az uj képviselőválasztások erös jeune-turc többséget biztosítottak a parlamentnek s tapasztaltakon okulva, az ifju-törökök most már a maguk embereit ültették a legfontosabb pozíciókba. Ahmed Rizá'bej lett a képviselőház elnöke, aki addig is erélyes, okos vezére volt jeuneturc ligának; Parisban nevelkedett, komoly, művelt, izig vérig török s hozzá a szó legnemesebb értelmében igazi européer ember. Némi ingadozások és súrlódások után Hakki pasa lett az uj nagyvezér s alatta lelkes, tetekre vágyó, de diplomáciai és nemzetgazdasági téren nem éppen gyakorlott jeune-turc minisztérium alakult, mely nagyarányú reformokat tervezett minden téren s főleg azt az óriási mulasztást készült helyrehozni, ami Abdul Hamid idejében a hajóraj fejlesztése körül történt. Azonban Törökország ellenségeinek aknamunkája nem szünetelt, sőt lázasabban folyt mint valaha, mert ugy Pétervárott mint Rómában jól tudták, hogy a mennyiben Törökország csak egy évtizedig békét élvezhet, úgy megerősödik katonailag s amennyit halad gazdasági és közművelődési téren, hogy többé nagy kockázat nélkül bántani nem lehet. Újra kitört a lázadás Arábiában, Szirában, Macedóniában, Albániában, újra kezdődött az angol-orosz-olasz sopánkádas a törökországi keresztyének szenvedései miatt; lelketlen bujtogatok bujkáltak a fővárosban s egyik első áldozatuk a vílágraszólóan fényes berendezésű Gsirágán palota lett, a Boszporusz partjának büszkesége, melynek nagytermében a palament tartotta üléseit Ilyen körülmények között érkezett el 1911. julius 23-án az alkotmány helyreállításának harmadik évfordulója, amikor már készen állott csődtörvényünkön, kezdve a megtámadási jognál (27 §.), folytatva a beszámítás kérdésén (39. §.) és végezve ott, ahonnan ezen fogalom eredt, a kereskedelmi csőd megnyitásán (244. §.) a nélkül, hogy csak egyetlen egy szóval is meghatározná, hogy mit értsünk hát fizetés megszüntetés alatt. Ha a szabómnak azt írom, hogy most nem tudok fizetni, várjon mig lesz s ugyanezt közlöm a részletekre vásárolt grammophon eladójával is, nyilvánvaló, hogy már beszüntettem fizetéseimet, akár megexequál a türelmetlen két hitelező, akár nem. De én igazolom, hogy házbért, fűszerest, mészárost stb. fizettem ez alatt és a többit is kifizetem majd, de nem kótyavetyélhetem el a grammophonos miatt öröklött birtokomat, mely százszoros, sőt ezerszeres fedezetet nyújt s én csupán haladékot óhajtottam, de fizetésképes is vagyok, ha muszáj. Minderre mosolyog a törvény, ha kereskedő vagyok: csődbe kell menned, sőt miután fizetéseidet beszüteltsd, még be is zárnak, amiért három hiteleződet kielégítetted s igy előnyt adtál nekiek. Hol kezdődik a fizetések megszüntetése és hol végződik? A bíróságra van bizva ennek eldöntése. Lássuk, hát mit mond a birói gyakorlat! Belebódulhatsz a sok ellentétes határozatba. Az egyik, vagy sok, azt mondja, ha a kereskedő foglalást, szoros zárt megtűr maga ellen, fizetéseit nyilván beszüntette. A másik, vagy ismét sok azt mondja, hogy a foglalások még nem jelentik a fizetések megszüntetését, mert egyes tartozások ki nem fizetése még, ha végrehajtás intéztetett is azok miatt, még nem jelenti az általános fizetésmegszüntetést, mely a csődnyitás kelléke. Ilyen a mi bölcs töryényünk, mely egy ily fontos kérdést birói meghatározásra biz és kiszolgáltatja nemcsak a kereskedőt, hmem a vele bárminemű vonatkozásban álló nagyközönséget az emberi belátás, esetleg rosszindulat önkényének. Hogy miképen, azonnal kifejtem. Csődne megy egy bank. Egész vidék nexusban voit vele, ki mint adós, ki mint hitelező, ki mind a két minőségben. Az adóstól elveszik a bőrét, ugy véljük, mert a hitelező követeli a pénzét. Pedig annak ugyan épen kopik attól az álla. Jón a perek árvize, a sok per költsége azután kevés lesz még a tömeggondnoki költségre. De hát miből eredhet az a sok per, legfeljebb a behajtásokból lesz az, annak a költségeit pedig az adós nyögi ki. — Tévedés! Tévedés, mert a mi ezekből befolyik, másra is kell. Itt vannak a megtamadási perek ! Gyönyörű perek ! Lássuk csak ! a messzenéző sislii,, dombtetőn az u. n. „Örök szabadság oszlopa", mely alatt a török forraradálom vértani aluszszák örök álmukat. A Próféta vallasa tiltja a faragott képek tiszteletét s a jeune-turcök ugy oldották meg a szabadság-emlék kérdését, hogy gyönyörű márvány talapzatra a magas égnek szögezet óriási gránit ágyucsövet állítottak, jeléül annak, hogy a töröli szabadságért nemcsak a földi hatalkal, de még az ég haragjával is készek szembe szállni. A felavató ünnepen, melyen Nogi japáni tábornok is résztvett, Mahmúd Sefket pasa hadügyminiszter az ifju-törökök szemefénye képviselte az akkor betegeskedő török szultánt. Felavató beszéde után esküre szólította fel a megjelent török tiszteket, hogy a török szabadságért, a török haza • becsületéért mindenkor készek lesz'nek vele együtt életüket vérüket feláldozni. Ez volt Mahmúd Sefket pasa fényes katonai pályájának legfényesebb napja. A török tisztikar égre emelt kézzel háromszor harsogta el, hogy „esküszünk, esküszünk" ! hogy csak úgy harsogott tőle a táj, mialatt az ég biztatóan ragyogott a sislii szabadságemlék fölött s a törökök könnyes szemmel mondogatták egymásnak: .Sefket pasa a legerősebb oszlopa a török szabadságnak. Lám a hős Nogi is mily melegen szorítja a kezét! csak őt tartsa meg nekünk Aliáh, akkor nincs mitől félnünk!" Az ünnep azonban mélységes gyászba fult. Még aznap, vasárnap délután, mint kiderült, tömeges gyújtogatás miatt óriási tűz támadt Stambulban, mely nyolcezer háznál többet emésztett meg s a katonaságnak meg a katonailag szervezett tűzoltóságnak, melyet hazánk fia, Széchenyi Ödön pasa török császári táborszernagy vezényelt, minden erőfeszítése