Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-23 / 7. szám

2 7-ik szám. JŰiRVlQÉK 1913. január 23. Az előadás méltatását, miután azt gyors­írói feljegyzés alapján teljes szövegében közöl­jük — mellőzzük e helyütt, s csupán csak annyit jegyzünk meg róla, hogy azt az egész közönségnek állandóan feszült figyelme kisérte, s bevégeztével osztatlan meleg és zajos tetszés­nyilvánítás követte. Az egy óránál hosszabb ideig tartott nagy­érdekű előadás után elsőnek dr. Meskó László ny. államtitkár, országgyűlési képviselő szólalt fel, s az ő lebilincselő ékesszólásával méltatta az előadás jelentőségét. Majd a karaarák tör­ténelmi múltjával foglalkozott, s általános él­jenzés közben jelentette ki, hogy a kamara lé­tesítésének ügyét magáévá teszi, s annak szer­vezése érdekében minden lehetőt elkövet. Vé­gül indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a megkezdett akciót szélesebb alapokra fekteti, abba nemcsak Nyíregyháza város és Szabolcs­vármegye társadalmának, hanem az érdekelt vármegyék és városok társadalmának vezetősé­gét, s az érdekeltségeket is belevonja, hogy ezáltal a siker reményét még jobban biztosit­hassa, s fokozhassa. Májerszky Béla kir. tanácsos polgármester a város támogatásáról biztosította a kezdemé­nyezőket, majd Zomborszky Dániel alelnök ter­jesztette elő az előkészítő bizottság tagjainak névsorát. Somogyi Gyula kir. tanácsos, diszelnök záró szavai után a közgyűlés az előadó élteté­sével Téget ért. Igen tisztelt ipartestületi közgyűlés! A nyíregyházi ipartestület elöljárósága ke­beléből indult ki az a mozgalom, hogy Nyír­egyháza székhelylyel egy Szabolcs, Bereg, Ung és Ugocsa vármegyékre kiterjedő uj kereske­delmi és iparkamara létesíttessék. Az ipartes­tület elöljárósága ezen mozgalomból kifolyólag Nyíregyháza város képviselőtestületéhez egy be­adványt intézett, amelyben arra kérte a várost, hogy a maga részéről szintén vegye kezébe a dolgot és kövessen el minden lehetőt annak .megvalósítása érdekében. Nyíregyháza városánál ennek az ügynek előadói tiszte reám ruháztatván, kötelességem­nek ismertem, hogy a kérdést lehetőleg min­den részletében megismerni igyekezzem. Ezen az alapon ért engem az a megtiszteltetés az ipartestület igen tisztelt elöljárósága részéről, hogy itt is én ismertessem meg azokat az oko­kat egy felől, amelyek szükségessé teszik a mi meggyőződésünk szerint egy uj kamararának szervezését; másfelől azokat az előnyöket, ame­lyek ezen uj kamarának a létesítéséből ennek Törökország és a keleti kérdés. Irta és a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör szabadliceumá­ban 1913. január 16-án felolvasta: Dr. Pröhle Vilmos. Szulejmán halála után Szokolli Mehemmed pasa egy ideig vaskézzel intézte a rengeteg birodalom ügyeit, de a szédületesen rövid ido alatt össze rótt alkotmány csak recsegett-ropo­gott, azóta, hogy a janicsárság egyre vakmerőb­ben avatkozott bele a kormányzás ügyeibe s a közhivatalok lelkiismeretlen önző emberek ke­zébe kerültek. A szultáni palotában örökös iorradalom volt, örökös tivornya követte, a nép pedig elviselhetetlen terhek alatt nyögött. IV. Murád alatt mintha visszatérne a régi nagy idők emléke, a török kard újra félelmesen villog a perzsa határon, de ez a szultán is csak elmerül az élvezetek tengerében. Az udvarnak s az országnagyoknak fény­űzése valósággal határtalan. Mulatság mulatsá­got ér Stambul tündérkertjeiben, zene, tánc, tivornya közben gondtalanul telnek az évek; minthogyha a nap soha le nem szállna, éjjel is túlvilági fényben úsznak a hatalmasok palo­tái, parkjai s hogy a szegény nyomorult nép­nek mennél jobban elkáprázzék a szeme s mennél jobban elkeseredjék a szive, arannyal drágakővel kirakott csónakok úszkálnak a Boszporuson s bennük a szultánok és vezérek háremeinek drága kincsei, a legszebb nők, akiket három világrészből a legkényesebb ízlés­sel össze lehetett válogatni, kacagva, muzsi­kálva, danolászva ringatóznak. Ki gondolna ilyen környezetben a holnapra, vagy éppen a másvilágra, ahol Alláh oly szigorúan számon­kéri az embernek minden gondolatát, minden cselekedetét! az országrí^znek iparára és kereskedelmére há­rulni fognának. Midőn én az ipartestület ezen megtisztelő megbízásának megfelelni kívánok, elsősorban, bár nagyon röviden, kénytelen vagyok kiter­jeszkedni a debreceni kamara, jobban mondva a debreceni kamara titkára által kibocsátott és szétküldött röpiratszerü füzetekre, amelyeknek az volt a célja, hogy előre is diszkreditálja azt a mozgalmat, amelyet a nyíregyházi ipartestü­let indított ugyan meg, amelyet azonban már Nyíregyháza város képviselőtestülete is magá­évá tett. Ez a füzet hírlapi közlemények kivonatos közlésével, másfelől pedig a kérdésnek szemé­lyes térre való terelésével ak arja a súlyát el­venni a mi mozgalmunknak. Én a magam ré­széről nem tartom szükségesnek azt, hogy a röpiratban foglalt kérdések személyi vonatko­zású részleteivel foglalkozzam. Sőt arra kérek minden illetékes tényezőt: azon legyünk mind­annyian, hogy ne engedjük az uj kamara kér­dését személyi kérdéssé lealacsonyítani. Nincsen itt s nem is lehet itt szó sem a kuliszák mö­götti egyéni érdekekről, valamint hogy nincsen itt és nem is lehet itt szó a debreceni kamara igen tisztelt titkárának egyéni érdekeiről sem. Itt és ebben a kérdésben csak a közérdekről beszélhetünk, csak az lebegett előttünk. Arra kértek tehát mindenkit, akiket illet, hogy a kérdés röpiratot szintén ilyen értelemben mél­tóztassanak elbírálni. A mi a dolognak érdemi részét illeti, tisz­telettel bejelentem, hogy már elkészült annak a feliratnak a tervezete, melyet a város részé­ről a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjeszteni szándékozunk. Minthogy ebben a tervezetben körülbelül minden irányban kiterje­dőleg megtalálhatók azok a szempontok, me­lyekkel az uj kamara létesítésének szükséges­ségét igazoltnak véljük, méltóztassanak meg­engedni, hogy ennek a tervezetnek a nyomán foglalkozhassam a kérdés részleteivel itt is. Első sorban, azt hiszem, azt szükséges tud­nunk és világosan látnunk, hogy volta képen micsoda a kereskedelmi és iparkamara s mi­lyen feladat vár arra ? Ezt röviden, fő vonásaiban maga a tör­vény határozza meg. Az 1868. évi VI ik t.-c. a 3-ik §-ban a kereskedelmi és iparkamarák hivatását és kötelességeit a következőkben kör­vonalozza: ,A kamarák hivatása és köteles­sége a kereskedés és ipar, valamint az e téren működő osztályok szükségeit folytonos figye­lemmel kisérve célszerű javaslatokat készíteni, ezeket a miniszter elé terjeszteni, ugy annak s Mulatság, szórakozás a fődolog és Kon­stantinápoly népe ki is veszi belőle a részét töle telhetőleg. Különben is csaknem lehet külömb Mohammed paradicsoma, mint a Bosz­porusz vidéke tavasszal s aki írem bülbülszavu kertjeinek meséjét feltalálta, nem gondolhatott csodásabb, tündériebb valamire, mint amilyen Sztambul tájéka, meg a Boszporus napsugaras partjai, csillogó kék hullámai. És azalatt, mig Törökországban ez a gondtalan élet folyt s Budavára meg Magyar­ország elveszett, óriássá nőtt Oroszország, a törökség legádázabb ellensége, életveszedelme. Nagy Péter, az orosz birodalom regene­rátora, kinek taktikáján és és diplomáciai ügyességén XII. Károly svéd király hatalma is megtört, átlátta, hogy Oroszországnak kevés a balti tengerpart és ezért mindenekelőtt a Fekete tengeren, végül a Földközi tengeren kell az orosz hajóraj számára szabad mozgást bizto­sítani. Az ő politikája, melyet utódai a többi európai hatalmak ismételten jelentkező félté­kenysége és ellenséges fellépése dacára is a legkövetkezetesebb makacssággal igyekeztek diadalra juttatni, vitte bele a az európai politikába azt a kérdést, mely immár kétszáz­esztendő óta állandóan fenyegeti és zavarja Európa békéjét. Ennek a kérdésnek .keleti kérdés" a diplomácia neve és valódi éríelme az. hogy mi történjék Törökországgal és legfőképen kié legyen Konstantinápoly, ha Törökország végleg elbukik. Hogy az oroszok e gazdasági és hatalmi szempontból egyaránt páratlan fontosságú pon­tot önmaguknak szánták, az természetes, vala­mint természetes az is, hogy az európai hatal­mak között egy sem lehetett, amely éppen az egész ország törvényhatóságainak kereske­delmi és ipari ügyekben a kivánt felvilágosítá­sokat, vagy véleményt kiszolgáltatni, a szak­képzést s egyáltalában a kereskedelem és ipar fejlődését közvetlenül előmozditmi." Továbbá : „a kamara kerületének kereskedelmi és iparvi­szonyainak állásáról, az e részben tapasztaltak, panaszok és kívánságokról minden év végén jelentést tenni." A kamaráknak legelső rendű feladata tehát, hogy a kereskedelem és ipar érdekeit folytono­san és közvetlenül figyelemmel kisérjék; a fel­hangzó panaszokról folytonosan és minden részben tájékozást szerezzenek és mindezekről tájékoztassák a kormányt és az illetékes ható­ságokat, Egészen természetes, hogy a kamarák ennek a feladatnak csak ugy és akkor tudnak megfelelni, ha tényleg módjuk van arra, hogy kerületük minden részének kereskedelmi és ipari érdekeit folytonosan figyelemmel kisérhessék, a panaszokat, kívánalmakat megismerhessék és tanulmány tárgyává tehessék. Lassúk most már, hogy a jelenleg meg­levő kereskedelmi és iparkamarák számuk és kerületi beosztásuk révén abbban a helyzetben vannak és lehetnék-e. hogy e»nek a feladat­nak a fejlődött viszonyok között eleget tehes­senek ugy, amiként az az ipar és kereskedelem érdekében kívánatos, sőt szükséges volna ? Kereskedelmi és iparkamarák voltaképen már 1850-ben alakultak, bár nem oly szám­mal, mint ma vannak. Volt ugyan már a mult század elején is kamara Fiuméhan, de ez idő­közben megszűnt. Az 1850-ben alakult kama­rák felállítása sem törvényhozási alapon tör­tént, mert hiszen mint tudjuk, akkor alkotmá­nyos törvényhozásunk nem volt. De már akkor szerveztettek egyes kereskedelmi és iparkama­rák, közöttük a debreceni is, melyeknek felada­tuk ugyanaz lett volna, amit az 1868 iki tör­vényhozás a kamarákra bizott. Az 1868 évi törvényhozás hatalmazta fel az akkori földmi­velés, ipar és kereskedelmi minisztert arra, hogy az országban a kellő számú kamarákat szervezze és felállítsa, felhatalmazván egyszars­mind arra is, hogy azokat a szükség szerint szaporíthassa. Ez idő szerint és pedig immár több mint 20 év óta, összesen és mindössze 20 kamara van a magyar birodalom területén. Ezek közül 3 Horvát-Szlavon országokban, egy Fiúméban. A tulajdonképeni magyarországi ka­marák száma tehát 16. Ha végig tekintünk a kamarák jelenlegi kerületi beosztásán, nyomban feltűnik, hogy minő aránytalanságok vannak a kamarák beosz­tása, területe tekintetében. Mig a kamarák tul­Konstantinápolyt szívesen látta volna orosz kézen. így történt azután, hogy ez a kérdés mind­ezideig nem lehetett tisztességes, nyilt meg­oldás tárgya. Törökország belső züllése, katonai hatal­mának fokozatos hanyatlása csak ingerelhette az európai hatalmak étvágyát s az angol francia, osztrák és orosz diplomácia állandóan versenyeztek egymással a Portánál való döntő befolyásért s annak tudatában, hogy Török­ország tényleges felosztása, mely már Anna oros? cárnő és III. Károly magyar király kö­zött is szóba került, beláthatatlan bonyodal­makat idézhetne fel: mindegyik érdekelt hata­lom alattomos utakon igyekezett Törökország szomorú helyzetét a maga érdekében kihasz­nálni. A török birodalom keresztény alattvalói­nak sorsa volt a beavatkozások állandó ürügye, de a leghatározottabban félreismerné a hely­zetet, aki azt gondolná, hogy akár az angol, akár a francia, akár az orosz politikusoknak igazán a görögök, szerbek vagy bolgárok feje fájt; s ha Franciaország a sziriai keresztények, Oroszország a török birodalomban lakó óhitűek protektorául igyekezett magát feltolni, ez csak azért volt, hogy az illető kormányoknak men­nél több ürügyük legyen a birodalom belső ügyeibe való beavatkozásra s ha egyszer tény­leg kenyértörésre kerül a dolog a keleti kér­désben, mennél nagyobb és értékesebb terü­letekre jelenthessék ki, hogy azok már az ö érdekkörükbe tartoznak s az esetleges általános felosztáskor hovatartozásuk már nem lehet kérdés tárgya. Oroszországnak, mint töszomszédnak nagy előnyei voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents