Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-16 / 22. szám

23-ik szám J^YímnnsK 1913. március 20. 7 útépítkezéseknek a folyó évben való befejezése valószínűvé váll. Folyamatban van ezidőszerint a következő közutak kiépítése: az államosítandó debrecen­tokaji, a debrecen-ungvári állami közút 109177— 115633 kilométer közti és szabolcsvármegyei utolsó szakasza, továbbá az ófehértó-hajdubö­szörményi, kemecse-nagyhalászi és kisvárda­dombrádi törvényhatósági, valamint a nyir­bogdányi vasúti állomáshoz vezető közutakon. A folyó évben még munka alá vétetik a debrecen-ungvári állami közúton levő ujfehértói és kisvárdai átkelési szakaszok burkolattal való ellátása, valamint a kemecse-dombrádi törvény­hatósági közút vasmegyer-telekt anyai részének, továbbá a tornyospálca-mezőladanyi és mándok eperjeskei vasúti állomásokhoz vezetett közutak kiépitese. Kauzsay Tibor m. kir. gazdasági felügyelő bejelentette, hogy a gazdasági tudósítóktól folyó hó 10-én érkeztek be az első jelentések, ezek szerint az őszi vetések általában gyengék, sok még csirában van s nem kelt ki. A réti földeken felfagyas mutatkozik, a többi talajokon a kár nem szembetűnő ugyan, de arról tény­leges jelentést csak a föld fagyának kiengedése után lehet tenni. A repce vetésben helyenként kifagyás látható és a még mindég tartó száraz fagyok kártékonyán hatnak. A jószág kielégítően kitelelt, de a rossz minőségű, gyenge táperővel biró takarmány­készlet fogytán van és a gazdáknak a leg­nagyobb takarékossággal kell eljárni, hogy az elég legyen. A takarmány rossz minőségét sok erőtakarmánynyal kell pótolni. Az őszi szántások boronálását és tárcsázá­sát tavaszi vetés alá megkezdették, hogy a fagy kiengedésével a tavaszi vetés kezdetét vehesse. Egyes gazdák elvétve az őszi szántásba, a ta­vaszi rozs, zab- és árpa vetését megkezdették. Állalában az összes gazdasági munkálatok késnek, miért is munkatorlódásra van kilátás. Munkás van elég, a munkabér igénye nagy. Az aratási- és dohányos-szerződések nagy részben megköttettek. Mihályi Imre törvényhatósági m. kir. állat­orvos lelentése szerint az állategészségügyi vi­szonyok február havában kielégitőek voltak, amennyiben ragadós állati betegségek csak szórványosan fordultak elő és nagyobb veszte­séget vagy súlyosabb állatforgalmi korlátozáso­kat nem okoztak. Jog néfküfiek. Irta: Tóth József. Második fejezet. I. Albert svéd királynak ellenségével Margit királynéval folytatott háborúja köz­ben az a mulatságos epizód játszódott le, hogy a királyné gombostűinek kiköszörü­lésére Albert egy köszörükövet küldött szép ellenfelének. Fordult a kocka. Mar­git fogolylyá tette a svéd ki»ályt, fejébe csörgó'sapkát tétetett és hadizászlóját női ingének fodraival cseréltette ki. Ilyenforma hadi játék folyik mosta­nában állami jogrendünk hivatott fenn­tartói : a bírósági és a közigazgatási szer­vek között. A hatásköri viták fokozódnak és egyik tekintélyes közigazgatási szak­lapunk a „Magyar Közigazgatás" 1906. évi 4. számában következőket olvassuk: „Mi ugy tapasztaljuk, hogy sok esetben az ily vitáknak igazi oka nem elvi szem­pontokon sarkallik, hanem a parallel mü­ködó' hatóságoknak hatalmi versengésén, torzsalkodásán, mert dacára annak, hogy a vitássá tett hasonló hatásköri kérdések­ben — igen sokszor — törvényszerűen indokolt minisztertanácsi határozatokat hoznak nyilvánosságra, a birokra kelt ha­tóságok között a viaskodás mégis folyik. Hát ez igy nincs helyén, mert a hatalom sem egyik, sem másik hatósági fórumnak nem azért adatott, hogy abból sportot űzzön, hanem azért, hogy komoly tudás­sal az ügyes-bajos felek dolgait lehető gyorsasággal elintézzék. Hiszen az ily vi­szályok elintézése az érdekeltek sérelmén kivül az állam érdekeinek is óriási sérel­mével jár. Egy ily alárendelt hatásköri kérdés elintézése az illetékes faktoroknak sok idővesztegető munkájával jár, és ha az illető faktoroknak az ily ügyek ellá­tása fordított idejét vesszük számításba, az államnak százakra menő költségébe kerül, a mellett a minisztériumot nagy­fontosságú ügyek ellátásától vonja el." Következik aztán ebből, hogy a jog­orvoslatokat kereső panaszos felek ügyei­ben ezrével kell a döntvényeket hozni. Az emiitett lap emiatt igy kiált fel: „le­het-e ott jogállamról beszélni, ahol a pol­gárság érdekei másodrendűek ? Etikailag megengedhető-e, hogy az állam polgárai költséges jogorvoslatokkal való önvéde­lemre kényszeríttetnek." Sehol sem jogosult ezen kifakadás annyira, mint a köztisztviselők fegyelmi ügyeinek elintézésénél. A reform sehol sem szükségesebb, mint itt, de azoknak elintézésére sehol nehezebb alkalmas szer­vet találni, mint itt. Keresnünk kell ezt az alkalmas szer­vet annyival inkább, mert mint az aláb­biakban látni fogjuk a legfelső fórumok döntéseinél is annyi ellentmondás, a kü­lönféle bizonyítékok annyi különféle mér­legelése tapasztaltatik, hogy önként fel­kínálkozik azon eszme, miszerint a köz­tisztviselők különféle fegyelmi ügyeit különféle elemekből összeállított fegyelmi bíróságokra kell bizni. A közigazgatási téren gomba módra felszaporodott fegyelmi ügyekre fektetjük a fősúlyt, mert a következő statisztikai adatok igazolják hogy — talán mert az igazságszolgáltatás szolgálati szabályzata ma is már rendezettebb, talán mert a tiszti és szolgai személyzet itt fegyelme­zettebb, — igen nagy a felmerült fegyelmi esetek aránytalansága. A nyíregyházi kir. törvényszéknél be­érkezett az 1912, évben 18.504 polgári beadvány; 12.535 büntető; 51 fegyelmi és 584 sommás felebbviteli ügy. Ezzel szemben az 1911. évben a polgári bead­ványok száma : 14.837; a büntető bead­ványok száma: 11.639; a fegyelmieké : 8; s a sommás felebbviteli beadványok száma: 633. A budapesti kir. Táblán egyik utóbbi év alatt 35 637 ügyszám mellett csupán 250 fegyelmi ügy merült fel, mig köz­igazgatási ügyekben ez idő alatt ugyan­szamojéd nyelvekkel közeli rokonságban volt, századokon át tartó harcok után egészen éj­szakra szorított, jórészben kiirtott, úgyhogy ezekkel a bevándorlók csak igen csekély mér­tékben keveredhettek. Ugyancsak a ködös hajdankoiban vándo­rolt be egy fizikai szempontból csinos, szelle­mileg eleven, harcias nép, mely az uralmat is magához ragadta s az itt talált mongol fajuak­kal meglehetősen, de korántsem a felismer­hetetlenségig, keveredett, eredeti tipusát leg­jobban Kyushu szigetén őrizve meg. A két faj között hamarosan helyre állt a nyelvbéli egység, melyben a túráni fajuak nyelve diadalmaskodott s adta meg egész nyelv jellegét és a'apszinezetét, Idők folytán az eredet kétfélesége teljesen feledségbe ment s az egész nép egy törzsből valónak, egy testnek, egy haza gyermekének vallotta magát, amely tudat soha, még a leg­borzalmasabb oligarchia és belháboruk idején sem szűnt meg s igazi alapja a modern Japán nemzeti nagyságának és hatalmának. Maga az egész faj általában nem mond­ható szépnek. Alacsony termet, sokszor keskeny mellkas, kissé lapított orr, ferde szem, barnás­sárga arcszín a jellemző vonások, sőt nőknél a testnek valóságos filigránsága. Mindazonáltal akadnak ugy nőkben, mint férfiakban, különösen a déli vidékeken igazi szépségek, melyeket a föld minden elfogulatlan szemlélőjének olyanokul kell elismernie. Női ruhadiszekben A termet átlagos kicsiségével szemben jó egészségi, szivóság, kitűnően fejlett érzékszer­vek, nagy izomerő, rendkívüli fürgeség kétség­telenül értékes faji tulajdonságok. A lakosság száma 1900-ban 227s millió férfit és közel 22 millió nőt tett ki, ami 44 és fél millió lélekszámnak felel meg. A szapo­raság elég nagy lévén, az ujabb adatok szerint egészen bátran lehet már 50 millió japánról beszélni, ami tekintve a népnek szellembeli egységét, rendkivül magas fokon álló művelt­ségét, óriási hatalmat s a hatalmi fejlődésnek beláthatatlan lehetőségét jelenti. Nagyon sok japáni van az éjszakamerikai köztársaság nyugati államaiban, ami a yankeeket már már idegesekké teszi ; azonkívül csak ugy hemzsegnek japáni munkások és geishák a Fülöp-szigeteken s a Szunda-szigeteken; az orosz háború óta pedig valósággal ellepik Mandzsúriát, melynek déli része, az u. n. Liaoting-félsziget ma már japáni birtok, nem­különben Korea is, melynek 218650 négyzet kilométernyi területhez képest igazán csekély 10,000000-nyi lakossága, egyenesen kihívja a gyarmatosítást, ami japáni részről a legeré­lyesebben és legcéltudatosabban foganatosítás 'alatt is van ; és bár a Koreaiak japángyülölete igen magas fokon áll, a japáni vasakarattal, túlerővel szemben tehetetlennek fog bizo­nyulni. Hogy a japáni kormány ily téren hogyan tud dolgozni, azt semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy a 18 évvel ezelőtt birtokba vett az összes tavaszi új­donságok óriási válasz­tékban megérkeztek 17-52-19 Formola-szigetén a japáni iskolákba kényszeri­tett bennszülött ifjúság ma már japánul beszél s néhány évtized kérdése leszen csupán, hogy a barbár formozaiak ivadékai mind átvedlenek japániakká s a mikádó hadseregébe a leg­kiválóbb katonai anyagot fogják szolgáltatni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tulajdon­képeni Japán területének közel a fele erdős hegység s csak a másik fele van müvelés alatt, hajlandó az ember azt kérdezni, hogyan tud annyi nép oly kis területen megélni. A felelet erre a kérdésre igen egyszerű. A japáni partok vidékén a tenger végtelenül gazdag halakban s a halászat ősidők óta mil­lióknak ad foglalkozást és olcsó megélhetést, sőt a töméntelen mennyiségben fogott halakból kitűnő műtrágya kerül a müvelés alatt álló földekre. A halászat mellett ősi foglalkozása japán népének a földmivelés, kertészet, bányamüvelés, ipar- és kereskedelem. A mezőgazdasági termények közül árpát,, búzát, rozsot, bambuszt és cukornádat arány­lag csekély mennyiségben termesztenek, mert főtermény ősidők óta a rizs. A japáni rizs Ázsiában a legjobb minőségű és elsőrangú ki­viteli cikk. 1901-ben a rizstermés 46-914943 Kokű volt, ami majdnem ketszerannyi Hektoliternek felel meg. A rizs termelés nagy gonddal és sok fá­radsággal jár. Kohn Ignátz nöi-, férfi divatáruházálba. T&Uíon 129.

Next

/
Thumbnails
Contents