Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-16 / 22. szám

Nyíregyháza, 1913. március 16. Vasárnap XXXIV. évfolyam. 22. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor.. Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Szabolcsvármegyének és általában a Nyírségnek kétségkívül egyik legnagyobb hiánya az, hogy nincsenek hegyei; az útburkolásokhoz szükséges követ messze vidékről, tehát csak nagyobb szállítási költség mellett lehet szerezni. Ennek a helyzetnek következése az, hogy közutaink túlnyomó része nincsen kiépítve. Az 1911. évi adatok szerint a vármegye területén az állami utak hossza kitett 139.3 kilométert, mely egészen ki volt épite. És pedig 130.7 kilométer kavicsolva, 8.6 kilométer burkolva. A törvényhatósági utak hossza kitett 423.3 kilométert; ebből ki volt épitve 205.7 kilométer. A községi közlekedési utak hossza kitett 637.9 kilométert s ebből mindössze 8.5 kilométer volt kiépítve. A vasúti hozzájáró utak hossza volt 6 7 kilométer, mely egészen ki volt épitve. Közút esett átlag minden 100 négyszög kilométerre (egy négyszög kilométer 173.77 kataszteri hold) 26 kilométer; minden 10,000 lakosra 37.4 kilométer. Ellenben kiépített közút minden 100 négyszög kilométerre csak'7.8 kilométer és minden 10,000 lakosra 11.2 kilométer jutott. Már ezekből az adatokból is kiderül, hogy Szabolosvármegyében aránylag milyen kevés kiépített ut van. Még világosabb lesz ez akkor, ha ezeket az adatokat a többi magyarországi vármegyékéivel hasonlítjuk össze. Mindenek előtt azt találjuk, hogy Szabolcsvármegyét csak Bácsbodrog vármegye múlja felül a kiépített közutak csekélysége tekintetében; mert ott 6 6 kilométer esik minden 100 négyszög kilométerre és 9.1 kilométer minden 10,000 lakosra. Ellenben például a szomszédos vármegyék közül Zemplénben minden 100 négyszög kilométerre 24.2 kilométer, minden 10,000 lakosra 44.1 kilométer; Ungban minden 100 négyszög kilométerre 21.7, minden 10,000 lakosra 43.1; Beregben minden 100 négyszög kilométerre 19.3, minden 10,000 lakosra 30.5; Szatmárban minden 100 négyszög kilométerre 13, minden 10,000 lakosra 20.4; Hajdúban minden 100 négyszög kilométerre 13.3, minden 10,000 lakosra 17.8; Borsodban minden 100 négyszög kilométerre 27 és minden 10,000 lakosra 33.5 kilométer kiépített közút esik. Ismételjük az összehasonlítás kedvéért, hogy Szabolcsban minden 100 négyszögkilométerre 7.8 és minden 10,000 lakosra 11.2 kiépített közút esik. Szomszédos vármegyéink közül a legtöbb kedvezőbb helyzetben van, mint Szabolcs, abban a tekintetben, hogy az utak kiépítéséhez szükséges követ közelebbről, tehát olcsóbban és könnyebben szerezhetik meg. Ámde ott van közöttük Hajduvármegye is. Az még távolabb van a kőbányáktól, mint Szabolcs, mégis jelentékenyen több kiépített közutja van akár a területhez, akár a népességhez viszonyítva. Vagy ott vannak az alföldi vármegyék, melyek még távolabb esnek a hegyektől és kőbányáktól. Jásznagykunszolnokban minden 100 négyszög kilométerre 14.3 és minden 10,000 lakosra 20.1 kilométer kiépített közút esik; Békésben minden 100 négyszög kilométerre 10.5 és minden 10.000 lélekre 12.8; Csongrádban minden 1U0 négyszög kilométerre 11.2 és minden 10,000 lakosra 12.1 ; Csanádban minden 100 négyszög kilométerre 16*7 és minden 10,000 lakosra 19.7 kilométer. Hol áll Szabolcs ezek mögött? Az országos átlag szerint Magyarországon minden 100 négyszög kilométerre 18.1 kilométer és minden 10,000 lakosra 27.8 kilométer kiépített közút esik. Ellenben Szabolcsban minden 100 négyszög kilométerre 7.8 és minden 10,000 lakosra 11.2 kilométer. Közutaink, a községi közdűlő utak és a vasúti hozzájáró utak nélkül, tudvalevőleg három csoportba tartoznak. Vannak állami utak, törványhatósági utak és községi közlekedési utak. Az állami utak az ország egész területén 10,229 kilométer hosszban ki vannak épitve. Részint kavicsolva, részint burkolva. Tehát Szabolcsban is. A törJapán és népe. Irta és a Bessenyei Kör szabadiiceumában felolvasta

: Dr. Pröhle Vilmos. III. A közlekedés szárazon és vizén egyaránt nagyon élénk, mert ezen a vidéken vannak Japán legnagyobb gyárvárosai, köztük a Minatogawa folyó két partján elterülő Hiógo-Kóbe ikerváros kb 220 ezer lakossal, kik közül vagy ezer európai, 1200 khinai. Ipara és forgalma óriási méretű. 40 bel- és külföldi hajózási társaság hajói keresik fel kikötőjét s ki és beviteli forgalma 1900-ban 340 millió márkát tett ki. Csak angol újság három jelenik itt meg naponként. Vidéke igen szép, gyönyörű hegyi kiránduló helyekkel, vizesésekkel. Hiógo-Kóbéből a Tókaidó vasúton érjük el a tőle keletre eső Osakát, Japán legnagyobb gyárvárosát. Osaka lakosainak száma körülbelül már elérte az egy milliót. A város a Yodogawa folyó két partján épült, számos csatorna húzódik rajta keresztül, melyeken át vagy 300 hid bonyolítja le a közlekedést. Már a ködös hajdankorban, mikor még Naniwa volt a neve, híres volt mint kereskedő város. Lakosait különösen nagy szibaritáknak tartották s a régi fővárossal összehasonlítva azt mondották róluk, hogy a kiótoriak tönkre mennek a fényes öltözködés, az ósakiak a sok evés-ivás miatt. Kiotót, mely 1868-ig a japáni császárok székhelye volt vasutön 2

1/t óra alatt lehet elérni Osakából; müipara régi és hires, azonban ujabban hanyatlásnak indult. Vidéke természeti szépségekben, történelmi nevezetességű emlékekben, templomokkan és szobrokban nagyon gazdag. Valamikor a várfallal kerített császári palotában fényes élet volt. középpontja a legkényesebb ízlésnek, a legraffmáltabb élvezeteknek, majd háborúk dúlták és lázadások, mig végre a forradalomban való rettenetes megpróbáltatás és vérfürdő után megszűnt a birodalom tővárosa lenni, az udvar 1868-ban átköltözvén a fővárosul sokkal alkalmassbb Yedó-ba, melyet azóta Tókió-nak, keleti fővárosnak neveznek. Kióto felől a vasút egy darabig éjszakkeleti irányban vezet a Biwa-tó partján, majd pedig Gifun át délkeletre fordul Nagoya-felé. Nagoya 244145 lakosú gazdag, virágzó kereskedő és iparváros. A régi időkből legnagyobb nevezetessége a 17-ik század elején épült vára, mely cyklopsi falakon fából pagódaszerüen felhúzva, messzire ellátszik. Nagoyától a vasút délkeletnek halad, majd a tengerparton Hamamatonál ismét keleti irányban fordul egész Numazuig, hol éjszakra kanyarodva nyugat-felé a Fujiyamára, kelet-felé a Hakone vidéki tűzhányókra nyújtva kilátást. A vidék íestőien változatos, alagutak, '.hidak, vízesések egymást érik, mig végre Kozunál ismét elérjük a tengert, ahol érdemes kiszállani és kirándulni a Hakone hágó vadregényes vidékére. Ezen a hágón át vezet a világ egyik legszebb szárazföldi utja, a Tókaidó, mely hajdan a Kióto és Yedo közti közlekedést bonyolította le és a legfestőibb vándorcsoportokat mutatta az év légkülönbözőbb szakaiban. Kozutól Yumotóig villamos vasút jár, onnan pedig jínrikishán, embertől vont talyigán, vagy gyaloghintón lehet folytatni az utat akár a Hakonei-tóhoz, akár a miyanoshitai melegforrásokhoz. Az utóbbi nagyon kedvelt kiránduló és nyaralóhely, melyet különösen a Japánban lakó idegenek keresnek fel szívesen. Éppen az utóbbiak kedvéért teljesen modern, európai berendezésű fogadók is épültek Miyanoshitában, melyek közül a legelőkelőbbek egyike a Fujiwahotel. FRAKK és smokking öltönyök A legele- MeS Pál Utódánál FA

E™ ÍMNA* I IIH Ilii gansabb kivitelben készülnék *

yiregyháza Telefon 197 változatos Ujdoaságok. Nyíregyháza Telefon 197 Mink.