Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-13 / 21. szám

19-ik szám. JSLYÍMIQÉK. 1913. március 6. 215 és angol nemzet más egyéb jóemberei, hogy a hóhérnak engedelmeskedjenek." Churchill Jánost martborough hercegét az angol hadsereg főparancsnokát 12 éven át ünneplik, mint Európa legnagyobb hadvezérét. Amikor pártja, a Wigpárt megbukott és ellenségei a tory-k kerültek a kormányra, a parlament a nagy hadvezért a közhivatalnokok legocsmányabb bűnével: közönséges sikkasztással vádolja. Anna királynő összes méltóságaitól megfosztja, legfőbb fegyelmibirósága, a parlament vád alá helyezi, halálra itéli s annak végrehajtásától csak egy Savoyai Jenő tudja a külföldi udvaroknál közbenjárva őt megmentem. A nagy hadvezér erkölcsi halott lesz s mint parasztgazda elfeledten fejezi be életét. Mit mondjunk XVI. Lajos francia király és neje Mária Antóniette lefejeztetéséről? Királyi főket látunk a vérpad homokján, illetéktelen birák által elitélve oly bűnért, melynél sokkal nagyobbat követtek el más államfők udvaroncaik hizelgo tömjénfüstjei mellett. Zrínyi, Nádasdy, Frangepán és Szabadságharcunk vértanúinak dicső emlékét nem akarjuk megbolygatni. Fájó kegyelettel térünk más tárgyra, az egyformán ingadozó nép és fejedelmi kegy színezésére még két példát ujitva fel. Fischhof Adolf, a szürke névtelen kórházi orvos szájából alkalmas pillanatában a szabadság varázslatos igéje hangzik el Bécs utcáján. Az elnyomott nép zajló áradatában az elhangzott szó gyújt. A kegyesrendi tanárok kezei alatt jámboran nevelkedett Óbudai zsidó fiu egy idegen világvárost gyújt lángra. A lomha metropolis felébred és katonák lovainak patkói a barikádok kövén csattognak. Megremeg a Burg, meginog a trón s a forradalomtól viselős idők méhében népek csatái támadnak. A vége az, hogy a Hofburg lovas iskolájában megnyílik egy parlament és Fischhof abba belekerül. Az óbudai zsidó fiúból hires államférfiú, hatalmas ember, kormánytanácsos lesz. Az étvágyra kapott nép azonban tovább csinálja a forradalmat, most már loyalis: kétfejű sasos, V. Ferdinánd képével díszített „császári királyi" barrikádokon, melyeket aztán a valóságos császári szuronyok bevesznek, á felséges népet elpüfölik, Fischhofot börtönbe, majd feledésbe juttatják. Spurius Cassius konzult, a nép javára hozott telektörvény miatt előbb ünnepelik, később ugyanezen törvény miatt halálra Ítélik. Kossuth kedves mondásaként: „a történelem logikájával" beigazolva látjuk az idézetekből azt, hogy emberek Ítéleteikben mindenütt csalódhatnak, akár egyesek, akár testületek, vagy a felséges Nép és Király kezébe van letéve a jogar. Nagyon megfontolandó tehát, hogy eme emberi gyarlóságok mellett milyen legyen az a szervezet, melyre a köztisztviselők felett a fegyelmi bíráskodást megnyugvással bízni lehet jövőben, ha már annak hibás elhanyagolásáért a multat vádoljuk. És legyünk igazságosak. Nem csoda, ha hazai judikaturánk e téren mulasztást követett el. Láttuk fentebb, hogy a rettenetes nyomorban és kulturátlanságban egész a mult század közepéig vergődő Magyarország, melyet a királynak alkotmánynyal betakart autokratizmusába kapaszkodó rendiség uralt s melynek életét csak legújabban kezdi átlengeni egy igazságosabb adórendszer, egészségesebb birtokpolitika, szabadabb ipari, kereskedelmi tevékenység, — ezer olyan képet tár fel, melynek megvilágiB evét el: Nyereségáthozat Kamatjövedelem Ingatlan jövedelme Nyer. jelzálogüzletből Jutalékok Nyer. külf. váltókon és pénznemeken Nyer. értékpapirokon és szindikátusokon Különféle nyereségek Váltóüzlet, fiókok és kommanditok nyeresége a befektetett tőkekamat és költség levonás után Bruttó bevétel: tása még a tanulságok és okulások tekintetéből is fájók s elszomorítók, de amelyeknek átélése, elszenvedése azon kornépeinek szeméből tengernyi könnyeket válthatott ki. Most azonban a mikor állampénztári kimutatásunk hiteles adatai szerint az állami pénztárak bruttó bevételei az 1912. év III. (julius—szeptemberi) negyedében 480,889.907 koronát. tettek, vagyis 34,772.016 koronával többet, mint az előző év hasonló negyedében. Ezzel szemben a kiadások 432,448.779 koronára rúgtak, ami 44,414.083 koronával több mint az 1911. év harmadik negyedében. E szerint a harmadik évnegyed mérlege 9,642 066 koronával kedvezőtlenebb, mint 1911-ben. Ha azonban a mult év első három negyedének (január—szeptember) összeredményeit tekintjük, akkor azt látjuk, hogy az állami pénztárak forgalma az 1912. év három negyedében 37.8 millió koronával kedvezőbb volt, mint az 1911. év megfelelő időszakában. Az állampénztárak forgalma ugyanis a jelzett időszakban igy alakult: 1912, 1911. koronákban Bev. 480,889.907 446,117.890 (+34.772 016) Kiad. 432,488,779 388.074.696 (+44.414,038) Manapság, a mikor egyetlen hazai pénzintézetünk a „Pesti Magyar Kereskedelmi Bank" következő mérleget tárja | fel a legközelebbi három évről: 1912 1911. 1910. 1,111.070 1,426.247 990.782 13,403.473 9,506.290 7,544.906 201.917 195.960 147.205 1,947.841 1,908.349 1,773.899 1,301.504 1,208 021 1,112.096 415.525 390.013 349.247 236.680 1,245.362 1,011.202 676.417 618.016 567.937 413.435 408.563 401.108 19,707.863 16,621.830 13,898.385 és Nikkó vidéki egetostromló cédrusok között, soha emberi láb nem lépdelt. És mint hegyeknek, völgyeknek, erdőknek, ugy folyóknak, tavaknak és sik vidékeknek is megvan Japánban a sehol másutt fel nem található elragadó bája, bőséges okot szolgáltatva arra, hogy a japáni népnek szive lelke soha' a természettől elszakadni ne tudjon, sőt abban lelje legtisztább, legállandóbb gyönyörűségét, költészetének, festészetének, kiapadhetatlan. kifogyhatatlan motívumait. Mielőtt most már ennek az országnak, melyet ugy látszik igazán jó kedvében teremtett az isten, egyéb viszonyai iránt közelebbről érdeklődnénk, tegyünk ugy, mintha nyakunkba öltenők a világot s keljünk útra, képzeletben, Dai-Nippon felé. Két ut között van választásunk. Az egyik, a rövidebb, Oroszországon s onnan Szibérián át vinne bennünket s vasúton érinthetnök Moszkvát, Számárát, a Volga mellett, Omszkot, Szibéria déli részét, a Bajkal-tó vadregényes vidékét, Karbint, Mukdent, Port-Arthurt, ahol már japáni területen volnánk. Onnan hajóra szállva eljuthatnánk Csemulpóba, innen pedig megtekinthetnék Szöült, Korea fővárosát, hol annakelőtte a kóreai árnyékcsászárok tehetetlenkedtek, ma pedig a japáni alkirály parancsol, japáni hivatalnokok intézkednek s japáni katonák gyakorlatoznak és tartják fenn a fegyelmet vasszigorral. Csemulpóból megint hajón folytathatnók ez utat Japán-felé. A másik ut Genuából vagy Marseilléből indulhatna ki, amikor is végighajózva a Földközi-tengert, a Szuezi-csatornán át a Vöröstengerre érnénk, majd az Ádeni-szoroson az Indiai-óceánba; érintenök Colombót, majd a Malakkai-szorosan végighaladva Szingapúrnál éjszakra fordulnánk s Hongkongban való rövid tartózkodás után Sanghajba érkeznénk, onnan pedig éjszaknyugati irányban hajózva, rövid tengeri ut után szépen befutnánk Nagasaki kikötőjébe s egyszerre ott volnánk a kis sárgaördögök országában. Nagasaki régi kereskedő város, 110000 lakossal Kikötője Rio de Janeiroé után a legszebb az egész világon. Töméntelen óceánjáró hajó a világ legkülönbözőbb vidékeiről, a legkülönbözőbb lobogók alatt horgonyoz itten s ugyanitt van a Japáni gőzhajózási társaságnak, a Nippon-Yúsen Kaishának is egyik legfőbb kikötője, modern hajógyára. A nagy téngeri szörnyegeteken kívül van itt töméntelen sok csónak, sok régi divatú japáni vitorlás, úgynevezett dzsunka, melyek különösen kőszénszállitásra szolgálnak. A kőszénrakodásnál pedig ott dolgoznak az örökké mosolygó, örökké jókedvű, filigrán japáni nők. jól felgyürkőzve, kormosán, de mindennek dacára bájosan, hihetetlen terhekkel birkózva. Maga a város a kikötő partszegélyén szinte lépcsőzetesen terül el s japáni stilü házai és középületei között találunk sok európai stilü épületet is. Az erdős, berkes hegyoldalokon régi templomok, teaházak, az utóbbiak fmosolygó női kiszolgálással; de bármerre fordulunk, mindenütt annak a jele, hogy a világforgalom országútján járunk, mert a világ minden tájékáról való letelepültekkel és utazókkal találkozunk. Nagasikiból kanyargós vasúti uton érjük el a nagy történelmi nevezetességű Kumamoto városát, melynek 62000 lakosa ma már szintén benne él a modern élet forgatagában, de ugyanott megláthatjuk még az egykori kumamotoi daimiók hatalmas várkastélyát, a régi Hosokawa családnak ezt a gyönyörű sasfészkét. Innen visszafordulva éjszaknak Mojinál jutunk ki ismét a tengerpartra, honnan helyiérdekű gőzhajón szelhetjük át a keskeny tengerszorost és kiköthetünk Shimonosekiben, melynek neve 1895 óta, hogy Lihungcsang, a khinai és Itó márki, a japáni Bismarck, itt kötötték meg a békét, ismételten szerepelt a világtörténelemben s a legutóbbi háborúnak is nem egy mozgalmas eseményével volt kapcsolatos. Shimonoseki történelmi nevezetességein kivül ugyanazt az életet mutatja, melyet már Nagasikiban is láttunk. Shimonosekiből igen kapóra esik egy hajón való kirándulás az úgynevezett japáni beltengerre, ahogy a Kiushu, Shikoku és Hondo közt elterülő, számtalan apró erdős-hegyes szigettől tarkított tengerszorulatot nevezik s mely egyike a földköreksége legkissebb tájainak. (Folytatjuk.)