Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-09 / 3. szám

3-ik szám. J^YmiriDÉir 1913. januar 9. 5 gazdasági egyesületi közlemény. Szeszfőzői tanfolyam szeazgyárvezetöfc ré­szére. A kassai in. kir. gazdasági akadémián 12 liátre terjedő szeszfőzői tanfolyam rendeztetik. A tanfolyam 1913. év február 1-én veszi kezde­tét és április 30-ig tart. A tanfolyam célja me­zőgazdasági szeszgyárak részére gyárvezetőket gyakorlatilag és elméletileg kiképezni. A tanfolyamra felvétetnek azok, akik 18 életévüket mar betöltötték, hatósági bizonyít­vánnyal beigazolni tudják, hogy legkevesebb egy szeszfőzési idtnyben szeszgyárban, mint gyakornokok alkalmazva voltak es felvételi vizsgával igazolják, hogy a szeszgyártás gya­korlatában kellő jártassággal birnak. Ugyancsak felvételi vizsga alapján kell be­igazolniok azt, hogy a magyar nyelvben járta­sak, írni, olvasni és szamoini tudnak. Részt vehetnek továbbá a tanfolyamon a m. kir. gazd. akadémiák végzett hallgatói. A tanfolyamra legfeljebb 25 jelentkező ve­hető feí. Előnyben részesülnek azok, kik gép­kezelői szakvizsgát is tettek. A taofolyam hallgatói a szeszgyárban elő­forduló - összes munkákat végezni kötelesek ; kötelesek továbbá a szeszgyártás elméletéből és a szeszadó tőrvényekről tartandó előadásokat szorgalmasan látogatni, a szeszgyártás ellenőr­zéséhez szükséges vizsgálati módszerek elsajátí­tása végett a laboratóriumi munkálatokban részt venni. A tanfolyam befejezésével a résztvevők gyakorlati és elméleti vizsgát tesznek, amelyek eredményéről bizonyítványt nyernek. Tandíj 54 korom. A jelentkezők élelmezésükről sajat maguk tartoznak gondoskodni. Előjegyzéseket 1913. évi jan. 31-ig elfogad a kassai m. kir. gazd. aka­démia igazgatósága, ahol bővebb felvilágosítást is lehet nyerni. ÚJDONSÁGOK. Telefon 139. sza in ÜW Mai számunk 8 oldal. Yasárnap. Az utca néma. Sötét és suta sikátorokban láb­ujjhegyen jár a csend. A házak fölött elnyúló tele­fondrótokon halk nótákat pönget a művészkezü szél s valahonnan messziről, lágy harangszó száll ringa­tózva. A kapu alatt már gálában áll a fűszeressegéd, gomb yukában lángoló szegfű és karcsú pálcát forgat pecsenyevörös, párnás kezén. Ma, húgom minden kis icany! Templomból jönnek, jószaguak és idres­bodrosak és messze villog az aranyvágásu imaköny­vük. A fekete aszfalton fehér gyermekkocsi görög, előtte, mögötte óvatos típegésü öregek, amint halkan köhécselnek s az utca végén a messzeséget, ezt az ábrándos arcú, kékszemű kisasszonyt nézik epedőn. Jön egy munkás, keményen és akaratosan, a kalapja egy kicsit félrebillent s szunyókáló mámor hunyor­gat a szeméből. Az emberek megállnak, utána néz nek, megcsóválják a fejüket s szégyenkező mosoly­gással haladnak tovább. Villamos kocsi vágtat és csilingelés nélkül, üresen suhan el a gyalogjáró mentén. Ma mindenki ráér. Délután. A város megindul. Lassan, lomhán, lélegzetfogyón. A kávéházakban viritó toalettek és tollas kalapok. Csupa lény, mosoly és kényeskedő lustaság mindenütt. Olyan a város, mint egy nyúj­tózkodó óriás, csak a szabályos pihegés hallik. A tegnapot feledni igyekszik s a holnapon méláz, friss nyomdafestékes újságok sincsenek, hogy az emberi lét ütőerén tartsák a kezüket, az izgalom, aggódás messzekerül, ma a hangulatoké vagyunk. Mintha megállt volna az események forgó kereke : a hirek sokfélesége egy mindent elborító nyugalommá si­mult. Az ismeretlenségek éhsége, a váratlan eshető­ségek" izgalma ma távol van tőlünk. A vasárnapok­nak nincs szenzációja. De mégis . . . Nézd, az utcán megtorpannak a járókelők, a korzón összebújnak a fejek s a kávé­házak lomha nyugalmán ideges borzongás remeg keresztül. A szemek felvillannak, a fejek magasra szegeződnek s a fáradt gesztusok ki-ki pattanó len­dületekké válnak. Egy pillanat s oda van a lanyha nyugalom, a fáradt egykedvűség. A pihenő energia egyszerre neki feszül: gyors és ütemes Jesz a ma radozó lépés, csoportok verődnek össze, hírvivők rebbennek szét s a szenzációk forró izgalma villa­mos áramként fut keresztül a dobogó sziveken. Táv­irat érkezett ... A király nagy beteg . . . titkol­ják . . . Kerzl professzort a - Burgba hivták . . . Oroszország újból erősen mozgósít, Japán és Kina készülődik . . . Szerbia fegyverkezik a Monarchia ellen ... Az álmosság tovaröppen, az utcákon ujságlapok lobognak és rendre elmerülnek a mohó kíváncsiság morajló tengerén. Csupa idegesség, láz és sivárgó hirszomjuság mindenütt. A vasárnap üditő, csöndes nyugalmának vége s ahogy a szinek egy piros harmóniába összefolynak: a szemünk előtt már ott csörgedez a különös és rejtelmes folyadék — a vér. — Az adóösszeiró bizottságok műkö­désének felfüggesztése. A pénzügyminiszter valamennyi pénzügyigazgatósághoz ren­deletet küldött, amelyben a tőkekamat­és járadékadó alá tartozó jövedelmekről szóló vallomások bekivánására vonatkozó előbbi rendeletét további intézkedésig fel­függeszti. Ezzel egyidejűleg a pénzügy­miniszter a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. t.-c, 32. §-ában emiitett adóössze­iró bizottságok működésének megkezdését további rendelkezésig szintén függőben tartani rendelte. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számában közölt „Szabolcsvármegye községei 1910-ben" c. cikkben Tiszalök község lakossága 191Ö-ben nem 3993, hanem 4993 volt. — Szerencsétlenség;. Mint lapunk zárta­kor értesülünk Máthé Lászlót a helybeli Jegy­zők és Gazdák Bankja igazgatóját ma délután Budapesten a Metropol szálló előtt súlyos bal­eset érte. Ugyanis kocsiját elütötte a villamos s Máthé, aki látta, hogy a karambol kikerül­hetetlen kiugrott a kocsiból, még pedig oly szerencsétlenül, hogy súlyosan megsérült és kórházba kellett szállítani. Állapota — tudósí­tásunk szerint — aggasztó. — Megszűnt a debreceni színház vál­sága. A debreceni színház válsága megszűnt­nek tekinthető. Bár Zilahy fizetésképtelensége nem állott be, mert a társulat tagjait pontosan kifizette, a hitelezők szorongatása és zaklatása már-már végzetessé vált a direktorra nézve, míg végre a hitelezők Schwartz Vilmos bank­igazgató elnöklése alatt gyűlést tartottak és ezen Zilahy ügyét jóindulattal kezelték. Mora­tóriumot engedélyeztek a direktornak, aki az e hó 5-ig adott határnapra rendbe hozta ügyeit. Az üzem fentartásához szükséges követeléseket rendezte. A szinbáz anyagi ügyeinek ellenőrzé­sével egy szükebbkörü bizottság lett megbizva, melynek fagjai Schvarcz Vilmos bankigazgató, dr. Fráter Ernő ügyvéd és Glück Ede nagyke­reskedő. Erről a városi tanács hétfői ülése elé jelentést terjesztettek és igy a színház válsága elintézettnek tekinthető. A városi tanács kíván­ságára a színház adminisztracionális ügyeinek vitelére Zilahy mellé állott Békés Gyula föld­birtokos, aki néhány év előtt még a színház tagja és titkára volt. — Gyászrovat. Vettük a következő gyász­jelentést: Özv. Kutka Andorné, szül. szentmár­toni Ónody Margit, ugy a maga, mint csaladja és az összes rokonság nevében a legnagyobb fájdalommal áthatva, de a jó Isten végzésében megnyugodva jelenti, miszerint tetszett a jó Istennek a leggyöngédebb férjet, a leggondo­sab családapát, a legszeretőbb fiút, testvért és rokont Kutka Andor nvirpazonyi jegyzőt 1913. januar 5-én délután 57a orakor életenek 38 ik, boldog házasságának 9-ik évében hosszas szen­vedés és a haldok'ók szentségeinek ájtatos fel­vétele után az élők sorából elszólítani. A meg­boldogult földi maradványait január hó 7-én délután 1 órakor fogjuk a gör. kath. egyház szertartása szerint a kótaji sírkertben elhan­tolni. Az engesztelő szentmise áldozat január hó 10-én fog bemutaLtatní a Mindenhatónak a megboldogult lelkiüdvéért. Kótaj,*19l3. január 5. Legyen őrök emléke és boldog nyugalma! Neje: özv. Rutka Andorné sz. szentmártoni Ónody Margit. Gyermekei: Palika, Mariska. Édes anyja: özv. Kutka Pálné szül. Galovics Ilona. Testvérei: Ilona férjezett Papp Jenőné, Olga, Migdus, Jenőke gyermekeik. Miklós, Olga özv. Fábry Gusztávné, Margit, Guszti, Blanka gyermekei. Sógornője: szentmártoni Ónody Irén férj. borosjenői Szabó Aladárne gyerme­keivel és az összes rokonság. — Tea délntáu. Ritka sikerült délutánja volt a leányegyletnek a legutóbb megtartott tea délután. Olyan szép és nagyközönség töltötte zsúfolásig a Korona nagytermét, amilyet még teadélutánokon i;> ritkán Játunk. E nagy érdek­lődés elsősorban a szereplőknek szólott, akik fényesen meg is feleltek a hozzájuk fűzött vá­rakozásnak. Gsázik Éviké egy év előtt bájos gyermekhangjával hódította meg a közönséget s most teljesen kifejlődött hanggal szívhez szóló édes dalaival frenetikus tapsokra ragadta azt. Méltó partnere Berend László, kinek kelle­mes tenor hangja, hegedükisérete, majd szóló játéka egész koncert nívóra emelték a teadél­utánt. Ferency József diszkrét zongora kísére­tét nagy élvezettel hallottuk ismét. A legköze­lebbi teadélután 12-én, vasárnap délután lesz megtartva a Korona szálló nagytermében. Ismét nagyon érdekes programmszámokkal. — A pápa és az ünnepek. Őszentsége, a római pápa, amint az tudnivaló, bullát bocsá­tott ki, amelyben néhány hétköznapra eső ün­nepet megszüntetett, nem kis örömére azoknak, akik ezeket az ünnepnapokat a munka kerék­kötőinek tekintették. Akkoriban persze nem volt az öröm, hogy kevesebb lesz az ünnep s az emberek általában ugy vélekedtek, hogy a pápa elég nagy uraság ahoz, hogy rende­letét minden keresztény allamban respektálják. Azóta azonban kiderült, hogy a római pápa akkor, amikor azt hiszi, hogy az ünnepek dol­gaban dirigálhat, nem csalhatatlan. Ezt bebi­zonyítja a többek között a magyar kormány is, nem számítva a szocialista szervezetet, amely a rendelet megjelenése utáni napon már kimon­dotta, hogy a régi ünnepeket ezentúl is ünne­peknek tekinti, vagyis, hogy a munkások, ha ezeken a napokon dolgoznak, fölemelt munka­díjra tarthatnak igényt. A szervezet után nálunk az igazságügyminiszter következett, aki az igaz­ságügyi halóságokkal azt tudatta, hogy azok a napok, amelyek eddig vörös betűkkel pom­páztak a kalendáriumban, tovább is ünnepek nek tekintessenek s ezek mint szünnapok sze­repeljenek. Az igazságügyminiszter után most a kultuszminiszter következik, aki rendeletben mondotta ki, hogy a régi állapot egyelőre meg­marad s az egykori hétköznapokra eső ünne­pek alkalmával a tanítás minden iskolaban szünetelni fog. Ha mindenhez hozzávesszük azt is, hogy a naptárcsinálók az eddigi ünnepna­pokat majdnem kivétel nélkül továbbra is vörös betűkkel jelzik, egyszerre nyilvánvaló lesz, hogy minden a régi kerékvágásban marad és hogy az eltörölt ünnepek csakis azok ^előtt lesznek közönséges hétköznapok, akik misét hallgatni és külön imákat mondani nem akarnak. — A Szabolcsvármegyei Tanitók Ott­hona f. hó 4-én tartotta meg táncestélyét élénk érdeklődés mellett. Az a jó kedv, mely az estély kezdetétől a késő hajnali órákig uralko­dott, bizonyság arra nézve, hogy a jelenvoltak kedélyesen mulattak s egy kellemesen eltöltött estély emlékével távoztak. — Jelen volt asz­szonyok : Barzó Mihályné, Gyurcsán Ferencné, Szmolár Istvánné, Tamássy Éndréné, Vargha Ferencné, Karaer Józsefné, Kubacska Istvánné, László Zoltánné, Klajtiis Károlyné, Lavottha Béláné, Enyedy Albertné, Fogarassv Józsefné, Sefcsik Józsefné, Faragó Lajosné, Fekete Ist­vánné, Fülöp Jánosné, Mayer Lipótne, Gáspár Gézáné, Vietorisz Lászlóné, Ekkert Eíekné stb.. Leányok: Baróz Etuska, Gyurcsán Ica, Szmo­lár Etuska, Tamássy Ilonka, Karner Ilonka, Kabacska Ica, Klajnik Margit, Lavottha Em­muska, Enyedy nővérek, Fekete Valika, Sefcsik Piroska, Faragó Mariska, Létrik Etelka, Bálint Ilonka, Fülöp Vica, Zelenka Márta, Ekkert Irén, Ozvald Lenke stb. — A kat. legényegylet táncmulatsága nem mint mult számunkban tévesen jeleztük, febr. 19 én, hanem január hó 19-én lesz meg­tartva a Korona-szálló nagytermében. Az estély szereplői a következők: Bodó Rózsi, Gsázik Évi, Gaal Irén, Jóba Ilus, Kálnay Lenke, Pel­chrimovszky Sári, Ballay Gyula, Berend László dr., K. Kovách Árpád, a városi dalárda Jakab József karnagy vezetése mellett. Conferal Ujlaky Marcei.

Next

/
Thumbnails
Contents