Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-11 / 32. szám

4 32-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. augusztus 11. hozzájáruljon a szobor méltóságának emeléséhez. Nyíregyháza város Kossuth Lajos terén összesen két olyan pont van, mely a leirt követelményeknek megfelel: egyik épen az, ahol a szobor talapzata épül, a másik a Korona szálloda Luther-utcára néző homlokzatának tengelyében a r. kath. templom előtt elhelyezett köralaku aszfaltsziget, ahol ezidőszerint egy iv lámpa áll. Ez utóbbi hely alárendeltebb az elsőnél; ide csak valamely kisebb emlékmű, diszkót vagy mellszobor helyezhető el. A takarékpénztár Kossuth Lajos téri homlokzata előtti tér csak akkor lenne alkalmas bárminő ilyen mű elhelyezésére, ha maga ez a homlokzat a mai 10 m. helyett 35—40 m. hosszú s a Kossuth Lajos tér elég nagy lenne ahhoz, hogy a tkptár homlokzata előtt, közvetlen a gyalogjáró mellett 12—15 m. szélességben és 35—40 m. hosszúságban parkosítható volna. De bizony a mai keskeny homlokzat, mint háttér nem elégítené ki a szemlélőt, a tér és a téren átmenő forgalmi irányok pedig nem alkalmasak arra, hogy az előbb említett parkosítás keresztülvihető volna, A szobornak a tér déli oldalára a paróchiának és Török féle háznak háttal való elhelyezése merőben ellenkezik azzal a legfőbb elvvel, hogy a szobor jól meg legyen világítva. Ilyen elhelyezésű szobroknál a mellső rész a nap legnagyobb részében árnyékban van, ami által hatásából sokat veszít, amellett a szembejövő napfény a néző szemét elhomályosítja, ami pedig a mü élvezet rovására megy. Ezeket — sajnos — tapasztalhatjuk a Bessenyey szobornál, mely sokkal jobban érvényesülne egyébként is, ha a vármegyeháza képezné a hátterét. Ezek szerint megmarad a szobor részére az a hely, ahol épül. Most már csak egy kérdés vár eldöntésre: merre álljon arccal a szobor? Minthogy a szobrot nemcsak a magunk számára, hanem az ide jövők és átutazók tanulságára és gyönyörködtetésére állítjuk fel, ugy kell azt felállítanunk, hogy a legforgatmasabb utvonalakról látható legyen, ami csak ugy lehet, ha a városházával állítjuk szembe. A Kossuth Lajos tér legforgalmasabb utcái a Zrínyi Ilona u., Rákóczy u., Vay Ádám u., Bethlen u. és Luther u. Ezek közül csupán a Luther u. az, amelyikről a szobrot hátulról fogjuk látni. A térre befutó 4 nagyforgalmu utcáról a szobor oldalról, illetve szemben jól látható lesz, mig egy nagyforgalmu (Luther u.) s két kisebb forgalmú (Selyem- és Bocskay) utcáról hátulról fogjuk látni. Ha a szobrot megfordítva helyeznénk el a dolog • megfordítva állana, vagyis a mai elhelyezés jobb. A szobor környezete elég jó, mert csinos kertben fog állani. A róm. kath. templom méreteivel, alakjával és építészeti kiképzésével nagyon jó háttér lesz. Azt sem lehet mondani, hogy messze van a szobortól, mert hiszen a tér összes épületei közel állanak bármelyik másikhoz. Bár olyan nagy lenne a Kossuth Lajos tér, hogy a távolság fogalma szerepet játszhatna; akkor inkább lehetne ezekről a dolgokról vitatkozni s a szobrot, minden szempontot tökéletesen kielégítő helyre állítani! jj. k. Lélek analisisok. Egy agg legény keservei . . . Valaki igy vallott: Szent Péter urnái kuksultam. Ő Pétersége diszkréten felhívott a menny 4-ik kupolájába, hogy mint pártatlan szakértője a női szépségeknek kuktáljam végig és csináljak kimutatást a földi asszonyokról, osztályozzam el őket, kit találok bőrével hóditónak, kacérnak, gonosznak, férjeihóditónak, tigrissé dühítőnek, megbárányositónak, felszarvasitónak s hozzátette: .szigorúan fiam, de szigorúan." Isten atyámnak címeres szolgája, mondtam én, megsúgom neked, én egy férfiú vagyok s vagy csukd be a szemeimet, fogd be az orromat, hogy ne lássak, ne halljak, ne érezzem őket és fal ne sikoltsak, hogy nők állanak előttem, mert akkor nem leszek többé kritikus, hanem magasztaló rainnasáuger, vagy vértszagoló fenevad, vagy tudod mit, alakitsál engem is egy asszonnya s akkor ugy fogom őket megtépázni, ugy fogom őket kritizálni, hogy meg fog bűvölni igazságom, el fog rettenteni a szigorúságom. így kerültem először, mint asszony a földre. Ekkor vettem észre először, hogy a par« fümök boudoirjában van egy kis inyfacsaró, egy kis utálatos, ekkor vettem észre, hogy az isteneknek hitt teremtésekben emberi érzések is hevernek, hogy ők is tülekednek, koholnak, lihegnek, mint a többi döcögő sánta férfiai az élüt szélütéseinek. Egyszerű kritikus toiletben kerültem vissza Szent Péter elé. Az ezer boltozat tükrei vakitó viszfényt árasztottak reám, miket a föld asszonyai szemeikkel mint ragyogó nyílvesszőket menesztettek utánam tehetetlen haragjukban, mik azonban eisutultak, lustán elnyúltak az isteni lak ezer ablakában és csak mint fáradt fénybogarak meredtek reám. Védve roltam, áz istenek védtek. Péternek nagyon tetszett a kritikám és elhatározta összemorzsolni, ellágyitani a bennem még szunnyadó férfiasságot, s beleönteni egy puhácska asszonyi testbe. És én az asszony könyörögve hulllam Péter lábaihoz: Óh Péterem, óh szentem, ki erősebb vagy mint az évszázados asszu, mert a te kócos öreg hajadat már két évezred boronálja, add vissza férfiasságomat, látod öreg ur, en hozzá szoktam már vas karmokkal ölelni, én beleéltem már tik-tak taktussal csókolni, ne hagyd átfolyni a vérem egy bengáli párduc vérébe aki csak elnyúlni tud a karok alatt, ki csak önhitteskedni, kinevetni tud a tik-tak alatt. Szerencsére megkezdődtek az Olimpiádok. A virtusos férfi glóriátok kiálltak a szépség hajszára, felhangzott az égbe is a nagy hajrá gyáván hozzánk is elbongo hang skálája s Szent Péter visszaváltott férfivá, hogy legyek kritikus a férfiak gomolygó congiomerájában. De megcsalt az öreg! S néha, néha felsír bennem az isteni átok s megrázza agyamat, velőmet, csontomat, néhanéha elmondhatatlan csüggedéssel tölt el annak keserves átérzése, hogy elfelejtett visszaalakítani egész férfiúvá s elvenni rólam az összes nőiest. Néha-néha, mikor acélra feszülnek izmaim és vasmarokkal karolnám, ölelném az előttem elnyúlt isteni párducokat: lesüpped karom, elernyed kezem s sóhajtva várom a markos öleléseket, néha-néha borzadva hajtom a bodrosan gomolygó füstfelhőket s teleitatom parfümmel magam. Máskor pedig várom, hogy a gyáván lassan felém kóválygó szél hozza felém a parfümöt egy lustán elnyúló női alabástromról és vágyódva nyújtom feléje dohányfüstben fürdött ajkamat. Nem nősülhetek. Átok, átok, isteni átok! Szólott, s csuklott a zokogástól az agglegény. Elsán. Fürdői levél. Ószölőfüred, augusztus elején. Sokan azt hiszik, mi sincs könnyebb mint fürdői levelet irni. Különösen ószőlőfüredi fürdői levelet. Az ember egyszerűen leül, és ir, irmig meg nem telnek az előre elkészített papiros lapok. Ugy látszik, a Nyírvidék szerkesztőségében is ekként gondolkoznak. A szerkesztői üzenetekben már jó egynehány héttel ezelőtt tudatták valakivel, aki állítólag megsürgette a fürdői leveleket, (hiszi a piszi!), hogy a jövő számban jönni fog az első! Megvallom magam vártam a legnagyobb kíváncsisággal „becses lapunk" következő számát. Hátha csakugyan megírja helyettem valaki azt a nehezen várt fürdői levelet? Csalódtam. Azaz dehogy is csalódtam. Tudtam én azt előre, hogy az a szerkesztői üzenet tulajdonképen nékem szólott. Felhívás keringőre: irjak már valamit; — hiszen itt vau az uborka-szezon. Szükség van a laptöltelékre ! Bandi legyen a Patya gyerek, ha nem igy történt! Hanem hát kettőn, sőt valójában sokan áll a vásár. Ahhoz, hogy valaki fürdői levelet irjon sok minden egyéb szükséges a tentán, tollán, meg a papiroson kivül. Először is idő, másodszor kedv, harmadszor .... Eh mit soroljam fel én. Találgassa a többit kiki tetszése szerint. Csak a témára ne gondoljon senki. Mert téma akad itt Ószőlőfüreden is annyi, ha nem több, mint a többi világfürdőben. Ámde mit érnek a legszebb és leghálásabb témák, ha az embernek ideje nincs hozzá, hogy papirosra vesse azokat. Mert hol a kertet kell rendezni; hol a „rezorvát" kell telehuzatni; vagy a „hengemattét" fel kötözni, leoldani; vagy a lugason a szőlővesszőket igazgatni; majd a Pista gyereknek ostornyelet faragni; a tíindi gyereknek távugrási feladatokat kipécézni; a Prokfidinek követ dobni az erdő bokrai közé; megolvasni, hogy meg van-e még mind a tizenhárom fecskefészek az „alsó ház" eresze alatt? (tetszik tudni, az idén felépült a „ felső ház" is); lesni, hogy buvik-e már kifelé a julius közepén elvetett rezeda, avagy nem lesz belőle paszuly sem ? (mint az asszony jósolta). És igy tovább a végtelenségig. Hát jusson ezek mellett az embernek ideje fürdői levélírásra. Kiváltképcn pedig legyen kedve ilyen levelek megírására, mikor ennél sokkal okosabb dolgokat művelhet! Teszem azt, vájjon most is nam sokkal okosabb volna-e, jóllehet minden elcsöndesedett a ház körül, kivül és bévül egyaránt, kiülni n diófa alá, ott szívni az erdő tölgyillatával telt felséges levegőt és hallgatni a tücskök szünetlen cirpelését akár éfjélig is, mint idebent a szobában szivni ezeket a M. K. DOH.-JÖV. jelzésű komiszkákat és a toll sercegésén boszszankodni ? Hanem hát ugy látszik, ugy vagyok én már ezekkel az ószőlőfüredi fürdői levelekkel, hogy tetszik vagy nem tetszik : meg kell irni egyetkettőt egy esztendőben. Pedig tessék elhinni, Ószőlőfüredet nem kell többé felfedezni. Nem szorul az immár reklámra ! Méz'tassanak például megfigyelni, mikor a Nyevekve (ad kaptam Nyetve) vonatai kirobognak a városból. A mint áthaladnak a vámsorompó mellett, a kocsiban ülők unisono igy sóhajtanak fel: .Micsoda más levegő van itt!" S aztán becsülgetni kezdik, hány fokkal lehet hűvösebb, mint a városban. A vélemények csupán a fokok mennyisége tekintetében térnek el egymástól. Amint tovább száguld a vonat s alig 150—160 deciméterre feltűnik az első villa, nemcsak vágyó pillantásokat vetnek feléje, hanem hangosan is konstatálják, hogy milyen jó lehet idekint lakni! (Ha még azt is tudnák, hogy milyen jól lehet lakni idekint egy-egy nagy séta után!) Hát még mikor meglátják a gyermekeket ! Minden kis kapuban kettő-három! Egyik egészségesebb, pirospozsgásabb, cigányabb és mezitlábabb mint a másik. Ezekre is egyértelemmel jegyzik meg: .Milyen nagyszerűen néznek ki!" — akkor is, mikor nem kinéznek, hanem benéznek. Szó a mi szó, a gyermekeknek Ószőlőfürednél áldásosabb fürdőhelyet keresve sem lehetne találni ! A levegő, meg a gyermekek az eleven reklámjai Ószőlőfürednek! Nincs itt szükség semmiféle mesterséges hirharangra! Ne is várjon tehát tőlem a — hál' Istennek — nem létező fürdőigazgatóság haszonhirhajhászatot. Egyszerű, rideg krónikása leszek a megtörténteknek és a megtörténhetettvolnáknak. (Kérem, tanár ur, ennél különb szóösszevonásokat is megenged, sőt megkövetel a modern irodalom!) Kezdjük hát; még pedig a legelején. Ámbátor a legelején aligha kezdhetem. Hiszen a