Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-04 / 31. szám

ÜyiregyMza, 1912, HXffl. éYfolyam, 31. szám, vasárnap, angnszíus í A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. *tfRzittási faltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: •VJLR.OSH.Á.Z-T&R 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Magyarosodunk. Evekkel ezelőtt sokat foglalkozott a Nyírvidék a nyíregyházi ev. egyházzal a a tót nyelvű istentiszteletekkel kapcsolatban. Kárhoztatta az egyház vezetőségét, hogy erélyes intézkedéssel nem küszöböli ki egyszerre a tót nyelvet vármegyénk szívéből. Aki tudja, hogy Nyíregyháza „tirpák" aj ku (mert ezt a nyelvet tótnak nevezni már nem lehet) lakossága a tősgyökeres magyar Szabolcsvármegye közepébe ékelve, mindenkor a leghívebb magyar érzelme dacára másfélszázadon át őrizte ősei nyelvét; viszont aki nem veszi figyelembe, hogy a tanyákon élő, legnagyobbrészt csak egymással érintkező, s hosszú időkön át tót nyelvű iskolázásban részesült népnek csak kevés alkalma nyílt arra, hogy a magyar nyelvet elsajátítsa; aki nem gondolja meg, hogy a népnek különben is konzervatív lelkülete épen a vallásos szertartások terén a legkonzervativebb: az igen könnyen beleeshetett abba a hibába, hogy a tót nyelvű istentiszteletekért a felsőbbséget vonja felelősségre még akkor is, ha ez a felsőség a legbölcsebb meggondolással, a legkiszámitottabb tervszerűséggel, a legbiztosabb eredményre jogosító kilátással vezeti a népet a nyelvváltoztatás lassú utján. Mert ezt tette és teszi a nyiregyházi ev. egyház vezetősége. Nem a rombolás, elkeserités gyorsabb, de egyszersmind könnyen visszafelé sülő fegyverével, az oktroy parancsszavával, hanem a fokozatosság, a meggyőzés, a józan belátás békés, egyedül egyházias, egyedül megnyugtató s a célhoz is legbiztosabban elvezető eszközeivel. Aki tudja, mik folytak le nyiregyházi ev. egyházban az utolsó ötven év alatt a pátens-korabeli pánszláv mozgalmaktól kezdve napjainkig, annak lehetetlen meg nem látnia a következetes, fokozatos fejlődést a teljes magyarosodás felé. A negyvenes, ötvenes években még városi iskoláinkban is kötelező volt a tót nyelv, tanyasi iskoláink pedig egyenesen és kizárólag tót nyelvűek voltak; e sorok irója még a nyolcvanas évek vége felé tanúit tót éneket a boldogúlt Mráz Károly bácsi osztályában. Még nincs két évtizede, hogy a konfirmandusokat magyar, vagy tót nyelven készítették elő, kinek szülői hogy kívánták: s ma már iskoláink, úgy a városiak, mint a tanyasiak, kizárólag magyar nyelvűek, a konfirmációi előkészítés is kizárólag magyar nyelven történik. Néhány évvel ezelőtt a hétköznapi reggeli szentirás-magyarázatok és imák mindennap kizárólag tót nyelven történtek: ma már hetenként többször ezek is magyar nyelven folynak. És mindez anélkül, hogy népünk a legkevésbbé zúgolódnék, hogy a békés hitélet csak egyszer is megzavartatott volna. Lehetetlen itt a céltudatos, folytonos fejlődést észre nem venni. Azt kérdezhetné már most bárki: Ha ilyen könnyen, szinte ellenvetés nélkül ment az eddigi átalakulás, miért ne lehetne ezt minden vonalon egyszerre keresztül vinni? Hiszen ha ez megtörténnék, talán nagyobb sebet ejtene, de mindenesetre hamarabb begyógyulna a seb. E kérdésre csak azzal válaszolhatunk, hogy a hitéletet okkal vagy ok nélkül nagy megrázkódtatásoknak kitenni nem lehet, nem szabad. A mi népünk van olyan magyar érzelmű, hogy akkor, amikor a folyton felszínen tartott eszme megérik, maga kéri, maga sürgeti a változtatást, amelyre a vezetó'ség mindig örömmel nyomja rá a pecsétet. így történik most is, a magyarosodás egyik hatalmas és a célt, a végső célt teljesen megközelítő lépésénél is. Tanyasi gazdáink fiatalabb nemzedékéből mintegy ötvenen kérvényt adtak be az ev. egyház képviselőtestületéhez, hogy minden hónap első vasárnapján, valamint a vásárokat közvetlenül megelőző vasárnapokon és ünnepek másodnapjain a tót nyelvű isteni tisztelet helyett ugyanazon időben, ugyanazon szertartással, de magyar nyelven tartassanak az istentiszteletek, mert a magyar iskolákban magyarnak nevelt fiatalabb nemzedék a tót nyelvet nem birja oly mértékben, hogy a szent beszédeket, imákat teljesen megérthesse. A Bogarakról és másokról. — Egy ügyész elbeszélése után. — < Irta: Pataky István. m. A Bogár Imre elleni ügy tárgyalása iránt nagy volt az érdeklődés. Minden Bogár fiu a közepesnél magasabb volt, köztük legidősebb volt Imre, akkor 25—26 éves. Szép legény volt mindegyik, de legfeltűnőbb volt mégis Imre, aki különösen sokat is adott magára, mindig tisztán volt öltözködve. Nyári idő volt a tárgyaláskor, erősen pitykézett lajbi (mellény), lobogós ümeg s rojtozott gatyában állt Bogár Imre birái előtt. Kecskeméten ült össze a rögtőnitélő biróság. Ballá Kálmán is ott volt, mint tanú, de még azért is, hogy a veszedelmes emberre vigyázzon is, hogy esetleg meg ne szökjön, vagy meg ne szöktessék a társai. Pedig Bogár Imre már leszámolt. Tudta, hogy ő már eljátszotta kisded játékait és pedig hamar játszotta el. Előtte még egy hosszú élet állhatott volna, ha a nagy csendbiztos ártatlanul véresre nem vereti apját. Bogár Imre férfias őszinteséggel felelt minden kérdésre, nem mentette magát, nem vádolt senkit. Még azt sem hozta fel, hogy amig Dönti Peti vezérnek közéjük nem botlott semmi nagyobb dolgot nem is terveztek. Azt sem hozta fel, hogy egy tűzeset alkalmával két gyermek életét megmentette és csak ugy véletlenül hozta fel egy tanu. Bogár Imre ugy beszélt erről az esetről, mint aki elemi kötelességét teljesítette. Törvényellenes cselekményeiért nem tette felelőssé veleszületett természetét, a gyerekek életének megmentését nem akarta saját érdemének feltüntetni. A biróság szánalommal mondta ki, a közönség szánalommal hallgatta meg a halálos Ítéletet, ami másnap reggel lett végrehajtandó Kecskemét határában. Tized napra elfogatása után. Ahogy Bogár Imre fogságba került a Bogár bandának hire sem volt többé s igy került a köztudatba, hogy a bandának Imre volt a vezére. Pedig annak más oka volt. * Az, hogy a valódi vezér, Dönti Peti is elpusztult azon napon, de elpusztult a banda is. Ugyanis a Balla Kálmán üldözéséből elmenekült Dönti Peti, Bogár Jakab, Miska és Baski Gyurával a szabadszállási tanyák közé mentek a Gyura házába. Juci rögtön hozzáfogott a vacsora főzéshez. A szobaajtaja nyitva volt ugy, hogy az asztal mellett ülő betyárok folyton láthatták a sürgő-forgó szép menyecskét. Dönti Peti mérges, harapós volt. A kudarcért a társait okolta. Egy darabig csak hallgatták a dühöngő vezért, majd hol egyik, hol a másik szólt ellene. — Gyávák vagytok, hallgassatok, mert baj lesz. — Mi a vezér után futottunk — szólt Baski Gyura — el is hagytál jól bennünket . . . — Te, te, vigyázz, ugy is . . . És Dönti jöbb kezét rátette egy pisztolyra. Már benne voltak. — Még vissza se néztél — folytatta Bogár Miska — pedig mikor én Imre miatt visszanéztem, láttam, hogy Balla Kálmán egyedül üldöz, de te utánnad hiába kiáltottam . . . — Hát még beszéltek ! Abban a pillanatban felkapta Dönti a pisztolyt és Bogár Miskára lőtt. A lövés után Juci felsikoltott s végig zuhant a konyha földjén. A golyó a Bogár Miska hóna alatt elsuhant és a Juci szivébe hatolt. A betyár legény hűséges szeretője nyomban meghalt. De a másik pillanatban Dönti Peti is az asztal alá bukott. A Bogár Imre és Miska golyója a vadember mellében találkoztak össze. Baski Gyura pedig lerogyott kedvese mellé, hívogatta életre a hidegülő edest, majd zokoEredeti angol vászon és liiszter ruhák mérték után készítve, nyári zephir ingek és rövid alsó nadrágok,szalma kalapok, utazó bőröndök, ufi készletek a legjobban beszerezhető Kerekes Pál utódánál. Nyíregyházán. Telefon 197