Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-19 / 53. szám

53-ik szám. jVYiíüflDÉK. 1912. december 19. 7 állapított tény, hogy a nyugati egyházi énekeknek is megvolt ez a sajátos külön hangnemük. Hogy példát is említsek, a nyugati egyházi énekek ismerték az olyan F-dur skálát, amelyikből a b hiányzik, s helyét a h foglalja el. Ezzel szemben megállapítást nyert dr. Fabó Bertalan szerint az is, hogy a keleti népeknek, a török, baskír, tatár és magyarnak voltak, vagy vannak saját moll-skáláik is, amelyek közül a kétszer ismétlődő bővített másodhangközlépéses mollskáia a legjellemzőbb. Ez Liszt és Taussig magyar skálának nevezik. Most már azoknak a föltevéséből, akik a magyar zenét a nyugati egyházi énekből akarják leszármaztatni, az következnék, hogy a magyar dal egyszerűen elvesztette eredeti külön skáláját és íelvette az egyházi hangnemet. Ezzel ellenkezőleg épen a kuruc korbeli népdalok bizonyítják, hogy az egyházi hangnem átvétele nemcsak hogy nem következett be, hanem a magyar skála belevette magát a katholikus énekekbe és protestáns zsoltárokba. Hiteles adatokkal nem lehet bebizonyítani, hogy az ősmagyar skála megfelelt a mai magyar skálának, de ha elképzeljük, hogy a népdal zenei sajátságai milyen mélyen gyökereznek a néplélekben, s mennyire összeforrott ez a zenei sajátság magával a nyelvvel, egyszerre világos lesz előttünk a magyar skála kérdése. Az ősmagyar skála rokon a keleti nepek fentemiitett skálájával, melyet a nyugati egyházi énekek intenzív hatása sem tud átformálni, a török hatás alatt pedig újra visszanyeri eredeti frisseségét. A kuruc zeneköltés termékei egyrészt közönséges népdalok, másrészt táncnóták, körmagyar és verbunkos táncok, amelyek később lassú csárdássá alakultak át. Ezen kuruc táncnóták ritmusában némelyek oláh-elemeket véltek fölfedezni, amin nem csodálkozhatunk, hiszen az oláhok évszázadokon át együtt küzdöttek a magyarral, s ha tekintetbe vesszük, hogy az oláh muzsika alapja szintén a keleti moll skála, s hogy az oláh népdalokra a legnagyobb hatást a magyarral szintén közel rokon török népdal gyakorolta, legkevésbbé sem ütközhetünk meg ezen a föltevésen. Helyesen jegyzi meg dr. Fabó Bertalan, hogy „az a régi nótatípus, melyet a dallamnak és ritmikának rokonságára, valamint a fejlődés nyomaira támaszkodva réyi erdélyies típusú táncnóturi'ik nevezünk, az oláhság között a nép el9zú)dr.U*cye miatt jobban maradt fenn, mint a magyarság közt, ahol a régi táncnóta típusokat az új magyar tánczene, a verbunkos és az ebből fejlődött csárdás meglehetősen elfelejtette vagy legalább is háttérbe szorította." Különben Arany János is azt tartja ezekről a régies, oiáhosnak tetsző ritmusokról, hogy azok távolról sem oláh eredetűek, hanem eredeti ősmagyar ritmusok. A tulajdonképeni Rákóczi nóta keletkezési idejére nézve még nem állapodtak meg a zene történetírók, de igen valószínű, hogy a szatmári békét (1711) követő korszakban keletkezett. Magából a zenéből, valamint szövegéből és eredeti címéből a ,Rákóczi siralmáéból is következtethető, hogy a bujdosás idejében született, bár az sem lehetetlen, hogy egyes részei a szatmári békét megelőző időben keletkeztek, amit bizonyít az a körülmény, hogy ezek a részek igen különböző érzelmeket festenek. Szer zöjét és a többi kuruc nóták költőjét, mint id. Ábrányi Kornél irja, mitoszi homály fedi. A Barna Miskáról és unokájáról Czinka Pannáról szóló mesék, bármennyire is gazdagítanák a kuruc korszak romantikaját, a kutató zenészek górcsöve alatt elvesztették hitelességüket. Állítólag a .Rákóczi siralmáét" Barna Miska

; Rákóczi udvari zenésze irta, s tőle örökölte Czinka Panna. Gróf Fáy István, máltai lovag, a magyar zenetörténet úttörője, említi meg legelőször ezt a mesét, s tőle veszi át id. Ábrányi Kornél is. Jókai még tovább megy, s a „Szeretve mind a vérpadig" c. regényében már Czinka Pannát is Rákóczi idejébe helyezi, pedig Czinka Panna csak 1722-ben született s 1772-ben halt meg. Jókai után Verő György, Bokor József szerepeltetik a Rákóczi korabeli Czinka Pannát, sőt még Káldy és Lehóczky sem mernek ennek a szép legendának a kritikájába bocsátkozni. Azonban mindezek dacára mindeddig nem sikerült kikutatni a Rákóczi siralmának, valamint a többi Rákóczi nóták költőjét. „De talán jobb is igy, irja id. Ábrányi Kornél, mert a titokzatos kegyeletes fátyol, mely takarja, hűvösebben hat a honűui érzelemre, s a költészeti képzeletre, mintha a történelmi bonckés fel tudná tárni a valót. (Folytatjuk.) ' Giardinetfó. Nietzsche a németek híres bölcselkedője irta a következőket: „Attól tartok, hogy az állatok az embert hasonmásuknak tekintik, de egy olyan lénynek, mely sajnálatraméltó módon hijjával van a józan állati észnek; nekik az ember egy hóbortos állat, — egy nevető állat, — egy beszélő állat — és egy boldogtalan állat színében tűnhetik fel * * * * Beszéd- és értelem gyakorlat. A padnak van: talpa, oldala, ülője, háta, könyvtartója, teteje. — Gyerek. Apádnak van: talpa, olda, küllője hátra, könyvtartója, tete ne! * Több lapban megjelent ,Ne bálozzunk" cimü cikkre vonatkozólag megkérdeztünk néhány utunkba akadt szakembert, kiknek véleményét sietve tudatjuk olvasóinkkal: Kiss Béla: Hát hogy a fenébe ne báiozsnánk! Még a vóna síp ! Papp Lajos: Nem szép volna, ha a Nőegylet nem tartana bált az idén ! Csak bálozzanak. A Jóba-cég: Ne okoskodj avval a cikkel — nem közlöm le — csak bálozzatok. Újdonsült családapa: Én már négy hete bálozom a fiammal, bálozzon már más is ! Kártyás: Én már tegnap bált adtam. Bánom is én! A gazda: Nem 'báloztunk az idén annyi dohányt össze, hogy még bálozzak is! A Nőegylet elnöke: Én nem bánom, — ahogy gondolják, en azért adok egy meghívó címzési uzsonnát, ha nem is lesz bál! A Nőegylet pénztárosa: Mit? nem lesz bál, akkor én becsukom a bótot. Nincs egy garasom sem ! stb. stb. stb. A közönség köréből.* Árok-utcai állapotok. Tek. Szerkesztőség! Engedje meg, hogy pár soraimban az Árokutca tarthatatlan állapotáról irjak. E soraimnak közérdékből b. lapjában közlését kérem. Lehet, sokan nem tudják, hol van az Árokutca, de mi, az ott lakók, tudjuk, sőt — tekintettel az ottani állapotokra — nagyon is tudjuk. Azonban tájékozásul szolgáljon azoknak, kik nem tudják, hogy az Árok-utca a Buza-tér északi oldalával párhuzamosan, a város elég élénk és forgalmas részén van. Ahol ugy a kocsi, mint a gyalogjárók forgalma elég nagy, különösen hetivásárkor ; az országos vásári forgalmat nem is említem, mert akkor a bosszúság fog el, hogy Nyiregyháza rend. tan. város egy nagy forgalmú utcájában ilyen ázsiai állapotok uralkodhatnak. Az utcán végig húzódik egy négy méter mély árok. Az utca is sajnos innen kapta nevét. Ez árok először kigőzölgésével terjeszti a betegségek csiráit, az ottani lakosság nagy bajára; másodszor, tekintettel az utca nagy kocsi forgalmára, örökös rettegés fogja el az embert, hogy mikor fordul az árokba egy-egy kocsi, vagy talyiga. Ez eset már meg is történt. Igaz, egy ilyen szerencsétlenségért nem okolható a városi tanács, de hibáztatható, mert az árkot nem boltoztatja be, pedig módjában van, hogy az ilyen bekövetkezendő szerencsétlenségnek elejét vegye. Persze az ilyesmiknél, ahol pár ezer koronával orvosolni lehetne a bajt, (amivel a közegészségügynek ép ugy tehetnének nagy szolgálatot, mint az esetleges szerencsétlenséget is megakadályozhatnák) ott a városi tanács szűkmarkú, de parkírozásra, kaszárnya építésre százezreket nem sajnál. Ha jól emlékszem a mult év folyamán körülbelül száz aláírással egy kérvényt adtunk be a városhoz, az Árok beboltozására vonatkozólag, mely kérelmet a nemes város azzal utasította el, hogy az általános csatornázás előtt kérelmünk nem teljesíthető. Tehát még vagy nyolc-tiz évig szívhatjuk a megfertőzött levegőt és várjunk, hogy még vagy tiz tizenöt kocsi vagy talyiga boruljon be az árokba. *j~E~rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerkesztő. Hisz az emberi élet oly olcsó, kivált ha nincs érte kit felelőségre vonni! Van az Árok-utcának egy másik „unikuma" is t. i. az utca sáros és minek járjon valaki sárban (értve a kocsik elé fogott lovakat) ha járhat szárazon: igy az Árok-utcában a kocsik is a gyalogjárón mennek. Mi, az ottani lakók ezt látjuk, de az illető hatóság közegei nem. Azért tehát fölhívjuk a tek. főkapitány ur figyelmét ezen tűrhetetlen állapotra. Amennyiben pedig módjában van kérjük, hogy az arra járókat az esetleges elgázolástól megmenteni szíveskedjék. Ezt akartam az Árok-utca bajairól elmondani, s ezért b. lapjához {fordulok, mert tudom, hogy a sajtó a legjobb szer ily bajok orvoslására. Es ösmerve a „Nyirvrdék" közérdekű szolgálatait, azon reményben vagyok, hogy soraimnak b. lapjában helyet ad. Esy Árok utcai lakó. Nyílt-tér.* Tisztelettel értesítem azon családokat, akiknél ez idő szerint házi orvos vagyok; 1913. január 1-én összes házi orvosi állásomról egészségi okokból leköszönök. Mivel a mélyen tisztelt családok között sok van olyan, akiknél egész orvosi pályám ideje alatt — 24 ev óta — töltöttem be ez állást, azért hálás szívvel s lelkem egész melegével mondok köszönetet kitüntető bizalmukért s kérem őket tartsanak meg továbbra is becses barátságukban. Nyiregyháza, 1912. december 17. Dr Saáry Sándor. 9537—1912. B. szám. Ö Felsége a Király nevében ! A nyíregyházai királyi tőrvényszék mint büntető biróság, a Dr. Sarvay János kir. ítélő • táblai biro elnöklete alatt Pataky István és Dr. Svastics Géza kir. tszéki birók, valamint Zoltán Béla kir. tszéki jegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele melleit a vádtanacsnak 1912. évi 2329 B. szám alatt kelt vádhatározataban és a debreczeni kir. ügyészségnek 1912. évi B. 14/1. szám alatt kelt vádiratában Inczédy Lajos ellen sajtórendőri vétség miatt foglalt vád fölött a kir. törvényszéknek 1912. évi 6101. B. szám alatt kelt végzése folytán Salczmann Ottó kir. alügyész mint közvádlónak, vádlottnak és dr. Prok Gyula ügyvéd mint védőnek jelenlétében 1912. évi oktober hó 3. napján megtartóit nyilvános főtárgyalás alapján, a vád és védelem meghallgatása után következőleg Ítélt : A kir. törvényszék bűnösnek mondja ki Inczédy Lajos (apja néhai Inczédy Floris, anyja néhai Bóka Renatta, szül. Szarvason 1857. szeptember 5 én, ág. ev., nyíregyházai lakos, vármegyei főlevéitárnok és a „Nyírvidék" cimü társadalmi hetilap főszerkesztője, nős Komjáty Margittal, egy gyermek apja, vagyontalan, katona nem volt) vádlottat az 1848. évi XVII. t.-c. 30. § nak 2-ik pontjába ütköző s a 31. §. szerint büntetendő sajtórendőri vétségében, a miatt, hogy a felelős szerkesztősége alatt megjelenő .Nyírvidék" cimü társadalmi hetilap 1911. évi december hó 31-én megjelent 53-ik számában .Vármegye és képviselőházi reform." cim alatt oly közlemény tétetett közé, amelynek tartalma egészbea politikai tárgyak körül forog, holott a nevezett lap a politikai lapok részére meghatározott biztosítékot le nem tette és ezért az 1848. évi 18. t.-c. 31. §-a és a btk. 92. § a alapján az 1892. 27. t.-c. 3. § bari megjelölt célra, az ítélet jogerőre emelkedesétő! számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatlanság esetén a btk. 53. §-hoz képest tiz (10) koronánként egy (1) napi fogházra átváltoztatandó husz (20) korona pénz mint fő és tiz (10) korona pénz, mint mellékbüntetésre itéli, a büntetés végrehajtását azonban a BN. 1. §. alapján felfüggeszti. Egyben kötelezi Jóba Elek nyíregyházai lakost, mint a .Nyírvidék" cimü társadalmi hetilap kiadó-tulajdonosát, hogy jelen Ítéletet a lapja legközelebbi számában közzé tegye. Kötelezi továbbá vádlottat a bp. 48. § a alapján arra, hogy az államkincstárnak az esetleg ezután felmerülendő bünügyi költségeket *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerkesztő.