Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-19 / 53. szám

47-ik szám. JSfYÍRiriDÉK. 1912. november 24. 403 gyetlen. A háború kettős haszonnal jár. Az ellenség kiirtása vetélytársaktól tesz mentessé, és az elrablott nyáj gazdagodáshoz vezet. Ezért a pásztortörzsek szörnyű háborúkat viseltek, ahol egyik törzs lehetőleg kiirtotta a másikat. A háború szüksége — melynek a rablás a fő indoka — az állami szervezet kialakulásához vezetett, annál inkább, mert a háborúban nagyobb szerepet vivők a zsákmány nagyobb részét kapták. Ha a gazdagodás kívánatos, akkor erre törekszik mindenki. A gazdagabbakká válók egyszersmind a törzs kitünőbbjei, kik vezető szereph^jutnak és annál tekintélyesebbek, mentül kiválóbbak, egyszersmind gazdagabbak. A háborúk, a harcok tehát vagyont, vagyonkülönbségeket és ezzel osztály külömbsóget eredményeztek. A harcos pásztorok összeköttetésbe jutottak a földmivesekkel. Ezek pusztítását kerülték, mert szükségük volt a parasztinunka gyümölcsére, a gabonára. A paraszt lassanként adófizetővé lesz. A paraszt a pásztoroktól állatokat kap kamatra. A paraszt a földet már nem egyedül magának dolgozza, a paraszt megismerkedik a töké-ve 1. A vadászok is háborúskodnak olykor, de nekik még kevésbbé kell az ellenség. Mit tegyen a meghóditottakkal ? Eltartsa ? De a pásztornép — talán a íöldmives parasztokkal való összeköttetésben egy nagy gondolathoz jut. Ahoz, hogy mentül több a pásztortörzsben a harcos, annál biztosabb a harcban és mentül nagyobb a uyáj, annál több embernek ad alkalmazást. E szerint az ember is érték! Nem kell tehát az ellenséget megölni, rabszolgává lehet tenni. Ez a felfedezés nagy átalakuláshoz vezetett. A rabszolga az értelmes, 1 ngyen munkás! De erről majd legközelebb. Mofiamedánsk pusztulása BoszniaHercegovinában. — Kivándorlók figyelmébe. — Az egész világ feszült érdeklődéssel tekint most a hegyes-völgyes Balkánra, — hol a véres, duló csatákban a szövetséges seregek fegyverei oly nagy — nem remélt diadalt arattak. Bármiként változzék is a háború szerencséje, annyi már most is bizonyosnak látszik, hogy a török uralomnak a Balkánon vége. Igazán nehéz volna annak megállapítása, hogy az izlam e folytonos és fokozatos térvesztésének mi legyen az igazi oka. Fölöttébb nehéz és tanulságos, mely nehéz théma azonban már egyre foglalkoztatja az erre hivatottakat: a tudósokat, bölcsészeket és államférfiakat. Nem is ezzel akarok én foglalkozni, — nem, hanem azzal a szomorúan érdekes tünettel, hogy az annektált tartományok területén hogy vész, pusztul a mohamedámság. E tartományok területén több évig laktam; alkalmam volt tehát az ott uralkodó viszonyokat behatóan megismerni — mely figyelgetésemnek eredményei oda összegeződtek, hogy rövid idő múlva a mohamedámság az annektált területen elvész, kivándorol vagy beolvad. Ennek közvetlen oka a gazdasági harc — mely Bosznia és Hercegovina területán a három fő nemzetiség és felekezet között folyik. Az orthodoxszerbek, a kath. horvátok és a mohamedánok közt, — mely harcban, küzdelemben keleti nemtörődömsége folytán a török a károsodó fél. Nem egészen állhat meg tehát egy folyóiratnak azon állítása, „hogy a törökök idegen uralmat nem tűrve: kivándorolnak," Nem állhat meg — mert a kivándorlásnak oka egyszerűen az,

xhogy az ősi föld — melyhez annyira ragaszkodnak — gazdasági okok következtében kicsúszik lábaik alól. Politikai vetélkedésüket egyáltalán nem érintem — mert a bosnyák alkotmány kihirdetése óta ez nagyon ellanyhult — lévén ez az alkotmány oly szűkre szabott, hogy azért veszekedni nem érdemes. De meg nem is lehet. Miután a tartománygyülésbe minden felekezet csak meghatározott számú képviselőt küldhet — nem lehet eset arra, hogy egyik vagy a másik felekezet abszolút többségre tegyen szert. A politikai harc helyett annál hevesb a gazdasági harc; a politikai terjeszkedés helyébe a gazdasági térhódítás lépett. Az annektált tartományok földje (

3A-ed részben) az ősbirtokos mohamedánoké, kiknek földjein gazdálkodnak az ortodox-szerb, rom. kath. vallású, szláv „kmetf-ek (jobbágyok) meghatározott földnagysággal. E földekért a „kmett" az ő földesurának harmadát adja. Ebből a harmadból él a mohamedán birtokos — ebből — mert maga nem gazdálkodik. Miután pedig majd minden mohamedán birtokon van egy kis annuitásos kölcsön — ebből a harmadból fizeti a földesúr a kamatokat is. Mindezeket öszszevetve : nem valami kecsegtető a török földesúr helyzete. Az uj agrártörvény életbeléptetése még inkább a szerbek, horvátok részére billenti a mérleget. — Ugyanis e törvény értelmében a kmettek (bizonyos összegért) megválthatják az általuk müveit földeket, mely megváltást a mohamedán birtokosok nem tudják megakadályozni. A „kmetteket" ugyanis pénzbeli kárpótlással birtokaikból kitelepíthetnék. Erre azonban nincs pénzük — s igy javában folyik a kmett megváltás, mely célra a szerb és horvát (német) pénzintézetek készséggel állnak a „kmettek" rendelkezésére. Igy jő létre a szerb és horvát kisbirtok s igy marad föld nélkül a mohamedánság, mely ennek következtében ki is vándorol Syriába, Egyiptomba. A mohamedánok már maguk is érzik helyzetük tarthatatlanságát — igyekeznek, buzgólkodnak is egy oly tőkeerős nagy banknak létrehozásán, mely olcsó jelzálogkölcsönök nyújtásával a mohamedán nagybirtok elaprózását meggátolja. Ez azonban még — sajnos — nem sikerült. Sajnálattal kell azonban azt is megállapítani, hogy a külföldi nagy bankok inkább támogatják a szláv igényeket, mint a török szükségletet. Brcskain kivül nincs is a törököknek más intézetük. Ezzel szemben van a horvátoknak (a 39 Raiffeisen-féle szövetkezeten kivül) három nagy bankjuk. (Szerajevo, Oravnik, Livno.) Még kedvezőbb a szerbek helyzete. Ők a szövetkezeteken kivül 9 nagy, tőkeerős bankkal birnak. (Mostár, Banjaluka, Brcska, D.-Tuzla, Bielina, Livno, Prijedor, Dubica, Gradiska) Tehát látjuk, hogy igen szép számmal vannak azok a bankok, amelyeknek az a nemzeti feladatuk van, hogy megszerezzék a mohamedánság földjét a szlávoknak. Igazuk is van! Kié a föld : azé az ország! Igy kerül a mohamedánok ősi birtoka dobra s igy jut potom, nevetséges áron a szlávok kezébe. Magyarország tőkései és pénzintézetei! Hozzátok intézem gyönge szózatomat! Ha már nem tudjátok és akarjátok Bosznia-Hercegovina mohamedánságának birtokát megmenteni, legalább foglaljátok le közvetlenül magatoknak, közvetve pedig a magyarságnak, Magyarország föld-éhes népének. A mohamedánság is ^zivesebben látja földjét a testvér, rokon nemzet kezén. Foglaljátok le ti főurak, gazdagok és pénzintézetek ! Foglaljátok le most. . . mikor még lehet. Hisz üzletnek is kitűnő üzlet. Reálisan foglaljuk el Boszniát, mert csak igy önthetünk tartalmat azon „elvi'- kijelentésbe, hogy Bosznia a mienk. Ez ország termékeny talaja bőséget és boldogságot kinál a dolgos kéznek. Te meg vidéki sajtó ! teljesítsd a te hazafias kötelességedet. .. világosítsd fel az „Amerikába" kivánkozók ezreit, hogy ez az a boldog terület, hol munkájának verejtékével bőséget és boldogságot talál . . . anélkül, hogy elhagyná ezt az édes Anyaországot. Teljesítsd kötelességedet, hogy meginduljon az az egészséges népvándorlás, mely nem fogyatkozással, hanem gyarapodással jár, mert enélkül üres jelszó az, hogy Bosznia — melynek földjét annyi magyar vér áztatta — a mienk ! Káez Béla. A fél. Valami különös félelem és remegés fogja el minden évben különösen a szegenyebb neposztályt az ősz végén. A tél előtti félelem ez. A tél nálunk Magyarországon, mint valami mesebeli sárkány, szedi mindig az áldozatait, de még sem akadt olyan Szent György lovag, aki ezektől az áldozatoktól és ettől a sár kánytól megmentette volna ezt az országot. Szinte szeretnők azt mondani, hogy a téltől való félelem alaptalan túlzás, de ha a gazdasági viszonylatokkal tisztában vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy bizony nem felületesség, nem túlzás és rövidlátás, hanem az igazi helyzetnek .tiszta szemmel való meglátása. Országunk népességenek gazdasági állapota és anyagi helyzete ma olyan, hogy rendkívüli kiadásokat nem bir el. Nemcsak a munkásosztály, hanem a középosztály is krajcárra kiszámított budgettel dolgozik. De ez a krajcárra kiszámított budget beválik nyáron, őszszel, tavaszszal és csődöt mond télen. A fűtés, a világítás olyan hatalmas őszszegre nő meg télen, a ruházkodás annyival drágább, az étkezésnek a költsége annyival megnő, hogy még a legkonszolidáltabban elő, legpontosabb, legtakarékosabb család is a tél beálltával egyszerre nagy deficittel kezd küzdeni. A téltől való félelem nem alaptalan és egyike azoknak a problémáknak, amelyeket csak igazán nagy gonddal és sok hozzáértéssel lehet es kell megoldani. Mert meg kell oldani. Nem lehet egy nemzet élete igazán nyugodt és rendszeres, ha egy évenként elkövetkező természeti tünemény a hideg, a tél, az életébe zavart hoz. Azok az intézmenyek, amelyek a téli nyomort enyhíteni akarják, melegedő szobák, ingyen kenyér kiosztó hely, ingyentej osztogatás, népkonyha, mind csak egy-egy részét, sőt talán csak egy apró problémáját oldja meg a nagy probléma komplexumnak. Csak egy módja van a végleges megoldásnak. A kereseti viszonyok javítása. A drágasági pótlékok rendszere, amely ma az egész orszagban uralkodik, teljesen használhatatlan valami. Használhatatlan azért, mert csak pillanatnyi javulást okoz és mert sohasem biztos, hanem egyének vagy intézmények jóakaratától és hangulatától függ. Cl nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri dl Tat áruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona a. 5.