Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-19 / 53. szám

Nyíregyháza, 1912. december 19. Csütörtök XXXtil. évfolyam, 53. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 tor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adnnk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 flll., minden további szó 4 fillér. Vastag betűve

l szedett kétszeresen számit. Olvasóinkhoz. A JSfYÍRVIDÉK. harmincharmadik évfolyamát ez idén betöltve, büszkén vallhatja, hogy hivatásának: a köz érdektelen szolgálatának mindég hűségesen tett eleget. Most egy lépést tesz előre. December 5-t öl kétszer jelenik meg hetenként szombaton és szerdán este. A haladó kor követelményeinek kiíolyása ez a lépés és hiszszük, hogy általános helyesléssel íog találkozni. Az előfizetési díjat mindössze (a pósta-bélyeg és kihordási díjtöbbletnek megtelelő) évi 2 koronával emeltük 1913. január 1-től kezdődőieg. Ez évi decemberben díjtalanul adjuk a szerdai számot ugy régi, mint most jelentkező előfizetőinknek. Kérjük a jövőben is munkatársaink, előfizetőink és hirdetőink szives támogatását. A J^yteiDÉK. szerkesztősége és kiadóhivaatla. Á kamara iigy és Szávay. A Nyirvidék 48-ik számában cikk jelent meg a debreceni kamara szétválásának kérdéséről, mely a következőket tartalmazza : 1. Az iparosság köréből indult meg a mozgalom és ez a kereskedőket meglepte, mert habár „kereskedelmi és ipar" kamaráról van is szó, — a kereskedők meghallgatása nélkül jár el az iparosság. 2. A cikk nem találja, hogy az iparosságnak jogos panaszai lehetnének a debreceni kamara ellen. 3. A cikk azzal okolja meg a kereskedő osztály közönyét a kamara iránt és a szétválasztási mozgalommal szemben, mert a kereskedő-érdekek hathatós képviseletét megtalálta az 0. M. K. E.-ban, és igy a debreceni kamara nem egyszer tapasztalt hidegségét nem kellett tragikusan vennie. Minderre Szávay urnák udvariasságból vendégszeretet igénybevételével, „közbevetőleg" hét teljes hasábon át az a válasza, hogy egy közelfekvő nagy város iparosságának bizonyára nem ok nélkül támadt forrongását, mozgalmát — csak a hírlapból tudta meg, ami a kamarának teljes tájékozatlanságát, a helybeli iparossággal való kapcsolata teljes hiányát, — iránta való közönyét és ridegségét igazolja. — Válasza, hogy a cikkírót elnevezi homályos tendenciájú magántudósnak — nem intelligensnek — karzatjátékosnak. Válasza, hogy fölényes szati-, rával, lenézéssel kifigurázza az egész akciót — kegyesen gúnyos mosolylyal adja hozzá beleegyezését, — hogy a szétválasztás még ma este 8 órától reggeli 6 óráig kimondassák. Lecsepüli, kifigurázza a helyi intézményeket, melyek a májusi esőt, a holdfogyatkozást és a lucerna magvakat is megregulázzák. Pedig ez a mozgalom, ez a lenézett és kigúnyolt gondolat nemcsak a Szávay ur által kinevetett iparosságot izgatja, hanem foglalkoztatta a város képviselőtestületét is a Szávay ur cikke előtt, és ez egyhangúlag hozta meg a mozgalomra kedvező határozatát. És talán ez a képviselőtestület, melyben a város legértékesebb elemei foglalnak helyet, még is meg lett volna a Szávay ur gunyjától kímélhető. Pedig a dec. 1-iki cikk egy szóval sem kérkedett a helyi szervezetek, intézmények ténykedéseivel és nem adott okot arra, hogy ezeknek a „másfajtáju és elnevezésű" intézmények munkáját kifigurázza Szávay ur. Elbizakodott gőgjében Szávay ur oly kifejezésre is utal, mely nyomtatásban nem is közölhető. — íme ez a Szávay ur objektivitása ! És ezek után vitába bocsátkozzék a dec. 1-iki cikk irója, a magántudós, a nem intelligens, a karzatjátékos — Szávay úrral a főkérdést illetőleg? —Nem, erre vállalkozni nem lehet. Ha a kérdés egyik oldalról komolynak vétetik, a másik oldalról pedig guny tárgyává van téve, — ha az egyik oldal érvel, — a másik oldal személyeskedik: akkor megszűnt a meggyőzés lehetősége. Cikkíró magát azokhoz a nem intelligens egyének közé sorozza, akik egy kiforratlan kérdésben nem ragaszkodnak mereven egy állásponthoz; szívesen fogadják a meggyőző érveket és készséggel beismerik, ha tévedésükről felvilágosittatnak. Igy koncedálja azt, hogy a kamara is foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyekkel az OMKE. Közbevetőleg: ez utóbbi legutolsó választmányi ülésén valóban foglalkozott a váltójog és az ünnepnapok csökkentésének kapcsolatával és a kérdőjelekkel kétségbevont intézményekkel. De ha a kamara is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, abból kettő következik. Az egyik az, hogy mint azt Szávay ur is megállapítja jó, ha több testület foglalkozik a nagy kérdésekkel. Az OMKE. hivei tehát csak örülnek, ha látják a Kamara munkásságát a kereskedelmi érdekek szolgálatában. A másik az, hogy — ha azonos tevékenységet is fejt ki a két testület, az OMKE-ét látni lehet — a Kamaráét csak sejteni. Az OMKE. több szállal van a vidékhez fűzve, mint a kamara és folyton igyekszik a kapcsolatot szorosabbra fűzni; évkönyveit minden tagnak megküldi, ellenben a kamarának csak két kereskedő tagja van városunkból, kiknek, bármily szorgalmasak is, sem idejük, sem alkalmuk nincs a kamara működéséről tájékoztatni a kereskedő osztályt. Hogy erre a kamara alkalmat nem keres, hogy egykét év alatt csak egyszer is, nem tartja szükségesnek szervezetekkel biró kereskedőinket megnyugtatni és felvilágosítani, hogy méltóságán alulvalónak tartja, hogy hívatlanul is, önként ajánlkozva, meglátogasson minket, kikérdezze bajainkat, tanácscsal lásson el bannünket, hogy hivatali, hatósági magaslaton állva nem is lát minket, nem is kíváncsi reánk: mindez lélektanilag teszi megokolttá azt, hogy a kereskedő osztály a kamarában nem látja azt a sok-sok szépet, amit róla Szávay ur leir, hanem csak azt a testületet, amely arra való, hogy 4% kamarai illetéket kell fizetnünk. Ez nem a mi hibánk! Pedig ez a főkérdés, nem a személyeskedés, mert lehet sok hibája, sok tévedése a megtámadott cikknek, annál több az ok, hogy ezek a tévedések eloszlattassanak. Erre azonban ez a hang és modor nem alkalmas. Mert alig lehet kétséges, hogy . a mozgalomnak valami hiányzónak az érzése, valami helytelennek a tudata és valami jobb utáni vágy a rugója, Bizonyára nem hirtelen támadt. És ha az iparosság nem tudott tovább ellentállani és megindult egy szerinte helyes uton, ugy ezt már régebben kellett volna a kamarának észre vennie és nem egy hírlapi cikkből. De semmiesetre sem volt helyén ezt az egész ügyet ugy állítani be, hogy N é vj e g y e k fél óra alatt kész