Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-15 / 52. szám

Nyíregyháza. 1912. XXXIil. efíolyam, 02. szára. ¥asárnap

: december 15. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerke-flctősép: és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó l fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Olvasóinkhoz. A JMYÍRVIDÉK. harmincharmadik évfolyamát ez idén betöltve, büszkén vallhatja, hogy hivatásának: a köz érdektelen szolgálatának mindég hűségesen tett eleget. Most egy lépést tesz előre. December 5-tői kétszer jelenik meg hetenként szombaton és szerdán este. A haladó kor követelményeinek kifolyása ez a lépés és hiszszük, hogy általános helyesléssel log találkozni. Az előfizetési dijat mindössze (a pósta-bélyeg és kihordási díjtöbbletnek megtelelő) évi 2 koronával emeltük 1913. január 1-től kezdődőiég. Ez évi decemberben díjtalanul adjuk a szerdai számot ugy régi, mint most jelentkező előfizetőinknek. Kérjük a jövőben is munkatársaink, előfizetőink és hirdetőink szives támogatását a JÍTÍBSODÉE szerkesztősége és kiadóhivatala. k kamara szétválasztásához. Levél h szerkesztőhöz. Irta: Szávay Gyula. Tisztelt szerkesztő ur volt szives nevemre elküldeni a „Nyirvidék" dec. 1. számát, bizonyára azzal a figyelmes célzattal, hogy megismerkedjem a fent irt cim alatt abban foglalt cikkel és válaszoljak rá. Bár kerületemben több mint negyven lap jelenik meg s jót vagy rosszat a kamaráról majd mindegyik ir, ugy hogy ha mindegyikre válaszolni akarnék, cikkirással kellene tölteni napjaimat, ami terméketlen túltermelés lenne, — ezt az invitálást azonban udvariatlanság volna el nem fogadnom, szívesen elfogadom tehát s elmondom véleményemet. Cikkíró kifogásolja, hogy az iparosok maguk akarnak kamarát s a kereskedőket nem hivják csatlakozásra. Véleményem az, hogy az iparosoknak iparuk van, s hiába is csalogatja a cikk a kereskedőkhöz közös munkára őket, — ugy jobb az, ha az iparosok is alakítanak külön kamarát Nyíregyházán és a kereskedők is, mert igy két kamara lesz, két teljes berendezéssel, személyiekben és anyagiakban egyaránt. Csak — mint aki életemet kamarai tapasztalatokban éltem le — arra figyelmeztetem az uj kamarákat, hogy jól kielégítsék az összes igényeket, mert két év múlva, amikorra sok miuden kiderül, a külső városrészek önmaguknak ismét uj kamarákat kívánnak és pedig ipari részről is kettőt (kisiparit és nagyiparit) kereskedő részről is kettőt (külkereskedelmit és belkereskedelmit.) Mert a kamarák igy sejtmegoszlás módjára szaporodnak s mi sem mutatja elárvult iparunk és kereskedelmünk elmaradottságát, mint az, hogy államiságunk ezredik évében még mindig csak husz kamarával s ugyanannyi kamarai titkárral rendelkezünk. Vannak ugyan másfajtáju és más elnevezésű helyi intézmények, melyek a jótékony májusi esőtől, tyold- és napfogyatkozástól kezdve a szentatya ünnepredukálásán keresztül a bostoni világkongresszus napirendjéig mindent rövidesen maguk intéznek el s azonfelül a lucerna-magvakat is megregulázzák, de ezek az intézmények nem elégítik ki az igényeket azon egyszerű oknál fogva, mert elnevezésük nem „kamara." Találó hasonlatot mond tehát a cikk, mikor kijelenti, hogy uj színház és uj kamara kell Nyirdgyházának, mindakettő uj-szinészekkel. Csak az a baj, hogy a színészeknek a színházban kellene játszaniok és nem a kamara ügyében. És különösen nem a karzatnak. Mert, hogy komolyra fordítsam a szót, s hogy tovább szőjem a cikk bekezdő részeinek komolyan induló igazmondásait, tényleg: a kamara egy-egy nagyobb területen az osztályok érdekképviseleti szerve. Nem közadakozó intézet, nem helyi egyesület, nem kijáró ügynökség, nem népámitó szólamgyár és tósztkarmesterkedés. Nem, hanem valami nagyon komoly, puritán és egyszerű, küzdő és gondolkozó intézmény, a nagy Élet egy szerény kis munkása, munkaszervezője. Egy-egy kis összefüggő országrész gazdasági lelkiismeretének iparosok és kereskedők érdekét együttesen lemérő és kifejező szólása. Aki vigyázva nézi emellett a többi gazdasági érdeket s a többi nemzetek törekvéseinek, eredményeinek grafikonvonalait. Diplomáciai képviselete a munka zászlaja alatt egyesülők ezreinek, kit törvény jogosit fel, hogy az élet legalsó szintjén levők érzését, szavát, panaszát és óhaját közvetlen vigye fel a legmagasabb polc >n intézkedőkhöz. És onnan lehozza a születő intenciókat, a pongyola tervekben, még csak irányelvekben csírázó törvénytervezeteket, rendeleteket a legalsó sorra és a közvetlen érdekelteket az intézmény révén bevezeti magába a törvényalkotás munkájába, beleszólást engedve nekik, mielőtt az anyag törvényjavaslattá érlelődnék. Majd a törvények alkalmazásánál fut el minden ügyben, melynél az érdekelt reá hivatkozik, a jogszolgáltató fórumokhoz és magyarázataival kialakítja az egységes kereskedelmi és iparjogot, a küzdelmek gyalogjáró talajáról sarkban tartva a szobatudományt. A vám- és külkereskedelmi politika, a hitelélet, a forgalmi utak és eszközök, az ipari termelés, a belkereskedelmi közvetítés, a szociális surlódó-terület, a szaknevelés, a törvényhatósági élet külön törvénykezései — mind öntik magukból az eleven szálakat, melyek alulról és felülről ott csomózódnak össze a kamarák levegőjében s várják megoldásukat. És stílusos igazi munkájának végzése közben ahol lehet egyéneken is segít, helyi érdekeket is mozgat, háztartásvitelére szedett illeték filléreinek megtakarításaiból közadakozást is végez, fiukat nevel, iskolákat gyámolit s a lokális hiúságok tósztkoncertjeire is eljár. Akkor azután jönnek homályos tendenciájú magántudósok s a helyi érdekek szemüvegén át görbe tükröket mutogatnak a tájékozatlan gyermekeknek és azok nevetnek a torz képen. Ez kérem könnyű, de ez nem intelligens. Ez karzatjáték. Mert nézzük csak meg, hogyan egészülnek ki azok a helyi leveretések az egészséges analógiában. A cikk a debreceni érdekeket játsza ki, mint amelyeknek pártolása leköti a kamarát és a debreceni virágzások példáival illusztrálja az elhanyagolt Nyíregyháza háttérbe tolását. „Szabolcsi mértékhitelesítő központ, felsőkereskedelmi iskola Nyíregyházán — úgymond — debreceni érdekekkel ütközik össze." Es felvonultatja Nyíregyháza egyik tiszteletreméltó kereskedelmi egyesületét, hogy az végzi azt, amit a kamara elmulaszt. occasió vásár megkezdődött erekes Pa! áruházában Nyíregyháza. Telefon 147. Uridivat, kalap és fehérnemű különlegességek. Occasió árak!!