Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-04 / 49. szám

iylregjMza, 1912. mm étíolyam, 49. szára. szerda, december 4. A Szaöolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei TanitdegyesüSet Hivatalos Közlönye. Megjélenik szerdán és szombaton este. Elüíizetési feliételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Jíepyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon száms 339. Kéjiitiokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Olvasóinkhoz. A JSÍYÍRYIDÉK. harmincharmadik évfolyamát ez idén betöltve, büszkén vallhatja, hogy hivatásának: a köz érdektelen szolgálatának mindég hűségesen tett eleget. Most egy lépést tesz előre. Mai naptól kétszer jelenik meg' hetenként szombaton és szerdán este. A haladó kor követelményeinek kiioiyása ez a lépés és hiszszük, hogy általános helyesléssel íog találkozni. Az előfizetési dijat mindössze (a pósta-bélyeg és kihordási díjtöbbletnek megfelelő) évi 2 koronával emeltük 1913. január 1-tőf kezdödőleg. Ez évi decemberben díjtalanul adjuk a szerdai számot ugy régi, mint most jelentkező előfizetőinknek. Kérjük a, jövőben is munkatársaink, előfizetőink és hirdetőink szives támogatását, A jtfnimúÉE. szerkesztősége és kiadóhivatala. Az elhagyottakról. . . . „Megengedem, hogy nem minden embernek van arra kellő ideje, tudása és pénze, hogy a gyermekvédelem nemes munkájában részt vegyen; de azért mindenkinek módjában áll az, hogy ezt a munkát, támogassa : —- a jobbmódu pénzével, az okosabb eszével s a szegényebb —- legalább jóakaratával" , . . A „Szabolcsvármegyei pártfogó egyesületnek" november havában tartott nagygyűlésén Nyiregyháza város társadalmának tudásban és tapasztalatokban egyik legértékesebb, vezető' alakja, a benső meggyőződésnek a hallgatóságra nézve szinte fascináló erejével mondotta ezeket a megörökítésre méltó gyönyörű szavakat és én azt hiszem, hogy azok nemcsak az én fentartás nélküli elragadtatásomat váltották ki, hanem eltörülhetetlen nyomokat mindazok lelkében is, akik ennek az aranyszájú papnak: Paulik Jánosnak az ihlettségtől áthatott szónoklatát velem együtt hallgatták. Gyermekvédelem ! Egyetlenegy szó, s mégis egy egész tengerét öleli át magában mindazon gondolatoknak, amelyek e fogalom elemzése közben agyunkban rajzani kezdenek. Egy eszme, s bár a megvalósítására törekvő munkálkodásnak még igazán csak kezdetén vagyunk: — már is az elképzelt s tényleg el is érhető eredményeknek egész széles perspectivája tárul fel előttünk. Egy cél, melynél nemesebbet halandó ember nem szolgálhat s egy jelszó, amely már kikiáltásának legelső pillanatában is önkéntes táborába szólítja a követőknek egész seregét. S csodálatos: idestova az évszázadoknak millió és millió uj eszmét, s uj gondolatot termelő és megmorzsoló egész so rozata pergett le mögöttünk azóta, amióta a legnagyobb gondolkodónak a Názárethi Jézusnak ajakáról elhangzott, hogy: engedjétek hozzám a kisdedeket!... mégis tizenkilenc évszázadnak kellett elmúlnia itt Magyarországon addig, amig a szeretet nagy apostolának az Istentől sugallt ez az örökéletű szózata hozzánk, a földi gyarlóságokban, s anyagi valóságokban sínylődő emberekhez végre elérkezett. És még ekkor is hosszú évek nehéz munkájába került, amig ez eszme hivatott harcosának: Széli Kálmánnak, az ő hűséges munkatársának: Bosnyák Zoltánnak az eszmék gondolatköréből reális valóságot faragnia s amig egy nemzet törvényhozásának egészen ellentétes gondolkodását megváltoztatnia, s meggyőződését átformálnia sikerült. Hogy a gyermekvédelem eszméje nem fantóm, nem látomás, nem elérhetetlen, megvalósíthatatlan ideál, nem az erkölcstelenségnek állami támogatása, hanem nagyon is komoly, nagyon is reális, élő valóság, s hogy a nemzetek jövendő harcában az lesz a győzedelmes fél, amely legjobban szereti, legjobban védi s legA Szent Gotthárd mondája.*) Szombat este volt Uri-kaníon Göschenen falujában, az ős-kantonok egyikében, Teli Vilmos és Fürst Walter kantonjában. A SzentGotthárd hegység északi oldalan, a hol német beszéd hangzik, és békés, barátságos emberek laknak, kik saját akaratuk szerint intézik dolgaikat, hol a ,szent erdő" védelmül szolgál a lavina és hegyomlás ellen — itt terül el a virágzó falu egy palak'partján, a mely a malomkerekeket hajtotta és a pisztrángokat táplálta. Tehát szombat este, midőn az esti harang sngelusra bivott. egybegyűlt a falu népe a kútnál, a nagy diófa alatt. Ide jött a postamester, a biró, sőt maga az ezredes is, mindannyian ingujjban, sarlóval vállukon. A napi munkából tértek vissza, hogy megmossák sarlóikat, mert itt megbecsülik a munkát, és a mit maga csinál íví ember, az mindig a legjobb. Majd előjönnek a fiuk, szintén sarlóval, és uiánuk a lányok, fejőrocskával. végül egybegyűlnek a benszülött óriási tehenek is, melyeknek mindegyike olyan nagy, mint egy bika. Kövér és *) Svédből fordította Leffler Béla főgimnáziumi tanár. Megjelent a Magyar Könyvtár 676. számú füzetében: Strindberg: A Szent-Gotthárd mondája és egyéb elbeszélések cimmel. öiiíliiiitH áldott a föld ; de szőlő nem terem itt a Gotthárd északi oldalán, sem a szent olajfa, sem eper, sem pedig a buja tengeri. Zöld fü és aranysárga rozs, a magas diófa és a sovány cékla — ez a föld aratása. Az „Arany Ló" vendéglő ott van a kut mellett, Szent Gotthárd egyik sziklája alatt, és a kertjében egy hosszú asztal mellett ülnek a napi munkában kifáradt kaszálók, valamennyien egy asztalnál, minden rangkülönbség nélkül; a biró, a postamester, az ezredes együtt a béresekkel ; a szalmakalapgyáros a munkásaival, a falu kis cipésze, a tanitó és a többiek. Beszélnek az aratásról és a fejésről; majd együtt énekelnek ; az egyszerű hármas hangnemű dalok ugy hangzanak mint a kürt és kolomp szava. A tavaszról és annak örömeiről dalolnak, az üde zöldről és a reményteli kékről. És iszszák a szőke sört. Majd a fiatalok felállnak, játszanak, birkóznsk és táncolnak, mert holnap lesz a céllövő verseny, igy hát hajlékony oknak kell lenniök. Ezért este korán rnegfutták a takarodót, nehogy álmatlanul és lustán jöjjenek el az ünnepre, mert a falu becsülete forog kockán. * Harangszóval és napsugárral ébredt föl a a vasárnap; az ünneplőbe öltözött emberek összegyűltek a közeli falvakból, valamennyien üdén és kipihenten. Az ifjak sarlóikat puskával cserélték föl; a lányok és menyecskék bíráló és bátorító pillantással nézték őket, mert az otthonért és a hazáért tanultak lőni; és az első lövész tudta, hogy ő nyitja meg a táncot, még pedig a falu legszebb leányával. Most egy hatalmas szénásszekér érkezett meg, a négy büszke paripa szalaggal és virággal volt cifrázva; és az egész szekér egy nagy zöld lugas volt, belül padokkal; nem lehetett senkit sem látni, de kihangzott az ének : szép tiszta csengésű dal Svájcról és a svájci népről, a legszebb és legvitézebb népről. Majd a gyerekek jöttek, párosával, kéz a kézben, mintha mindannyian jó pajtások lennének vagy kicsi menyasszonyok és vőlegények. A mint megszólaltak a harangot, valamennyien fölmentek a templomba. Az istentisztelet végeztével megkezdődött az ünnepély; és a Szent- Gotthárd hatalmas sziklafalaival szemben a céllövőpályán csakhamar megdördültek a lövések. A postamester fia volt a falu első lövésze és kétségkívül ő fogja most is a dijai elnyerni. Egy sorozatot lőtt és hat lövésből négygyei középpontot talált. nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Oicsö ávak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyiregyháza, Zrinyl Ilona u. 5.