Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-01 / 48. szám

Nyíregyháza, 1912, min, évfolyam, 48, szám. vasárnap, december 1. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség es Kiadóhivatal : KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon sxám: 139. Késiratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint szamittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó + fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Olvasóinkhoz. A JSfYÍRVIDÉK. harmincharmadik évfolyamát ez idén betöltve, büszkén vallhatja, hogy hivatásának: a köz érdektelen szolgálatának mindég hűségesen tett eleget. Most egy lépést akar előre tenni. Decemberben már kétszer íog hetenként megjelenni: vasárnap és csütörtökön reggel. A haladó kor követelményeinek kifolyása ez a lépés és hisz szűk, hogy általános helyesléssel iog találkozni. Az előfizetési dijat mindössze (a pósta-bélyeg és kihordási díjtöbbletnek megtelelő) évi 2 koronával emeltük 1913. január 1-től kezdödőleg. Ez évi decemberben díjtalanul adjuk a csütörtöki számot ugy régi, mint most jelentkező előfizetőinknek. Kéljük a jövőben is munkatársaink, előfizetőink és hirdetőink szives támogatását. A J^YÍMIDÉK. szerkesztősége és kiadóhivatala. fi debreczeni ker. és iparkamara szétválasztásához. Mfglepő mozgalom indult meg a helybeli iparosság köréből, melynek az a ten

: dentiája, hogy szabaduljon a debreczeni iparkamarától és Szabolcs, Bereg és Ugocsamegyékre kiterjedő hatáskörrel uj ipar- és kereskedelmi kamara létesüljön. A debreczeni kamara 1910. évben hét vármegyére kiterjedő hatáskörrel 14,845 iparüző érdekét szolgálta. Ebből Szabolcsra 2401, Beregre 1342, Ugocsára 448, összesen e három megyére 4191 iparűző esett. E nélkül is a debreczeni kamara több, mint 10,000 iparos ügyét vezeti. Látni való, hogy a debreczeni kamara valóban monstruosus; kitűnik ez a költségvetéséből is, mely szerint személyi kiadásai 36,300 koronát, dologi kiadásai 20,113 koronát igényeltek, ipari és kereskedelmi célokra 13,000 koronát fordított. Különben — ugy vélem — nem ez a fontos, hanem az, hogy megfelelt-e hivatásának a nyíregyházi iparosság szempontjából — avagy nem? Elvégre a kamara nem arra való, hogy az egyes iparos személyes anyagi érdekét előmozdítsa, a/fcamara az iparos osztály érdekképviselete és közvetítő az iparosság és kormány között; szaktanácsos, főieg a termelés megkönnyítése és a szakoktatás kérdéseiben Azok a jelentések, melyek évről-évre kiadatnak, nem igazolják a panaszt, mert ezekből kiderül, hogy a kamara minden alkalmat megragadott, hogy — szabályrendeletek, közúti vámok stb. — kérdéseiben az iparosság általános érdekeit megvédje. Nem is tudjuk, hogy voltaképen mi a helybeli iparosság sérelme. De ha van sérelme, ha ezt csak az elszakadással véli orvosolhatónak, ugy nagy hibát követ el, ha izolálja magát a törekvésben, és nem keresi ebben a nagy horderejű kérdésben a kereskedő osztálylyal való együtt működést. A mig ugyanis az itteni iparosság sokszor, nagyon sokszor látta előnyét a debreczeni kamarának és van tudomásunk arról, hogy sokan kaplak gépeket, ösztöndijakat, segélyeket: addig a kereskedő osztály érdekének védelméről nem tanúskodhatnak az évkönyvek. Nagyon jól emlékeznek arra kereskedőink, hogy a midőn a kellőleg elő nem készített mértékhitelesitési eljárás lett folyamatba téve: annak a nagy zaklatásnak, mely csak a helybeli kereskedőknek több, mint 3000 koronájába került, nem említve a rengeteg bosszúságot, munkaidő veszteséget, debreczeni utazásokat — a kamara jóindulatu közreműködését teljesen nélkülözték. A kereskedők tanácskoztak, lótottak-futottak egész a miniszterig, és a kamara közbelépése nélkül értek el & falu kulturája. Már a felületes szemlélő is észre veszi, milyen óriási különbség van a falusi meg a városi lakosok műveltsége kőzt. Mérhetetlen távolság választja el a tipikus falusi ember kultúráját a tipikusan városi egyénétől. Nem hiába mondta egyik derék tanárom : „Ha városban az ember csak a falhoz dörzsölődik is, sokkal több ragad rá, mintha falun egész könyvtárakat olvas végig." Igaza volt. Falun más a hangulat, a környezet, a levegő. Hány intelligens emberről tudunk, aki falun „elrusztikusodott", „elparlagiasodoH", „elparasztosodott* és igy a kultura számára örökre elveszett. Falun se alkalma, se kedve, se ideje az embereknek könyveket bújni. Meg aztán a falusi népnek nincs is valami nagy vágya a tudományokra. Nem érzik szükségét annak, hogy ismereteiket bővítsék. Falun a legtöbb embernek nincsenek kulturigényei. . Ez igényeket felébreszteni, öntudatossá lenni, kielégíteni; vágyakat kelteni a szellemi gyönyörök, a művészeti élvezetek iránt: a falu vezetőinek legelső rangú feladatai közé tartozik. Őrömmel konstatálható, hogy vármegyénk intelligenciája megérti, átérzi hivatása nagyságát és nem csupán a megye rohamosan fejlődő középpontján : Nyíregyházán tartanak az arra hivatottak szabadliceumi és más kulturális előadásokat, hanem a falvak vezérei is sok helyen igen eredményes működést fejtenek ki, igen jelentős sikereket érnek el — természetesen: igen súlyos, de őrömmel vállalt munka árán. A vármegye községei közül különösen ki kell emelnünk Tiszaeszlár helyiséget. E faluban már évek óta szakadatlan, SZÍVÓS, tervszerű munka folyik a műveltség terjesztésének érdekében, s ugy maga a falu, mint vezetői, ugy az emberfeletti munka, mint a csodálatosan szép eredmény egyaránt megérdemlik, hogy példaképül állítsuk az egész vármegye elé. A református egyház már évekkel ezelőtt meghonosította a műkedvelői előadásokat. Különösen Szabó Gerzson igazgató szerzett nagy érdemeket e téren, kinek a teknikai kivitelnél a fiatal, tetterős lelkész mellett igen nagy segítségére volt Beregszászi Nagy Károly aljegyző. Ily módon nemcsak az általános műveltségnek tettek jó szolgálatokat, hanem könnyen oldottak meg — a pénzkérdés miatt igen problematikus jövőjünek látszó feladatokat is. Szóval: többszőrösen hasznos és üdvös munkát végeztek. Nemes versenyre kélt a reformátu-okkal a katholikus egyház. Ennek vezetői már nem elégedtek meg műkedvelői előadások és táncmulatságok tartásával, hanem a szó szoros értelmében vett ismeretterjesztő előadásokat rendeztek. De még milyeneket! A község népszerű fiatal plébánosa Viezer József a falutól mintegy 6 kilométernyire, a Bashalom nevű tanyán lakik. A tanya és a falu között őszön feneketlen sár, télen öles ho, tavaszszal a hóvizből valóságos özönvíz szokott lenni. Ez azonban épp ugy nem akadályozza a lelkes fiatal plébánost a faluba való bejöveteleiben, mint a sik mezőn oly élesen metsző szél, annyira zord hideg és a koromsőtétség. Lelkes munkásságában önzetlen segítőtársa Bóta Kálmán kántortanító. Pedig őrá bizony ráférne már a pihenés, hiszen elmúlt 30 éve, hogy csak Tiszaeszláron tanítóskodik. Kidolgozta már magát eléggé, aztán meg télen régi baja, a köszvény is nagyon megszokta kínozni, de neki első: a kötelesség. Az a kötelesség, amit semmiféle írott törvény eléje nem szab, mint a saját önzetlen emberszeretete és lelkesedéstől izzó tanító szive. Bóta Kálmán nemcsak fiatal plébánosának segít, hanem dalkört szervezett és vezet, hogy a már közgazdasági vonatkozású Hitelszövetkezet megteremtéséről ne is szóljak. A Átmeneti és téli kabátokat valódi 19* angol szövetekből késvdt J Divatcikkeiben folyton láltozatos ijdonságok! Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Telefon 197.