Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-11-10 / 45. szám

45 ik szám. JSfYÍRYlDÉE. 1912. november 10. 3 Részletesen és a kérdés alapos ismeretére valló tájékozottsággal, a hallgatóság túlnyomó részéhez mért népies módon rejtegette ezután az alkohol káros hatásait. Reámutatott azokra a tévedésekre, mintha az alkohol élvezete az ételt pótolná, a tesíi erőt és munkabírást fejlesztené, holott ellenkezőleg pillanatnyi hatása csak csalódás, mert nemcsak mihamar elenyészik, hanem utánna az izmok elernyednek, elgyengülnek. Viszont reámutatott arra, hogy az alkohol mennyire rabjává teszi az embert és mennyi veszedelmet rejt magában, a szervezetben romboló hatást gyakorolva, az embereket bűnre csábítva. Az előadás közvetlenségével nagy és maradandó hatást gyakorolt a hallgatóságra. Martinyi József igazgató terjesztette ezután elő az egyesület azon határozati javaslatát, hogy a népgyűlés az elhangzott beszédekben foglaltakat magáévá teszi s a pártfogó egyesületet törekvéseiben támogatja. A közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Paulik János lelkész szintén határozati javaslatot terjesztett a népgyűlés elé, mely ekként hangzott: Határozati javaslat. A gyűlés áthatva a gyermekvédelem ügyének nagy fontosságától, s tapasztalván azt is, hogy ez a mozgalom mai keretei között s a ma rendelkezésére álló anyagi eszközökkel nem érheti el azt az eredményt, amelyet elérnie kellene, s nem fedezheti azt a szükségletet, amelyet az élet támaszt: a) elhatározza, hogy a Szabolcsmegyei Pártfogó Egyesület útján kérelemmel fordul az illetékes miniszterhez, hogy mielőbb egy olyan törvényjavaslatot terjeszszen az országgyűlés elé, amely ezen ügy ellátására és vezetésére rendes, szakavatott tisztviselők beállításáról gondoskodik s egyúttal az ügy anyagi oldalának fedezésére az államkincstárból megfelelő összeget illeszt be; b) elhatározza továbbá, hogy a Szabolcsmegyei Pártfogó Egyesület útján ezen határozatát az összes magyarországi hasoncélú egyesületekhez is átteszi, felkérvén őket hasonló akció megindítására. A népgyűlés ezt a javaslatot is egyhangúlag tette magáévá. Végül Kovács István einök köszönetet mondva a népgyűlés szónokainak, a gyűlést berekesztette. A gyűlés után a jelenvoltak egyrésze a Zöldség-téren levő tea-kimérésbe vonult le, hol megtekintvén az ez alkalomra virágokkal is feldíszített heiyiséget, megkóstolták a készen álló teát, mely rum nélkül egy csészével 4 fillérért kapható s mindannyian megállapították, hogy a kapott ital nem csak olcsó, hanem kifogástalan is. Arról, hogy a kimérésben nemcsak a bemutatás alkalmával, de ezután is olyan kifogástalan teát lehet majd kapni, az egyesület megfelelő ellenőrzéssel gondoskodott, a közvetlen felügyeletet és ellenőrzést özv. Soltész Gyuláné úrnő vállalván magára, kinek személye és ügybuzgalma minden irányban kellő garanciát nyújt. A mai hirlapirásról. A hatalmas és mindent felölelő hatodik nagyhatalom — ahogyan magukat az újságok nevezni szokták — a mai kornak oly kiváló jellemzője, hogy e nélkül elképzelni sem tudnók azt. Az elektromosságtól eltekintve, — melylyel össze van forrva, a mai társadalmi berendezkedésbe semmi sem mutat oly rendkívüli haladást, fejlődést és elterjedettséget, mint az újság !! A modern technikai vívmányok okozták ezt: a távíró — legújabban a drótnélküli, — a telefon, a betűszedő gépek, rotatiós colossusok hatalmas lökést adtak az újságírás evqlutiójának. A kábelek, távírda és telefon huzalok bedrótozzák az egész földet; az a hely pedig, hová ezek összefutnak: a redactió. Gyönyörűen symbolisálja hírszerző képességét az a kép, hol a glóbusról jövő huzalok egy telefon kagylóba találkoznak, melyet az újságíró hallgat. Ha elismerjük is a hírlapok mellőzhetetlen kulturális hivatását és jelentőségét, ha tudomással bírunk is hatalmáról és erejeről, melylyel kormányokat buktathat, társadalmi mozgalmak kezdeményezője és irányítója lehet. Ha bámulatba ejt is gyors hírszerző képessége, mely miatt talán elengedhetetlen barátunk a haoos kávé elfogyasztásakor vagy ebéd után a kényelmes karosszékben ülve, mégis ha a kritika mindent analisáló bonckésével vágjuk fel lapjait, lehetetlen oly symtomákra nem akadnunk, melyek a hírlapok gyarlóságaként na volnának megállapíthatók. Ilyen gyarlóság — speciális magyar — amai hírlapok terjedelmessége. Nálunk a hivatásos iró és poéta lélek nagyobbrészt a hírlapok köré csoportosul. A szépirodalmi rész újságjainknál oly gazdag és terjedelmes, hogy s/.inte beteges tünetnek mondható. íróink a megélhetés miatt kénytelenek a hírlapok állandó jövedelmet biztosító nagy alaptőkével biró vállalataihoz szegődni, ez okból erőiket, tudásukat szétforgácsolják. Nagy könyvkiadó vállalataink ma még szegények s kevesen vannak ahhoz, hogy a könyvalakban való megjelenést elősegítsék. Viszont oka ennek maga az olvasó közönség is. Az írói gárda nem ok nélkül panaszkodik, hogy a magyar olvasó közönség irodalmi müvet vajmi keveset vásárol. A hírlapok vasárnapi számai tele vannak tárcákkal, novellákkal, folytatásos regénynyet stb., külön rovat van az asszonyoknak, a gyer mekeknek. Nem csoda tehát, ha megelégszünk a hírlapok átböngészésével s irodalmi müvek olvasására alig jut időnk. Csodálatos, hogy ez csak Magyarországon van igy, a külföldi hírlap írás sajat hivatásának él. Hátrányos az irodalmi részre felhasznált ujságrész kicsiny terjedelme, íróink többnyire csak rövid lelekzetü. főleg tárcaféleket írhatnak, nagyobb conceptióju tárgyak feldolgozásában akadályozva vannak. Érzik ezt íróink is, miért ujabb időben szokásos az u. n. folytatásos tárca keretében a hosszabb irodalmi termékeket cultiválni. Ebben sincs azonban sok köszönet. Először az olvasó közönség szempontjából kiknek talán nem nyílik alkalma mindennap olvasni, egy rész kihagyása pedig az egész megértését zavarja, az egyes szakadozott részek nem élvezhetők, aztán meg rendkívül kellemetlenül A szélvész. Irta: Móricz Pál. Takács Demeter ur rég látott ilyen ítéletidőt. Bőgött a szélvihar. Sárkányfarku felhők hánykódtak a hajduközség fölött. Ahová a sárkányfarka csapott, bomladozolt az emberségesen kötött nádfedél. Az akácfák dacosan rá.<galták lombjukat. Némelyiket derékon ölelte a vihar. Recsegett a sudárfa. Nagy takács Demeter ur cselédjei éppen asztagot tetőztek, midőn az avas szalmakazlak, golyafeszkes szénaboglyák között rajtok ütött az ítéletidő. Öreg Girus Mátyást, mint pelyhet csapta le az asztag hátáról. — Jaj, odavagyok! — rémleteset ordított a vénember. Szerencsére pelyvacsomóra vágódott. A s?orgos cselédség ijedten menekült az asztag tövebői. A kévéket levegőbe dobálta, pozdorjává tépte a vihar. Széna-, szalmacsomók, kalászos kévék özönevel repültek szerteszét. A bőgő szélvésztől paskolt tájra haragos sötét felhők omlottak. Takács Demeter váltig biztatta cselédeit: — H^j, Marci, Mátyás! . . . Villára magyarok ! Kötözzük körül az asztagot. A többszöri nógatásra Nyakó Márton öregbéres bátorkodott ellenvetni. — Követem alásan nemzetes uramat! Már mink ebben az ítéletidőben nem kísértjük a haragvó Istent. — Nem vagyunk pogányok! — ez a mondás meg a kocsis ,Pál fiam"-tói származott. Biztos helyen, az ólban folytatiák a beszélgetést. Félelemtől reszkettek a lovak. A félhomályban anyja hasa alá húzódott a kis csikó. Takács Demeter zordonan tekintett a hu • nyorgó cseledekre. Vérét lángra lobbantotta a szilajság. Napégette arca vörösre vált a féktelen gerjedelemtől. Pál fiamékat félrébb lökte. Pál fiam kezéből szilajdühödten szakította ki az asztagrakó vasvillát. A nyitott ajtón át a vi harba rohant. — Szoknya tinéktek, fickók, nem sarkantyú. Takács Demeter a bomladozó asztaghoz iramodolt. Hiába volt kemény a lelke, kemény a marka. A szél a villahegyről is szaggatta a kévéket. Fölhördült Takács Demeter. — Nagyhatalmú Isten ! — Még érthetőleg harsogott a viharból. Ámde többi szitkát tulbömbölte az idő haragja. A kérlelhetetlen konok hajdú szeme porral, pelyvával vágódott tele. Káprázatok tünedeztek porlepett szemébe. Ugy hánykódott, ugy csapkodott a vihar, mint megtestesült sötét szörnyeteg. Rezes szárnyú sötét szörnyeteg .... Takács Demeter vasvilláját fordította a fuvó szélvész ellen. Mintha csak elmarkolhatatlan csodával vívta volna rettenetes viadalát. Nyakán feszültek az erek. Melle süvöltött. Nyulfekvésnyi markában ugy forgott a vasvilla, mint csatabárd. A cselédek az istállóajtóból fogvacogtatva lesték a borzasztó viadalt. Pál kocsis olyasfelét dünögött: — Tán csak nem bolondult meg a mi jó gazdánk ? Tokár Balázs, az oroszhitü dorogi hajdú, sürün hányta a keresztet. Keservesen fohászkodott. — Ördögi munka ez . . . Uram, szabadíts meg minket a gonosztól . . . Nagytakács Demeter marifában inszakadásig forgott a vasvilla. Hátraugrott, előretoppintott az asztagok között. Tan csak nem akarta villahegyre szúrni a vihart? Káromkodva csapkodta a szélvészt: — Uccu szél! Nesze szél! Pusztulj innét csúfság. Ördögöknek bérekedt kántora! — Szörnyű ütésre emelte föl cséphadaróként fürge karját, de lehanyatlott kezéből a villa. Rémséges csattanástól zendült meg az ég. Kén zagtól büdöslött a tikkadt levegő. Valahová szörnyűt ütött az istenostora. A villám . . . íme az eső is cseperegni kezdett. Üdiló bugyborékok iszappá mosták a port. A rezes szárnyú, bömbölőstorku szélvész más határra nyargalt. Eltakarodtak a terhes felhők. Aranyhamvas szivárvány ivelte át az eget, mintha csak óriási kék liliom virágzott volna ki az aranycserepből A verébsereg csipogva szállott elő ereszalji fészkéből. Kizárólag hazai gyártmányú óriási választékban, minden p_ ^...II-L L'l. kivitelben már megérkeztek Szcrme muflok es boák*— Kohn Ignátz nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 615-52 5.