Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-27 / 43. szám

43-ik szám. jítenasg. 1912. október 27. 9 — Angol és francia női ruhák Erdélyi női divatszalonban készülnek. Tudakozódni lehet Erdélyi János divatáruházában. 559-? 1 — Készüljünk a háborúra, mely al­kalomkor ne feledkezzünk meg arról is, hogy Papp Géza fűszer- és csemege üzletébe meg­érkeztek a friss tea-sütemény, rum, tea és hal­félék ! — Doránt Ferencz kereskedelmi virág nagy kertészete és modern virág kötészete, Kállai-utca 59. sz. Nagy választék, olcsó árak. Csokrok és koszorúk 2 koronától feljebb. Tele­fon 188. szám. 551—52—3 — Szüreti tűzijátékok és vadásztöltények legjutányosabban beszerezhetők Hirschler Mór füszerkereskedőnél Nyíregyházán. Telefon sz. 280. 553—?—1 — Eredeti francia és angol gummi különlegességek főraktára Blumberg József cégnél a legmegbízhatóbb forrás. 613 2 1. „Menyasszonyi selyem" 1 K 35 fillértől méterenként minden szín­ben vámmentesen és bérmentve házhoz szállítva. Dús minta választék postafor­dultával. Henneberg Selyemgyár Zürich. 76—l—? Giardinetió. Két tirpák asszony beszélget a Kossuth szobor előtt: — Áztat nem tudok ki lehet az fent ? Zsena? — Na, hát a mamája ?! ! — Ahá, és haragszik a két fiúra, mert azok is bizonyára katonának akarnak menni. És mondja: nem elég, hogy az már elment, na !... * * * Más. Látod, ez a Kossuth Lajos. Az ott fent meg Mártja Terézia, a néppel . . . * * Mit csinál az a fiu a mék kűbűl van? Na hát veti le az ingét. Az ünneplőt fogja felhúzni, hogy ű megy háborúba . . . * * * Beállít egy atyafi az anyakönyvvezetőhöz: — Kérek egy drót alá ragasztást nősülés által! . . . (Házassági hirdetés). * * * A város négy szemétszedő taligása közül háromnak szürke lova van. Egyik soványabb gebe, mint a másik. Legkülönbb az öreg Fabrié, magáé a vállalkozóé, mert annak az oldala tul tesz akár melyik falusi kovács műhely fúróján, a csípőire meg bátran fel lehet akasztani az abrakos tarisznyát. A napokban az öreget felszólította az ut­biztos, hogy dolgozzék egy kicsit jobb lóval, ne álljon ilyen kehes gebével munkába. Az öreg kissé elkomolyodva felelte: 1 frt. 20 pinzbűl nem lehet drágább lovat tartani, meg oszt — a poros szecskáiul jár annak ugy az ódala Niha, ha ráérek adok néki egy téli retket, oszt attul egy hétre is eláll az ódala!! Marcsa, helybeli születésű, 22 éves s havi 20 koronáért mint bejáró cseléd, reggeli 6 órá­tól este 6 óráig izgatja úrnőjét s előre meg nem állapított időkben tör tányérokat, vagy más nem nagy értékű, de mégis pénzbe kerülő edén veket. Egy reggel megérkezve szolgálati helyére egy tálban lencsét látott, ami vizzel volt leöntve. — Nagysága — kérdi Marcsa — ezt a lencsét meg kell hámozni ? * Egy másik, aki lehetett Trézsi, vagy Zsuzsi és 24 korona havi fizetésért teljesítette, ha nem is jól, da annál rosszabbul kötelességét, úrnő­jétől bizony elég gyakran korholtatott. Hiszen egy angyal is elvesztené türelmét egyes cselé­dek szándékos hanyagsága miatt. Trézsi, vagy Zsuzsi nem ugy fogta fel a dolgot, hanem mélységesen sértett hangon mondta a gazdának : — Nagyságos ur, miért engedi meg, hogy a Nagysága engem mindig szidjon! ? * A Keleti pályaudvaron történt. Egy Il-od osztályú utas nézegette azt az automatát, amely 20 fillér ellenében cukrot, vagy akár kölni vizet bocsát le. Kivette tárcáját, de 20 fillérest nem talált benne. Egy hordár ment arra s az uri ember megszólítja: Ugyan mondja kérem, 2 darab 10 fillérest be lehet ebbe dobni ? — Többet is — felelt az udvarias hordár — ugy se kap érte semmit. CSARNOK. Mese egy léha fiúról. A görög monda szerint istenasszony jön el minden este, hogy a halandók fáradt szemeire ráborítsa az álom fekete fátyolát. Ha ez az istenasszony megszorulna valamikor fátyol dol­gában és sokan volnának még olyanok, kiknek már nem jutott ki ez a takaró, csak jöjjön el Tikosfaluba egy esős novemberi délután. Itt az éjszaka már délután megkezdődik. Vasárnapon­kint a déli tizenkét óra a nagy mise után van és ha besötétedik, négy órakor elhúzzák az est­harangot. A házikókban meggyújtják a lámpát, piros tüggönyt húznak az ablak elé és ha már a korcsmáros Salamon is megolvasta a napi bevételt, csakugyan éjszaka van az egész falu­ban. Az urak haza vonulnak a boltból, ahol újságot olvastak és a pesti borbélysegéd két­ségbeesve látja, hogy már csakugyan aludni kell. Ma a kaszinózás valamivel tovább tartott. A jegyző unokatestvére élelmezési tiszt és friss háborús újságokat irt a bátyjának. Ezen vitat­koztak az urak. Az újságokban is más volt, meg az „illetékes" helyről is mást irtak. Igy majdnem kiütött már a háború Tikosfaluban is, mikor hirtelen kinyílott a boltajtó és egy­másután tünt föl egy esernyővég, hirtelen le­csukódó szürke esernyő, disznósörtés zöld kalap, bőrkabát, egy káromkodás és végre az egész ember: Simkó Géza, gazdasági irnok ur. A káromkodás kintre szólt, a „füligérő" sárnak és az utána jövő „Jó estét kívánok!" pedig a kaszinózó uraknak. — Szervusz Géza! Már azt hittük, nem látunk ma: — Nem tudtam jönni hamarabb. Egész nap kint áztam az állomáson a buzaszállitásnál és mikor haza jövök, behiv az öreg a vendé­geihez. Odavitt valami vén muskátlihoz, hogy mulattassam. Alig tudtam megszabadulni tőlük. Hanem hallottam egy érdekes újságot. A patikusék leánya idehaza van a férjével. Emlé­keztek még reá, hogy az öreg sehogyansem akart beleegyezn. a házasságba. Jobb is lett volna, mert már válni akarnak. Külön jöttek be az állomástól is! — Ugyan mit szól ehhez a gyakornok ur a patikában ?! Kár volt az öreg kedvenc ter­véért. Imre tovább is megmarad nála, hozzá­adja a leányát és megmarad a régi patika. — No hát én nem tudnám megmondani, jobban lett volna-e ugy a dolog. Ismerem azt az Imrét még gyermekkorából, később pedig itt nőtt föl a szemem előtt. Könnyelmű, léha gyerek. Sokszor reggelig is elmulatott és szórta bolondul a pénzt. Még ahány helyen volt, min­denütt csinált valami asszonyos históriát. Sze rencsés a Zsuzsó, hogy inkább az ügyvédhez került. Ha valami előadta magát közöttük, majd elsimítja az öreg. — Hát csakugyan nem jól él Zsuzsó a férjével ? — Az a baj, hogy épen csak együtt él. Nem értették ők meg egymást soha! Más ter­mészet mind a kettő. A férj nem tud az asszony lelkéhez férkőzni. Ruhát, kalapot vesz neki, a lakásuk uras, de hogy az asszony fiatal, életre­való, hogy lelke is van, meleget, babusgatást vár tcrekeny asszonyi lelke, hogy nem elég egy csók, ha elindulunk az irodába, azt az ügyvéd nem érti. A pénzt hazahozza a felesé­gének, el nem költene belőle egy krajcárt, de csengenek, nem ragyognak, mert csak hűségesen átadják őket, hogy no itt van, ennyiért ruhát veszünk, ennyit a fűszeresnek kell adni, a többi megmarad, hátha előadja magát valami. És az asszony ruhát vesz, kifizeti a havi bolti számlát, megvárja az urát, mig kijön az irodából, elő­ször beszámol neki, azután sétálnak egyet, haza jönnek, az ügyvéd előadja, hogy holnap nagy pöre lesz Schwartz contra Weisz és vége a napnak. Zsuzsát ismertétek. Jókedvű leány volt egész életében, társai között a leghuncutabb és most ugy él mint egy gép, amelynek egyik kereke erre jár, a másik hajt valamit, megkezdi reggel és bevégzi este. Ez nem neki való! Lát­játok ott a sarokban azt a macskát?! Az sem ü! mindig az egérlyuk előtt, hanem kimegy ha süt a nap, hempereg és lustálkodik a melegen. Ez ott a baj, barátaim! És egy léha ember sokkal többet ér, mint egy dörmögve szerető medve. Lehet, hogy Imre könnyelmű, sok ellene a kifogás, mert talán vénkisasszonyi szivek mohos redői nem ingerelték, de ha Zsuzsó az övé lesz, olyan lesz ez a könnyelműség, mint annak a macskának a napfény, a szelídre vál­tozott melengető napfény derűje az egérlyuk előtt való várás után. Adjatok az asszonynak ruhát és ne játszatok vele, csak legföljebb min­den esztendőben, — el fog jönni az egyhangú kötelességtudásban, hogy unalmas tolakodás lesz a kedveskedés. Az asszony inkább van sárból és fényből összegyúrva, mint a másik fajla ember. Ne akarjon a férfi újra asszonyt terem teni a maga képére és hasonlatosságára, hanem fogadja el ugy, ahogyan már megteremtve van és mikor a legjobb tudásával jó akar lenni vele szemben, ne feledje el, hogy dolga jóban, rossz­ban, szeretetben, fenyítésben, egy himporosabb, finomabb, szóval asszonyi lélekkel van. Az urak egészen belemelegedtek a vitatko­zásba, volt közöttük védő is, vádló is. Az utolsó szó a kereskedőé volt, ki nagy zajjal vette le boltja mellől a trafikot hirdető bádog táblát. Ugy érezték, hogy kifáradtak a szokatlanul ko­moly beszélgetésben és mintha valami fontos megyegyülésről jöttek volna, olyan gondolkozva mentek hazafelé. Amelyiköknek a patikusék előtt vitt el az utja, bizonyosan megkérdezte magá­tól : ugyan mit csinálnak most ezek odabent ?! A patikuséknál pedig még az asztalnál ültek a vacsora után. A Zsuzsó tényleg válni készült és pedig a léhának kinevezett gyakor­nok, az Imre miatt. Együtt gyermekeskedtek és nem tudta egyikök sem, hogyan mehettek el olyan szótlanul egymás mellett. Mikor azután már elhagyták egymást, megfordultak mind a ketten és visszanézve haladtak tovább. Nem ellenkező irányban, csak ugy oldalt, hogy tudja mindkettő, mi van a másikkal. Imre előtt kedves volt a leány, de az asszonyt szerette meg. És most nem tudta, mitévő legyen. Ugy érezte, hogy enélkül az asszony nélkül csak kóbor csavargás az élete, szerette az asszonyt valami imádságos, esdeklő szerelemmel, tudta, hogy az asszony a másé, a hová már temérdek szál köti és tudta azt is, hogy az asszony csak őt szereti. Ketten egy­formán szerették és mindketten esküdni mertek volna arra, hogy igaz a szereiműk. A férj ko • moly, hideg számítással ugy találta, hogy igy jobb, a másik pedig, hogy az asszony élete még ő nélküle is csak gyötrelem. A gyógyszertárat az ebédlőtől egy üveges ajtó választotta el. Mivel a függöny nem takarta el egészen az üveget. Imre látta az asszony fehér nyakát, melyet aranykeretbe foglaltak szőke hajaszálai. Sirt. Szemei vörösek voltak és minden szavánál tépett egyet a kezében levő zsebkendőn. Egyes szavak átszűrődtek az ajtón. Az ügyvéd beszédéből élesen vált ki egy szó: „az enyém!" És Imrének a léha, kalandos fiú­nak szeme könybelábbadt, nézte az asszonyt a függöny nyílásán át, gondolatban megcsókolta JU| ha vili a nyer őre ós fehérnemű • mészáros janos b.rende Z.« goímoso ti.*™ i nté Z.t e November l-lől Kossuth Lajos-tér 5. (Baromfi piac) Bejárat a Zöldség-térről is.

Next

/
Thumbnails
Contents