Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-20 / 42. szám

2 42-ik szám. JVYÍMíjŰÉK 1912. október 20. is megkeltene nyerni, ami által sok vitás pont nyerhetne az ülésen célszerű megoldást. A körirat szövege egyébként a következő: F. évi május hó 17. és 18. napjain Budapesten tartott II. r. egyetemes ülésünkön a törvényhatosági városok polgármestereinek évi orsz. ertekezlete és a r. t. városok polgármestereinek orsz. egyesülete a magyar városok orsz. kongresszusával egyesülvén, a jövőben ez a szervezet, mint most már az összes magyar városok egyedüli, közös és állandó szervezete van hivatva arra, hogy ennek segélyével a magyar városok egyetemes érdekeinek a megvédesében eredményesen munkálkodjanak, a várostudományt fejleszszék és e tudomány eredményeit, valamint a gyakorlati tapasztalatokat a városok javára értékesítsék. A kongresszus e célból a városok fejlődése s jogainak megvédése érdekében reformokat, mozgalmakat kezdeményez, és ilyeneket támogat, figyelemmel kiséri es tanulmányozza a városok közéletét es fejlődését érintő minden ügyet, különösen pedig a városi intézmények fejlesztésére vonatkozó újításokat célszerű felhasználás és okulás céljából megismerteti, szakkérdések megvitatásával, szakmunkák kiadasának elősegitesevel és terjesztésével a városok közigazgatásának színvonalát fokozatosan emeli, városi irodalmi művek kiadását elősegíti és pályázatokat tűz ki, tanulmány utakat és város kiállításokat rendez. Miután azonban e programot ugy valósíthatjuk meg, ha szervezetünknek nemcsak a városok gyűléseiben, de az országos politikában is súlya lesz, ennélfogva szükséges, hogy ne csak a polgármestereket, a városi tisztviselőket egyesítsük, hanem működési körünkbe bevonjuk a városi polgárságot is. Arra törekszünk tehát, hogy fejleszszük az összhangot a városi tisztviselő és a polgársága között s biztosiísuk e kettő szolidáris együttu űködését. Arra kérjük tehát a város t. közönségét, hogy szíveskedjék megalakítani a kongresszus helyi bizottságát, amely szoros erintkezést tartana fenn a központtal, amely a városi tisztviselők és a polgárság bevonásával meghánynávetné a városok egyetemét érdeklő kérdéseket, amely közölné nézetét a központtal, feltárná a bajait, kívánságait. öntudatra akarjuk ébreszteni a városi polgárságot, felakarjuk világosítani a nagy egyetemes városi érdekekről, hogy az összetartozásban rejlő erőket felhasználhassuk a városok fejlődésére. E célból a városokban időnkint meetingeket kívánunk rendezni, melyeken alkalmuk nyilhogy ha az enyém nem lehet, leszámol a szerelemmel örökre? Anikó: Ez is igaz. Apjának is igaza van, én sem hazudtam. Kedves Miklós, ne soká tőrje szerelmes fejét a dolgon, én magával se nem szököm, se a szegénységbe nem követem. Ha nem vihet be a kastélyába, kunyhóba ugyan nem megyak magával. A kis Miklós (keserűen): Ugy, tehát mindössze ennyire képes az ön szerelme, a nőé, aki arra van teremtve, hogy a szerelem mellett minden felejtsen. Nekem az ön bírása fölér a világ mindent kincsével, ön még arra sem képes, hogy megmaradjon annak, aki volt, nyereség nélkül. Anikó : Kedves kis Miklósom, ne hamleteskedjék. Hallgasson rám, megérteni nem fog ugyan, de az fölösleges is, mivel a döntés az én kezemben van. Se nem rossz, se nem számító, se kapzsi nem vagyok. De egyéb jó tulajdonságom mellett, amiknél fogva méltó vagyok magához, van két nyitott szemem, amelylyel látni tudok, még pedig görög szabású orromon tul legalább másfél esztendőre. A kis Miklós: És mit lát? Anikó (egyszerűen): Másfél esztendőt, melyet maga áldoz nekem és egy örökkévalóságot, melyet azután nekem kell áldoznom. A maga áldozata pedig boldogsággal jár, mert ott vagyok én kárpótlásnak, az én áldozatom pedig a világ minden kínjával, mert egyedül lennék s még azt se mondhatom, hogy magának hoztam. A kis Miklós: Nem értem. jék a vezető férfiaknak, hogy egyrészt az egyes városok po'gárságan ik a felfogásával, gondolkozásával megismerkedhessenek, másrészt pedig feltárhassák a legaktuálisabb és legfontosabb városi kérdéseket a tudomány tiszta világításában. A kongresszus ügyeinek intézésére Budapesten (IV., Királyi Pál-utca 9. sz. a.) központi irodát tartunk fenn. A központi iroda, amelynek egyik főfeladata a városi kiadványok és a városi igazgatásra vonatkozó adatok gyűjtése, a varosok közt való közvetítés s végül a városok felvilágosítása és tájékoztatása, csak u^y felelhet meg ennek a rendeltetésnek, ha a városok a központ megkereséseit kellően honorálják. — Miután azonban a polgármester urak a város számtalan ügyes-bajos dolgával annyira tul vannak terhelve, hogy nem is kívánható az, hogy személyesen ellenőrizzék a központ megkereséseinek az elintézését, vagy a városi kiadványok elküldését, de mert a központ is csak ugy vehet tudomást a fontosabb városi közigazgatási mozzanatokról, ha arról a városokat idejekorán értesitik, ennélfogva szervezési szabályzatainkba iktattuk a kongresszusi tudósítók intézményét. Arra kérjük tehát a város tek. közönségét, hogy a polgármester ur által javaslatba hozando egyik alkalmas városi tisztviselőt „kongresszusi tudósítónak" kijelölni szíveskedjék, kötelességévé tevén az illetőnek, hogy a központi irodánkat minden fontosabb városi közigazgatási eseményről nyomban és hűen tudósítsa, továbbá az összes városi hivatalos kiadmányokat, (szabályrendeletek, polgármesteri jelentések, Költségvetések stb.) a központnak megküldje. A megküldött kiadmányok a szükséghezképest a központban feldolgoztatnak. Városaink közigazgatási életében naprólnapra szaporodnak azok az ügyek, melyek végső fokú elbírálás végett a Budapesten székelő központi főhatóságok elé terjesztetnek s amely ügyekben az elintézés körül felmerülő akadályok megismerése, a netán szükséges információk megadása a városok vezetőinek gyakori személyes megjelenését teszi szükségessé. E fáradságos és költséges felutazásoktól különösen a távolabb fekvő kisebb városokat és azok vezetőit megkímélni akarván, a központi iroda feladatát célszerűnek mutatkozott még oly irányban is kiterjeszteni, hogy a központ a városok megkeresésére a városok érdekében a központi főhatóságoknál eljárjon, az ügyek mikénti állásáról felvilágosítást, az elintézés esetleges akadályairól értesítést adjon, a szükséghez képest és a lehetőség szerint az ügy elintézését Anikó: Kedves barátom, maga nagyon jó fiu s mindenre, amit mond, én esküdnék meg maga helyett. Maga sohase hinné el, hogy két év multán más ember volna s az áldozat más amikor elvállaljuk és más, amikor meghoztuk. Sok és nagyon szomorú példát tudok az ilyen szép regényekről. Látom magát egynéhány példányban, méltóságos, tisztességes és nyugodalmas életű urakat, akik színésznőt vettek el szerelemből és egy rangjukbeli feleséggel ülnek a páholyban és tapsolnak a mosolygó primadonnának, vagy észre se veszik a szegény, mosolygó kóristanőt, aki valamikor szerelmes, tisztes nejük volt. A kis Miklós: Én más vagyok — én örökké fogom szeretni! Anikó: Szegény barátom, maga más. Ne higyjen nyugodt beszédemnek, lelkem tele van szomorúsággal. És olykor elkap engem is a tavasz könnyelműsége, de legyőzöm és mondom : nincs örök tavasz. És nincs örök szerelem, amely nem virágos kerttel teszi az embert gazdagabbá, mint addig volt, hanem láng, melynél a férfi melegszik, míg feje fölött leégeti a tetőt. Okvetetlenül bekövetkezik a józanság, amely nem is kiábrándulás, csak meglátása a valóságnak, jön a megismerés, hogy nemcsak szerelem van a világon, a tapasztalat, hogy a szerelmet a boldogság kedvéért választotta és ime, éppen a szerelem miatt boldogtalan. És jön a család és jön az ügyvéd és kérdik : mennyiért adod el az uradat? Az öreg Duval szivrehatása, melynél lelketlen kutya, aki el nem szorgalmazza és egyáltalán a városok közérdekű ügyeiben felvilágosítást és tájékoztatást nyújtson. Központi irodánkat minél inkább a gyakorlati varosigazgatás szolgálatába állítandó, az u. n. körkérdések meghonosításáról is kívánunk gondoskodni. Ez arra szolgál, hogy egyes kérdéseket, amelyek a város-igazgatás folyamán felmerülnek, a „Városok Lipjá" ban közöljük, valamint az arra adandó választ is ott teszszük közzé, hogy így egyes kérdések mai állásáról a városok felvilágosítást nyerhessenek. Végül van szerencsénk még.a yáros tek. közönségének b. tudomására homi, hogy a városok eddigi szervezeteinek az egyesülésével indokoltnak találta az egyetemes ülés, hogy azok a tagsági dijak, amelyeket a r. t. városok a polgármesterek egyesületébe eddig fizettek, továbbra a kongresszusi szervezetben is feutartassanak. A városok mint randes tagok tehát 1913. január 1 tői kezdve évenként (minden év eJső havában) a következő tagsági dijat tartoznak befizetni a központi irodába : a 10.000-nél kevesebb lakossal bíró városok 50 koronát, a 10.000-től 20 000-ig terjedő lakosságú városok 100 koronát, a 20.000-től 40 000-íg terjedő lakossagu városok 200 koronát, a 40.000-en felüli lakossággal birók 400 koronát. A lakosság számának a megállapításánil a m. kir. központi statisztikai hivatal által köiölt utolso népszám irányadó. Midőn még értesítjük a város tek. közönségét, hogy a folyó évi egyetemes ülés naplóját és uj szervezési szabályzatunkat a városi könyvtár részére már megküldöttük, maradtunk kiváló tiszteletünk kifejezése mellett. Az elnökség nevében: Várliidy Lajos, Bárczy István, titkár. polgármester, elnök. Az uj adókivetés. Már csak rövid idő kérdése, hogy az egész országban s igy városunkban is összeüljön az uj adókivető bizottság. A régi jó magyar természet, de az általános emberi természet is, mely fizetni semmit sem szeret — feljajdul a puszta „adó" szó hallatára s bizalmatlanul fogad minden oly szervezetet, melynek az adó kivetése, vagy behajtása a feladata. Azzal keveset törődik, hogy lágyul és föl nem áldozza magát. És aztán ? A chanceok nagyon egyenlőtlenek, kedves barátom. Ön kirándulásra indul a szegénységbe, amelyből bármikor visszatérhet, ha engem otthagy. Én azonban, ha követem, soha onnan vissza nem térek. És jobb nekem lemondani, mikor mé^' nem tudom, miről mondok le, mint sírva virrasztani a boldogság fölött, mely egyszerűen odébb állott. A kis Miklós: Nem, és ezerszer nem. Magának enyémnek kell lennie, bármit kell is megtennem. Figyeljen rám: kényszeríteni fogom. Én elhagyom apámat, családomat, lemondok vagyonomról és hátra sem nézve, elindulok egyedül. Az én sorsom el van döntve, akár követ, akár nem. Nem magáért teszem, mindenképpen teszem. S ha maga szeret, akkor mellettem fog teremni és meg fogja a kezemet. Anikó : Szegény jó barátom, maga nem fog elindulni és én nem fogok maga mellett teremni. Nem, semmiképpen. De elmondok magának valamit, most már elmondhatom. Itt a mi világunkban nem ismerik a kegyetlen erényt, amely lenézi a könnyelműséget. Igazuk van a léháknak: a színésznő addig tisztességes, amig el nem buki'i. Es én magam is a könnyelmű élet forgatagában, hol kacagva, hol méltóságosan, de mindig könnyen visszaverve a férfiak ostromát, a legrücskösebb újságíró szemtelen bókjánál is remegve gondolok a talán-ra, talán ez lesz? Talán más? Vájjon kicsoda? S mikor megismertem magát és mikor megszerettem, keserűség, olykor gyűlölség fogott el és végigA legfinomabb francsia és amerikai Friedmarm Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN. ZEEETI