Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-10-13 / 41. szám

41-ik szára. JJ^yíritidéf1912. október 13. 3 tanám, ha valaki csak azért rekesztetnék ki a pályázatból, mert oklevelét nem csatolta, hanem ezt egy hiteles bizonyítvánnyal helyettesitette, amelyet tudomásom szerint a Minisztériumban is elfogadnak az oklevél helyett.

h Ezen nyilatkozatomat Tanfelügyelő ur sértésnek vette és ezért engem rendreutasított. A beszéd hevében és a meglepetés miatt nem vettem figyelembe, hogy ilt oly dolog történt, amihez Tanfelügyelő urnák nem volt joga és amire én rá nem szolgáltam és igy elmulasztottam tiltakozni ellene olt a helyszínén, sőt inkább, mivel én sérteni nem kívántam és nem akartam, tüstént kijelentettem, hogy nekem sértő szándékom nem volt és ha csakugyan sértést követtem el, kész vagyok bocsánatot is kérni. Miután barátaim figyelmeztettek rá, hogy Tanfelügyelő ur nem az en szavaimat utasította vissza, hanem engem utasított rendre: tartozom azzal hivatali állásomnak, hogy e rendreutasitás ellen itt a nyilvánosság előtt tiltakozzam és ha nem tudná, becses figyelmébe ajánljam, hogy en Tanfelügyelő urnák alantosa nem vagyok, semmiféle minőségemben igazgatási és kormányzási körzetéhez nem tartozom, nem vagyok köteles öntől semmiféle utasítást elfogadni, anynyival kevésbé rendreutasitást. Ezt a rendreutasitást azért itt visszautasítom. Tanfelügyelő ur! Nem akarom én itt sem fejtegetni, sem bírálat tárgyává tenni, hogy volt-e joga önnek egyik vagy másik pályázót kizárni, vagy volt-e joga az egy állást elnyerni óhajtó nyolc pályázó Közzül kettőt, — nem is a legérdemesebbet — kijelölni és ezáltal müveit emberekből álló iskolaszéket egyszerű szavazógéppé alacsonyítani; de látja kérem, olyan különös gondolatokat költ fel az emberben, ha ugy elmélkedik felette, hogy milyen különös véletlen, hogy ennek a szigorú ítéletnek épen azt az embert kellett sújtani, aki egyike volt annak a két református vallású pályázónak, akik közzül a másik számításba nem jöhetett és éppen azt, akire nézve az előző napon, tehát október 6-án tartott s csaknem teljes számú bizalmas értekezleten az iskolaszék tagjai megállapodtak, hogy szavazás mellőzésével, egyhangúlag őt fogják igazgatóvá megválasztani. És az is olyan különös, hogy a Tanfelügyelő Elhallgatott, csend lett körülöttünk. A hirtelen csend beálltára a pamlagon alvó fiúcska felébredt, megdörzsölte szemét és az ablakhoz ment. Rózsaszínű pirkadás árnyalata vonult végig a lila felhőfoszlányokon, a hajnali nap üde mosolya már csókdosta a sziklákra kúszó borostyán eres leveleit; nagy kiterjesztett szárnyú fehér madarak keringtek az óriási fák körül, majd meg olyan alacsonyan repültek, hogy szinte szárnyukkal súrolták a haragoszöld friss füvet. — Nézd apa, milyen szép, — mondta a gyermek elragadtatással. Talán nem is tudta, hogy ő most az életnek örül, csak a lét ösztönének örömét érezhette a szeme előtt lejátszódó alkotás láttára. — Szép? Nem, kis fiam, semmi sem szép a világon. Semmi sem szép, semmi sem jó ! — Hogy, hogy, — kérdé a gyermek csodálkozva, — his te is jó vagy, nagyon jó és a mama ? — Ne beszélj róla, gyermekem, ő már régen meghalt és csak szomoritod apát, ha említed. — Nem, nem fogom többet, csak azt az egyet mond meg, hogy ugy-e ő is jó volt ? — Az apa ránézett a gyermekre, majd elfordult es tekintetét messze jártatta. Arra az asszonyra gondolt, ki rossz volt hozzá és szívtelen, itt hagyta hűtlenül, gonoszul — s ekkor visszafordult kissé fia felé és csak annyit mondott: — Igen kis fiam, az anyád egy angyali lelkű teremtés volt, a legjobb a világon! A vonat hirtelen kanyarodott és amint kipillantottam az ablakon, szemem előtt állott egy arany szinben fürdő sziklás hegyorom, melynek csúcsán mint egy szent jelvény, a nap sárga tányérja szórta sugarait erre a mi kopár, szomorú földünkre, hol annyi az önzés, a gazság, a gonoszság és a — szeretet! ur milyen szép kortes beszédet tudóit tartani az egyik pályázó mellett, akit olyan nagyon érdemesnek tartott az igazgatói állásra, de akiért az iskolaszék tagjainak egy része, különösen azok, akik a magán polgári ifkolában való mult évi szereplését figyelemmel kisérték, nem nagyon lelkesedtek. Ha mindezeket igy elgondolom, ugy tűnik fel, hogy nem is követtem, olyan nagy sértést, amiért rendreutasitást érdemeltem volna és sajnálnom kell gyöngeségemet, hogy a bocsánat kérést felajánlottam. A magunk megnyugtatása végett mindenesetre meg fogjuk kérdezni a felsőbb hatóságokat és ba ők azt mondják, hogy az az eljárás helyes és igazságos volt, akkor megnyugszunk, de egyszersmind levonjuk az illő következtetést és ott hagyjuk azt az iskolaszéket, amelynek tagjaival csak alkotmányosdit játszatnak, de akik valóban csak szavazó-gépek a mindenható Tanfelügyelő kezeben. Egyebekben illő tisztelettel vagyok Nyírbátorban, 1912. október 9-én. Szabó Lajos, református lelkész. Sport. Footballmérközés. A Nyíregyházi Torna- és Vivóegyesület és a Kisvárdai Sport-Egylet csapatai, ma vasárnap délután 3 órakor a bujtosi sport-telepen mérkőznek első izben Keletmagyarország bajnokságáért. v Csapatunknak ez lesz az első bajnoki mai mérkőzése, mert a mult Szatmári Sport-egylettel a mult vasarnapra kitűzött mérkőzést a Sz. S. E. vezetősége közbejött akadályok miatt az utolsó percben lemondott az egyesületünk javára. Csapatunk igy ellenfél hiányában, küzdelem nélkül jutott el két ponthoz. Hogy nem érdemtelenül azt a mai játékukkal kívánják bebizonyítani, ami hisszük, sikerülni is fog. TANÜGY. Ügyeink iránti közönyösség fent és köztünk. Fizetésrendezésünk ügyében nap-nap után kedvezőtlenebb híreket hallok. Még nem is olyan régen 12 millióról szólt a nóta, ma már abban sem hiszek, hogy a most ígért 5 és fél milliót változatlanul fizetésünk rendezésére fordítják. A mig oda jutunk, hogy fizetésünket tárgyalják, e csekélység is le, vagy talán egészen elolvad s mi egy csalódással gazdagodva, továbbra is e nyomasztó helyzetben maradunk. Azonban az eddigi türelmet tartsuk meg. Várjunk teljes nyugalommal, mig ügyünk igy, vagy ugy dűlőre jut. Azonban arra vigyázzanak, hogy fizetésünk rendezése ne legyen kedvezőtlen, mert akkor találunk mi formát arra nézve, mi módon vágjunk vissza a becsapásért. Ha piszkos választásokra s túlhajtott gondoskodásból származó fölösleges és nemzetietlen hadügyi költségekre, póthitelre bármely pillanatban száz milliók jutnak, akkor ne feledkezzenek meg a nemzeti kultura alapját megvető tanítóságról s addják meg a lehetőségét annak, hogy a tisztességes megélhetése biztosítva legyen. Ne tömjék a roilitárizmus feneketlen gyomrát a mi rovásunkra állandóan száz milliókkal, tekintet nélkül arra, van-e, nincs-e, honnan ! Gondoskodjanak néha a nép műveltségről is megfelelő, sőt nagyobb arányban, mert mindig elsőbbrangu tényező a kultura, mint a mindent felemésztő militárizmus. De keressük az okait annak, miért intézik bármely ügyünket oly kedvezőtlenül. Megkapjuk a feleletet, csak nézzünk körül saját házunk tájékán. Mit tapasztalunk ottan? Mivel foglalkozik a tanítóság nagy része hivatalos kötelességei elvégzése után? Talán gondola lanitóságot közvetlenül érintő közös érdekekre? Talán tudomása van arról, hogy elsősorban a fizetésrendezés, melyről oly szánalmas híreink vannak, a szolgálati pragmatika és a nyugdij-revizió várnak sürgős megoldásra? S ha véletlenül felületesen tudomást szerez is ezekről, gondolkozik-e tovább felettük? Fájdalommal állítom mindezekre, hogy nemi Mert az a bűnös nemtörődömség, mely átka volt a tanítóságnak minden nemes törekvésében, ma is akadálya i xistenlialis érdekeinknek. És e súlyos vádat bizonyítom. Elképzelhető, a közönyösségnek milyen nagy mértéke kell ahhoz, hogy magyar tanitó, néhány nappal a magyar tanítóság VII. egyetemes gyűlése előtt, arról még csak tudomást se szerzett. Pedig nem valami elhanyagolt, megközelíthetetlen és kulturátlan, hanem elismert kultur helyseg tanítóságáról van szó. Viszont az is megfoghatatlan előttem, hogyan kerülheti el a figyelmet oly esemény, mint a 150 és 100 koronás drágasági államsegély kiutalványozása, (nincs köszönet ugyan benne) mit hetekkel előbb tanügyi, fővárosi és helyi lapok, amint látható, elég eredmény nélkül, leközöltek. Erre meg épen számtalan esetet tudok, sőt merem állítani, vannak ma is olyanok, kiknek ma sincs tudomásuk a kiutalt drágasági segélyről. És ez a dolognak természetes következése. Hogy legyen tudomása ily dolgokról, mikor nem törődik a tanítóság közös érdekeivel; nem ismeri a tanítói mozgalmak irányát s annak jelenlegi stádiumáról halvány sejtelme sincs. S ha a jobbérzésüek mozgalmainak kézzel fogható eredményeit élvezi, annak természetesen örül, de nem gondolkozik azon, (mint jelen esetben a drágasági segélyről) kiknek fáradságával és áldozatkészségével repült az ő nyitott szájába a pompás galambpecsenye. Nem gondolja meg, hogy közönyösségével a tanitói társadalom, de elsősorban önmaga és családja existenciája ellen vét. Vagy talán nincs szüksége fizetésrendezésre? Ez lehetséges. Mert vagyonilag kedvező helyzetben van; ilyen azonban kevés akad. Vagy, mert munkáját csak ugy végzi el s nem érdemesiti magát magasabb fizetésre. Az ilyen azonban a jelenlegi kevésre sem érdemes! Fájdalom, de ez a mai helyzet képe. Ilyen volt ez különben hajdanában is. Különbség csupán annyi, hogy az emberek változtak ; azonban marad a régi, avult felfogás, az ósdi helyzet. Ez fojtotta meg minden jóravaló, nemes törekvésünket ! Luk a Jenő. A szabolcsvármegyei általános tanítóegyesület és a rakamaz—nyíregyházi espereskerület tanitóköre küldöttsége kereste fel a napokban Meskó László képviselőnket, kérve őt arra, hogy a tanitói fizetés rendezés tárgyalásáról a tanítóság kívánságai mellett szólaljon fel a képviselőházban. Meskó László képviselő a küldöttséget szívesen fogadta és ígéretet tett, hogy a tanítóság jogos igényei mellett fel fog szólalni. Szerkesztő változás. A .Nemzeti Iskola* általánosan ismert, régi tanügyi lap felelős szerkesztője Bartha Pál, a kolozsvári Hunyady Tanítók Háza gondnokává neveztetett ki, a lap szerkesztéséről le kellett mondjon. Helyét Háda József, fővárosi igazgató tanitó, a tanitói mozgalmak jól ismert, jeles munkása foglalta el. Bosnyák Béla dr. 1888-1912. Ma, mikor a ,kevés a foka" axtona való ténnyé vált s mikor a „minden órának leszakaszd virágát" ismert költői igazság, minden órádnak keresd meg kamatját börzei igazsággá változott át: az átlagon felülemelkedő, magasabb eszmei körbe élő emberi lélek a szürke, tülekedő életben hulló meteor csak. Váratlan megjelenésével meglepetésszerűen hat, rövid ideig tartó hatalmasan szikrázó fénye világosságot nyújt az őt figyelő egyéneknek, de rövid a pálya, hirtelen eltűnik a nagy mindenségbe. Ilyen hulló meteor volt a mi barátunk is, rövid, de tartalmas pályáján világosságot gyújtott fel sziveinkben a követésre, a munkálkodásra, de kimúlt hirtelen s váratlanul. nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telelőn 129. 615-52-1 Kizárólag hazai gyártmányú óriási választékban, minden 1T 1 • T , r 1 Szőrme muffok és boák Kohn Ignatz