Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-15 / 37. szám

Mviregyháza, 1912. IIIIII. évfolyam, 31 szám. vasárnap, szeptember 15. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fISflzatísí feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Ujabb alakulások. Közelesen, két egymást követő cikkelyben is tájékoztatni kívántam a „Nyírvidék

6 olvasó közönségét azokról a kialakulásokról, melyeket Debreczen város és Hajdúmegye, egyfelől a Nánás—Polgár—Miskolcz közötti, másfelől Szabolcsvármegye keleti és déli vidékéről kiinduló, részben már kiépített, részben épités alatt levő és részben már is tervbe vett vasutvonalakkal Debreczen fejlesztése érdekében — megvalósítani törekszik. Ez a lassankint mindjobban és jobban észlelhetővé váló kialakulás azonban nem áll magában azok között a mozzanatok között, melyek vármegyénket és Nyíregyházát, forgalmi és területi viszonyok tekintetében közelebbről érdeklik, akarám mondani érdekelhetnék, ha a dolgok folyását nagyobb figyelemmel kisérnénk. Ugy gondolom közelesen valamelyik helybeli hírlap is, talán épen a „Nyírvidék" megemlékezett két olyan mozgalomról, melyek szintén alkalmasak lehetnek, vagy lehetnének Nyíregyháza és Szabolcsvármegye jövő formatiója tekintetében, részint kedvező, részint kedvezőtlen kialakulást létrehozni. Egyike ezen híreknek arról a mozgalomról szól, mely most ugyan nem Debreczenben, hanem a velünk szintén szomszédos Biharvármegye területén, Érmihályfalván van keletkezőben s talán a keletkezésnél már előrehaladottabb állapotban is van, s nem kevesebbet, mint azt akarja elérni, hogy a küszöbön álló uj perrendtartás életbeléptetésével egyidejűleg, a Szabolcsvármegye által Nyiracsádon felállítani kért járásbíróság helyett, Érmihályfalván állíttassák fel uj járásbíróság. A másik hír pedig azt a mozgalmat tárgyazza, mely Tokajt és Tokaj vidékének lakosságát, immár nem első ízben, most azonban ugy látszik valamivel komolyabban arra sarkalja, hogy amennyiben Sárospatakon a már határozatba is ment szervezéssel Tokaj vidékéről, illetve a tokaji kir. járásbíróság területéről több községnek odacsatolásával, a tervezett kir. járásbíróság felállíttatni fog, a mi által és még az által is, hogy a Tokajon túl lévő községek nagy része pedig a szerencsi kir. járásbíróság területébe van beosztva, Tokaj lehet mondani egészen magára fogna hagyatni, — a Zemplénvármegye területéből nagyon is kieső ez a város, — Szabolcsvármegyéhez cs.itoltassék, hogy ezen az utón Szabolcsvármegyének taktaközi és a Tokajjal szemben fekvő még egynéhány más szomszédos községével, Szabolcsvármegyének ideálisán kidomborítható uj járása, és az igy, terület és népesség tekintetében megnövekedő kir. járásbíróság székhelyévé lehessen! Szó sincs róla, hogy ez az alakulás, melynek érdekében tokaji szomszédaink, habár csak az emiitett okból származó elkedvetlenedés miatt vármegyéjüktől elszakadni és magukat Szabolcsvármegyéhez csatoltatni kívánják, Szabolcsvármegye területiségére és a vármegye székhelyének forgalmára nagyon is kedvező és igen jelentékeny befolyással birna, de egyszersmind T

Táratlan esemény is lévén reánk nézve, ebből az okból nem nehézményezem, hogy az érintett mozgalom eddigelé részünkről megfelelő figyelemben nem részesittetett. Ha azonban visszagondolok ennek a mozgalomnak szóvá tétele alkalmából arra a magatartásra, melyet Szabolcsvármegye a Hadház, Dorogh, Nánás most hajdumegyei községek visszacsatolása eszméjének egyik rendkívüli közgyűlésén való tárgyalása közben tanúsított, amikor G. P. tisztelt barátom is, aki pedig most elösmerésre érdemes hűséggel és apostoli buzgósággal ellenzi és méltán, községe területéből az u. n. Császárszállásnak Nyíregyházához való csatolását, azon a rendkívüli vármegyei közgyűlésen hallatott beszédében, a remélt kiegészítés ellenében, egymásután ajánlotta fel több községnek a szomszéd vármegyékhez leendő csatolását, nekem most még inkább ugy tetszik, hogy a vármegye előbb érintett magatartásában nagy hibát követett el, nemcsak abban a tekintetben, hogy a mikor átszenvedett megcsonkítását tárgyalván, a vármegyéből elszakított községeknek visszacsatolását kérelmezni készült, másfelől a vármegye területének ujabb megcsonkítását ajánlotta fel, hanem abban a tekintetben is, hogy Tokaj lakosságá& munka. Irta: KÓBOR TAMÁS. I. Az olvasztó kemencénél állanak ketten, félig meztelen, kormos munkások. Megnyitják a csapot, a fehér folyós érc sisteregve szalad le a vederbe, a két ember rudat dug a vödör két fülébe, ugy szaladnak vele az agyagformához, ahova beleöntik. Hat lépésről három ur áll, cilinderrel a fejükön keztyü a kezükön és szivar a szájukban. Nagyon kíváncsiak voltak megtudni, mint lesz az ércből hamutálca. Egyikük a nagyságos igazgató ur. A két munkás végzi a dolgát, mintha vakok lennének. A három ur megelégelvén a mulatságot, odébb áll, az eszterga-műhelybe. A két munkás utánuk néz, egymásra néz, aztán megállnak a munkában és beszélgetnek. Az egyik: Láttad ? A másik: A mi a szájukból kibüzlött, a füst, maga megéri kettőnknek a napibérét. Az egyik: Tízezer forint a fizetése az igazgatónak, azért, hogy pöfékeljen és ha kíváncsi ficsurok jönnek hozzá, elvezesse ide, mint valami állatseregletbe. A másik: Tízezer forint! A múltkor kezdtem számolni, hogy hány évig kellene élnem, hogy tizezer forintot megkeressek. Egy évben háromszázhatvan forintot, tíz évben háromezerhatszázat, háromszor tíz esztendő alatt — talán ! Harminc esztendő keserves izzadás, fázás, csontőrlés és husszaggatás azért, a mit ez az ember egy év alatt kényelmes üléssel és levelek aláfirkálásával keres. Az egyik: Pajtás, le kellene őket önteni ilyen vederrel, az egy kicsit fölmelegítené a szivüket. A másik: A múltkor láttam őket Budán. Végig robogtak a gyár kocsiján — tizezer forint mellett a gyár még lovat, kocsist, equipaget tart mellette, ugy ülnek ott a salyempárnákon, mint az istenek. Az asszony csupa hab és csipke — az arca csupa rózsa, a haja.... Az én feleségem őt év előtt még az Iskolába járt, hamvas volt, mint a barack, üde, egészséges és szép, — ma husz éves és arca fakó, haja durva, az idegenek anyókának szólítják. Hát ezért fekete a bőröm a csontig? Annak az asszonya ifjú marad a haláláig, mert az ura nem dolgozik, nekünk az Isten is megtagadja az ifjúságot, mert nincs pénzünk! Az egyik: nincs pénzünk, azoknak meg nincs Istenük! A másik: Nekünk sincs. II. A gyár irodája este 8 órakor. A gyár alszik, minden más ablak sötét. Az igazgató a divánon fekszik és hevesen szivarozik. Aztán fölpattan : — Eh, gyi te rossz ló, ha belégebedsz is . . . dolgozz ! Odaül a kényelmes. karosszékbe és fejét két tenyerébe fogva olvas, aztán fogja a ceruzát és számol, aztán fogja a tollat és ir. Mennél tovább foly a munka, annál gyorsabban váltakozik a ceruza, meg a penna. Végül majdnem önkívületben van, csakúgy robog előre és a papirosok nyöszörögnek, mintha legázolná őket. Egy óra multán nézi az óráját. Kilenc. . — Vacsorálni — mormogja, aztán előszed egy üveg cognacot és nagyot huz belőle. — Nem lehet... majd... talán... hajnalban ... Ekkor nyílik az ajtó. Elegáns uri dáma, drága prémes kabátban lép be. szőke haja keresztülcsillog a dolgozószoba félhomályán. Az igazgató felesége. Az igazgató föltekint és idegesen fészkelődik. Az igazgató: Csókollak, te vagy? Hogy jutott eszedbe? mindennemű egyenruházati cikkek legolcsóbban beszerezhetők Kerekes Pál utódánál. Tessék költségvetést kérni! Nyíregyházán. Telefon 19.