Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-08 / 36. szám

2 37-ik szám. J

Sf

YÍ

Ri

ri

BÉ

E 1912. szeptember 15. bolcsvármegyére és Nyíregyházára annál kisebb anyagi áldozat hozatal vár, ugy, hogy erkölcsi támogatás és jóakaró érdeklődéssel is ennek a vonalnak kiépítése nagyon előmozdítható volna! Nyíregyháza vasúti forgalmának megvédésére szolgáló eszköz másodsorban a nyíregyháza—szatmári vasút menetrendjére és a vonatok eló'nyösebb összeköttetésére vonatkozó intézkedések megtétele. Ösmeretes dolog, hogy a Nyíregyháza—• Mátészalka közötti h. é. vasút vonalnak Mátészalkától Szatmárig való kiépítése nem hozta meg azt a forgalom emelkedést Nyíregyházának, melyet annak idején ez a város attól méltán várhatott. Az is ösmeretes, illetve tapasztalt dolog, hogy ez a forgalom elmaradás részint arra vezethető vissza, hogy a Nyíregyháza— Szatmár közötti vonatok közlekedésének ideje, minden indokoltság nélkül, tul hosszura van szabva és hogy épen a Nyíregyházára közlekedő némely vonatokkal az ide való közlekedés Mátészalka állomáson átszállással és várakozással történik; végül, hogy a vonatok indulásának és érkezésének ideje a legcélszerütlenebbül van a menetrendbe beálli'va. Olyan körülmények ezek, melyek képesek a vasútnak előnyeit a legkisebb fokra alászállitani és ez a hátrány épen Nyíregyházát terheli, mert Szatmárról Mátészalkán át Csapra és Szatmárról Debreczen felé a közlekedés sokkal gyorsabb és alkalmasabb, ugy, hogy a kiemelt körülményekre tekintettel a közlekedés Szatmárról Nyíregyházára ma is, mint azelőtt, egyes kivételektől eltekintve, Debreczenen át történik. Olyan hátrány ez, melyet a vármegye és Nyíregyháza egy kis jóakarattal és egy kis tervszerű fellépéssel már eddig is megszüntethetett és illető helyen megfelelőbb menetrendet eszközölhetett volna ki. Az ez iránti késedelem, most mikor Debreczen, az elől kiemeltek szerint távoli vidékekre kiterjesztett akciójával még a Nyíregyháza mellett és ezen tul fekvő vidékek forgalmának is magához ölelésére törekszik — most már szerintem sürgősen helyre hozandó, ha nem akarjuk, hogy a vármegye és Nyíregyháza város érdeke elsenyvedjen Debreczen akciója következtében! A harmadik segítő eszköznek tartom Nyíregyháza forgalma megvédése szempontjából a nyíregyháza—lugosi szárnyvasutnak tovább fejlesztését, a végállomásnak Nyiracsádon át, Érmihályfalvával mielőbb való összeköttetését! A nyíregyháza—lugosi h. é. vasútnak ezt a meghosszabbítását ugyan azok a körülmények indokolják, amelyeket előbb a vásárosnaményi vasútnak Beregszászig való meghosszabbításánál már felsoroltam. Ezenkívül szükségessé és célszerűvé teszi ennek a vonalnak szóba hozott meghosszabbítását az körülmény, hogy az a cél, melyet a vármegye a lugosi vonalnak kiépítéséhez fűzött, hogy t. i. az alakított uj közigazgatási járás székhelye a vármegye székhelyével összeköttessék, minthogy a járás székhelye időközben Nyiracsádra tétetett át, csak igy lesz elérve, ha t. i. a kérdéses vasút, Nyiracsád közbe eső állomással — Érmihályfalváig kiépíttetik. Ez a vonal meghosszabbítás fogja a Nyiiiugoson tul fekvő szabolcsmegyei községeknek is a vármegyével és annak székhelyével való összeköttetését biztosítani és elejét venni annak, hogy a nyirlugosi állomásnak a Debreczen érdekében tervezett uj vasút vonalba beállításával — az egész ligetaljai járás lakossága Debreczenbe tereitessék! Se idő, se alkalom, hogy a nyíregyházi vasutvonalaknak szóba hozott fejlesztése nagy előnyeiről e helyen részletes és mélyebben fekvő érveléssel éljek. A kérdés általánosságban tartott egyszerű felvetése is alkalmas arra, hogy az intéző körök azt figyelembe vehessék és Debreczen napról-napra észlelhető tevékenysége, a vármegye és Nyíregyháza intéző köreit is hasonló tevékenységre buzdítsa. A haladás és versenyzés idejében a versenyről elmaradni nem szabad ! K I. Samassa Józsefről. Visszaemlékezések. Mint minden nagy embert, ugy Samassát is különböiőleg ítéltek meg, aszerint, amint a — többnyire kérelmekkei — hozzáfordulókkal szemben leereszkedőleg, barátságosan, előzékenyen, vagy pedig bü«zkén, gőgösen, elutasitóiag, nyersen vagy talán néha gorombán is viselkedelt. Mindenkinek nem l^het eleget, tenni, még az osztrák császárnak a kincstára sem kimeríthetetlen. En szeretettel és kegyelettel hódolok emiekének, mert az igaz szóért — bár az a közönséges kaliberű emberek előtt tiszteletlenség vagy durvaságszámba ment volna — nemhogy nem neheztelt, de jól esett egyenes — sohasem ravasz — lelkületének. Elmondom egy-két találkozásomat, vele. Harminc vagy több ev előtt a Nyirben járt bérmálni, a'íkor, amikor sógoromnak, id. Kállay Ákosnak szintén Akos nevű fia, aki most Egerben íőkáptalani sekrestye igazgató, orosi plébános volt. A Kállayak ősének — Bolog Simiának de genere Ubui — utóda nagy ebédet csapott. Nem valami böjti ebéd volt, ami az undorító ráklevessel és a komisz kecsegével csaknem ehenhalasra kárhoztatja az embert, hanem igazi régi módi magyaros uri ebéd, amilyent szeretnék Akos öcsémmel még egyszer végig élvezni, ha par év múlva egri kanonok lesz, vagy mikor azt mondják, majd ha fagy. Civil becsületemre mondom, hogy csak két civil vett részt az ebéden. Ákos sógorom es urimagam. Az asztalnál az érsek mellé kerültem, aki azon időben nemcsak a római katholikus vallásnak, hanem a homeopathiának is buzgó apostola volt, amely utóbbiból azouban későbben teljesen kiábrándult. Mivel tudta azt, hogy szomszédja is és felcser mesterember is vagyok, az ebédnek ideje alatt folyton orvosi kérdésekkel faggatott és mindenképpen a homeopathia iránti hódolatot akarta belőlem kicsikarni. Miután nekem még sohasem sikerült mohamedánt vagy zsidót keresztenyhitre téríteni, nem vállalkozhattam azon sokkal nehezebb feladitra, hogy egy homeopathát hitében megingassak, mert ennél még a tokaji hegynek felrúgása is dést. Már tudta, hogy itt ugy is ki fog sülni valami, hát csak azért sem. — El is hoztam azt a darabot. Megmutassam ? — Nem bánom 1 Mutassa! — és nézett kifelé az ablakon. Puby lázasan húzta ki az agyontapogatott papirost — legalább százszor megnézte, hogy elhozta e bizonyosan — és áhítattal kisimítva rátette a kottatartóra. Nyuszi kezébe vette és csak nézte egy darabig. — Primitív kis munka ! De azért megnézhetjük. Játék közben ugy vette észre Puby, hogy a Nyuszi nézete megváltozott a lekicsinyelt darabról. Többször eljátszotta egymásután az öreg zongorán és Puby is bátorságba kapva, ugy halkan énekelte hozzá a szöveget. A szöveget, mely Nyuszinak nagyon tetszett és amelyről tudta, hogy neki lett irva. A mama az asztal mellől ugy vette észre, hogy a fiatalok már nagyon belemelegednek az éneklésbe, már a Nyuszi is dúdolgat, és nagyon össze-összehajlanak a Pubyval. — No hagyjátok már abba! Ezek a mai nóták nern érnek semmit. Csupa másünnen kilopott dallamok. A régiekből szeditek ki őket és ráfogjátok, hogy ujak. Ilyen minden szomorú nótátok. A vigak meg olyanok, mint, mikor egy sereg veréb összevesz a buzamagon. Csak csörömpölés, nyakatekert akarnámság. A fiatalok abbanhagyják a játékot. Puby zsebrevágta a kottát és nem tudta, hogy ki lesz-e hát holnap nyomtatva, vagy nem?! Az | elnök ur elkezdett fütyörészni szép lassan, tempósan és addig-addig fütyörészte a régi jó nótákat, mig a mama ült oda a zongora mellé. A szobában már egészen besötétedett. Kint esernyő alatt járkáltak az emberek és az eső álmosan verte az ablaküveget. A régi zongora halkan szólt mint a hárfa, a hangok összesimultak templomi imára, hol tömjenfüstösek a falak, a fakók, az aranyos ruhák és régi az oltárkép. Az elnökné őszülő hajával élesen vált ki a félhomályból, szemei rátapadtak a billentyűkre és minden leütött hangnál fölélénkült egy régi emlék, egy elmúlt boldog, édes emlékű idő fehér szárnysuhanása. Régi dolgok jöttek régi nóták szárnyain, száradt virágokba 'ért vissza boldog mosollyal az élet és egy pillanatra megállott a fakó hervadás. Most az elnök ur ült a felesége mellé és mikor az utolsó nótának is vége lett, egymásra néztek mosolyogva mindaketten. A lelkük fiatalon bujt össze megint és kérdezte egymást: emlékszel-e? Nyuszi és Pubi is ott állottak a hátuk mögött és a Nyuszi feje valahogyan a Puby vállára tévedt. Ők meg a fiatalok, öregekké lettek, és kérdezték ők is: emlékszel e ? Másnap Puby kinyomatta a kottát. Megtudta Nyuszitól még lámpagyujtás előtt, ott az öregek háta mögött, hogy tetszik neki a nóta. Azóta elmúlt már sok idő. Széltében énekelték a Puby verseit, de ő megmaradt vadvirágnak, szegény költőnek. Az elnök urékhoz most már más emberek is járnak, nem költők, hanem mint az öreg ur szokta mondani: életrevaló „emberek." A mai névnapon már alig látták meg a régi Pubyt. Uj zongorát is kapott a Nyuszi és ma este már egy „életrevaló ember* forgatta neki a kottákat. Épen ugy ültek egymásmelleit mint ők ketten, azon az esős délutánon. A Nyuszi nem futamozott, hanem egymásután szedte elő az uj meg a régi nótákat. Ejnye Puby — szólította meg a költőt — emlékszik-e még maga arra a maga első nótájára, amelyet velem biráltatott meg? Már egész elfeledtem. Maga emlékezik még reá? Dúdolja csak el! És Puby, a szegény költő, odaállott a zongora mellé és eldúdolta az ő első nótáját. De azután el is ment hamarosan. Tudta, hogy megvan még neki valahol, odahaza az az első kézirat, neki állott, hogy megkeresse, majd elviszi egyszer a Nyuszinak. Megtalálta egy verseskönyvben, épen annál a versnél, hogy: „virágok hervadása, darvak távozása idején." Zsebrevágta a papirost és kiment sétálni egyet. A szőke Duna piszkosan kergette hullámait és a beborult égből cseperegni kezdett az eső. A költő leült egy padra és elővette a verset megint. Ott tartotta a kezében sokáig. Az eső pedig nagyobb cseppekben hullott, reá épen a papirosra. Minden csepp eltörült egy szót és nagy, piszkos foltokkal összeolvasztotta a sorokat. Épen talán csak a cimet lehetett még elolvasni: „Emlékszel e ?" Jeanette. nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek j Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5