Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-07 / 1. szám

1 ső szám. N Y I R V I D É K lül-2. január 7. Vázlatos tájékostatás a patronázs-munkáról. i. A patronázs tevékenység fogalma, célja, ismérvei és jelentősége a, társa dalom biztonsága szempontjábői. Fogalom. A „patronázs" (pártfogásba vétel) jelenti azt a mentő munkát, amelyet az elhagyatott, erkölcsi romlás veszélyének kitett, támaszra szoruló gyermekek és fiatalkorúak, valamint az erkölcsi veszedelemben levő felnőttek oltalomba vétele céljából végeznek. Főcélja kettős: közreműködni a pártfogásba vetteknek lelki átalakítására; másrészt előkészíteni a szerencsétlen elhagyottaknak (pl. a züllésnek kitett árváknak) és azoknak, akik elbuktak, de felemelkedni óhajtanak, a munkás társadalomba való átmenetelét. Ennek a munkának tőismérvei: atyai, pártfogó gondoskodás, könyörületes, felebaráti oltalom, önzetlen jótékony szeretet, de egyúttal a pártfogásba vetteknek állandó, becsületes munkára szorítása. A felületes szemlélő ezt a pártfogásbavételt érzelgős dédelgetésnek nézi. Aki azonban a kérdést alaposan vizsgálja, annak fel kell ismernie, hogy ez a munka sok száz olyan egyént ment meg, aki ily támogatás és irányítás nélkül tétlen munkakerülő g)anáut esnék az állam terhére, vagy mint hivatásszerű gonosztevő okozna bűncselekményével egyeseknek és az öszszességnek helyrehozhatlan károkat. Külső látszatra e pártfogó tevékenység azok érdekében van, akik a züllésnek vagy a bűncselekmény veszélyének vannak kitéve. Valójában azonban mindez egyúttal a társadalom biztonságának oltalma, tehát nemcsak az irgalomnak és mentésnek, hanem a nemzet erősbitésének, művelődésének és gazdasági ereje növelésének munkája. A patronázs munka sikere azt jelenti, hogy a munka és a szorgalom, az emelkedettebb világfelfogás és a társadalomnak bölcsen felismert, önmagát mentő munkája győzelmet arat a tunyaság és a munkakerülés, az erkölcstelenség és a züllés, a bün és a kriminalitás felett. E munkásság eredménye egyértelmű azzal, hogy olyan egyéneket, akik a társadalom veszedelmei és ellenségei lettek volna, a nemzet erősségeivé és munkás támaszaivá sikerül átalakítani. II. A pártfogásba vetteknek főcsoportjai. 1. Kiken kell elsó sorban segíteni? Azok közül, akiknek pártfogásba vétele kívánatos, első sorban állnak a következők: a) Az elhagyott, illetőleg az erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekek.

1 b) Az erkölcsi romlásnak kitett, züllésnek indult, vagy bűncselekményt elkövetett fiatalkorúak. c) A javitó intézetekből kihelyezett fiatalkorúak. • d) A szabadságvesztés büntetés alatt állók nélkülöző családja, a szabadságvesztés büntetést kiállottak közül azok, akik munkás életet óhajtanának folytatni, de ingadozó jellemüek, rossz útra is 1 Ezen ismertetésben gyermekek alatt a 12 éven aluliakat; fiatalkorúak alatt pedig a 12—18 éveseket kell érteni. könnyen rá téríthetők, különösen pedig a szabadult fiatalkorúak valamennyien. 2. Legnagyobb fontosságú: a még nem züllött, de rossz környezetben élő gyermekeknek és fiatalkoruaknak a veszélyeztető környezetből való kivétele. Ezek érdekében a legsürgősebben kell eljárni és néha néhány óra, vagy legalább egy-két nap alatt kell megtenni mindazt, amire az állami gyermekvédelem szervezete, a gyámhatóságok intézkedései és a patronázs-egyesületek közbenjárása módot nyújtanak. A züllöttek és a szabadságvesztés büntetésüket töltő elitéltek közt sajnos nagy számban vannak olyanok, akiknél a patronázs tevékenység — legalább azonnal — nem kecsegtet biztos sikerrel. Ezért a hatóság elé került fiatalkorúakat, valamint a bűncselekményt elkövetett és büntetésüket töltő egyéneket osztályozni kell és a különböző csoportokon belül az egyéni elbánásra kell a legnagyobb súlyt helyezni. 3. A túlzás és az általánosítás ezen a téren még a fiatalkoruakra nézve is helytelen és veszedelmes. A már mélyre sülyedt, rakoncátlan, nehezen fékezhető, sokszorosan visszaeső, vagy a menhelyekről ismételve megszökött fiatalkorúnak munkára kényszerítése és az állami intézetekben való elhelyezése a rendőrség és az igazságügyi hatóságok teendője. A társadalom tagjai tehát ne avatkozzanak be olyan esetekbe, a melyekben a patronázstevékenység — sajnos — nem kecsegtet sikerrel. Ezeket ők nem láthatják el hatósági kényszerintézkedések nélkül. A hatóságot legfeljebb figyelmeztethetik, hogy itt rendőri intézkedésekre stbi van szükség. Viszont, ha a társadalom a még bűncselekményt el nem követett és veszélyeztető környezetben, nevelés nélkül tengődő, vagy a próbára bocsátott fiatalkorúak százait teljesen magukra hagyná, akkor ezek száz számra fognak elzülleni. 4. A patronázs egyesületek tagjainak tehát első sorban arra kell törekedniök, hogy megelőzzék a bajt és mihelyt velyeztető környezetben levő fiatalkorú esetéről tudomást szereznek, értesítsék a hatóságokat. Másrészt pedig válasszák ki a patr mázs egyesületi tagok azokat az eseteket, amelyekben munkájuk eredményére legtöbb kilátás tan. III. Tennivalók az elhagyott gyermekek és a züllés veszélyének kitett gyermekek és fiatalkorúak érdekében. 1. A talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított és az eddigi környezetében erkölcsi romlásnak kitett, vagy züllésnek indult gyermeknek igénye van állami gyermekmenhelybe felvételre, amennyiben életének 15-ik évét még be nem töltötte. Elhagyottnak kell nyilvánítani azokat a 15 éven alul levő vagyontalan gyermekeket, akiknek eltartására és nevelésére köteles és képes hozzátartozói nincsenek és akiknek eltartásáról és neveléséről a rokonok, jótevők, jótékony intézetek vagy egyesületek kellően nem gondoskodnak. (1903. évi junius hó 24 én kelt 1. BM. számú rendelet 1. §-a.) E körülményeket véglegesen az árvaszék állapítja meg. Az állami gyermekmenhelyek igazgatója azonban halaszthatatlanul sürgős esetben, ha a gyermek létérdeke megköveteli és ha az árvaszék intézkedése bevárásából előreláthatólag a késedelemben veszély van. ideiglenesen felveheti a gyermeket a főszolgabírónak, városokban a polgármesternek, Budapesten a kerületi elüljárónak intézkedése folytán (id. rend. 11 ik §-a).

2 Egyik legfontosabb tennivalója a patronázs egyesületnek, hogy a menhely- és telepbizottságokkal karöltve megvalósítsák az állami gyermekvédelem kötelékébe tartazó gyermekek hatályos felügyeletét. Ma már több mint 55,000 gyermek van az állami gyermekvédelem kötelékében s a mint ismeretes, a gyermekek nem intézetekben neveltetnek, hanem egyes családokhoz, nevelő szülőkhöz adatnak ki, ami az államnak évenként ez idő szerint több mint 10 millió koronába kerül. Meg kell akadályozni azokat a visszaéléseket, amelyeket e szerencsétlen, elhagyott gyermekekkel a nevelő szülők gyakran elkövetnek. Legyen minden elhagyott gyermeknek a társadalomban pártfogója, támasza. A visszaélésekről jelentést kell tenni az állami gyermekmenhely igazgatóságához. Könnyítsük meg az állami gyermekmenhely igazgatóságának nehéz munkáját az alkalmas családok kiszemelésében is. A másik nem kevésbé fontos tennivalója a patronázs egyesületeknek, hogy közreműködjenek abban, mikép mindazok a gyermekek, akiknek jogos igénye van arra, hogy az állami gyermekvédelem védő szárnyai alá kerüljenek, oda juthassanak. Ha valamely gyermeknek az állami gyermekmenhely kötelékébe fölvétele halaszthatatlanul szükséges, oly helyeken, ahol állami gyermekmenhely van, legcélszerűbb e vég»tt közvetlenül az állami gyermekmenhely igazgatóságához fordulni; oly helyeken pedig, ahol állami gyermekmenhely nincs, a közigazgatási hatóságokhoz kell fordulni, amelyek kötelesek az állami gyermekmenhelybe fölvételre 2 Állami gyermekmenhelyek vannak a következő városokban: Arad, Budapest, Debreczen. Gyula, Kassa, Kecskemét. Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyvárad, Pécs, Rimaszombat, Szabadka, Szeged, Szombathely, Trencsén, Teplicz. Ezen 17 állami gyermekmenhely közelében jelenleg 355 állami gyermektelep van. Kir. javítóintézetek vannak : fiuk részére Aszódon, Kassán, Kolozsvárt, Székesfehérvárott; leányok részére Rákospalotán. A patronázs egyesületek intézetei felől szükség esetén adandó felvilágosítás végett a Patronázs Egyesületek Országos Szövetségének titkári hivatalához (Budapest, V., Igazságügyminisztérium II. 97.), az Orsz. Gyermekvédő Liga intézeteire nézve pedig a Liga Igazgatósához (Budapest, VI., Bulyovszky-utca 23.) lehet fordulni. A patronázs egyesületek ez ideig a következő menhelyeket nyitották meg : I. Kath. Patronázs Egyesület: 1. „Juliáneum* fiu nevelő otthona Püspöknádasd (Baranya megye) 60 növendék; igazgató főtiszt. Morvay László; 2. Kőbányai fiu menhely, Budapest, X. Óhegy Harmat-utca 8221. hrsz.; telefon 149—49; 20 növendék. II. Kath. Női Patronázs Egyesület: I. Belhánia Szeretetház Szikszó (Abauj Torna megye) leányok reszére 50 növendék. 2. Ideiglenes menhely leányok részére Budapest, VIII., Pál-utca 4. I. 8 III. Dessewffy Emma urnő ő Nagysága menhelye leányok részére Ecser, Pest megye. IV. Orsz. Protestáns Patronázs Egyesület Szeretetháza fiuk részére; Dunaaímás Komárom megye; igazgató tiszt: Nagy Kornél ref. lelkész.