Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

2 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. február 18. folytán hivalo't egybe. Az a körülmény, hogy nemcsak Szabolcsvármegyének, hanem a szomszédos vármegyéknek is oly nagyszámú dohánytermesztőkből álló küldöttségei jelentek meg, igazolja, hogy az OMGE. helyes nyomón járt, amikor a dohánytermesztőknek a dohánytermesztés e jelentékeny központjára való összehívását elhatározta. A megváltozott viszonyok következtében a dohánytermesztés ma már nem az a biztos és jövedelmező termelési ág, mint néhány év előtt volt. Igaz, hogy a dohánytermesztés más termelési agakkal szemben azt a biztosítékot nyújtja, hogy az árak ingadozásának kitéve nincsenek. A dohánytermesztés javítása és a jövedelmek biztosítása nemcsak a gazdák érdeke, hanem a jövedéké is. Remélhetjük, hogy a jövedék nem is fog elzárkózni a beváltási árak további emelése elől. Az áremelés azonban a dohánytermesztés jövedelmezősége szempontjából csak az egyik eszköz, csak ezzel célunkat nem érjük el. A termelők részéről bizonyos áldozatok szükségesek, hogy jó dohánykertészeiket megtartsák és ne legyenek kénytelenek kertészeiket folyton cserélni. A dohányjövedék eddig is elismerésre méltó előzékenységgel igyekezett az állapotokon segíteni. Igaz, hogy — habár a dohányárak emelése nem történt abban a mértékben, ahogy a gazdák megkívánhatták volna — a dohánybeváltás rendszerre mégis sokkal méltányosabb. (Zajos ellentmondások, felkiáltások: Szigorúbb.) A tapasztalt ellenmondás lehet egyes gazdák nézete, de én objektív kritikát akarok gyakorolni és állithatom azt a magam tapasztalatából. Ez azonban nem elegendő. Éppen azért kezdeményeztük ezt az értekezletet, hogy itt a gazdák nyíltan és őszintén tárják föl a bajokat és jelöljék meg azokat az orvosszereket, amelyek alkalmasak a bajok gyógyítására. Ha a magyar jövedék nem akarja a dohánytermesztést lehetetlenné tenni, sokkal nagyobb áldozatokat kell hoznia. Ez értekezletek szükségesek azért is, hogy a magyar jövedéknek fegyvert adjunk a kezébe azokhoz a tárgyalásokhoz, melyek az Ausztriával való együttes ármegállapításra szükségesek. Meggyőződését fejezi ki, hogy az értekezlet bölcsessége megtalálja a módot, hogy ennek alapján a vidék dohánytermesztői érdekében minden sérelem orvosolható lesz. Üdvözli az értekezletet az OMGE. nevében. Ifj. Kállay András a Szabolcsmegyei Gazdasági Egyesület nevében szól. A birtokában levő hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva kimutatja, hogy 1889-ben 39 K volt Szabolcsmegyében 1 q dohány átlagára, 21 évvel később, 1910-ben pedig a dohányáraknak liözben négy ieben történt emelése után 40 K 30 fillér volt a megyei átlagár, vagyis 21 év alatt 4°/*-kal emelkedett egy mázsa dohány ára akkor, amikor minden más terménynek az ára 100—300 °/o-kal, amidőn az építőanyagok árai is emelkedtek, a feles kertészek igényei is emelkedtek E két tétel a dohánytermesztés iránti általános aveniít megmagyarázza és megindokolja a dohánytermesztők számtalan jogos panaszát és méltányos kívánságát. Ezután kitér azon leginkább hivatalos körök által hangoztatott kérdésre, hogy dacára a termesztők panaszai nak, honnan van az, hogy minduntalan ujabb és ujabb engedélyeket kérnek, a termesztési terület nemhogy csökkenne, hanem évről-évre szaporodik. Erre a kérdésre a kincstár által kibocsátott hivatalos statisztikai adatok válaszolnak. Ebből kitűnik, hogy 5 év alatt Szabolcsmegyében 1311 holddal növekedett a terület ugyan de kitűnik az is, hogy a termesztők az engedélyezett területet nem ültették be, mert az 190ö. és 1910-iki körülbelül egyforma termésátlag mellett 1906-ban 4373 q dohánynyal több adatott be, mint az' 1311 holddal több területü 1910. évben, De ha ezen 1311 hold szaporulatot összehasonlítjuk a burgonya, cukorrépa, tengeri, cikória és más ipari növények óriási arányú térhódításával, minden túlzás nélkül konstatálható, hogy a hivatalos körök altal emiitett terjeszkedés nem egyéb, mint visszaesés és pangás És hogy ez egyelőre nagyobb mérveket nem öltött, annak oka különösen Szabolcsmegyét illetőleg azon körülmény, hogy a dohánytermesztés 70°/«-a bérlők kezében van, akiknek a biitokosokkal kötött szerződése oly szigorú intézkedésekkel bástyázza körül a dohánytermesztés fenntartását, oly óriási pönálékkal bünteti az engedély elvesztését, hogy részükről a dohánytermesztésről való lemondás bármily előnyökkel járna is, az lehetetlenné van téve. Másrészt jóval előnyösebb is a bérlők helyzete, amennyiben az épületek amoríitációja őket nem érinti. Visszatartja a saját kezelésben levő birtokok tulajdonosait a termesztésről való lemondástól a számolni nem tudás, a megszokás, a ragaszkodás, épületeik kihasználására való törekvés és azon körülmény, hogy egy egész éven át kiadott összegek abban az időtájban térülnek meg részben, amidőn a gazda már mindenéből kifogyott és végül visszatartja őket a jobb jövőbe vetett bizalom és remény. Ezek az úgyszólván kényszerkörülmények mentették meg eddig a ssabelcsmegyei dohánytermesztést a teljes visszaeséstől. Részletesen kimutatja, hogy mi a gazda és kertész jövedelme és kiadása a dohánytermesztésnél, mely adatokat több szakértő gazdatársával állította össze. Számításához alapul négy kat. hold területet vesz egy kertészcsaládra 10 mázsa holdankénti terméssel és 44 K átlagos beváltási árral; megjegyzi, hogy mióta Szabolcsmegyében dohányt termesztenek. 10 mázsa átlag és 44 átlag 1910. évig elő nem fordult. Eszerint a kiadás: Áll alános felügyeleti költség kat. holdanként á 4 K Dohánytermesztési illeték fele á 2 K 4 kat. hold adója á 7 K Trágyázás 300 q t számítva kat. holdanként 24 K Trágya leszántása á 4 K Őszi mélyszántás á 6 K Trágyahordás melegágyra á 3 K ... Tavaszi szántás ültetés alá á 4 K... Jégbiztosítás 10 q á 44 K = 440 K, 12 százalék ennek fele Tűzbiztosítása a dohány felének ... 4 holdhoz pajta, simitó és kertész lakására 3500 K, amortizáció, fenntartás és tűzbiztosítás 40 q dohányfuvar fele Pajtaár 4 holdra 1600 D-öl konv. föld szántva ... Tehéntartás Sertéstartás 1 lótartás Szalma Tűzifa Világítás ... ... K beváltási 16 - K 8"— „ 98— n 96-— „ 16"- „ 24-- , 12— , 16'- „ 105-60 „ 17-60 „ 350' — 20 — 4"— 80-— 20-1050- — 20- — 40-— 4-— 937 20 K 880-— K 88-— K 12-- K 980-— K 937 20 K összesen Bevétel; 40 q dohány á 44 K fele Trágyatermelés többlet 1 métermázsa á 22 K, 4 holdra Fuvarpótlék Összes bévétel Kiadás Jövedelem ... . 4980 K Kitűnik eme minden tételében minimálisan összeállított számadásból, hogy 1 kat. hold dohány a tulajdonosnak nem egészen 11 K-t jövedelmez. A dohányos kertész számadása pedig a kővetkező alapul véve, hogy a dohányra fordított munkája 1 napszámra 1 K 50 fillér. Kiadás: Palántanevelás 20 napra á 150 K ... 30 — K Úllatés 70 napszám á 1-50 K ... 105-— „ I. kapálás 30 napszám ... 45-— „ II. kapálás 20 napszám 30 — „ III. kapálás és tőltögetés 30 napszám 45"— „ Kacsozás és tetejezés 30 napszám ... 45-— , Törés, fűzés, aggatás 160 napszám 240•— B Csomózás és bálozás 200 napszám 300'— , Jégbiztosítás fele 105 60 , Tűzbiztosítás ... 17-60 , Illeték fele 8-— , Fuvar fele 20-— , összesen 991 20 K Jali kívánt.! Pista elnézte őket és nem tudta megérteni, ' miért nem vehet ő is egy olyan piros selyemkendőt ?! . . . Elkeseredve forgatta a kalapját a kezében és épen szitkozódva ki akart menni a templomból, mikor a szenteltvíztartó melletti perselybe egy uri asszony valami nagy bankót dobott. Visszakapta a kezét n szentelt víztől és szemével a persely nyílásán keresztül utána nyúlt a bankónak. Ott volt a szép uj bankó a penészes, ütöttkopott krajcárok között. Ugy nem illett közéjük, ugy össze volt ott zsugorodva, mintha félne tőlük, hogy bepiszkolják. Nem is volt még soha ilyen bankó ebben a perselyben . . . Hogy meg fog majd lepődni, hogy alig akar majd hinni a pap a szemeinek, mikor kinyitja a perselyt... A persely is valami ócska, rossz holmi volt. A rozsda egész lyukakat rágott már ki rajta. ... De mintha a lakat nem volna becsukva ! . . . Elébe állott a perselynek és ugy próbálta levenni a lakatot. . . . Nem, be van csukva! Oldalt állott most már megint és ugy nézte. Be van csukva a lakat, de az is nagyon haszontalan kis dolog. . . . Nem sok erő kellene hozzá, hogy letörjön. Nem is vennék észre, hogy valaki pénzt vitt el a perselyből. . . Kinek jutna eszébe itt bankót keresni . . . Abból a pénzből meg, amelyik nálam van a kendőre, lehetne venni egy másik lakatot is! . . . Most már Pista nem ment ki a templomból. Letérdepelt és ugy imádkozott, énekelt könnyebbült szívvel, nagyon buzgón. A mások piros selyemkendője sem boszantotta. Felszemével azért mégis figyelte a ki- és bejövöket, nem nézi-e valaki más is gyanúsan a perselyt, aki szintén látta betenni a nagy bankót. Lassankint egészen kiürült a templom. Az oltárgyertyák kanócza elhamvadt és erős, fojtó szagú gyertyafüst szállolt kék vonalakban a templomban. Pista ugy találta, elég lesz már az áhítatból és beült egy gyóntatószékbe. A sekrestyés végigmenve a templomon, zörögve választotta ki a nagy ajtó kulcsát és becsukta a templomot. Csend, esti homály és gyertyaszag kavarogtak a levegőben. Az oltárlámpa nagyokat lobbant és a templomi szobrok, lobogók fől-fölbukkantak az árnyékukkal. Pista várakozott. Hátha a kóruson, vagy a sekrestyében maradt még valaki. Egy nyomda kirakatában gyászjelentést is látott, lehet, hogy ma temetés van és akkor jönni fog a harangozó. Minél jobban mult az idő, annál vadab bul dobogott a szive, nagyokat nyelt és ugy érezte, hogy azt most odakint a templom körül nagyon sok ember vigyázza, hallgatja. Késő éjszaka volt már, de még mindig nem mert kimenni a gyóntatószékből . . . A sekrestyeajtóban fordult a kulcs. Fehér karinges pap lép az oltárhoz, valami beteghez viszi a szentségeket. Határozottan látta, hogy a pap az oltártól jövet reá nézett. Az öröklámpa is akkor mindig az az üvegen tul csapkodott a lángjával. Észrevette bizonyosan, de nem mert szólni. Most embereket fog ide küldeni. Legelőször is a gyóntatószéket fogják megvizsgálni! Kétségbeesve rántotta föl hát annak az ajtaját és bukdácsolva a padok közé feküdt.. . Nem jött senki. A reggeli szürkület derengett már, mikor vépre is elszánta magát. Lábujjhegyen surrant a perselyhez, vigyázva, hogy ne vessen arra világot az öröklámpa fénye és letörte a lakatot. A bankóval összemarkolt még krajcárokat is. Azt a pénzt pedig, amelyet otthonról hozott a kendőre, beledobta a perselybe mind. Egy ugrással a gyóntatószéknél termett és beleült megint. Reggel, mikor kinyitották a templomot, belemártotta kezét a szenteltvízbe, keresztet vetett és iparkodott nagyon egykedvűen kisurranni. Megvette a kendőt és kerülő utakon szaladt ki a városból. Soha sem tisztogatták még annyian a havat a házak előtt a faluban, mint épen azon a napon. Mind ismerős, mind csodálkozva nézi, hogy miért olyan sápadt az arca ?! Mind kineveti : no azt a kendőt ugyan drágán vetted! Hiszen nem is selyem! Becsaptak vele! Dugd el jobban, ne mutogasd, ne vegye fői a szeretőd se, csak ha az apja siratására megy!. . . A Túzok korcsmája előtt is sokan állottak. Tegnap éjjel összeverekedtek a legények. Megszúrtak egy leányt is, aki az egyikök kezéből ki akarta csavarni a kést ... E/y másikat féltett, azért akarta kicsavarni. Épen most jön fehér karingben a tisztelendő ur. Megy gyóntatni azt a leányt. Pista hozzácsatlakozott. Kivette a hanngozó kezéből a lámpát és ő vitte tovább. Előttük letérdepeltek a hóba az emberek és nem nézték a Pista selyemkendőjéí. Még akkor sem néztek csodálkozóbban, mikor Pista a jegykendővel letörülte a halál verejtéket a Juli sápadt arcáról. J-ő.