Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-28 / 4. szám
2 2-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. január 14. a dohánytermelés a kincstár részére és az uj homoki szőlőmivelés. A dohánytermelés felkarolására a költséges befektetések dacára is többféle körülmény ösztönzé a birtokosságot. Mindenek előtt nemcsak a többé-kevésbbé barna szinü könnyű homokos talajok, de a jól meghordott vagy fektetett szelídebb hajlású szürke homokok is kitűnően megtermették a dohányt, hogy szinte utaltak annak termelésére. De nagy előnyül kínálkozott a termelési készpénz előleg, melyet kamatmentesen előlegez a kincstár megkönnyítéséül a termelésnek, mely felettébb sok családot foglalkoztat, tömérdek munkaerőt igényel. S végül, habár nem épen elragadó katasztrális jövedelmet igért a dohány feleára a termelőnek, de oly biztos és állandó jövedelmi forrásul kínálkozott a dohánytermelés, amelyre elemi csapást leszámítva mindig feltétlenül számithatott, A felsarjadzott dohánygóró őszi leszántásával nyújtott zöldtrágya gazdag buza- vagy rozstermést eredményezett, ha pedig birkalegelőnek meghagyatott, ez majdnem az egész tél folyamán jelentékeny szénakészlet megtakarítását jelentette. — Kétségtelen az is, hogy a dohánytermelés az ő befektetéseivel felettébb emelte a birtok értékét s nagy előnyül tekintetett birtok-adásvételeknél, bérleteknél. Természetes, hogy ennyi előny kilátása mellett, főleg midőn Hevesből s a Nagyalföldről is (Jászkiskunszolnokmegyéből) tömegesen jöttek vidékünkre a nagycsaládu, értelmes, kötelesség- és tisztességtudó dohánykertészek, a dohánytermelés nagy méreteket öltött, ugy, hogy a vármegyénkben termelt dohány mennyiségét egyetlen vármegye sem közelité meg. A dohánytermelés főfeltétele a jó dohánykertész s mig azaz állapot fentartható volt, hogy a kertész csak elegendő munkaképes családtaggal vállalhatott feles dohánymivelést, addig megelégedett állapotok uralkodtak, ugy termelő, mint a kertész révén. Ez időben nem egy kertésztől lehetett hallani, — Csak nem akartok verekedni ? — Attól nem félnénk — felelt Pali két barátjára mosolyogva — de valahogy másként. Megtudták, hogy Borca néni — mert a kisbíró igy címezte mindig — két fiával van itthon. Az idősebbek közül. Este 10 óra tájban a térdig érő Zrinyi felett talpig nyúló fehér lepelbe burkoltan a cigánytanya előtt volt a 3 theológus. A kunyhóban feküdt az öreg cigányasszony két fiával. Meleg idő volt, csak a kunyhó közepére vetett szalma volt a fekhelyük. Az ajtó nyitva állott. Kihallatszott a 3 ember horkolása. A hold bevilágított a kunyhóba. Az egyik fehér alak lerántotta az ajtót. Az oldalfal is megingott a hatalmas rántásra. A zajra felriadtak a cigányok. — Ébredjetek! Fel! kiáltott az ajtóttörő alak. Tőrvényt tartunk felettetek ti tizenhármán! — A Devla, a Devla! rebegték a cigányok és fogvacogva emelkedtek térdre. — Tiz hiányzik azok közül, kiket büntetésre keresünk, szólt egy mély dörmögő hang. Megvárjuk a többit? — Nem! Majd ez a két fiu fogja őket előhozni. Az asszony marad. — Jaj! — kiáltott Borca — én gyenge asszony vagyok. — Csend. Ekkor belépett mind a három fehér alak. Bár az ajtónál legmagasabb volt a kunyhó, mindháromnak feje a tetőzetet érte. mikor beszámolás alkalmávalaropogósnagy bankókat felmutatá, hogy: nem cserélnek a rektorral. Nem is változtatták ezek helyüket évek során át. Mikor azonban az első rendbeli dohánykertészek kivénültek, a következő kertészállomány értelemben, erkölcsben, kötelességtudásban már mögötte maradt elődeinek. A tömeges kivándorlás folytán mindjobban és jobban fogyott a jó kertészek száma s a termelő utalva volt, hogy minden évben kimustráljon egy-két családot, a kiket természetesen a 3-ik vagy 6-ik faluban felfogadott egy másik termelő. Uzusba jött, hogy a dohányos legény, ha a „soron" tul volt, megnősült s legottan feles dohánymivelést vállalt s mert ehhez a maga csekély munkaereje miatt sok napszámost, hónapost kelle alkalmaznia, folytonosan szegényedett, koldusodott. — Végre az utolsó évtized változott mostoha viszonyai, midőn a munkabérek megkétszereződtek. sőt megháromszorozódtak, arra birták őket, hogy más téren keressék könnyebb megélhetési módjukat s tömegesen hagyjanak fel a dohánymivelés vállalatával. Ily módon a dohánytermelés nagy válságba jutott. A dohánytermelés válsága országos baj s az állapotok megjavítását célozó orvoslatnak elodázhatlan szüksége országos mozgalmat is keltett fel. Ennek tudvalevőleg csak egy módja van: ha a kincstár a dohányárakat megtelelő móclon emeli. A szabolcsmegyei dohánytermelők közelebbről szintén gyűlést tartanak e tárgyban. Szerénytelenség volna részemről az ő alapos megtárgyalásuk alapján hozandó határozataiknak elébe vágni s azért csak a helyzetet szemléltető, némely körülményt óhajtok fölemlíteni. A kincstár a dohányárakat tavaly emelte legutoljára. A „válogatott" 70 koronáról 80 koronára, az I/a. 60-ról 65-re, az I/b. 52-ről 55-re, a II. 36-ról 38-ra, a III. 24-ről 25 koronára emelteteft. A dohánytermelés válságán a dohányA fehér alakok egyike társai, majd a cigányok felé fordulva megszólalt: Ante, apud, ad, adversus, Gircum, circa, citra, cis, Ergo, contra, inter, extra, Infra, intra, juxta, ob, Penes, pona, post és préter, Prope, propter, per, secundum, Supra, versus, ultrá, trans! Erre a másik mintha felelne, még vastagabb hangon: Gorám, clam, cum, ex és de, Sine, tenus, pro és pre! Aztán a harmadik olyan hangon, mintha csak dörögne: In, sub, super, supter! Aztán egyszerre mind a hárman ujjaikkal a térdelő alakra mutatva: Garo, carnis, hus pedig — Nőneműnek vétetik! — Oh Devla! — sikoltott az öreg cigányasszony — ne végy el, hiszen én nem is vagyok nőnemű. — Igazsága van — szólt a legmélyebb hangú — ő már valóban semlegesnemű. Halljátok, kolnap estvére mind a tizenhármán itt legyetek. Olyan szép szóm ez, ami nekünk nagyon kedves. Egyszerre akarunk mind a tizen hármatokat vinni. Ha itt nem lesztek holnap estve, felkeresünk, mert a mi tanyánk innen Debreczenig, de körben Debreczen körül ilyen távolságra terjed és megtalálunk. Igy legyen! árak ily arányú emelésével még nem lesz segítve. A szabolcsi termelőknek, mint az ország legjelentékenyebb dohánytermő vidéke képviselőinek, külön felfolyamodásban kell megismertetni a miniszterrel az áldatlan viszonyokat ez ügyben. De egyben hangoztatni kell különösen azt is, hogy habár főleg az elértéktelenedő befektetéseink miatt is minden erőnkből fenn óhajtjuk tartani a dohánytermelést, mindazonáltal, ha ezt a kincstár szükkeblüsége lehetetlenné tenné, kénytelenek lennénk vele felhagyni, annyival is inkább, mert viszonyaink között több más gazdasági termelési ág felkarolása és kultiválása is kínálkozik számunkra, melyek még a jelen nehéz munkásviszonyok között is a dohánytermelésnél aránytalanul nagyobb jövedelmi forrásul Ígérkeznek. Igy pl. a a homoki szőlőmivelés nagymérvű felkarolása vidékünkön biztos jövedelmi forrásul kínálkozik. A nyírségi homoki boroknak nagy jövőjük van s nem remélt keresettségüknél fogva a termelési terület okkal-móddal, egyöntetűséggel, szakszerűséggel, szövetkezéssel a jelenleginek sokszorosára fokozható. Nemcsak azért kelendő homoki borunk, mert már önmagában is kellemes s a nagy fogyasztásra felettébb alkalmas bőrtípust képez, de a világ borkereskedésében kitűnő nyersanyagul használható a pezsgőgyártáshoz s a külföldi ízlésben mindinkább terjedő, u. n. édes borok szakszerű készítéséhez. Nem ronthatja meg boraink keresettségét már többé sem az országos túltermelés hirdetett réme, sem bortörvényünk sérelmes rendelkezése, mely a homoki bortermelés ellen irányul. Kitűnő tere nyilhat továbbá vármegyénkben az állattenyésztés nagymérvű felkarolásának. Ez ma országos jelszó, miniszteriális programm s a felszabaduló k dohányföldek felettébb alkalmasak is különféle takarmánynemüek termelésére, az ezek után vetett kalászos jól szokott sikerülni. Az állatgyógyászat nagyot fejlő Aztán kiléptek a kunyhóból s mind a hármau egyszerre, erre a célra készített görögtüzes gyufát gyújtottak. A cigányok a nagy fényre a földre vetették magukat. — Tüzes szekeren mentek el! kiáltották. Azon visznek minket is, megsülünk a tüzes szekeren. Jaj, jaj! Pedig nem mentek a fiuk. Ők el akartak ugyan menni, mert tudták, hogy sikere lesz játékuknak, hanem véletlenül megérkezett Medgyaszay csendbiztos. Az öreg paphoz szállt négy csendlegénynyel s megtudva, hogy milyen járatban vannak a nagybotos, meg két kisbotosa, csendlegényeivel a kunyhó közelében húzódott meg. Mikor a kisértet-játék után a három fiu visszafelé indult, ép?n a csendbiztos és legényei karja közé jutottak. — Mi lesz?! kiáltott fel a legmagasabb s már fogásra nyújtotta karjait. — Csend Pali — szólt a csendbiztos — én vagyok. Várj, hátha az én dolgomat is elvégeztétek. — Nem kell, nem kell! — hallatszott a kunyhó felől az Öreg cigányasszony «ikolto hangja — hagyjátok ti is. Tul kell lennünk két vármegyén is. És a cigányasszony ahogy gyenge lábai en gedték, futott Hadház felé. — Hm — szólt a csendbiztos — értetted Pali öcsém ? — Igen — felelt Pali — értettem. Tudom, hogy mit csinál most a két cigánylegény, mit A legfinomabb franczia és amerikai Friedmanív Sándornál. cipő újdonságok kapbatók Nyíregyházán. 31I Í.
