Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-26 / 21. szám

4 21 -ik szám. NYIRVIDÉK 1912. május 26. nemzet jövőjét megmételyezhetjük, tönkre tehetjük. Nem csatlakozhatunk azért sem, mert a mi műhelyünk az iskola, ez pedig a kicsinyek temploma! Temploma az Isten ismerésere, imádására nevelésnek, temploma a hazaszeretetnek ! S ha mi ezeknek az örök eszméknek a kezeinkre bizott templomát magunkkal együtt átadjuk a magunk érdekeit, a mai önző, egyéni érdekek kielégítését célzó, u. n. emberboldogitó intézményeknek ; ezt pedig a csatlakozás önkénytelenül magával hozza, akkor eljön sokkal hamarabb, mint sejtenők, az a szomorú kor, mely a jövő nemzedék szivéből lelkéből törli az Isten és a szűkebb körű haza fogalmát, s helyette imádandóvá teszi a testi boldogulás eszközét, az anyagot s hazájává teszi a nagy világot! Ezt elősegíteni nékünk, tanítóknak nemcsak nem szabad, de bün. Istentagadó ugy is elég van; s az élet nyomorúságos megélhetési viszonyai ránevelés nélkül is sok magyar ajkára adják ezt a régi szálló igét: Ott a haza, hol a megélhetés! Épen ezért nekünk szent kötelességünk minden nyomorúságos életmód mellett is vésni napról-napra törülhetetlenül a minden ember boldogító eszmeáramlatokon, intézményeken feiül álló Isten és haza iránti szeretet. Mi nem csatlakozhatunk tehát mindenféle rajiunk kivül álló szervezethez, de a kik szervezkedtek, azoktól megtanulhattuk volna már, hogy tömöröljünk, szerves, összefüggő egygyé váljunk mi magunk! Mert ha mi közös törekvéseink megvalósítására egy táborban leszünk én hiszem, meg vagyok arról győződve, hogy nem lesz szükségünk semmifele szélsőséges irányt, képviselő szociális szervezethez való csatlakozásra. 32,000 ember, mégha minden tekintetben iskolázatlan volna is, mindég megtalálhatja önmagában azokat az erőket, eszközököt, vezető elemeket, melyeknek és kiknek igénybe vételével a maga jogos követeléseinek, törekvéseinek, céljainak érvényesülést szerezhet. Erre ugyan sokan azt mondhatják hisz szövetkeztünk már. Igaz! Pesten évenkint egyszer találkozunk. Ott aztán a különféle jellegű iskolák tanítói feltálalják a maguk különös érdekeinek kielégítési módozataival együtt a kívánságainkat az Országos Szövetségünk vezetőségének. A vezetőség aztán ahelyett, hogy közös kívánságaikat teljes erejének tudatában az illetékes fórum elé juttatná, kinlódhatik annak a megoldásán, hogy miképen is egyeztesse a különféle kívánalmakat ugy össze, hogy magára és egymásra ne zúdítsa a szövetségeseket. Nékünk, ha célhoz akarunk valamikor jutni, nem elég az esztendőnek egy-egy napján demonstrálni, mert ez olyan muló természetű, mint a fáklyás zene. A fáklya elég, a zene elhangzik, egy-két napra nyomot hagy lelkünkben, aztán vége! Nékünk egyesülnünk, tömörölnünk, a magunk javáért kitartó munkát kell, hogy végezzünk. S az egyesülést nem csak ott fenn a szövetségben, hanem itt a vármegyei általános egyesületekben is keresztül kell vinnünk, s mig ezt meg nem valósítjuk, az a bábeli zavar, melyet közös törekvéseink munkálásánál a sokféle, jelleg szerinti tanítóegyesületekben való tárgyal tatások által előidézünk önmagunk, mindaddig meg nem szűnik. Keresnünk kell tehát módot arra, hogy ne csak névleg, hanem belsőleg is egyesüljünk, mert a mai Országos Szövetségünk hasonlatos egy oly épülethez, melynek elkorhadt tetőzetét lehajította a tulajdonos s helyébe hatalmas, gyönyörűen kiképezett fedélzetet keszitett, de a tervezők nem számoltak azzal, hogy a régi sokféle anyagból összetákolt falazat nem birja meg az uj tető. Ilyen formán áll a mi Szövetségünk ügye is! Fenn egyesültünk, itt még mindég szétforgácsoltán tűnődünk, zugolódunk és várunk! Pedig aminek nincs alapja annak elpusztul a teteje! Épen ezért a tanítói otthonok által állítunk pilléreket a szövetség alá, hogy az erős alapon nyugodva, a különféle razkódtatásokat, a felső légáramlatokban oly gyakran tomboló elemek támadásait sértetlenül viselhesse el. Azt hiszem, hogy tanítói közéletünk ily oldalról való megvilágositásában megadtam a feleletet arra a kérdésre is, hogy van-e szükségük a tanítóknak a tanítói otthonok szervezésére? Ezek után áttérek az Otthon ismertetésére. Célja, eszközei a Nyirvidék 1912. ápr. 14-iki számában közölve volt. Az Otthon tagjai lehetnek: Örökös tag, ki az Otthon vagyonának gyarapítására 100 korona, vagy ennél magasabb összeggel járul. Alapító tag, ki 50 — 100 koronáig terjedő ősszeggel járul az Otthon vagyonának gyarapításához. Pártoló tag, ki évenként legalább 5 koronát fizet az Otthon pénztárába. Rendes tag, ki Szabolcsvármegye területén működő rendes tanitó és évi 12 korona tagsági dijat, 2 korona belépési dijat fizet. A 12 korona tagsági díjban az ált. tanitóegyleti tagdíj is benne foglaltatik. A tagok jogai, kötelességei alapszabályszerüleg vannak meghatározva. Tehát ezt nem ismertetem. Segélyezés. Segélyt, minden oly tag, ki arra van utalva, kérvényezés nélkül is kap. Segélyre jogosultak segélyösszegenek nagyságát a választmány határozza meg. A felsőbb iskolába rendes tagok gyermekeinek továbbképzésére szükséges segélynyújtások a7. Otthon által váltott részas jegyek alapján az Eötvös-alap. részben az e célra teendő alapítványokból fedeztetnek. Az Otthon kebeléből segélyző-bizottságot alakit. E bizottság feladata a tagok életét figyelemmel kisérni és a segélyre utaltakról az igazgató választmánynak jelentést tenni! Segélyezésre csak az alaptőke kamatai fordíthatók. Az Otthon dalkörének, különféle bizottságainak, osztályainak működése az alapszabályban lesz, azaz már van körvonalozva. Előre jelzem, hogy 10 évig a tagoknak csak haláleset alkalmával nyujthatunk segélyezést, addig minden jövedelmünket tőkésíteni fogjuk. Eltekintve a nyíregyházi és kisvárdai segélyző-egylet tagjaitól, kik ha a segélyző egyesület tőkéjét átengedik az „Otthon" kebelében alakítandó segélyző egyesület céljaira megfelelő kárpótlásban részesíttetnek! Igy juthatunk el legtöbbet 10 évet számítva oda. hogy Isten segedelméből saját épületünkben folytathatjuk áldásos működésűnket! Mert az alapszabálytervezet értelmében: Mihelyt az Otthon 30000 korona alaptőkével rendelkezik, amortizációs kölcsön megszerzésével épületet emel anélkül, hogy az alaptőke megcsonkíttatnék. A törlesztéses részletek, kamatok mindég az évi jövedelemből törlesztendők. Az Otthon épülete a kor igényeinek megfelelően emelendő és „Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona" fölírást viselje ! Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy ez intézmény életrevalóságát, megvalósithatását számadatokkal a valószínűségnek megfelelően igazolhassam. Eddig, kik tudomást szereztek az Otthonról. miniegy 200 biztosan ígérték belépésüket. A 200 tagot véve számitásunk alapjául, a következő tervezet áll előttünk. 200 tag tagsági dija évenkint kamatjai nélkül kitesz minden évben 2000 K. Tőkésítve 10 év alatt 20000 K. Remélhetjük, hogy Szabolcsvármegye tanügybarátaiból alapító-tagul 10 év alatt megnyerünk 100 tagot, az alapító-tagok által befizetett dijak 50 kor-val. összesen 5000 K. Nyíregyházán rendezendő tanítói vígalmak minden évben eddig 800 K-át jövedelmeztek, ez tőkésítve 10 év alatt összesen . . 8000 K. Vidéki központokon is szándékozunk az Otthon javára rendezni vigestélyt, dalestélyt stb. Ilyen központokul tekintjük Nyírbátort, Nagykállót, Ujfehértót, Kisvárdát, Tiszalökőt, még ezekről nem tudjuk, de tiszta jövedelműi számithatunk mindenünnen átlag 100—100 K-át. Természetesen itt a vidéki kartársak támogatására feltétlen számítunk, ez évi 500 K, 10 év alatt . . 5000 K. Összesen 10 év alatt összehozott tőkénk 38000 K. Elhallgattam ezenkívül az első évtől tőkésitett jövedelmek kamatainak hová fordítását. Ezt az Otthont előkészítő-bizottság részint a Tanitók két házában teendő alapítványok törlesztésére, részint a folyó kiadások fedezésére szánta. Ezeken kivül számithatunk az állam, a vármegye és más intézmények támogatására is, ha az Otthonban hivatásunkat becsületesen betöltjük! Ámde, ha csak 38000 koronánk is lesz, már ezzel 10 év múlva megkezdhetjük minden irányú működésűnket, mert.ennek évi 4°/o kamatja 1520 korona s ebből legkisebb segélyül évi 50 korona segélyt adva is2C0 tagból 30 at segélyezhetünk ! Ez 15% a tagoknak! Remélhetőleg a jó Isten nem látogat bennünket csapással! A befolyó jövedelmek tőkésítve Isten segedelméből hol tarthatunk 15—20 év múlva! Tisztelt közgyűlés! ,E tervezet csak a jelentkezett 200 tagra van építve, azonban Szabolcsban 575-én vagyunk s 10 év leforgása alatt, ha mi is rajta lesiünk 400-an biztosan, de remélhetőleg mindannyian tagjai lesxünk az Otthonnak. S talán szerény reményünk hamarább is valóra válhatik. Mindezekből lathatjuk, hogy az Otthon nem politizáló kör, sem gyermeknevelő internátus, hanem emberbaráti intézménye lesz a szabolcsi tanítóknak. Országos Szövetségünknek és vm. Általános tanítóegyesületünknek közvetve, az által lesz hatalmas támassza, hogy hivatva van a sokfele jellegű iskolánál működő tanítókat érzésben, gondolkozásban közös irány felé terelni, szívben, lélekben összeforrasztani, hogy alkalmassá tegye minden tagját a tanítói élet mezején való közös munkálkodásra! Minden félreértést és félremagyarázást megelőzve kijelentem, hogy aki az Otthon tagja lesz, az továbbra is lehet hitének, meggyőződésének ép oly buzgó hirdetője az iskolában, mint most! mert az Otthon nem harcot, hanem békét, egyetértést van hivatva létesíteni. A békés egyetértés pedig minden jó ügy haladásának örökké volt és lesz előmozdítója. Az Otthonból minden oly ügyet, mely nem a közös tanítói törekvések közé tartozik és igy csak a széthúzást szíthatná, távol tartunk. Tisztelt Közgyűlés! Jelenleg hasonlatosak vagyunk a mindnyájunk első ismeretes Fürj és fiai cimü mesében való gazdához. Mig má?ra várunk, másra támaszkodunk, mindaddig a mi aratásunkból nem lesz semmi! Ha továbbra is szétforgácsolva, tétlenül, szervezetlenül várjuk a sül galambot, bizony csak olyan szánalmas alakjai maradunk a társadalomnak, mint a hogyan a régi népszínművekben látjuk pironkodva, megszemélyesítve a tanítót! Egységben az erő. Apró filléreinkből hozzunk össze anyagot ! S az ayagi erőben, mit közösen összehozunk. megtaláljuk egyik eszközét boldogulásunknak! Legyünk hát közös céljaink megvalósítására e szóban „magyar tanitó" egygyé. Én hiszem, hogy haladni fogunk s egymásnak eddig sok nem ismert örömet szerezhetünk! Lelkünk minden nemes hevét, szivünk minden jó érzelmét összehozhatjuk ez intézményben ! Csak ne tétovázzunk, hanem legyünk hü odaadó munkásaivá ez ügynek! Nem merem indítványozni, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy mindannyian belépünk az Otthon tagjaiul! Nem azért, mert mi nem kényszerithetünk senkit ez intézmény kötelékébe való belépésre. De ki-ki az elmondottakból megalkothatta a maga véleményét, s lelke sugallata alapján kérem hozza meg ez az ügy. saját boldogulásunk ügye iránt a belépessel járó csekélyke áldozatot! Orsovszky Gyula mint a szabolcsvármegyei tanítóegyesület elnöke szólott elsőnek a tárgyhoz. Beszédében kifejti, hogy az országos szövetség munkája mindaddig meddő marad, mig a tanítóság nagy tábora alulról nem támogatja, nem erősiti. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha a tanítóság vármegyénként szervezkedik. Minden tanitó lépjen be az általános tanitó egyesületbe, hogy ez által az általános egyesületek ugy anyagilag, mint erkölcsileg jobbaa támogathassák az országos szövetséget. Minaddig mig a tanítóság szétforgácsolva küzd jogaiért eredményt nem fog elérni. Ha ellenben a 32000 magyar tanitó mind tagja lesz a szövetségnek, akkor a kívánt eredmény nem fog késni. Tjfjüjj h ]| | int i^Mé^ Herpay Ernő AUlUjJ UlTUlj Olcsó árak. ur

i divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5. -