Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-26 / 21. szám
2 21-ik szára. N Y I R V I D É K 1912. május 26. Igenis, a város legszebb két helyét, a Károlyi és Dessewffy teret, szebbé kell tenni, de nem beépítés által, mert nagy és díszes épületet lát az ember, különösen az idetévedő idegen, másutt is, de ilyen szép köztereket, amilyenek azok lesznek kevés városban találni. És ha az illetékes körök a terek kikövezésére csak egyetlenegyszer fognak 80.000 koronát elkölteni, mellyel a port, sarat lekötni fogják, olyan szolgálatot fognak tenni a város lakosságának, amilyet semmiféle monumentális épület emelésével sem fognak tehetni. Végtére is, nemcsak mesékre és hamis trillákra van szüksége az emberiségnek, de első sorban egészségre. Az uj szinház rentábilitását illetőleg, nem követem a tervezet készítőjét fejtegetésében. hanem a számokat beszéltetem. Először is a mai viszonyok között 400.000 koronáért olyan színházat, mely a modern színházi technika követelményeinek megfeleljen és 800 néző befogadására alkalmas legyen, nem lehet építeni. De ha lehet is, ennek évi terhét maga a tervezet készítője is 25-30.000 koronára teszi. Ezen összeget valahogyan be kellene vasalni. De hogyan? Olyan szinház igazgató nem igen találkozna, aki ilyen terhet vállalna magára, vagy ha is, nem lenne képes azt teljesíteni egy — 2—3 hónapos évadból — és végeredményében csak pótadóban kellene beszedni és az esetben valószínű a 100%-os pótadó. Hogy ehez mit fog mondani a puposhalmi Marcsek, vagy alsósimai Hensel, azt nem szeretném végig hallgatni. De hogy állunk a felemelt helyárakkal ? Szubvenció nélkül egy vidéki szinház sem boldogulhat, még az állandó szinház sem, hogy boldogulna egy 2—3 hónapos évaddal biró szinház, feltéve, de meg nem engedve, hogy állandó közönsége lenne? Pedig dehogy lenne, ha a helyárakat felemelnők. Vegyünk egy középosztályu családot 4 taggal. Elmenne az évadba hetenként kétszer, vagy általányositsunk, összesen tízszer, a tervezet szerint, zsölyeszéket á 4 korona véve. az 160 koronát tenne ki, — egyeseket kivéve, nagy átlagban ezt lehetetlennek tartom. És hogy vasalná be, azon nem remélt esetben az bevételt a város a színházigazgatón ? Felállítana fő- és alszinházi pénztárnokot és ellenőrt? Vagy rábizná a színházigazgatóra a beszolgáltatást ? A papiros igen türelmes, azon mindent ki lehet mutatni, de nevezzen meg a tervező egyetlen vidéki színházat, a melyikből egy fillér directe haszna is van egy városnak és akkor meghajlok. Felső kereskedelmi iskola. A helybeli Kereskedők és Gazdák Köre, támogatva oly férfiak részéről, mint a minők Wilt György kir, tanfelügyelő, Kardos István polg. iskolai igazgató, Bartók -Jenő, ref. lelkész, a polgári iskola igazi létesítője és a két lelkes tanügy barát, Ballá Jenő és Trak Géza városi tanácsosok, csakugyan létre fogja hozni a felső kereskedelmi iskolát és azt kétségtelenül megnyitja az uj iskola idény kezdetén. Jelentős esemény ez és érdemes vele közelebbről foglalkozni. Alantabb közöljük azt a kérvényt, a mely a minisztériumhoz intézve a nyilvánossági jogot van hivatva megszerezni. Ebből látjuk, hogy azok, kik az iskola létesítésén fáradoztak, mindenek előtt az igénybevételre csaknem megközelithetlen állami segélyt igyekeztek nélkülözhetővé tenni. Helyes előre látással oda törekedtek, hogy az első három év szükségletét biztosítsák. E végből a külömben is könnyen lelkesedő és nemes ti Ezt a levelet is eltettem, sőt, mivel a | hangja nagyon ismerős volt, összehasonlitotlj tam az elsővel. Az írás ugyanaz volt. Három 3 nap alatt Jolán befestefte a haját szőkére, férj I hez ment és áíszerződött a Budai Színkörbe. Alighanem erre yonatkozott első levelének ama prófétai jövendölése : „egy szebb hazában találkozunk." Az immár másodszor nyakamon maradt bokrétát a modern orvosi tudomány legújabb sivmányai szerint ápoltam tovább Harmadnap vissza vitteba a Városligetbe. Ezúttal a Kis Színházba. A bokréta dmég élt ugyan, de a lélek már csak hálni járt bele. Mindazonáltál nem csüggedtem. Beleültem egy páholyba és óvatosságból az egész eljárást egy vöröshaju táncosnővel, de még mindig ugyanazzal a bokrétával ismételtem. Az eredmény lesújtó volt. A bokrétát jobban visszakaptam, mint valaha, még pedig a következő üzenettel fűszerezve : „Tisztelt ismeretlen! Igazán nagyon sajnálom, hogy nem fogadhatom el a bokrétáját. Fájdalom, válok az uramtól és e minőségemben minden kompromittáló cselekedettől tartózkodnom kell. Isten önnel, örökre. Egy szebb hazában találkozunk. Jolán." Gondosan eltettem a levelet, mert éltem a gyanupörrel, hogy már megint az első, az eredeti. az ős-Jolán nyilatkozott benne. Sejtelmem nem csalt. Valóban Jolán irta, aki három nap célokra szívesen áldozó kereskedő osztályt kereste fel. Szinte megható a megnyilvánult áldozatkészség. Kereskedőink közül három éven át, évenként következő összegeket ajánlották fel. Évi 25 koronát Rozsnyai Elek, Brüll Simon, Goldman Sándor, Gzukor Ferencz, Rosenthal Gábor, Hircshler Mór, Hoffer Bertalan, Pollák Dezső, Ruzsonyi Pál, Hibján Gyula, Grünberger Lajos, Eisler Károly utóda, Kleinman Géza, Fisch Mihály, Borbély Sámuel, Friedman Selig, Blumberg József, Britz Miksa, 18-an összesen 450 koronát. Évi 30 koronát: Blau Mór, Kohn Ignácz, Taub Lajos, Sándor Rezső, Földes Márton. Kende Sándor, hatan összesen 180 koronát. Évi 40 koronát: Schneck Henrik. Szántó Ernő, Stern Sándor, hárman összesen 120 koronát. Evi 50 koronát: Kereskedelmi Takarékpénztár, Nagykállói Kölcsönös Segélyző Egylet, Balkányi Takarékpénztár, Nagy Kálmán, Silberstein Ignácz, Wirtscliafter Ottó, Kun Ármin, Fisch Hermán, Friedman S. Sándor, Szalai Dániel, Lefkovits Andor, 11-en együtt 550 korona. Évi 100 koronát: Fűszer és Gyarmatáru r. t., Kereskedők és Iparosok hitelszövetkezete, Blau és Reich, Hoffmann Mihály, Gábor József, Ungár Lipót, Lányi Dezső, Rosenthal Ferencz, Lenhorn Sándor, Glück Dezső, Erényi Sándor, Lichtman Vilmos, Papp Lajos, Ehrenfeld és Gutman, Ungár Lajos, Hauffel Lajos, Kovács András, Fleiner Lajos, Führer Zsigmond Fiai, Ferenczi-féle könyvkereskedés, Kölcsönös Segélyző Egylet, 21-en összesen 2100 korona. Évi 150 koronát: Szabolcsi Közgazdasági Takarékpénztár, Nyírvidéki Takarékpénztár, Baruch Arnold cég, hárman összesen 450 korona. Évi 200 koronát: Népbank r. t., Szabolcsi Hitelbank, Szabolcsmegyei Takaalatt befestette a haját vörösre, elvált az urától és kiszerződött a Kis Színházba. Alighanem erre vonatkozott második levelének ama prófétai kijelentése : „egy szebb hazában találkozunk." Hónom alá kaptam a bokrétát és kissé lehangoltan mentem haza. Vájjon érdemes-e még tovább ápolni a bokrétát es tovább kísérletezni vfile? Hiszen megint csak Jolánhoz fog kerülni, aki megint csak vissza fogja küldeni és megint csak befogja jelenteni, hogy szebb hazában találkozunk. Mikor hazaértem, a házmester táviratot adott át nekem. A táviratot a feleségem küldte. Csak ennyi volt benne : „Reggel étkezem. Csókol Pipikéd." Bizony isten megörültem neki. Reggel kimentem a vasúthoz és balkarommal boldogan öleltem magamhoz hites nőmet. — Hát aztán gondoltál-e rám? — kérdezte hitvesem. — Hogy gondoltam-e ? Hát ez mi ? Ezzel előhúztam hátam mögül a jobb karomat és átnyújtottam nőmnek a tizenkétnapos bokrétát. Pipiké sirva borult a nyakamba és kijelentette, hogy én vagyok a világ legderekabb férjé és legkedvesebb embere. Amiből levontam azt a tanulságot, hogy az embert igazán megbecsülni csak a felesége tudja. M szépség visszakacérkodott rám. Nagyon természetes, hogy erra fölküldlem neki a bokrétát, néhány barátságos sor kíséretében. Ami ezután történt, az legalább is meglepő volt. A hollófürtös szépség visszaküldte a bokrétát és magyarázatul ezt a pár sort: „Tisztelt ismeretlen! Igazán nagyon sajnálom, hogy nem fogadhatom el a bokrétáját. Fájdalom, menyasszony vagyok és a vőlegényem olyan féltékeny, mint egy velencei mór. Isten önnel örökre. Egy szebb hazában találkozunk. Jolán." Eltettem a kedves gyermek levelét, de eltettem, — természetesen — a bokrétát is. Három napig valóságos önfeláldozással locsoltam, hogy üdeségécől ne veszítsen. Három nap múlva ugyanazzal a bokrétával átmentem a Budai Színkörbe. Ott beleültem egy páholyba, miközben tüntetően szagolgattam immár nem egészen friss, de még mindig elég értékes virágaimat. Mikor a függöny felgördült, a föntebb részletesen ismertetett eljárást egy szőke szépséggel ismételtem. Legnagyobb, sőt mondhatnám legkellemetlenebb meglepődésemre a bokrétát megint visszakaptam, ezúttal a következő level kíséretében: .Tisztelt ismeretlen! Igazán nagyon sajnálom, hogy nem fogadhatom el a bokrétáját. Fájdalom, férjes asszony vagyok és a férjem olyan féltékeny, mint egy velencei mér. Isten önnel örökre. Egy szebb hazában találkozunk. Jolán." L egszebb ékszerek, pántos órák, fjpipjfí ékszerész nél Nyíre gyháza ezüst neműek legolcsóbban: ÖŰIIIIIJi lü£yy Városház-u. 3. sz. Te'efon 252.
