Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-12 / 19. szám

1 6-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. április 21. 4 Igen tisztelt Igazgatóválasztmány / Mielőtt Király Imre kartársam és társainak Önsegélyző egyesületünk elnökéhez intézett megkeresésére vonatkozólag érdemileg nyilatkoznék, engedjék meg, hogy pár pillanatra szives türelmüket igénybe vegyem. A 80-as évek elején tapasztalva vármegyénk tanítóinak azon nagyfokú közönyösségét, mellyel a már 10 év óta fennálló Szabalcsvármegyei Tanítóegyesülettel szemben viseltettek, melynek akkor épen ugy, mint ma, az a célja, hogy iskolajellegre való tekintet nélkül a vármegye tanítóit egy táborba egyesítse, hol a népoktatásügy fejlesztését és közös érdekeink előmozdítását kiki tehetsége szerint szolgálja s vármegyénkben a tanítói közszellemet megteremtsük — arra a gondolatra jöttem, hogy a kitűzött célt taláu könnyebben megvalósíthatjuk s a tanítókban az ősszetartozandóság érzetét nagyobb mérvben kelthetjük fel, ha egy alapot teremtünk, melynek kamataiból s jövedelmeiből a tagokat rendkívüli esetekben segélyezzük. Ezzel az intentióval 1886. december 1-én a nyíregyházi járáskörben azt indítványoztam, létesítsünk a kör kebelében Önsegélyzőegyesületet. Indítványomat, különösen az idősebb kartársak, rideg közönnyel fogadták, de végre mégis sikerült annyi tagot összehozni, hogy az Önsegélyző egyesületet 1887. március 19-én megalakíthattuk s azóta bár kis körben, de monthatjuk áldásosán működik. Sajnos azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezzel a kitűzött célomat nem értem el, noha kezdeményezésemre 1891-ben a kisvárdai járáskőrben is megalakult ennek mintájára a segélyegyesület. Nem értem el pedig azért, mert ezen két intézmény sem keltette fel vármegyénk tanítóiban az ősszetartozandóság érzetét, mivel sajnos, több, mint 400 tanitó közül a szabolcsvármegyei tanítóegyesületnek ma is csak 200 tagja van s ezek közül az önsegélyző egyesületekbe legfeljebb, ha 60-an léptek be. Tájékoztatásul még jelezni kivánom azt, hogy ezen önsegélyző egyesületek magával a vármegyei tanítóegyesülettel csak annyiban függnek össze, miszerint az önsegélyző egyesületi rendes tag csak az lehet, ki egyszersmind a tanítóegyesületnek is rendes tagja. Működését a tanítóegyesület feloszlása esetén is folytathatja, természetes uj tagok felvétele nélkül, mindaddig, mig tagjainak száma 15-nél kevesebbre olvadna s az esetben vagyonát valamely rokon célra p. o. tanitői árvaház, Eötvös-alap, Tanitók háza stb. fordíthatja. Kétségtelenül igazolt tény tehát az, hogy ezen önsegélyző egyesületek, mint önálló intézmények teljesen függetlenek. Ezek előrebocsátása után, most már foglalkozni kivánok Király Imre barátom megkeresésével. Ő ugyanis tudomásul hozza, hogy társaival közművelődési, segélyezési s gyakoribb érintkezési célból „Szabolcsvármegyei Tanitók Otthonát" akarják megalakítani, kérve Ozvald József elnökünket, hasson oda, miszerint a segélyegyesület ezen alakítandó Otthonba tagjaival és vagyonával lépjen be. Hát igen tisztelt kartársak én örömmel és szivem egész melegével üdvözlöm azon kartársak eszméjét, kik a vármegye tanítóságára ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben kiszámithatlan haszonnal és eredménnyel járó intézménynek megvalósítására vállalkozni szívesek voltak; örömmel és lelkesedéssel azért, mert az ő nemes és önzetlen törekvésük eredményében látom azon cél megvalósítását, melyre én egész életemen át hasztalanul törekedtem. Éppen azért tudásom, tapasztalatom '

(és szerény tehetségem latbavetésével arra törekszem, hogy az eszme minél élőbb megvalósulva testet ölthessen, Ez azonban kissé nehéz kérdés, ezt csak ugy és akkor oldhatjuk meg, — de mindenesetre meg kell oldanunk — ha azzal mindannyian oly módon foglalkozunk, hogy tisztán és kizárólag a tanítói közérdeket tartsuk szem előtt, mert ily üdvös és közhasznú intézményt csak akkor lehet megteremteni, ha minden személyi érdektől eltekintve az összességre s azok hozzátartozóira háramolható előnyöket tartjuk egyedül szem előtt. Nehéz a kérdés megoldása különösen azért, mert habár kicsi körben működő ugyan, de tagadhatatlanul a tulajdonosoknak anyagi előnyt biztosító intézménynek kell gazdát cserélni, kik több tagot számlálva szerzett jogaikat, méltányos rekompenzátió nélkül áldozatul nem hozhatják egy uj, mindenesetre a jövőben áldásosabb, gyümölcsét azonban általuk már talán kellő mérvben nem is élvezhető intézmény megteremtéseért. Ha azonban ezen ügyet türelemmel egymásiránti jóakarattal és testvéri szeretettel kezeljük, nem tartom lehetetlennek. Mint az öQsegélyző egyesület egyik érdekelt alapító tagja, következő feltételek mellett tartom legcélszerűbben a kérdést megoldhatónak. Az alakítandó Otthon feltétlenül szobolcsmegyei jellegű legyen; a megalakítási módozatainak tárgyalásába mini a nyíregyházi, ugy a kisvárdai segélyegyesület is bevonassák ; mert egy egyesület kebelében ugyanazon területen két hasonirányu intézmény nem létezhetik; az Otthonnak csak azok lehessenek rendes tagjai, kik egyszersmind a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesületnek is rendes tagjai; végül kölcsönös egyetértéssel az otthonná alakítandó két segélyegyesület tagjainak szerzett jogai, előnyei megfelelő érték szerint alapszabályszerü intézkedéssel biztosíttassanak. Eze^ feltételeket szem előtt tartva, indítványozom, az igazgató-választmány tegyen javaslatot az önsegélyző egyesület legközelebb tartandó közgyűlésének az iránt, mondja határozatban hogy: 1. Király Imre és társai megkeresése értelmében az általuk tervezett alapon hajlandó „Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona" eimén alapszabályait módosítani; 2. a módozatoknak mikénti megállapítására kebeléből elnökön kivül 4 tagot, kik Király Imre és társai 4 és a kisvárdai önsegélyző egyesület elnökén kivül szintén 4, összesen 15 taggal alakuljon Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona alapszabályainak szerkesztő bizottságává; 3. ezen bizottság az önsegelyző egyesületi tagok szerzett jogainak méltányos alapon való biztosítása mellett szerkesszék meg mielőbb az alapszabály tervezetet s azok egy-egy példányát ugy a kisvárdai, mint a nyíregyházi önsegélyző egyesület elnökeinek rendelkezésére bocsássa; 4. ha ugy a kisvárdai, mint a nyiragyházi önsegélyző egyesület ezen alapszabály-tervezetet elfogadta s mindkét részről legalább 50—50 tag kötelezőleg aláirta, az alapszabály szerkesztő bizottság elnöke az alakuló gyűlést Nyíregyházára összehívja, ideiglenes elnökét és jegyzőjét megválasztja s az alapszabály három példányát jóváhagyás végett a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztériumhaz felterjeszti. Orsovszky Gyula. Küzdelmeink. Köztudomásu, hogy a magyar tanítóság évtizedek óta harcol jogaiért, küzd a tisztességes megélhetésért s bizony senkisem csudálkozhatik, ha talán lelkesedése olykor-olykor meg is csappan. Ezekből nyilvánvaló, hogy a magyar tanügy ily módon soha fel nem virágzik, mert a keserűség szülte gondolatok mindig lehangolok s romboló hatással vannak bármely hivatásu egyén működésére. Bár a magyar tanítóság jogos kívánalmainak teljesítését nagyon sokan elismerik s e tekintetben jóleső örömmel mondhatjuk, hogy a társadalom majdnem minden rétegének szeme előtt ott lebeg a kultura fokozatos fejlődésének vágya, mely csak a biztos megélhetés keretei között érhető el, mégis láthatunk elszomorító példákat, ahol a tenni biró tényezők egyáltalában nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy a tanitó családjával együtt nyomorog s nem akarják észrevenni ezen áldatlan állapot jövőre kiható káros voltát s elfojtva szívok nemesebb érzéseinek megnyilatkozását, állig begombolkozva hirdetik : nincs pénz. Sokszor pedig csak egy kis jóakarat, emberiesebb gondolkodás, a lehetőség határai közt mozgó felsegités hány meg hány könnyet törölne le s volna előfutárja a tanítóságra nézve egy boldogabb, nyugodtabb életnek, melynek áldását megérezné az iskola, a társadalom s a közműveltség rohamos léptekkel közelednék a kitűzött cél felé. Ám csoda-é? ha a mai nyomorúságos megélhetesi viszonyok között a lelkesedés tüze mármár kialvófélben van; csoda-é ? ha a sorsunkkal való nemtörődés keserű kifakadásokra kényszerit bennünket. Miért beszéljünk oly sokat erről ? mikor mindannyian tudjuk, hogy vállaink roskadoznak az élet százféle terhei alatt s mint a sivatagban eltévedt vándor, szomjúhozó lelkünk elaléltságában egy boldogabb kor elérése után epekedik. Azonban a kopár, mértföldekre húzódó terméketlen föld között néha fel-felcsillan egyegy reménythozó oázis. Azok a jó lelkek, akik teljes tudatában vannak a tanítóság szorult anyagi helyzetének, nemcsak meghallgatják a kérő szót, hanem még nagy áldozatok árán is szívesen nyújtanak segedkezet. E sorok egyszerű írójának lelkét az élet nehéz körülményei között is sohasem szállotta meg a hízelgés, a csúszás mászás rut ördöge, épen azért leikenek legtisztább, legszentebb érzésével adózik a nyíregyházi ref, egyház egész presbyteriumának, szeretett s nagyrabecsült főgondnokának, hogy annyiszor adta tanújelét tanítói iránt megnyilatkozott gondoskodásának s legközelebb is 200—200 korona drágasági pótlékot szavazott meg számukra. Igaz ugyan, hogy ez áldozatra mindig kész lelkek nem szorulnak a dicsőítésre, de szükség, hogy e nemes példán felbuzdulva más hasonló testületek is áthatva az igaz jóakarattól, belátva a mai helyzet tarthatatlanságát, mint jó barátok sorakozzanak a tanitók mellé s tehetségükhöz mérten akkor nyújtsanak segítséget, mikor arra legégetőbb szükség van. Ti pedig tanitó testvéreim méltóságos nyugalommal küzdjetek jogainkért s a mi igazságunk lesz erős rára a biztos sikernek. Jól tudjátok, hogy a VII. egyetemes gyűlés julius első napjaiban lesz megtartva. Készüljetek erre nemes elhatározással. Sohasem volt nagyobb szükség a testvéries együttérzésre, a közös cél felé való törekvésre s jogos követeléseinknek kivívása érdekében, mint ma ! Dobbanjon azért össze szivünk s legyünk miudnyájan egy táborban s nem lesz a világnak olyan hatalmassága, mely meg ne hajtana előttünk az elismerés lobogóját! Bátran azért előre, csüggedetlenül! Szénégető. Meghivó. A közép-szabolcsi ref. tanítótestület f. hó 28-án, kedden délelőtt 9 órakor a ref. iskola helyiségében közgyűlést tart, amelyre a tagok és tanügy barátok tisztelettel meghivatnak. Kemecse, 1912. május 7. Bodnár Miklós, Délczeg Sándor, jegyző. elnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó s előterjesztés. 2. Mult évi gyűlés jegyzőkönyvének hitele sitése. 3. A f. évi jan. 23-án tartott választmányi gyűlés jegyzőkönyvének előterjesztése. 4. Filep Endre nagyhalászi ig. tanitó értekezése az ifjúsági könyvtárakról s benyújtott határozati javaslatok tárgyalása. 5. Borzó Imre ramocsaházi tanitó alkalomszerű értekezése tekintettel anyagi helyzetünkre. 6. Király Imre nyíregyházai tanitó előadása a szabolcsvármegyei tanitó otthnn létesítéséről és megalapításának módozatairól. 7. Osváth Géza nagyhalászi tanitó vitatárgyulelőterjesztett értekezése. „Mi legsürgősebb teendője a tanítónak, hogy anyagi és erkölcsi érdekeit előmozdítsa ?" 8. Szabó Antal főjegyző lemondása folytán helyének betöltése. 9. Nagy Ambrus választmányi tag nyugalomba vonulása következtében helyének betöltése. Legszebb ékszerek, pontos órák

, Oónrjnp 0p7Qn Ékszerésznél Nyíregyháza ezüstnemüek legolcsóbban: UŰIIUUI TlbLüU Városház-u.3.sz.Telefon252.