Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-28 / 17. szám

17-ik szám. divatban vannak, nálunk pedig a törökök a XVI-ik században használták. Pedig hát a mi kis muzeumunkban is van vagy 30 darab hon­foglaláskori kengyel, melyeknek jellegzete egye­bek között az is, hogy előre és hátrafelé kissé lehajló, legfeljebb két ujnyi széles talpának al ó felületén egy — pár miliméter széles és magas — kiemelkedés fut végig, amit semmi­féle más népek kengyelein nem tapasztalunk. Sem Árpádnak, sem kísérete egyik tagjá­nak ruházatára, övére, vagy kardszijára erősí­tett ezüst diszitést nem látunk, pedig a képnek megfestése idejéből is legalább száz külömbö­zöt ösinertetett dr. Hampel ,.A honfoglalás emlé­kei" cimü müvében, azóta pedig mintegy két­százról tudunk. Hat, többnyire szépen díszített, tenyérnyi ezüst lemezzel borított tarsolyt ösme­rünk, mely a vitéznek bal combján fityegett, acélt, kovát és kis bicskát tartalmazott A képen egyet sem látunk. A képen egy lófarkkal diszitett lándzsát hordó vitézt is látunk, mint azt a török basák­ról tudjuk, de a miről pedig Leó görög csá­szár, aki a magyarok fegyverkezéséről és harcimodorukról irott terjedelmes ösmerteté­sében meg nem emlékezik. A meghódolt népek magasra emelt büty­kös fokú török szablyával üdvözlik a hódító Árpádot, amilyen kard pedig eddig még egy hon foglaláskori sírból sem került. A falevél alakú honfoglaláskori nyílhegy is olyan jellegzetes, amilyen más népeknél elő nem fordult. Ilyent sem látunk a képen, pedig hát nem ártott volna egy vitézzel egy felettük repülő kétfejű sast lenyilaztatni. A legtöbb művész azt hiszi, hogy a művé­szetet csak az anyából lehet szopni, más szó­val, hogy az vele születik, pedig hát Nagy Géza muzeumi igazgató őr és dr. Hampel ezen a téren többet tudnak, mint a világnak vala­mennyi művésze összevéve. Az ihlet és impresszió mellett nem ártana — ugy titokban — az ilyen uraKnál is tájékozódni, mielőtt babérleveleket megyünk szaggatni. Nem emlékezem, hogy honfoglaláskori korhű alakot festve vagy faragva valahol láttam volna, Egy jó vastag lenge nádpálca volt Palinál és akkor fordult s ugyancsak püföli az ő tejtest­vérét, aki nála majdnem magasabb. — Hát te édes anyádat lopod meg, te az édes anyádnak haiudol, a te anyádnak ? Ah hát te hazudni tudtál a te anyádnak, az ín Zsuzsi nénémnek. Hol volt a lelked, merre engedtett kalandozni a szeretetet? A nagy ember ellenkezés nélkül, szótlanul tűrte az ütéseket. — Ez ugyan jól prédikál — mondtam Alfrédnak. Alfréd annyira szerette, ugy bízott Pali­ban, hogv még egy tekintettel sem kérdezte, hogy hát igazsági van-e Palinak, Pali megállott. A másik Pali pedig várta, hogy kap-e még többet. — Igazad volt. Sokat küzdöttem, mig még is megtettem. A Juliskának akarta adni. De hát ővé volt, Juliska is megérdemelte. Aztán leesett az anyja lábaihoz, elkapta mind a két kezét és csókolgatta. •— Visszahoztam volna én anyám, vissza­hoztam volna. Az öreg mosolyogva nézett mind a két Palira s örömkönnyek csillogtak szemeiben. Majd szólt: hát legyen a tied fiam. — Nem kell, nem kell anyám. Mindig emlékezném erre, mindig. Nem a verésre, ha­nem, hogy megtettem. — Igazad van Pali — szólt a nádpálcás prédikátor — hadd vigye majd, majd Juliska. Megélünk mi anélkül, vagy kaphatunk mi is. Zsuzsi néni! Alfréd azt mondta, hogy mielőtt elmenne szeretne még parazsnál sült pecsenyét enni. — Minek megy el. Nem laknak sehol ily jó fiuk, mint itt. Ahol még engemet is sze­retnek ! . . . Honfoglaláskori emlékekben külömben szegények is vagyunk. Miután Béla király névtelen jegyzője sze­rint Szabolcs vezér két évig tartózkodott a Bodrogközön, mielőtt Rakamaznál a Tiszán át­kelve Szabolcsvárát elfoglalta volna, (nem épitve, mint azt tévesen állítja) valószinü az, hogy ott a legtöbb hon foglaláskori nyomokra lehetne akadni. Ezt Dókus Gyula barátomnak a Bodrogközről igén rövid idő alatt kiásatott honfoglaláskori gyűjteménye is igazolja, amely az ország külömböző vidékeihez arányítva, a mi igen gazdag szabolcsi leleteinket megközelíti. Na de csak most veszem észre, hogy olyan sokáig okoskodtam, hogy ez már szamárkodás­nak is beillik, mert hát eddig tücsköt bogarat összehordottam a helyett, hogy a micskei teme­tőről csak egy szót is szóltam volna. A következtetések levonása előtt tehát referálok. (Folyt, köv.) II SZABOLOSV&BMEOYEI TANITO EGYESÜLET KŐRE. A tanítóság helyzete. A magyar tanitók feladata bármely jellegű iskolában működjenek nem lehet más, mint a gondozásukra bízott ifjú nemzedéket vallás­erkölcsös alapon, hazafias szellemben nevelni és oktatni. E magasztos feladat teljesítésére a képző­intézetek egységes tanterve alapján nyernek ta­nitói oklevelet, melynek megszerzése után az iskolában teljesítendő kötelezettségeiket szintén egységes tanterv irja elő. Igy tehát a kiképzés­ben és munkában nincs megkülönböztetés, azon­ban az 1907-ben alkotott XXVI. t. c. állami, a XXVII. 1. c nem államiak csoportjára osztja, miszerint már jogaik sem fizetés, sem lakbér tekintetében nem egyenlők. Ezen igazságtalan eibánás és a mai nehéz viszonyok közötti megélhetés tarthatatlansága a különböző jellegű országos tanitói egyesüle­tek vezeíőit arra indította, hogy ha már más dolgokban nem is, de az egyenlő képesítés és egyenlő kötelezettség melletti méltányos java­dalmazás kérdésének megoldásánál egységes vé­lemény alakuljon ki. Ezzel azt igazolják, hogy az állami, községi és felekezeti tanitóknek közös céljuk szolgálatában, közős érdekeik is vannak, melyeket csakis egyetemesen, egymást meg­értve a speciális érdekeket tiszteletben tartva fejleszthetnek eredményesen. E tekintetben ma már a tanítóegyesületek, azok vezetői és tagjai között nincs nézet eltérés. A tanitói országos szervezetek képviselői a miniszterhez külön­külön benyújtott kérvényükben a tanítóknak megkülönböztetés nélkül, mint a hasonló minő­sítésű állami tisztviselőknek teljes szolgálat be­tudásával a XI., X. IX. fizetési osztályokba való bosztását kérik. Sajnos azonban mint a lapok közlik, a tanitóság ebbeli óhaja csak oly mádon fog tel­jesülni, hogy a tanitói szolgálat 1893-ig vissza­menőleg lesz beszámítva s igy a 25, 30, 35 éven át becsülettel teljesített munka csak 19 évet tesz ki, a korpótlék pedig megszűnik. Ha ne­talán igy történnék a rendezés, az ifjú tanitók helyzete valamivel javulni fog, de annál nagyobb mérvben fenmarad a sérelem azokkal szemben, kik önmegtadás és nélkülözés mellett éveket töltöttek a népoktatásügy szolgálatában. A tanitói fizetés-rendezésnek ily alapon való megoldásáról ma még hivatalos tudomása senkinek nem lehet, de a lapokban hangozta­tott kombinációk a tanitók jogos és méltányos kérelmét nemcsak hogy ki nem elégítik, hanem az elégedetlenséget és elkeseredést még inkább fokozzák. De mert a tanitóság ma is egy vé­leményben van közoktatásügyi miniszterünk ál­tal mult évben összehívott ankéten előterjesztett fizetésrendezés módozataira nézve, a tanító­egyesületeknek, legyen az általános vagy fele­kezeti, közös egyetértéssel arra kell törekedniük, hogy a f. év julius hóban megtartandó egye­temes gyűlés minél több tanitó részvétele mel­lett folyjon le. Olt fejezze ki a tanitóság eset­leges ujabb megaláztatása ellen tiltakozó szavát s hozza tudomására a törvényhozóknak, hogy ha az államot továbbra is nemzeti irányban akarják fejleszteni és a tanitók egyetemére, kik ugyanazon munkát végzik szükségük van, akkor részükre nem részleges, egyenlőtlen, de teljes fizetésrendezést biztosítsanak. iVIi pedig tanitók vonjuk le a tanúságot országos képviselőink egyetértéséből arra nézve, hogy nem az egymásiránti idegenkedéssel, fél­tékeny bedéssel, széthúzással és erőszakos köve­telésekkel, hanem csakis összetartással, erőink összpontosításával kell és lthet közérdekeinket előmozdítani s fejleszteni, az eltérő vélemények­nek kölcsönös megertés alapján való össze­egyeztetéssel eredményt elérni. Ha ezen tudat­tól át leszünk hatva mindannyian, akkor ugy erkölcsi mint anyagi tekintetben mind jobban érvényesülhetünk, a társadalmi életben pedig nemcsak önmagunk értékét és erejét, de mun­kánk becsét is jobban tudhatnánk biztosítani. Meghívó. A Szabolcsvármegyer Tanitóegylet nyiregyházi járásköre 1912. év május hó 8-án szerdán d. e 9 órakor az ág. h. ev. központi elemi iskola disztermeben közgyűlést tart, amelyre a járáskör tagjait, a tanügy barátait tisztelettel meghívjuk. Nyíregyháza, 1912. április hó. Nandrássy Aurél, jegyző. Kubacska Istvánt Tárgysorozat 1. Elnöki megnyitó és előterjesztések. 2. A szabolcsvármegyei tanitói otthon lé­tesítése és megalapításának módozatai. Előadó :• Király Imre nyiregyházi tanitó. 3. Megfigyelések a számtan és földrajz ta­nításánál. Előadó: Fábián Ferenc nyiregyházi tanitó. 4. A tanitók fizetásrendezése. Előadó: Ber­csényi Pál nyiregyházi tanító. 5. A VII-ik egyetemes tanitói gyűlésre fel­hívás. Előadó : Varga György nyiregytaázi tanitó. 6. Kubacska István az „Eötvös-alap" helyi gyűjtő bizottsága elnökének jelentése. 7. Tisztújítás. 8. Indítványok. Délben 1 órakor a nagy Korona étterme­ben kőzebéd. Egy teríték ára 4 K. Ugy a nyir­egyházi, mint a vidéki kartársakat kérjük, hogy azok, kik a közebéden résztvenni óhajtanak, május 6 ig Kubacska István elnöknél jelentkez­zenek. A tagsági dijakat kérjük Tóth György pénztárosnál befizetni. Sport. Ny. T. V. E. — D. M. T. E. 8:0 8:0 a Ny. T. V. E. javára a vasárnapi mérkőzés eredménye. Ez a meglepő arány azonban korántsem reális kifejezője a két egye­sület játékerejének. Szándékosan irunk .egye­sületet", mert a viszonyokat ismerve, egész bizonyossággal állithatjuk, hogy a két club között nem lehet ily nagy goal differencia s az is bizonycs, hogy ha a D. M. T. E. csapa­tának összeállításánál gondosabban, sőt sport­szerűbben jár el, akkor nem éri a fenti súlyos vereség. Igazán nem tudank mást gondolni, miDt hogy a vendégcsapat összeállítását vala­mely hibás taktika, avagy általunk nem ismert kényszerítő körülmények befolyásolták, aminek azután nem maradhattak el a következményei. Legjobb emberük egyébként a kapus volt, aki igazán sok veszélyes lövést mentett, a folytonos munka azonban annyira kimerítette, hogy a játék végefelé bizony már igen sokat hibázott. Rajta kivül a centercsatár és half játéka érde­mel említést, de mindhármuk igyekezete is kevés volt a többiek hibáit pótolni, avagy az eredményen bármit is változtatni. A Ny. T. V. E. csapatán, dacára ellenfele inferioris játékának, igazán örvendetes javulás tapasztalható. Ez különben természetszerű következménye a kedvezőbb időjárás folytán lehetőve vált és szorgalmasan folytatott trai­ningnek. A csapat egyébként csupa fiatal erők­Tavaszi idényre „(jj f U|ladíSZ6k a legújabb a már megérkeztek. Szőrme áruk az idény előrehaladottságánál .l .f. fogta mélyen leszáll!­legnagyobb választékban tott árban kaphatok Kohn Ignátz nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653-29 52

Next

/
Thumbnails
Contents