Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-07 / 14. szám

1°2 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. március 24. Az irattárba visszatérve azt mondta Angyalosy : na bátyám tedd le a könyveket. Mond csak, mit is vittél te most ? — Hát két könyvet. — Na láttod bátyám. Ez a kettős könyvvitel. Az idő most változatos, Neveletlen és ripők: Egyszerrel vizzel, máskor sárral Telnek meg a kis cipők, S ezt jól tudom meg nem szokják A divatos bukjel szoknyák — A pocséta csak egy méter, Szoknya bőség: a fele, Nem segit st- Pál se Péter, Szemet hunyni — zsupsz bele! Egy vidéki járásbíróságnál valamelyik bírót -előléptették. Szóval került nagy nehezen ok arra a bizonyos áldomásra. A lakomán ott volt a közigazgatás is. A főszolgabíró, meg a szolgabíró. Bár minálunk nem szokásos, volt tósztozás is. A főszolgabíró nagy megelégedéssel állapította meg, hogy mily egyetértés van a közigazgatás es az igazságügyiek közt és amint magát kifejezte „ó hányszor támogattuk vállvetve egymást." Valamelyik roszmáju közbe szólt: a fürdővendéglőtől a várig. — Ó nem — szólt egy sokkal szelídebb májú — közbeesik még a Cserebogár, ott megszoktunk pihenni. A bűntető novella életbeléptése után T. Gyula volt a fiatalkornak bírája. Ő hozta itt az első ítéletet 15 napi fogházra ítélvén a 17 éves fiatalkorút, de egyben felfügesztette a büntetés végrehajtását. — Ez azt jelenti János, magyarázta T. Gyuia — hogy 3 esztendeig igy, meg igy kell viselkedned, mert különben stb. A legény csak nézett. — Mit uram! hogy én 3 esztendeig ugy éljek, raint az a bizonyos, jány ? Azt nem teszem, tessen engem lezáratni. T. Gyula az 6 szokott szelid hangján megmagyarázta a méltatlankodó legénynek, hogy a felfüggesztés ellea a Bn. ilyen §-a alapján csak is az ügyészségi megbízott élhet felebbezéssel. — Hun az ur ? Kérdi János. Megmutatták neki. — Ugyan kérem téns ur, tessen engem lezáratni. Horváth Dezső megrázta fejét. „Nem akarta mondani a megye foglya vagy." Nagy mormogva ment ki János. Hogy hát mi dolog az, megbüntetik, le akarja ülni és nem engedik. Milyen nehéz dolog most, 18 esztendőn alul, hírnevet szerezni a szegény paraszt legénynek. De tudják is már; épen oly hamar megtanulták, mint ,enyhítő körülményeket* nyeldesni. (Edith 16 éves) betűzve olvas: „Boston.* Ni apa, aki ezt irja selypit ! Miért vagy te rossz Edith ? Ha jó vagyok, cukrot kapok, akkor pedig elrontom a gyomrom / Tanítják a gyermekeket, hogy ha eltévednek, megtudják mondani hol laknak, hogy hívják ? Mit mondanál Edith hol lakol te? „A gyermek szobában* ! Laci karácsony után megveri Edithet. Miért bántottad azt a kis lányt ? Mert tudom, hogy el fogja rontani a játékomat. Elveszett a Lurkó kutya. Az egész ház népét ez izgatja. Ki is doboltatják, hogy ki tud róla ? Egyszer a moziban amint elsötétül Edith hangon kiáltja: Nem látták ami fekete Lurkó kutyánkat, elveszett! Elnök: Sárközi! miért szúrta meg Lakatost ? S. Önvédelemből, kezét, lábát csókolom. E Hogy? Az nem támadta meg magát. Egy tőrt kapanyél volt nála, azt is a hona alatt tarló'ta. S. Igen kezét csókolom, de felém állott a kapanyél. E. S. Hát nem tecsik tudni, hogy még a kapanyél is elsülhet. ? Még a régi krinolinos világban történt. Hogy jó volt-e ez a régi idő, nem tudom, mert a krinolinok akkor egyáltalában nem érdekeltek s azt azt sem tudtam, hogy nehezen keresik-e azt a mindennapi kenyeret, ami nekem naponta imádság nélkül is kijárt. Egy szabolcsmegyei birtokos IV. gynazista fiát felküldte Budapestre, hogy egy azonnali választ kívánó levelet adjon át egy bizonyos urnák. Mert hát minden időben voltak, vannak és lesznek urak, akik még olyan olyan dolgokban is tudnak segíteni, amikhez különben semmi közük. A diák egy kézi táskával kiegészítve, amelyben a tisztelgéshez szánt vadonatúj fekete ruha volt elrejtve, el is ment. Az ügyes diák pontosan elvégezte a rábizottakat s azonnal indult haza. A Fehérlóban kifizette a számlát, az omnibuszi költséget is s az előállott omnibusznak mindjárt az ajtó melletti lócája alá elhelyezte kézi táskáját. S mert az utasok lassan szedelőzködtek bement egy boltba studentenfuttert venni, vagyis mandula és mazsola egyveleget. Az első boltban nem volt, bement egy másikba, ahol nagy lassan kiszolgálták a kivánt csemegét. Mikor azonban kiment, az ő drága táskáját tartalmazó omnibusz ellünt a láthatárról. A csemege kedvelő diák kétségbeesetten nézett körül. Hol és merre van a nagy kocsi ? Tudta, hogy más utcában is próbálkozik utasokat szedni. Pénze csak annyi maradt, hogy a vasuli jegyet megválthassa. Még egyszer bu3 tekintetet vetett körül s aztán megindult sebes léptekkel, majd szaladva a keleti pályaudvar felé. Amint belépett már kiáltották: Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza — első csengetés! Mert akkor még jobban dédelgették az útazó közönséget. Mire jegyét megváltotta, már kiáltották: Sz., D., Ny. — második csengetés. A diák már rohanni akart kifelé, de még egy utolsó kísérletet tett. Kiment az indulási oldalra s akkor látja sebesen közeledni az ismert színű omnibuszt. Alig állt meg, a fiu felrántotta az ajtót. Abban a pillanatban az arcához csapódott valami abroncscsal súlyosbított ruhaféle s midőn prüszkölve lökte el arcától, az a bizonyos tárgy, vagyis az uralkodó divat krinolinjának egyik legnagyobbika a lökés folytán, meg azért, hogy az utazók is kiszállni igyekeztek, más-más mozdulatot tett és pedig előbb a másik o'dalra, majd pedig a kocsi teteje felé. A krinolinnak ez utóbbi irányban törekvése megengedte a lóca alá tekintést s a diák repeső örömmel látta, hogy táskája a régi helyén van. A diák nem gondolva semmivel, még azzal sem, hogy ha a gyors mozgásra képes krinolin a földfelé irányuló mozgást fogja tenni, őt teljes eltakarással fenyegeti, mohón nyúlt táskája után. De mozdulatára a krinolin ugráló kedve miatt is zavarba jött hölgy, ijedten sikoltozott, ami még fokozódott akkor, amidőn a siető diák aként húzta ki táskáját, hogy a krinolinos hölgy mindkét lábának belső oldalán a harisnyákat gyengédtelenül horzsolta. A diák mint az őrült rohant küzdelmek közt megmentett táskájával, mert már hallotta kiálltani: harmadik csengetés ! Beszállani. Futtában hallotta maga után kiálltani: tolvaj ! tolvaj! Mint az angolna siklott tova a tömeg közt s még vonat indulás előtt csuron vizesen ült be a kocsiba. A kibic. Egyik kávéház játékszobájában évek óta együtt játszik egy társaság. A mult héten azonban meghalt az egyik játékos és helyét uj ember foglalta el. A társaság megszokott kibicének azonban nem tetszett az uj ember és folyton kritizálta. Ha ütött, igy szólt: — Ezt Klein máskép csinálta volna! Ha kontrázott, ismét megszólalt: — Ezt is máskép csinálta volna a Klein. Az uj játékos végül megunta a dolgot és tegnap este szó nélkül pofonütötte a kibicet. Mindenki botrányt várt, de nagy meglepetésre a kibic igv szólt: — Na, végre valami, amit a Klein is — igy csinált volna. Irodalom. Előfizetési felhivás. A Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Budapesten, előfizetési felhívást bocsát ki: A Nyugat Könyvei cimü gyűjteményre, mely következő műveket tartalmazza: 1. ADY ENDRE : Szeretném, ha szeretnének — Vér és arany. Egy kötetben. 2. Igy is történhetik. 3 — 4. AMBRUS ZOLTÁN: Midás király. 2 kötetben. 5. Solus eris. 6. CSÁTH GÉZA : Délutáni álom. 7. FLAUBERT : Bováryné. Fordította Ambrus Zoltán. 8. HELTAI JENŐ versei. — Kis mesék. Egy kötetben. 9. SZOMORY DEZSŐ: Nagyasszony. 10—11. KELLER: Zöld Henrik. Fordította Ignotus. 2 kötetben. 12. KABOS EDE: Damajanti. 13. LENGYEL MENYHÉRT: Taifun. 14. LENGYEL GÉZA: Véletlenek. 1 ő. MÓRICZ ZSIGMOND : Hét krajcár. 16. Sárarany. 17. MIKSZÁTH KÁLMÁN: Beszterce ostroma. 18. Szent Péter esernyője 19. SZOMORY DEZSŐ : Ünnep a dühöngőn és egyéb szerelmek. 20. TÓTH W. : A csodálatos köntös. Összesen 22 mű 20 kötetben, FALUS ELEK tervei szerint készült kötésben és csinos, tetszetős két tokban, 120 korona előfizetési árban, a Nyugat szépirodalmi és művészi folyóirattal, mely minden hó 1-én és 16-án jelenik meg, f. év január 1-én kezdődő egy évfolyamával 144 koronáért. A Nyugat január 1-től megjelent számai a 20 kötettel mennek, a többi füzetet minden hó 1-én és 16-án bérmentve utánküldjük. Előfizetési feltételek: A részletek az első szállítástól kezdődőleg minden hó 1-én a Nyugat Irodilmi és Nyomdai Részvénytársaság pénztáránál Budapesten fizetendők mindaddig, mig a teljes vételár kiegyenlítve nincs. A szállítási dij a megrendelőt terheli. A lejárt s le nem fizetett részleteket a Cégnek jogában áll a portóköltség hozzászámitása mellett, posta megbízással beszedni. A részletek be nem tartásából eredő költségek a megrendelőt terhelik A részletek elmulasztása esetén a részletfizetési kedvezmény megszűnik és az egész mű vételára esedékessé válik. Az első részlet a szállításkor után vétetik 221—5—2 Szerkesztői üzenetek. K. I. úrnak, Helyben. A cikk későn, szombaton délben jutott hozzánk. Legközelebb közöljük Vasúti menerend. — Érvényes 1911. okt. 1-től. — I. Nyíregyházára érkezik: Debreczen felől 6 35 9"57, T50, 5"37, 8-«, 12*23 Szerencs „ 6 31, 1003, 1"39, 7"00 81 s," Csap „ 6*39, 9-21, 1-44, 4"0Ö"8-377 Mátészalka „ 6'06, 110, 5'06, 7"1<\ ~ V. Namény „ 6'30, 116, 6" 15, 8"Í6, Polgár „ 610, 10 04, 515, ~ II. Nyíregyházáról indul : Debreczen felé 4"£, 6'49, 1014. 2"05, 7'20, 8-57 Szerencs „ 6"50, 10*04, 4 07, 5 45, 9~6, Csap „ 6-55, 1112, 2*20, 7*20, 8*6, Mátészalka „ 716 213, 7^8, V.-Namény „ 712, 1030, 218. 8™, Polgár , 710, 10 03, 515, IMyiregyliásaYidélci lcisYas-u.ta.lc. I. Nyíregyháza Bessenyei-térre érkezik : Balsa felöl 5'56, 8'31, 12"C0, 3'22, 717, Dombrád felől 6"24, 115, 812, Nagyhalász felől 9 41, 3*22, II. Nyíregyháza Bessenyei-térről indul: Nagyhalász felé 6'25, 1T47, Balsa „ 710 1100, 312, 728, Dombrád felé 7"34, 2-26, 62°. az év minden szakában üzemben. Gőzüzemű berendezés. Mindenféle vasbeton és betonmunkához kiválóan alkalmas Szamos-folyam kavics. Vasúti állomás Szatmárt udvari. Rendelmények bármikor és bármily mennviségben a legrövidebb idő alatt elintézetnek. Kavics-homokbánya Megrendelés : Bikfalvy Albert tulajdonoshoz cimzendők: Berend, posta- és táviró állomásSzatmár-Udvari. Vagy: Bear Sámuel, Szatmár-Németl, Bányii-nt 17. si, Telefou-sz- 264. 19-52-17