Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-10 / 10. szám
°2 10-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. március 10. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Lrunk! Azok után a nyilatkozatok után, amelyek a nagy nyilvánosság előtt elhangzottak, nincs semmi okunk kételkedni abban, hogy a magyar gör. kath. püspökség felállításának ügye immár a megvalósulás stádiumába lépett s hogy az a több mint félszázados nehéz küzdelem, amit nem egyesek, egyes városok, vagy falvak, hanem a magyar ajkú gör. katholikusok egyeteme folytatott a magyar gör. kath. püspökség felállításáért, elvégre mégis csak diadalt aratott. Jóleső érzéssel konstatáljuk ezt, Kegyelmes Urunk! S mialatt még egyszer megelevenedik előttünk a mult, mialatt még egyszer végig szenvedjük azt a sok-sok megalázkodást és keserűséget, amit ép a magyar volt kénytelen eltűrni a saját hazájában, tekintetünk egy ponton akad meg. Semmi kétség! Ebben a küzdelemben Hajdudorog mindenkor vezérszerepet játszott s vétenénk a megkívántató tárgyilagosság ellen, ha el nem ismernök, hogy Hajdudorog közönsége ezzel a bálor s kitartó küzdelmével mintegy erkölcsi alapjait rakta le a fölállítandó gör. kath. püspökséghez való igényének. Ám, aki a kérdést ebből a szempontból fogja tel, a székhely elhelyezésének kérdésében a múltra, a mult érdemeire, nem pedig a jövőre s a magyar gör. kath. püspökéghez fűződő nagy nemzeti érdekekre helyezi a súlypontot, az — szerény véleményünk szerint — honorálhat ezzel különben igen tiszteletre méltó érdemeket, de nem szolgálja a célt s teljesen szem elől téveszti : mik a magyar gör. kath. püspökség fölállításának a kulturális teltételei? Nem akarjuk Hajdudorog érzékenységét sérteni. Nem hunyhat azonban senki szemet az előtt a tény előtt, hogy az a Hajdudorog, amelynek közönsége valamikor kerületi kapitányokat adott a szabad Hajdúkerületnek, abban a nagy, szinte robbanásszerű anyagi és kulturális fejlődésbeni, amely csak a legutóbbi 2—3 évtizedet jellemzi, nagyon, de nagyon hátramaradt. Rendezett tanácsú városból visszafejlődött, nagyközséggé. Számbavehető intelligentiája, legalább egy püspöki székhelyhez méltóan nincs. Kulturális intézményei — az elemi iskolákat kivéve — absolute nincsenek. Közgazdasági viszonyai kezdetlegesek. Pénzügyi viszonyai legalába is gyengég. Közlekedése rossz. Fekvése félreeső. Nehezen hozzá férhető. Utcái — bár keresztet fogott s prédikálni kezdett: .Felebarátaim ! A szeretet fénye világit utamra, e fény vezérelt elétek, hogy elűzzem a sötétséget fejetek felől. Nézzetek ezen keresztre! Az üdvözitő hordá vállain, mialatt a szeretet igéit hirdeté. Ezen igéket és tanításokat csodás égi kinyilatkoztatás folytán, a szentlélek ajándékából magamévá tettem s veletek is megismertetni vágyom, hogy a túlvilágon a paradicsomba ju?satok. Kövessetek, hogy idvezüljetek!" — 0 te nagy és szent férfiú! Szóltak az emberek magukat térdre vetve. Te aranyszájú szent János, szent Pál, szent Péter apostol! Igenis, mindnyájan boldogok óhajtunk lenni a túlvilágon a paradicsomban ! Követni fogunk és megjutalmazunk. És újra köveket hordtak össze, diszes palotát épiteltek, abba trónust állítottak, a nagy és szent férfiút ráültették, leborultak előtte és lábait csókolák. — Felebarátaim! Mondá most őszentsége, miközben meghatottan szippantott burnótos szelencéjéből. Az isteni gondviselés utjai bölcsek és egyenesek. Engemet trónushoz vezérelt. Szerényen hajtom meg magamat az égi kegyelem magasztossága előtt s az alázatosság szőrköntösében elfoglalom a trónust. Igyekezni fogok üdvösségetekre munkálkodni. A császár őfelsége boldoggá tesz beneteket a földön, én pedig a túlvilágon. Terveink nagyok és szépek. — Éljen őszentsége, Krisztus földi helytartója, szent Péter apostol utóda! Zugá a tömeg. Őszentsége aztán tanítványokat gyűjtött e tekintetben az utóbbi időben haladt — rendezetlenek. Sárosak. Közvilágítása: egy pár primitív kőolaj lámpa. A szállója pedig, ahol az utas egy éjszakára is meghúzhatja magát, minden kritikán alóli... Szóval már a külső képe az a nyomott, minden fejlődöttebb kultura nélkül való talusi kép, amely a maga szürkeségével agyon nyom minden magasabb lendületet. S ha mindezekhez hozzá vesszük még azt, hogy a megfelelő anyagi és intellektuális erők híján a messze jövő zenéje, hogy Hajdudorog csak azt a haladottabb kulturfokot is elérhesse, mint pl. Hajdúnánás, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a szomszédos Hajdúnánás és Hajdúböszörmény középiskolái geográfíailag oly közel esnek, hogy egyenesen kizártnak látszik egy olyan kultuszpolitika, mely valamikor, vagy legalább a közel jövőben, Hajdudorog részére egy uj középiskolát engedélyezhessen, ha kellően mérlegeljük azt a fontos körülményt, hogy a megajánlott anyagi áldozatok míg egyrészt nagyon is szűkösek, másrészt csakis ujabb megterheltetés utján volnának effektuálhatók s hogy ez a megterhelés, ha nem járna is anyagi romlással, de mindenesetre évtizedekre vágná ismét útját Hajdudorog további fejlődésének, — s végül ha figyelembe vesszük, hogy Hajdudorog elmaradottságát semmi sem szanálhatná jobban, mint éppen az, ha az uj püspökség fölállítása folytán a céljavesztett vikáriátusi javadalom fölszabadul s községi közcélokra íordittatik: teljes tisztelettel kérjük minden elfogulatlan embertől, vájjon ebben a millieuban helyezzük e el azt a gör. kath. püspökséget, amelynek ha csak a nevét hallja is, nagyot dobban több mint 300000 magyar ajkú gör. katholikusnak a szive ? Kérdjük, vájjon providentiális gondoskodás-e ebben a környezetben dugni el azt a püspökséget, amelynek fölállítása egyenesen azt tendálja, hogy gerince, hordozója legyen a magyar nemzeti állameszmének? Kérdjük, vájjon okos-e, helyes-e egy ilyen helyre helyezni azokat a kulturális intézményeket, amelyek a püspökség fölállításával szükségképen vele járnak? Azt hisszük — Kegyelmes Urunk! — hogy nincs olyan elfogulatlan gör. katholikus széles e hazában, aki e kérdésekre igennel merészkednék felelni. Elvégre is a „csizmás püspök" egyikünknek sem ideálja s kultur kérdésekben komoly ember nem játszik — hozomra! Igen fontos érv, amit szintén föl szoktak maga köré, ezeket elnevezé papoknak, meghinté őket szentelt vizzel s így szólt hozzájuk: „Én Péter vagyok, a kőszikla, melyre Krisztus anyaszentegyházát építette. Bizony, bizony mondom nektek, a pokol kapui nem fognak rajta erőt venni. Vegyétek a szentlelket és elmenvén, tanítsatok minden nemzeteket!' Ezzel szigorúan meghagyá nekik, hogy a földi javakat és örömöket vessék meg; szemüket állandóan a meny országra függesszék, hirdessék, prédikálják a szeretetet, de maguk szeretni, különösen pedig nőszemélyt szeretni ne merészeljenek, mert ez oly sajátságos bün, melyért a papoknak biztosan pokol, más embernek esetleg menyország jut osztályrészül. És a papok példás keresztényi lemondással vetették meg az összes földi javakat. (Csupán egy-egy kis zacskó aranyat s párezer holdacskát fogadtak el a szerényebbek.) A hölgyek csábításai és kacérkodásai ellen pedig a legszigorúbb fogadalmakat tették s a velük való egyenlőség és hozzájuk való hasonlóság symbolizálására maguk is szoknyába bújtak. (A világkrónikában nincs is arra példa, hogy valaha nő papot elcsábított volna. Fordított dolgok azonban megeshettek. Fonák a világ.) Azután szétmentek és prédikállak. Hívem, felebarátaim! Nézzetek fejetek fölé, mi van ott ? Az a kék selyemsátor, melyet szemetekkel láttok, a ragyogó menyország. Azok a mozgó fénypontok, melyek a sátorban esténként oly szépen tündökölnek, az angyalok kezében égő gyertyaszálak. Ott ül az Üdvözítő a szentlélek és angyalok társaságában. Az a | hozni Hajdudorog javára, hogy Hajdudorog a legnépesebb magyar ajkú gör. kath. egyházközség. Igaz, — Csakhogy ilyen kérdésekben nem a tömeg, hanem a fajsúly a döntő. — És mi — minden mástól eltekintve — még igen élénken emlékszünk arra az időre, amikor ez a népes egyházközség a papját kikergette, megkövezte . .. Fontos érv az is, hogy a mult évi szeptember 12-én tartott értekezlet többsége Hajdudorog mellett döntött. Igaz. — Csakhogy ennek a határozatnak igen nagyok a szépség hibái. A legelső és legfőbb hibája: hogy ez a z értekezlet nem képviselte a magyar ajkú gör. katholikusoknak egyetemét. A másik lényegbe vágó hibája: hogy az ezen értekezleten megjelent delegátusok egyikének sem volt megbízása arra, hogy a székhely kérdésében dönthessen. Többet mondunk. — Még csak tárgysorozatba sem volt véve, hanem ugy ráncigálta azt elő, mondhatni a hajánál fogva — többek .tiltakozása dacára — Hajdudorog lelkésze és főjegyzője. További szépség hibája: hogy a kérdés ugy lett — minden tiltakozás dacára — a főkérdésbe beállítva, hogy a kiküldöttek vagy megszavazzák azt ís, hogy Hajdudorog legyen a jövendő püspöki székhely, vagy ha nemmel szavaznak, akkor leszavazzák az egész ügyet. S végül, amit talán a legelsöbben kellett volna említenünk, hogy Hajdudorognak a terembe tolult közönsége — amiként azt különben a lapok is közölték — ezen az értekezleten oly fenyegető magatartást tanúsított, oly terrort fejtett ki, — hogy a kérdésnek higgadt tárgyalása s a szavazatoknak szabad, független s megfontolt leadása egyenesen ki volt zárva. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Becsületünkre és lelkiismeretünkre jelentjük ki, hogy ezek mind részint aktaszerüleg, részint tanukkal igazolható tények. És most teljes tisztelettel kérdjük, lehet-e súlyt tulajdonítani annak a határozatnak, mely a normális és szabályszerű tárgyalási rend legelemibb szabályainak a teljes negligálásával hozatott ? Lehet-e ott szó közvéleményről, hol a delegáltaknak a fele sem szavazott? S végül kérdjük: — apellálhat-e jóhiszeműségére és higgadtságára e határozat birtokában az a végrehajtó-bizottság, amelyik nem átalotta Szabó Jenő Őméltósága és Melles Emil személyében olyan férfiakat megtámadni, akik egymagukban többet tettek az ügy érdekében, mint az egész szeptember 12-iki értekezlet eg yüttvéve ? sötét mélység pedig, mely láthatár szélen tá tong és feketélik, a pokol, a gyehenna. Ott ül Lucifer, Belzebub s a jtöbbi ördögök. Tüzet élesztenek és vasakat izzasztanak. Ha követtek engem, menyei boldogságban részesültök a túlvilágon, másként pedig pokolra kárhoztok, hol az ördögök tüzes vasfogókkal fognak benneteket sütögetni. Ott sirás, üvöltés és fogak csikorgatasa lészen! Féljetek tehát és reszkessetek ! És az emberek féltek és reszkettek. Térdre vetették magukat a papok előtt, csókolták kezüket, tarka-barka köntösük szegétyét. Pénzüket, vagyonukat összehordtak, templomokat építettek, felékesítették örökké égő gyertyákkal, festett képekkel, faragott szobrokkal; leborultak előttük, földöncsusztak, imádkoztak és böjtöltek. Mások ismét igy be-zéltek: Hiveim, felebarátaim ! Az elő isten szerelmes fia leszállt a menyből, hogy közöttünk a szeretet igéit hirdesse és ez által bennünket bűneinktől megszabadítson. Az Üdvözítő Jeruzsálemben, a pogányok közt járt és tanított. De az istentelen pogányok nem hivék tanításait. Pörbe fogták, hamis vádakkal illették őt a császár előtt. S aki teljes életében jót tett és ellenségeinek is megbocsátott, csúfosan megostorozták, megköpdösték, ecettel itatták és kegyetlenül megfeszítették. Mi azonban a szent tanításokat ismerjük, magunkévá tettük, keresztények vagyunk ! El-ő keresztényi kötelességünk tehát, hogy az Üdvözítő csúfos megostoroztatásáért és megfeszittetéséért az istentelen pogányokon bosszút álljunk s a szent sirt birtokba vegyük ! (Folyt, köv. ) ékszeresznél N yíregyháza Városház-u. 3. sz. Telefon 252. Legszebb ékszerek , pontos órák, Cánrlnn 00700 ezüstnemüek legolcsóbban: MllUUi IsULöU
