Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-03 / 9. szám

2 9-ik szám. N Y I R Y I D É K 1912. március 3. Majerszky Béla polgármestert, hogy sür­gősen hivja össze a város képviselőtes­tületét s az tegye meg a kormánynál a maga hozzájárulására nézve az ajánlatot. Megjegyezzük még, hogy a nyíregy­házi g. kath. hitközség a mult vasárnap tartott gyűlésében az esetre, ha a g. kath. püspökség székhelye Nyíregyházán lesz, felajánlotta a püspökség örök tulajdonául az egyház régi parochiális telkét s a püspökséggel való közös használatra templomát is. * * * Az uj g. kath. magyar püspökségi székhely kérdésével foglalkozni fog a vár­megye közönségének e hó 12-ére össze­hívott közgyűlése is, dr. Prok Gyula és társainak következő, már benyújtott indítványa alapján: Nagyságos Alispán úr! Hazafias öröm szállotta meg valamennyiünk szivét annak hallatára, hogy a kath. püspök­ségek felállításának és szervezésének előjogát gyakorló legmagasabb tényezők a magyar nyelv nemzetközi súlyát felismerve és méltányolva, egy oly magyar nyelvű görög kath. püspökség felállítását határozták el, amelynek centrumát Szabolcsvármegye gör. kath. egyházai s ezek között elsőként a nyíregyházi egyház teszi. Évtizedes hazafias munkásságának régen várt s erkölcsi hatásában beláthatlan horderejű eredménye ez, amelynek mérlegelésénél a kö­zönynek, resistentiának, a kényelemnek, a kisebb rendű érdekek látásának szerepe nem lehet. A magyarországi gör. kath. közegyház bei­életében korszakot alkotó tény az, amely a maga rendkívüli jelentőségét az idők múlása alatt abban fogja éreztetni, sőt megkövesiteni, hogy a magyar nyelvnek ezen egyház keretében lépésről-lépésre való természetes tértoglalásával, ezt a püspökséget fogja tenni a gör. kath. egy­házi élet hitbeli és szellemi központjává. Az pedig nem lehet közömbös Szabolcs­vármegye közönségének sem, hogy ez a hitéleti és szellemi központ Szabolcsvármegyében, ille­töleg székhelyén Nyíregyháza városában alakul­jon ki, mint amely város társadalmi berendez­kedésénél, alturális intézményeinek lejlettségé­nél, kedvező forgalmi fekvésénél és viszonyainál lógva, legelső sorban veendő figyelembe mind­azok között a városok között, amelyek az eddig nyilvánosságra került adatok szerint az uj püs­pökségi székhely kiválasztásában kombinációba lettek véve. Nem akarjuk magunkra venni a szerény­telenség látszatát azzal, hogy a püspökségi székhelynek Nyíregyházára leendő elhelyezésé­vel természetes kölcsön hatásban lévő kulturális, közgazdasági és ethikai előnyöket részleteiben ismertessük, illetve fejtegessük. Csupán annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy Szabolcsvármegye helyrehozhatlan mulasztást követne el, ha minden rendelkezésére álló esz­közt harcba nem állítana annak a célnak el­éréséért, hogy az uj magyar nyelvű görög kath. püspökség, amely az eperjesi egyházmegye 8, a munkácsi 70, a nagyváradi 52, a szamosujvári 7 s a balázsfalvi 39 egyházközségének tömö­ritéséből alakittatik, Nyíregyházára helyeztes­sék el. Előre bocsátása után annak, hogy Nyíregy­háza város képviselőtestülete ezen ügyben már állást foglalt s polgármesterét széleskörű meg­bízással látta el az illetékes tényezőknél való interventióhoz; azt a kérelmet terjesztjük elő Nagyságodhoz: Méltóztassék hatáskörében az alkalmasnak látszó minden intézkedést megtenni, hogy Nyír­egyháza városa a püspökség elnyerése iránti törekvésében Szabolcsvármegye törvényhatósá­gának teljes erkölcsi súlyával támogatva legyen. Nagyságos Alispán úrnak készséges szolgái: Nyíregyháza, 1912. február 26-án. Dr. Prok Gyula, b. tag, egyházkerületi ügyész. Somogyi Gyula, Pöppel Gyula, Megyery Géza. Inczédy Lajos, Dr. Korányi Endre, Nóvák Gyula, Bogár Lajos, Sefcsik József, Csengery Gyula, Surányi István, Dr. Sörés János, Marsalkó Lajos, Liptay Jenő, Dr. Jósa András, Groák Ödön, Bagdy Imre. Tiszteletteljes kérelem az ibrányí református tanító urakhoz. Mindakét szomszédom háza ég s iszonyat­tal gondolok arra, hogy ez emésztő tüz az én portámra is áíesaphat s megcsúfíthatja sok . . . sok évi fáradságos munkálkodásom eredményeit! Ez ok is késztet, hogy nyílt szinen a következő kérdéseket intézzem az általam ismert és nagy­rabecsúlt tanitó urakhoz saját személyők és az általok képviselt legszentebb ügy érdekében : 1. Igaz-e, högy midőn Szikszai András Ibrányba ment papnak, két tanitó ugyan, de egy iskolája volt a ref. egyháznak, mert a má­sodik iskola csak egy nyomorúságos bérhelyi­ség, a tanitó lakása egy szobás, földes taksás­ház volt, amelyben én láttam még a moslékos dézsát is téli időben, mert a pitvarban befagyott volna, azért tette be a szobába Konkoly ta­nitó ur. 2. Igaz-e, hogy most négy tanitóállomás van és minden iskola nemcsak teljesen törvény­szerű, hanem szinte kellemes otthona a gyer­mekeknek. 3. Igaz-e, hogy Szikszai András lelkész már odamenutelekor, a környék papjai és tanítóiból (sőt fiatal jegyzők is voltak köztük, róm. katho­likusok is) énekkart alakított, azt nagy buz­gósággal vezette, több alkalommal nyilvánosan szerepeltek s a kar tagjait szives barátság fűzte össze. 4. Igaz-e, hogy Szikszai András lelkész há­zánál, bárminő alkalomból volt valamely kedé­lyes összejövetel, a tanitó urak mindig ott vol­tak, a legújabb időig. 5. Igaz-e, hogy Szikszai András, a szom­széd ref. egyházak tanítóival is olyafi szívélyes viszonyt tartott fenn, hogy azok összejövetelei­ről sem hiányzott s pedig a legtöbb esetban családjával. 6. Igaz-e, hogy tavaly nyáron, a debreceni tanítóképezde tanárai és negyedéves növendé­kei tanulmányi kirándulást tettek Ibrányba, az egyház meghívásából s a vidék több uri csalá­daival együtt az egyház vendégei voltak, a papné látván el az egész közönséget s akik ott voltak, főként a debreceniek, legteljesebb elismerésük­nek adtak kifejezést azon sokoldalú haladás oká­ból, amiket láttak, főként pedig a tanügyet ille­tőleg. 7. Igaz-e, hogy tavaly, az október 31-én Nyíregyházán tartott lelkészértekezlet alkalmá­val, leányinternátusunkkal együtt ünnepelvén is a reformáció ünnepét, Szikszai András, az ibrá­nyi tanitó urakkal együtt egy igen szép kvar­zik. A madárka piciny szive s az emberé egy­formán dobog; a tengert megduzzasztja a dagály s leapasztja az apály; a pára, mely a légkörből fölemelkedett, mint forrás bukkan elő a hegyek oldalából; a Főid él, mozog; szive lüktet, hatalmas tüdeje gőzöket, villámokat ont. És ekkor az Ur kiterjesztvén kezeit, meg­áldá a Földet, mondván: .Élj, virulj, gyümöl­csözzél, lényeid fejlődjenek, nemesüljenek, tőké­letesüljenek ; szeressék egymást, legyenek szaba­dok és boldogok!" Az Ur ezzel magára hagyá a Főidet s tekintetét más csillagzat, más élő világ felé forditá. Hanem ez a szempillantás, mely az idők végtelenségében századokat tett, elég volt arra, hogy az emberek elfelejtkezzenek istenről. Midőn tapasztal'ák, hogy a nappal és az éj, a tavasz és a tél egyformán váltakoznak ; hogy a fa lehullatja levelét, gyümölcseit, de ismét kivirul; hogy az agg a sirba száll, de helyette csecsemő születik; népek keletkeznek s elmúlnak; rügyfakadás és hervadás, élet és enyészet állandó és változatlan: azt mondták, nincs isten. „Én vagyok a Föld és világ ura !* Kiáltott fel az ember. Minden, ami van, én ertem van. A Nap azért süt, hogy számomra a Föld kenyeret teremjen, a Hold és csillagok azért ragyognak, hogy szelid fényökkel fenn­viraszszanak álmaim lelett! S az ember önző lett és uralkodni vágyott. Miután a barmokat igába fogta, szőrét ruhá­nak, bőrét sarunak lehnzta, húsát felfalta; az erdőket felkutatá sa vadakat elejté; a hegyek­ből az aranyat, ezüstöt, csillogó köveket felbányászta; a tengerekből a gyöngyöket fel­halászta s magára aggatá, nem volt megelé­gedve többé embertársaival. Micsoda! Kiálta fel. Péter olyan ember legyen, mint Pál ? Szó sincs róla! Ennek finom szőrruhája van, az meztelen. Ez ur, az szolga. Ennek aranya, ezüstje, drága gyöngyei vannak, annak kenyere sincs. Ez mágnás, az koldus. Ezen az uton aztán szépen tovább mentek. — Ti esztelen emberek! Kiáltának fel egyesek. Mért imádjátok ti azt a Iathatatlan istent az égben, napban, holdban, csillagokban, tűzben, köbén, vasban ? Ő ugy sem ad nektek földet és kenyeret, hanem én. Nézzétek! Zsák­jaim töltve vannak arannyal, ezüsttel, a ten­geren száz bárkám jár; földjeimet ezer rab­szolga műveli. Én gondolkozom helyettetek is, hogy éhen ne veszszetek. Imádjatok tehát enge­met, legyek én a ti uratok, császárotok! . . . — Igazság! Szóltak az emberek homlo­kukra csapva. Szükséges, hogy az embernek saját fején kivül legyen még egy feje, amely gondolkozzék helyette. Légy tehát te jó ember a mi császárunk és gondolkozzál helyettünk is, mi pedig barmok leszünk és dolgozni fogunk helyetted is. És azonnal köveket hordtak össze, ékes palotát építettek, a császárt felöltöztették bíborba fejere koronát nyomtak, trónusra ültették s leborultak előtte. A császárok aztán mint az indiai fügefák, nőttek és szaporodtak. A földgolyót felosztották, egymás közt s az egyes földrészeket elnevezték országoknak, a rajta élő népeket pedig alatt­valóknak. Azután az aranyból és ezüstből pénzt verettek, az alattvalókra adókat vetettek és élet, halál fölött uralkodtak. És ettől fogva a trónustól a kunyhóig egy óriási Jákob-lajtorja lett a világból. Ezen a lajtorján egymást gázolva, zúgva, harapva, dühösen felfelé igyekszik mindenki. Aki legfelől áll, az a császár lábait, az utána következők pedig az ő lábait csókolják. Migukra bibort, bársonyt, aranyat, csillogó köveket, szalagokat, rendjeleket akasztgatva, röpködnek a koronák fényében, mint a tarka barka lepkék. Boldog és büszke aki a fényben sütkérezhetik. De ki venné tőlük rossz néven? A pillangók élete rövid! Történt azonban, hogy egy császárnak na­gyon sovány ország jutván birtokául, kincstá­rába a jövedelem igen véknyán szivárgott, őfel­sége ezen baj ellen többféle orvosságot hasz­nált. Egyes gazdagabb alattvalói birtokát ba­rátságosan a magáéhoz csatolá s őket utazni küldé, népeit serényebb munkára s magasabb terhek viselésére ösztönzé. Ez azonban lázadást, éhinséget eredmé­nyezett. — Ejha! Kiáltott fel Őfelsége. Ha ez so­káig igy tart, magam is éhen pusztulok. Felkerekedett tehát s elment szétnézni, ho­gyan élnek a többi császárok ? Midőn a szomszédos országba lábát be­tette, elcsodálkozott a látottakon. Mindenütt Herpay Ernői Báli újdonságok uri divatáruháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5. J lakcipők, frak-ingek, frak­mellények a legnagyobb választékban.

Next

/
Thumbnails
Contents