Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-25 / 8. szám

114 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. február 18. más döntő körülmények mind a nyíregyházi székhely mellett szólanak. Nyíregyháza város közönsége önmagát becsüli meg, magyar kulturát, hazafias célt szolgál, ha nem csak kebelébe fogadja, hanem áldoz is az uj püspökség székhelyéért, mely püspökség azon kivül, hogy 200,000 magyar ember lelki szükségletét elégíti ki, a magyar nyelvnek oltári nyelvvé való emelése által, a naptár egyesítés által per eminentem politikai hazafias célt, fog szolgálni a magyarság terjesztésében, — mert hiszen történelmi példák is igazolják a vallás nyelvet olvasztó erejét. Érdekében lesz tehát a magyar államnak is, hogy az uj püspökséget mindig favorizálja, folyton erősítse, portálja, észak és kelet felé törtető hóditó útjában támogatásával kisérje. A legmagasztosabb hazafias célt szolgálja tehát Nyíregyháza város közönsége s a város erkölcsi súlyának beláthatatlan emelkedését mo/ditja elő, ha — áldozatok árán is — mindent elkövet, hogy Nyír egyháza városa legyen az uj magyar püspökség székhelye. Áldozatokról szólván, nem hallgathatjuk el, hogy azokkal szemben a g. kath. magyar püspöki székhelylyé lett Nyíregyháza, a püspöki székhelység nyomán micsoda uj és nagy anyagi forrásokhoz jut hozzá. Örökös püspöki székhelyről van szó, tehát a befektetett áldozat, hogy ugy mondjuk, igazán kifizeti magát. Mert mik ennek a püspökségnek a járulékai: papnevelő intézet, tanítóképző, pap fi árvaintézet, pap leány-árvaintézet, konviktus, 6 kanonoki stallum s a már emiitett 120 anyaegyház s még egyszer annyi fiókegyház képviselőinek, híveinek a püspöki aulával való jóformán naponkénti személyes érintkezése. És szinte bizonyosra vehető megvalósulása annak a régi tervnek, hogy Nyíregyháza Hajdudoroggal és Hajdúnánással direkt vasúti összeköttetéshez jutna, ide csatolva ezt a két virágzó községet és dus vidékét összes kulturális és kereskedelmi forgalmi érdekeivel — mint régen volt — Nyíregyházához. Drága városi tégla, A „Szabolcsvármegye* e hó 22-iki számában ,mikor a szákértő téved* alcím alatt a városi — ez idő szerint még ideiglenes berendezésű — téglagyárban a mult csonka évben elért eredményekről számol be. Ez a cikk — szándékosan vagy nem — más képet nyújt a dolgokrol, mint amilyeneket a város közönsége vart, olyan képet, amely alkalmas arra, hogy a létesítés alatt álló végleges téglagyár iránt jó előre bizalmatlanságot keltsen. A mult évi gyártás eredményéről megtettem a jelentést, de nem 10%, 6% meg 2 kor. 75 fill. összesen 39 kor. 75 fill. összeggel, hanem az utolsó fillérig mindennemű kiadást részletezve. A tégla ezrenkénti önköltsége tényleg 40 kor. 69 fillér, amely a következő összegekből jön ki: beruházás 10% kauiata . . 2 '92 üzemköltség 35 75 személyzeti kiadások . . . 2.01 nyilt pályán való falerakás biztosítéki % —-01 Az üzemköltség részletezve: téglamesterek vállalati dija hajtóerő tűzifa vegyes kiadások . . . . 40 69 kor. 12-2-23 2108 0 44 35-75 kor. Közölnöm kell ezt a talán unalmas kimutatást, hogy rámutathassak arra, mely tételek miatt lett drága a tégla. Mikor egy uj üzemet megindítanak, mindég ki kell tanulmányozni az agyagot: miként viselkedik az a gépben, a száradásnál, égetésnél ? A munkásokat be kell tanítani, a gépeket be kell járatni. Mindezek időt és pénzt rabló dolgok. Ezeknek a következménye lett, hogy 50 napi gyártás alatt 750 ezer tégla helyett csak 537800 darabot sikerült gyártani, ami a befektetett tőke kamatát ezer drb. téglánál nem kis mértékben emelie. A fél évi kamatot az 537800 drb. után is annyinak kellett felvenni, mintha másfél milliót gyártottunk volna. Az előbb felsorolt okok a hajtóerő és személyzeti kiadások drágaságára is befolyással voltak. Most nézzük a tábori kemencében való égetést 537800 drb. nyers téglából az égetés után 497000 maradt, vagyis kereken 40000 drb. volt a veszteség, ami körkemencében való égetésnél elő nem állhat, mert ott a berakás és kiszedésnél aránylag kis % törik, s megmarad az a mennyiség is, ami a tábori kemencénél mint köpenyegtégla csaknem használhatatlanná válik. Legnagyobb mértékben drágította a téglát a tábori kemencében való égetés, ami 21 kor. 08 fillért tett ki, ellentétben a körkemencében való égetéssel, ami nemcsak a város szakértője, hanem a tapasztalat szerint is 6 koronába kerül. Ha mindezeket az elérhető megtakaritásokat figyelembe veszszük, könnyű kiszámítani, hogy végleges berendezésű gyárban, de még a mai berendezéssel, körkemencében való égetés mellett is körülbelül 25 korona lesz a tégla önköltsége. Az építendő körkemence költségeire a 41 koronában megállapított téglaár nem lesz befolyással, mert a mult év decemberében tárgyalt hozzávetőleges költségvetés nem valamely nagyon olcsó, hanem a mai téglaárakkal volt számítva. Ha valaki kiszámítja, hogy mibe kerülne a körkemence idegen gyárból vett téglából, be fogja látni azt is, hogy az ideiglenes gyárra kiadott összeg egyáltalán nem volt kidobott pénz. Hogy mi lesz, ha a szén és a munkabérek megdrágulnak? Drágább lesz a tégla. Senkisem látott még olyan gyárat, ahol a m a termelt cikk önköltségi árát a jövőben előállandó drágább üzemanyag és drágább munkabér szerint szán.itanák ki. Hogy milyen termelőképességü legyen a végleges gyár, azt már a leginkább hivatottak, az építőiparosok megmondották. Ezen már ne vitatkozzunk. Nagy Elek, v. mérnök vagy fekete, magas-e, vagy kicsi, azt nem kötöm az orrodra. De szerettem és álmodtam róla. Reggel jóreggelt kívántam neki első gondolatommal, este jóéjszakát kívántam neki utolsó tudatos lélegzetemmel. Napközben pedig nem láttam, ugy lehet, nem is tadott felőlem. Én: Tehát romantikus szerelem? ó: Ha egy olyan rubrikás szót hallok, szeretném a fejedhez vágni a kalamárisomat. Romantikus? Mit akarsz ezzel mondani ? Az egész életemnek tartalma ez a szerelem volt. Sohasem közeledtem hozzá, sohasem gondoltam, hogy az enyém lesz, mégis neki éltem. Éz, barátom, épp oly reális állapot, mintha már feleségem létére megcsalt volna. Én: Csak beszélj, nem foglak többé izgatni. ó : Hát jól van. Két hónapja és egy fél napja, hogy a véletlen mégis a közelébe hozott. Barátom, egészen a közelébe, ott ültem mellette a pamlagán és beszéltünk egymással egészen őszintén, az igaz, hogy nem a magunk dolgáról. Ismered azt a különös meleg hangulatot, mely olyan, mint valami rejtelmes fluidum, körülölel, együvé forraszt két lelket, amikor egyik is, másik is érzi, hogy nyitva látja a lelkét s a másik se bánja, ha az övébe pillantasz? Ugy voltam ezzel az asszonnyal, annyira odaadtam lelkemet neki, hogy világosan éreztem : az ő lelke is az enyém. Jőttem-mentem nála, nem találtam benne semmit, amit a társaságbeli asszonyok affektálásából, kacérkodásából, udvariasságából és tettetéséből a többinél megszoktam. Azt én tudtam, hogy öt év óta él bennem, szerelmem oltárán, azt én tudtam, ho?y én vagyok az egyetlen férfi. akivel igy beszél. Ő is szeret! — igy sóhajtottam magamban, s anélkül, hogy erről beszéltünk volna, ugy éreztem, hogy megértettük egymást. Hittem a magam érzésének s abban a különös, forró harmóniában, meiyet minden gondolatom között láttam, oly magától értetődőnek éreztem, hogy ha én szeretem őt, ö is szeret engem. Aztán ma este, Isten a tanúm, megint csak nem gondoltam semmit, csak egynek éreztem magamat vele, a szeme is annyira azt mondta, amit én magamban hittem, hogy karomba zártam és megcsókoltam. Véletlenség volt; épp ugy az érzelem hatása alatt térdre is borulhattam volna előtte, ami az imádat jele lett volna. De a karomba zártam egy tized pillanatra és ez a szemtelenség jele volt. Azt mondta nekem: képmutató! S ennyi elég volt. Mondta volna: szemtelen vagyok, rúgott volna ki —sebaj. De azt mondta: képmutató! Ebből mindent megértettem. Nem érezte azt, amit én, nem gondolt arra, hogy szeretem, ellenben gondolta azt, hogy mind a mai napig tempóztam körülötte, vadásztam gyöngeségére s mikor az időt alkalmasnak ítéltem, hát kiléptem rezervámból. Én: S nem világosítottad föl ? ő : Barátom, mindent lehet szóval elintézni, mindenféle félreértést eloszlatni, de az, akit képmutatónak tartanak, az nem csinálhat semmit az el van intézve mindörökre. Ezt én mondom neked. Én: Mégis, mit csináltál ? Ő: Magamat néztem. A szobaleány kedvéért kikísért most is, mint azelőtt, az előszobába. Tán látta az arcomon, hogy nem közönséges lefőzött ficsúr vagyok, de én csak éreztem, hogy valami leromlik bennem. Ti firkászok ugy mondanátok, hogy rombadőlt az egész világom. A szivemet mintha baltával hasogatták volna és tudod, mit csináltam? Az asszony szemeláttára veszkődtem a sárcipőmmel. Igen, az ember, ha sárcipője van, akármi történik is a szivében, fölhúzza a sárcipőjét. Csak nem hagyhatom ott neki? Tehát veszkődtem vele s szégyeltem és nevettem magamat., mert ezzel a szokatlan alkalommal ugy görnyedni az imádott asszony szeme előtt, mintha a világon semmi más bajom nem volna, mint a makrancos galosni, szégyenletes és nevetséges. Ó, most is összecsikorog a fogam, ha rágondolok. Milyen hitvány, milyen közönséges, milyen természetellenes és milyen magától értetődő. Éa: És aztán? ő: Aztán ? Aztán hazajöttem és elintéztem az irodai dolgokat. Aztán vacsorálni mentem, nem tudtam ugyan enni, de vacsorálni mentem, aztán visszajöttem és csinálom az elleniratot. És élsm ezt az életet, mindaddig, mig vége nem lesz. Éa: És bírod ? Tudsz ily egykedvűen a mindennapos dolgoknak élni, ha az a csapás, amely ért, valóban tragédia ? Ő: Valóban tragédia ? Hogy tudok-e ugy élni ? Hát mi köze ennek az életnek ahhoz a tragédiához ? Ha összemarcangolt lelkem az első zúzódás fájdalmaiban tudott arra gondolni, hogy van kalap, bot és sárcipő a világon, azért ne fabrikálhassam meg ezt a nyomorult elleniratot ? a •• eA legfinomabb francsia és amerikai Friedmarin Sándornál. cipő újdonságok kaphatók Nyíregyházán. »„»»»