Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-07 / 1. szám

január 7. Ha a bíróság máskép nem rendel­kezett, a pártfogó a próbaidő elsó' hónap­jában legalább minden héten egyszer, utóbb pedig a próbára bocsátott maga­viseletéhez képest gyakrabban vagy rit­kábban érintkezzék a próbára bocsátottal. A találkozások helyét és idejét, ha efelől a biróság nem rendelkezett, a párt­fogó határozza meg. A találkozást nem szabad kitűzni a biróság vagy a rendőr­ség helyiségébe vagy oly helyiségbe, amelytől a fiatalkorút erkölcsi fejlődése érdekében távol kell tartani. Ha a fiatalkorú iskolába jár, a párt­fogónak az iskolai hatóságnál is kell a próbára bocsátott magaviseletéről és elő­meneteléről tudakozódnia. Ha a próbaidő alatt a fiatalkorú ki­fogástalan magaviseletet tanusit, a párt­fogó csak az egy évi próbaidő letelte után tesz a bíróságnak erről feljegyzései bekül­désével, vagy szóval jelentést. Ily esetben a biróság az elkövetett cselekmény miatt folyamatba tett eljárást megszünteti. Ha a próbaidő alatt a íiatalkoru bün­tetendő cselekményt követ el, iszákos, csavargó, vagy erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi zül­lésnek jeleit mutatja, vagyis a felügyeleti szabályokat megszegi, erről a pártfogó a bírósághoz haladéktalanul jelentést tenni köteles. Ily esetben a biróság e tények megállapítása után ítéletet hoz, amelyben a próbára bocsátó végzést hatályon kívül helyezi s a fiatalkorút javitónevelésre, vagy fogházbüntetésre ítéli. 3. A javító nevelőintézetből és a fiatalkorúak fogházából kikerülő fiatalkorúak pártfogásba vétele, er­kölcsi vezetése és részükre tisztességes munka szerzése igen fontos kötelessége a patronázs egyesületeknek. A szabadsá­gát visszanyert fiatalkorú azzal élni rend­szerint nem tud; támaszra, pártfogóra van szüksége, hogy az élet mindennapi csábításaival szemben ellentállhasson s hogy azon az uton megmaradhasson, a melyen haladnia kell, hogy a hazának hasznos és munkás polgárává válhassék. Ezért a javító nevelőintézetekből s a fiatalkorúak fogházaiból a fiatalkorúak rendszerint kisérletileg, csak azon feltétel mellett bocsáttatnak ki a szabad életbe, hogy az eléjük szabott felügyeleti szabá­lyokat megtartják. A fiatalkorúak felügyelő halósága a javító nevelőintézetekből s a fiatalkorúak fogházaiból kikerülő minden fiatalkorú mellé pártfogót rendel. A patronázs egyesületek jelentsék be a tennivalók ellátására vállalkozó tagjaikat a fiatalkorúak felügyelő hatóságának, de a társadalom bármely tagja is jelent­kezhetik. 6 A kisérletileg kihelyezett és a felté­teles szabadságra bocsátott fiatalkorúak felett a felügyeletet közvetlenül a kiren­delt pártfogók és az illető intézetek vagy fogházak vezetői gyakorolják. A kirendelésről a pártfogó „Útmu­tatás" megküldésiével értesül, amely a pártfogó jogait és kötelességeit tartalmazza és tennivalóiról tájékoztatja, amelyek nagyrészt azonosak a próbára bocsátott fiatalkorúak pártfogóinak jogaival és kö­telességeivel. Ha a kisérletileg kihelyezett vagy a feltételes szabadságra bocsátott a próba­idő vagy a feltételes szabadság ideje alatt kifogástalan magaviseletet tanúsított, a pártfogó a próbaidő vagy a feltételes sza­• Lásd az 1. sz. jegyzetet. badság elteltével erről azon intézet vagy fogház vezetőjéhez tesz jelentést, amely­ből a kihelyezés vagy a feltételes szabad­ságra bocsátás történt. Ha a kísérletileg kihelyezett vagy a feltételes szabadságra bocsátott a próba­idő vagy a feltételes szabadság ideje alatt ujabb büntetendő cselekményt követ el, iszákos, csavargó, vagy erkölcstelen élet­módot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, vagy a felügye­leti szabályokat megszegi, erről a párt­fogó köteies azon intézet vagy fogház vezetőjét, amelyből a kihelyezés vagy a feltételes szabadságra bocsátás történt, vagy a fiatalkorúak felügyelő hatóságát haladéktalanul értesíteni. Ily esetben a felügyelő hatóság az igazságügyminiszterhez indokolt előterjesz­tést tesz, aki a fiatalkorúnak az intézetbe illetőleg a fogházba való vizszaszállitását elrendelheti. VI. Eljárás a szabadságvesztés bünte­tésre Ítéltek érdekében. (Fogház­misszió.) Különösen a patronázs-egyesület mű­ködésének kezdetén valószínűleg nem lesz lehetséges mindegyik elitélttel egyénileg foglalkozni. Ezért a többszörösen vissza­eső, hivatásszerű bűntettesekkel, vagy oly egyénekkel (pl. előrelialadottab korban levő, munkára nem képezhető kóbor cigányokkal) kiknél a patronázs tevékeny­ségnek előreláthatólag kétes volna az eredménye, a foglalkozást mellőzni lehet. Elsősorban a pártfogásba kell venni a szabadságvesztésre ítélt 21 éven alulia­kat, továbbá a legelőször elitélteket, és azokat, akik a fogházban szorgalmasan dolgoztak, kifogástalan magaviseletet tanú­sítottak és a fogházszemélyzet közlése szerint a munkás élethez visszatérni szán­dékoznak. A fogházfelügyelő, illetőleg a letar­tóztató intézet igazgatósága a patronázs­egyesülettel hetenkint közli a büntetésü­ket megkezdett azon egyének jegyzékét, akiknek pártfogásba vétele az előbbi pont szerint kívánatos. Az egyesület gondoskodik arról, hogy egyik működő tag (elitélt nőkre nézve az egyesületnek egyik hölgy tagja) lehetőleg rövid idővel a büntetés megkezdése után a fogházban felkeresse a letartóztatottat és vele lehetőleg négyszemközt, bizalmat keltő módon beszélhessen. A beszélgetés a letartóztatott egyéni­sége szerint különböző irányú lehet. A pártfogó az elkeseredettet vigasztalja, a kételkedőt biztosítja, a dacost hibájára figyelmezteti s általában az illetőnek lelki életét felébreszteni iparkodik. Különösen nagy súlyt kell helyezni a családi viszonyok kinyomozására. így meg kell kísérelni a haragot tartó szülők, vagy más hozzátartozók kibékítését. A szűkölködő családtag anyagi támo­gatása végett megfelelő lépéseket kell tenni. Amennyiben lehetséges, a szabad­lábon levő családtag számára munkát kell szerezni, esetleg az elitéltnek elhagyott gyermekeit el kell helyezni. Körülbelül két hónappal az elitélt szabadulása előtt a pártfogó ismét felkeresi őt a fogházban, tájékozást szerez tervei­ről, amelyekre jövője felől jutott, családi viszonyairól, arról, hogy van-e tisztessé­ges ruhájá és megfelelő munkakeresménye, szabadulása után hova szándékozik elő­ször fordulni és minő viszonyban van családtagjaival, korábbi munkaadójával stb. E látogatás eredményéhez képest szükség esetén felkeresi a szabadulónak hozzátartozóját, vagy korábbi munkaadó­ját is. A legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy azon szabadulók, akik arra leginkább méltóknak mutatkoznak s kik­nek szilárd elhatározásuk, hogy tisztes­séges munkát fognak végezni, tisztességes öltözetet kapjanak, megfelelő alkalmazást és szükség esetén munkaeszközöket sze­rezhessenek. A pártfogó lehetőleg iparkodik arra is, hogy mindaddig, mig ez kívánatosnak mutatkozik, a szabadulót jó befolyása alatt tartsa. E végből lehetőleg ellenőrzi, vagy ha a szabaduló más községbe köl­tözött., levelezés utján, esetleg a munka­adó által ellenőrizteti, vájjon a szabadult egyén tisztességesen dolgozik-e, nem foly­tat-e munkakerülő, iszákos, vagy züllés jeleit mutató életmódot és jó tanácscsal, útbaigazítással, esetleg levelezés utján iparkodik őt a munkás élet számára megtartani. VII. A munkaszerzés tömódjai. Ha a pártfogó az elítélttel való köz­vetlen érintkezés folytán arról győződik meg, hogy pártfogoltja szabadulása esetén szívesen állana munkába, de nincs hová fordulnia; úgy első sorban tőle magától iparkodjék megtudni, hogy hol és milyen feltételek mellett kívánna munkát vállalni. Sok esetben az illető munkaadóhoz inté­zett levél vagy a mi még sokkal jobb: a | személyesen előadott kérelem, utalással arra az emberbaráti ténykedésre, amit a munkaadó a kérés teljesítésével tesz, már megszerzi az elitélt részére a tisztességes kenyérkeresetet. A elhelyezésnél ügyelni kell arra, hogy a gyenge akaratú emberek nagy városoktól, különösen a fővárostól távol tartassanak. Fokozott mértékben áll ez a fiatalkoruakra. A munkaadó előtt célszerű az elhe­lyézésre szoruló előéletét feltárni, de egy­úttal fel kell őt kérni arra, hogy az el­helyezett munkástársai előtt azt titokban­tartsa. A muukaadókkal való személyes érintkezés utján lehet a szabadulók el­helyezése körül a legszebb eredményeket elérni; értelmes kisiparosaink és keres­kedőink a náluk elhelyezett fiatalkorúak­kal szemben nem ritkán atyai jóindulattal viseltetnek. Iparkodjék tehát a pártfogó első sor­ban saját tevékenységével arra, hogy sza­badulás után pártfogoltja munkával keres­hesse meg kenyerét. He munkát szereznie sikerült, a párt­fogó lehetőleg személyesen még a letar­tóztatás ideje alatt adja ezt pártfogolná­nak tudtára s igyekezzék arra, hogy benne munkaadója iránt hálát ébreszszen. Különösen súlyt kell helyezni arra, hogy a szabadulás után azonnal munkába álljon s figyelmeztetni kell a szabadulót arra, hogy útközben korcsmába be ne térjen s tartózkodjék a szeszes italoktól. A munkaszerzés körül felmerülő ne­hézségeket a társegyesületekkel való érint­kezés elősegítése s egy központi szerv felállítása utján óhajtja a Szövetség elhá­rítani vagy csökkenteni. E szervezet léte­sítésére szükséges előmunkálatok folya­matban vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents