Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-07 / 1. szám

január 7. Ha a bíróság máskép nem rendelkezett, a pártfogó a próbaidő elsó' hónapjában legalább minden héten egyszer, utóbb pedig a próbára bocsátott magaviseletéhez képest gyakrabban vagy ritkábban érintkezzék a próbára bocsátottal. A találkozások helyét és idejét, ha efelől a biróság nem rendelkezett, a pártfogó határozza meg. A találkozást nem szabad kitűzni a biróság vagy a rendőrség helyiségébe vagy oly helyiségbe, amelytől a fiatalkorút erkölcsi fejlődése érdekében távol kell tartani. Ha a fiatalkorú iskolába jár, a pártfogónak az iskolai hatóságnál is kell a próbára bocsátott magaviseletéről és előmeneteléről tudakozódnia. Ha a próbaidő alatt a fiatalkorú kifogástalan magaviseletet tanusit, a pártfogó csak az egy évi próbaidő letelte után tesz a bíróságnak erről feljegyzései beküldésével, vagy szóval jelentést. Ily esetben a biróság az elkövetett cselekmény miatt folyamatba tett eljárást megszünteti. Ha a próbaidő alatt a íiatalkoru büntetendő cselekményt követ el, iszákos, csavargó, vagy erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, vagyis a felügyeleti szabályokat megszegi, erről a pártfogó a bírósághoz haladéktalanul jelentést tenni köteles. Ily esetben a biróság e tények megállapítása után ítéletet hoz, amelyben a próbára bocsátó végzést hatályon kívül helyezi s a fiatalkorút javitónevelésre, vagy fogházbüntetésre ítéli. 3. A javító nevelőintézetből és a fiatalkorúak fogházából kikerülő fiatalkorúak pártfogásba vétele, erkölcsi vezetése és részükre tisztességes munka szerzése igen fontos kötelessége a patronázs egyesületeknek. A szabadságát visszanyert fiatalkorú azzal élni rendszerint nem tud; támaszra, pártfogóra van szüksége, hogy az élet mindennapi csábításaival szemben ellentállhasson s hogy azon az uton megmaradhasson, a melyen haladnia kell, hogy a hazának hasznos és munkás polgárává válhassék. Ezért a javító nevelőintézetekből s a fiatalkorúak fogházaiból a fiatalkorúak rendszerint kisérletileg, csak azon feltétel mellett bocsáttatnak ki a szabad életbe, hogy az eléjük szabott felügyeleti szabályokat megtartják. A fiatalkorúak felügyelő halósága a javító nevelőintézetekből s a fiatalkorúak fogházaiból kikerülő minden fiatalkorú mellé pártfogót rendel. A patronázs egyesületek jelentsék be a tennivalók ellátására vállalkozó tagjaikat a fiatalkorúak felügyelő hatóságának, de a társadalom bármely tagja is jelentkezhetik.

6 A kisérletileg kihelyezett és a feltételes szabadságra bocsátott fiatalkorúak felett a felügyeletet közvetlenül a kirendelt pártfogók és az illető intézetek vagy fogházak vezetői gyakorolják. A kirendelésről a pártfogó „Útmutatás" megküldésiével értesül, amely a pártfogó jogait és kötelességeit tartalmazza és tennivalóiról tájékoztatja, amelyek nagyrészt azonosak a próbára bocsátott fiatalkorúak pártfogóinak jogaival és kötelességeivel. Ha a kisérletileg kihelyezett vagy a feltételes szabadságra bocsátott a próbaidő vagy a feltételes szabadság ideje alatt kifogástalan magaviseletet tanúsított, a pártfogó a próbaidő vagy a feltételes sza• Lásd az 1. sz. jegyzetet. badság elteltével erről azon intézet vagy fogház vezetőjéhez tesz jelentést, amelyből a kihelyezés vagy a feltételes szabadságra bocsátás történt. Ha a kísérletileg kihelyezett vagy a feltételes szabadságra bocsátott a próbaidő vagy a feltételes szabadság ideje alatt ujabb büntetendő cselekményt követ el, iszákos, csavargó, vagy erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, vagy a felügyeleti szabályokat megszegi, erről a pártfogó köteies azon intézet vagy fogház vezetőjét, amelyből a kihelyezés vagy a feltételes szabadságra bocsátás történt, vagy a fiatalkorúak felügyelő hatóságát haladéktalanul értesíteni. Ily esetben a felügyelő hatóság az igazságügyminiszterhez indokolt előterjesztést tesz, aki a fiatalkorúnak az intézetbe illetőleg a fogházba való vizszaszállitását elrendelheti. VI. Eljárás a szabadságvesztés büntetésre Ítéltek érdekében. (Fogházmisszió.) Különösen a patronázs-egyesület működésének kezdetén valószínűleg nem lesz lehetséges mindegyik elitélttel egyénileg foglalkozni. Ezért a többszörösen visszaeső, hivatásszerű bűntettesekkel, vagy oly egyénekkel (pl. előrelialadottab korban levő, munkára nem képezhető kóbor cigányokkal) kiknél a patronázs tevékenységnek előreláthatólag kétes volna az eredménye, a foglalkozást mellőzni lehet. Elsősorban a pártfogásba kell venni a szabadságvesztésre ítélt 21 éven aluliakat, továbbá a legelőször elitélteket, és azokat, akik a fogházban szorgalmasan dolgoztak, kifogástalan magaviseletet tanúsítottak és a fogházszemélyzet közlése szerint a munkás élethez visszatérni szándékoznak. A fogházfelügyelő, illetőleg a letartóztató intézet igazgatósága a patronázsegyesülettel hetenkint közli a büntetésüket megkezdett azon egyének jegyzékét, akiknek pártfogásba vétele az előbbi pont szerint kívánatos. Az egyesület gondoskodik arról, hogy egyik működő tag (elitélt nőkre nézve az egyesületnek egyik hölgy tagja) lehetőleg rövid idővel a büntetés megkezdése után a fogházban felkeresse a letartóztatottat és vele lehetőleg négyszemközt, bizalmat keltő módon beszélhessen. A beszélgetés a letartóztatott egyénisége szerint különböző irányú lehet. A pártfogó az elkeseredettet vigasztalja, a kételkedőt biztosítja, a dacost hibájára figyelmezteti s általában az illetőnek lelki életét felébreszteni iparkodik. Különösen nagy súlyt kell helyezni a családi viszonyok kinyomozására. így meg kell kísérelni a haragot tartó szülők, vagy más hozzátartozók kibékítését. A szűkölködő családtag anyagi támogatása végett megfelelő lépéseket kell tenni. Amennyiben lehetséges, a szabadlábon levő családtag számára munkát kell szerezni, esetleg az elitéltnek elhagyott gyermekeit el kell helyezni. Körülbelül két hónappal az elitélt szabadulása előtt a pártfogó ismét felkeresi őt a fogházban, tájékozást szerez terveiről, amelyekre jövője felől jutott, családi viszonyairól, arról, hogy van-e tisztességes ruhájá és megfelelő munkakeresménye, szabadulása után hova szándékozik először fordulni és minő viszonyban van családtagjaival, korábbi munkaadójával stb. E látogatás eredményéhez képest szükség esetén felkeresi a szabadulónak hozzátartozóját, vagy korábbi munkaadóját is. A legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy azon szabadulók, akik arra leginkább méltóknak mutatkoznak s kiknek szilárd elhatározásuk, hogy tisztességes munkát fognak végezni, tisztességes öltözetet kapjanak, megfelelő alkalmazást és szükség esetén munkaeszközöket szerezhessenek. A pártfogó lehetőleg iparkodik arra is, hogy mindaddig, mig ez kívánatosnak mutatkozik, a szabadulót jó befolyása alatt tartsa. E végből lehetőleg ellenőrzi, vagy ha a szabaduló más községbe költözött., levelezés utján, esetleg a munkaadó által ellenőrizteti, vájjon a szabadult egyén tisztességesen dolgozik-e, nem folytat-e munkakerülő, iszákos, vagy züllés jeleit mutató életmódot és jó tanácscsal, útbaigazítással, esetleg levelezés utján iparkodik őt a munkás élet számára megtartani. VII. A munkaszerzés tömódjai. Ha a pártfogó az elítélttel való közvetlen érintkezés folytán arról győződik meg, hogy pártfogoltja szabadulása esetén szívesen állana munkába, de nincs hová fordulnia; úgy első sorban tőle magától iparkodjék megtudni, hogy hol és milyen feltételek mellett kívánna munkát vállalni. Sok esetben az illető munkaadóhoz intézett levél vagy a mi még sokkal jobb: a | személyesen előadott kérelem, utalással arra az emberbaráti ténykedésre, amit a munkaadó a kérés teljesítésével tesz, már megszerzi az elitélt részére a tisztességes kenyérkeresetet. A elhelyezésnél ügyelni kell arra, hogy a gyenge akaratú emberek nagy városoktól, különösen a fővárostól távol tartassanak. Fokozott mértékben áll ez a fiatalkoruakra. A munkaadó előtt célszerű az elhelyézésre szoruló előéletét feltárni, de egyúttal fel kell őt kérni arra, hogy az elhelyezett munkástársai előtt azt titokbantartsa. A muukaadókkal való személyes érintkezés utján lehet a szabadulók elhelyezése körül a legszebb eredményeket elérni; értelmes kisiparosaink és kereskedőink a náluk elhelyezett fiatalkorúakkal szemben nem ritkán atyai jóindulattal viseltetnek. Iparkodjék tehát a pártfogó első sorban saját tevékenységével arra, hogy szabadulás után pártfogoltja munkával kereshesse meg kenyerét. He munkát szereznie sikerült, a pártfogó lehetőleg személyesen még a letartóztatás ideje alatt adja ezt pártfogolnának tudtára s igyekezzék arra, hogy benne munkaadója iránt hálát ébreszszen. Különösen súlyt kell helyezni arra, hogy a szabadulás után azonnal munkába álljon s figyelmeztetni kell a szabadulót arra, hogy útközben korcsmába be ne térjen s tartózkodjék a szeszes italoktól. A munkaszerzés körül felmerülő nehézségeket a társegyesületekkel való érintkezés elősegítése s egy központi szerv felállítása utján óhajtja a Szövetség elhárítani vagy csökkenteni. E szervezet létesítésére szükséges előmunkálatok folyamatban vannak.