Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

.i ovik. s^aui. W Y I R V I D É K 1911. augusztus 20 igaz, becsületes tagjainak érdekeivel és jogaival. Ezeknek előrebocsátása után magam részéről ki kell jelentenem, hogy azon esetre, ha az itt megjelölt párt romboló merénylete felekezeti intenció szerint lesz megoldva, ugy én magam részéről, bár régi tagja vagyok az Eötvös-alapnak, egy percig sem maradok annak tagjai sorában, sőt a befizetett dijakat per utján fogom visszakövetelni. El tehát felekezeti törekvésekkel, hallgassunk sziveinkre s azok elvezetnek azon célhoz, melyek eszményeinknek legjobban felelnek meg. Nyugodtan várom a percet és a döntést az Eötvös-alapnál és hiszem, hogy az egyetemes magyar tanítóság az ellene tervezett merényletet sértetlenül kiállja és útjából kitéríti. Addig is gondolkozzunk, okuljunk és ne engedjük, hogy a jól befolyásolt és merényleteket elkövetni kész párt, kárt okozzon bennünk. Az „Eötvös-alap" tagja. iuzeumunkbóf. Fájdalom, hogy pár év óta muzeumunknak gyarapodása ritkán kerüi szóba, a minek főképen az államkincstár koldusvolta az oka, mert hát muzeumunk a nagyközönség előtt el van dugva, tehát érdeklődést a régészet iránt nem kelthet. Miért van hát eldugva ? Azért mert a vén Jósától nem lehet azt követelni, hogy a hétnek megszabott napjain és órákon át invaiiduskodva, esetleg utcagyerek féle látogatóknak körmeire ügyeljen és bolha módjára egyik teremből a másikba ugráljon szemfüleskedni. A vármegyének azon minimális kérését, hogy egy szolgai állás javadalmának a terhét vállalva, a muzeum és főorvosi hivatal szolgai teendőinek ellátására, a belügyminiszter már három izben nem tartotta teljesíthetőnek. Nem vádképrn emiitjük, mert hát Dreadnought meg létszám emelés csak kell, különben egy kapásra elnyelné a muszka, vagy Montenegró. Csak bolond ember kívánhatja, hogy ilyen országirtó veszély esetén, culturális célokra is fecséreljük az államnak jövedelmét. i legközelebbi székbe. Azután az asztalra borult s keservesen zokogott. Jóna közebb húzta székét a zokogó Ismeretlenhez. Részvéttel simogatta meg annak forró homlokát, melye.n minden percben kitörni készült a láz s gyöngéden tudakolta meg: micsoda nagy fájdalom gyötri a lelkét. Az Idegen letörölte könnyeit. Te nagyon finom lelkű müveit ember lehetsz Uram — felelte —; ha megmondom a nevemet, mindent megfogsz érteni. A regebeli „Áhasvéros" vagyok. Ezernyolcszázhatvanhárom éve bolyongok már s ma pihentem ki magamat először a te jóvoltodból. Ezt tudva, ismered fájdalmam okát. És Jónának most eszébe jutott Hiskin Péter, elemi iskolai jóságos tanítója, ki az osztálybeli fiuknak egyszer elmesélte Áhasvérosnak, az „Örökké Bolygónak" szomorú történetét. Réges-régen mikor a názárethi Ember, az őt gúnyoló tömeg sorai között utolsó útjára ment, a város vége felé gyenge teste megroskadt a bánattól és a nagy tehertől, melyet cipelnie kellett. Megállott tehát egy pillanatra s körülnézett. Alig pár lépésnyire az egyik csinos ház előtt üres széket látott. Arrafelé irányította lépteit és mikor oda ért, le akart ülni egy pár pillanatra, hogy valamennyire megpihentesse rettenetesen elfáradt testét. De a szék gazdája, egy „Áhasvéros" nevü fiatal nemes, házának kapujában állt s a tömeggel együtt a szomorú menetet nézte — eltaszította őt a széktől. Csak nem fogja megengedni, hogy Isten ős, szent templomának megsértője éppen az ő székén találjon enyhülést! A „názárethi Ács" ekkor megállott s letörölte homlokáról a Eí az oka annak, hogy csak ritkábbnál ritkábban cseppen valami museumnak gazdag gyűjteményébe. Akadnak fehér hollók, mint például Kovács István törvényszéki elnök barátom, a kinek fejét a hideg hóra emlékeztető hajzat takarja, de szivében, agyában a culturáért rajongó piros meleg yér kering. A napokban adott muzeumunknak kőkorszaki, a Kr. előtti évezred II-ik feléből származó u. n La Téne ízlésű, továbbá honfoglaláskor! nyolc darab jellegzetes cseréptöredéket, egy őskori fenőkőnek töredékét és egy kis gyönyörű szarukőből készült kővésőt, mely tárgyakat thassi szőllőjében talált, a hol nézete szerint egy őskori földvárnak nyomai láthatók. Annyi bizonyos, hogy ott egy őstelepat fedezett fel ahol különböző korszakokban, mint állandó településre alkalmas helyen évezredeken át váltották fel egymást a megélhetést kereső küiönböáő népek. Nyíregyháza, 1911. augusztu 15. Dr. Jósa András. A drezdai kiállításról, i. • Az egészségügyi kiállítás a „Grosser Garten" nevü 4 millió • m. területű kertnek a város felül eső egyik végében nagy területen van el • helyezve. Az épületek csinossága meglepi az embert. A rend, tisztaság, a felügyelet p >ldányszerü. Egy nagy ut által két részre van szakítva, ennek nagyobbik részén van a tulajdonképpeni egészségügyi kiállítás tudományos része, a kissebbik részén az egészségügyre vonatkozó dolgokon kivül nagymennyiségű iparcikk, mutatványos bódék vannak. Természetesen mindkét rész dúsan meg van spékelve korcsmákkal, kávéházakkal s másnemű egészségügyi intézményekkel. A mint a nagy kapun belépünk, egy oszlopos csarnokon megyünk keresztül, mely után két oldalt az igazgatósági épületek, tűzoltóság, rendőrség stb. stb. hivatalok vannak. Szembe találjuk magunkat egy nagy, kerek kupolás épülettel, amely „Dar Mensch" felírást visel. Ez Németország s a németek kiállítása. A mint a csarnokba lépünk, egy ötszörös nagyságú aranyozott férfi szobrot látunk a háttérben, melynek alapján „Az egeszség az élet legfőbb gazdagsága* felirat van. Ezen óriási tömeget tartalmazó kiállításon, mely egymagában mindazt felöleli, amit a többi országok produkálnak, (kivéve egyes sajátságos részleteket) ismét megmutatták a németek, hoery kitartó munkálkodákinzó verejtéket s azután kinyújtotta jobb karját s az Áhasvéros vállára helyezte s alig hallható halk hangon a kővetkezőket mondta neki: Nem haragszom rád Áhasvéros, azért a kegyetlenségért, melyet rajtam elkövettél. Csak azt tetted, amit az emberek szoktak cselekedni. A könyörületesség, az irgalmasság nem emberi tulajdonságok, te pedig Áhasvéros a mint látom nagyon is ember vagy. Sok mindenféle ember van a világon — vagy talán mindegyik másféle. Ha módodban volna egy millió embert megvizsgálni, alig találnál két hasonlót. Találnál közöttük mindenfelét, szépet, csúnyát, óriást, törpét, gazdagot, koldust, ostobát, lángészt, istenest, gonoszt, erőset, gyöngét. Olyat ís, aki mosolygó arccal hajtja végre a legnagyobb kegyetlenséget, a nélkül, hogy éjszakai álma csak egy kicsit is kevésbbé édes lenne És látnál istenes embereket, kik véresre sanyargatják önmagukat s imádkoznak kakas kukorékolástól késő estig egyfolytában s böjtölnek mindaddig, mig a gyengeségtől össze nem esnek. De három szánakozó, valóban nemes szivet nem találnál abban a rengeteg ember-tömegben — még ha elkoptatnád is a lábaidat. Hidd el nekem, hogy ez igy van! Sok — nagyon sok embert láttam életemben — és kerestem közöttük az ilyeneket. De csak egyet sikerült életemben látnom ! . . . Csak egyet . . . egyetlenegyet ! Egy idegen, egy pogány hitű nőt . . . egy samáritánüs asszonyt! Ugy-e hihetetlen amit mondok Áhasvéros ? Azért akarom, hogy te meggyőződj mindezekről! Mint vándor utas fogsz házról házra járni s mindenhová azzal köszöntesz be, hogy szegény, szerencsétlen utas vagy s a ház könyörületes szivü gazdájától valami segítséget kérsz. suk és tudásuk eredményeképen oly kiváló rendszerbe szedett kiáliitást nyújtottak, mint egy ország sem. Az első teremben a mesterségek által okozott betegségek vannak kiállítva és pedig graficus képekben, táblázatos kimutatásokban, szemléltető modorban. Spiritus praeparaíumokban, száraz praeparatumokbin és víaszk alakokban. Igy például a belépésnel jobb oldalon mindjárt egy szekrényen ez a felírás áll: „30 év alatt mit nyel el az ember mírges anyagokban és porban." Akkor felírja, hogy egy kéménykotró, molnár, kőfaragó stb. stb. Mindjárt mellé teszi egy üvegbe a mennyiséget mutató anyagot, amelyre a suly reá van írva. Ezután jönnek a por ellen való védelmi eszközök, számos vászonból való fej sisakok, porszivógépek, az orr elé alkalmazandó kendők; nemkülömben a mérges anyagok ellen való óvására szolgáló eszkőzök az ipari munkásoknak. Ezen teremben az ólom, cink, arzén, higany stb. stb. mérgezést látjuk reprodukálva, valóban tanulságos csoportokban külön külön helyezve. Természetesen a tüdő elváltozásai is, melyek a füst, korom, mérges gázok által okozódnak, szintén be vannak mutatva. Egy másik teremben apró szobákra van felosztva a hely és minden szoba egy-e^y fertőző betegséget képvisel. Ha valaki ezen külön cellákat lelkiismeretesen megtekinti, áttanulmányozza, nem sok olvasás szükséges neki ahoz, hogy a fertőző betegségekkel teljesen tisztában legyen. Az első cella például foglalkozik a tuberculosissal. Itt mindazon változásai az emberi szervezetnek, melyek a tuberculosis által létrejöhetnek (agy, tüdő, máj. lép, bél, izom, gége, csont) praeparátumokban elő vannak állítva, górcsövi képekben, részint górcső alatt bemutatva, a tuberculosisban szenvedő egyén köpete, a górcső alatt köpetből tenyésztett baktérium kuliura lemezöntvényben látható. Űgyanilyen szobácska van a scrophulosís, lues, pestis, hasihagymáz, köteges hagymáz, kanyaró, scarlat, rák stb. stb. részére Engem, ki pestist és kü'eges hagymázt sohasem láttam, természetesen ezek érdekeltek legjobban. A pestis mindkét alakja által megtámadott emberi szervek víaszk képei, spiritus praeparatumai mellett szúnyog fajok, legyek, patkányok és bolhák is ki vannak állítva, mint a pestis hurcolói. Egy bolha és egy szúnyog górcső alatt látható, testében a pestist hurcolva. Természetesen itt is látható a pestis cultura és most. már a védő serum. Többet nem szabad mondanod s titkodat nem szabad elárulnod. És mindaddig nem ülhetsz le s nem pihenheted ki magadat, mig egy olyan könyörületes szivü embert nem találsz, a ki a nélkül, hogy csak sejtene is valamit, azt nem mondja neked: Ülj le idegen és pihend ki magadat házamban, mert látom nagyon fáradt vagy. S hozok valami étel s ital telét, hogy megenyhítsd magadat s azután menj békével. És ha 3 ily embert fogsz találni, akkor az én átkom is feloldódik s meghalhatsz békességgel. E/.zel a „Názárethi Mester* tovább indult utolsó utja felé. A mint Jóna gondolataiban ide ért, gyorsan felkelt s rövidesen tápláló, dúsan csokoládétartalmú kávét hozott az idegennek. Azután nagy gyorsan le vetkőztette őt s befektette a saját szép tiszta ágyába és gyengéden jól betakargatta a szerencsétlent, akinek rettenetesen elgyötört testén rövid fél óra múlva teljes erejével kitört a láz, amiről a szegény ember nem tudott, mert nem volt öntudatánál. És tartott ez az állapot egy teljes nap és egy teljes éjszaka s azután elmúlt végleg. De az Idegen tovább aludt. Ez azonban valóban nem volt más, mint a nagyon elfáradt ember üditő álma. Igy feküdt az idegen a Jóna ágyában 7 nap és hét éjszaka és a házi gazda lábujjhegyen járt a saját szobájában s gyengéd szeretettel nézegette meg, takargatta be időnként. A 7-ik napon felébredt az idegen. Az arca ragyogott a boldogságtól. A Jónával való esete feltámasztotta szivében a rég meghalt reményt. Felkelt az ágyból, megmosakodott, felöltözött s azután búcsúzkodni akart. A búcsúzásnál megtakarta csókolni a Jóna lábait, de ez nagyon megharagudott érte.