Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

4 53-ik szám. N Y I R Y I D É K 1911. december 31. Termeljünk gyümölcsöt! ii. Az őszibarackfa fiatal korában tulsok virágot hoz s tulsok gyümölcsöt köt. Ha magára hagyjuk a fát, akkor első évben lesz ugyan termésünk, de köszönet nem lesz benne. A gyümölcs nem fejlődik ki, kicsinek marad s amellett ugy megerőlteti a fát, hogy az utána következő évben csak sínylődik, tanyája lesz mindenféle betegség és ellenségnek s a termést követő harmadik esztendőben rendszerint beadja a kulcsot. Kivétel csak akkor van, ha egy jótékony májusi fagy leszedi a virág kétharmadrészét. Ezt a munkát gondos kertész nem bizza a fagyra, hanem maga metszi le a fölösleges virágot (mint a szőlőnél) még rügykorában s inkább védekezik a fagy ellen. Hogy a metszést helyesen végezhessük, tudnunk kel!, hogy milyen részén a fának van a gyümölcs? Ha egy termésben levő fát megfigyelünk, gyümölcsöt csakis az egy éves hajtásokon találunk. Az a galy, mely egyszer már termett, többet gyümölcsöt azon a helyen nem hoz. Vagyis ugyanaz az eset ami a szőlőnél. Itt is megkülönböztetünk ugar, termő és kitermett vesszőket, illetőleg galyakat. Közvetlenül a szőlőtőke fejéből és az őszi barackfa virágaiból előtört hajtásokat ugarvesszőknek nevezzük. Ezektől termést nem várunk, de szükség van rájuk, azért azon legyünk, hogy a vázágak minden szeme kihajtson. (Azért kell a vezérhajtásokat évenkint felire visszavágni.) Második évben az összes ugar (oldal) hajtásokat 2—2 szemes csapokra metszük vissza. A nyár folyamán mindenütt kapunk kétkét hajtást. Ezekből a felsőt harmadik évben meghagyjuk termőnek, az alsót pedig visszavágjuk 2—2 nemes biztosító csapra. A termő vesszőt ugy metszük meg, hogy azon legfeljebb 4—5 virágrügy maradjon. Amint látjuk, az őszi barackfa a harmadik esztendőben teremhet. A termés leszedése után, vagy legkésőbb következő tavaszon a kitermett vesszőt — mint fölöslegest — csapjával együtt eltávolítjuk s az alatta fekvő biztositó csapból fejlődött két hajtással élőiről kezdjük a dolgot, vagyis a felsőt meghagyjuk termő vesszőnek s az alsót a szemes csapra vágjuk. III. Zöld metszés. A szőlőben a tavaszi metszés elvégzésével ezen teendőkkel még korántsem végeztünk. Nyár folyamán el kell — vagy legalább kellene — távolitanunk a fölösleges hajtásokat s le kell metszenünk a hajtásvégeket (csonkázás). Ugyanezt kell megtennünk az őszi barackkal is. Ezek a munkák idősorrendben igy következnek : a) Fölösleges vesszők eltávolítása. 1. A virágzás után azon termő vesszőket, melyek nem kötöttek, csapjukkal eltávolítjuk. 2. Az összes termő vesszőkön azon hajtásokat, melyek tövében nincs gyümölcs, tőből kitördeljük. Kivételt képez az a hajtás (ha nincs is a tövében gyümölcs), amely a termő vessző végszeméből fakadt. 3. Ha a vezérágakból egy-egy helyen két vagy több ugarhajtás tör elő, ugy a legerősebbet meghagyjuk, a többit tőből eltávolítjuk. A fölösleges hajtások eltávolítását minél korábban eszközöljük, hogy ne fogyasszák hiába a fa tápanyagát s ne sűrítsék a fa koronáját. b) A hajtásvégek visszacsipése. Az őszi barackfa fiatal korában nagyon erőteljesen nő. Hajtásai 60—80, söt 150 cm.-re is megnőnek. Ilyen hosszú hajtásokra nincs szükségünk, legyen az ugarbajtás a biztosító csapon nőtt póthajtás vagy termő vessző. A tavaszi metszéskor 3—8 szemes csapoknál ugy sem hagyunk hosszabbakat. Fölösleges tápanyag pazarlás volna tehát, ha meghagynók nőni a hajtásokat ilyen hosszúságra, hogy tavaszszal azután lemessük; de meg a sok hosszú hajtás annyira elsüritené a fa koronáját, hogy emiatt nem képződhetnének virágrügyek. A hajtásokat szabad növekedésükben a hajtásvégek lecsipkedésével korlátozzuk, amely műveletet pincitozásnak nevezzük. Ezt akkor eszközöljük, mikor a hajtások arasznyi hosszúságúak. A „műtét" nagyon egyszerű. Ha a hajtások a fent emiitett hosszúságot elérték, akkor azok hegyét két ujunkkal lecsípjük, 12—13 levélhosszra lesz a hajtások nagyobb része (de nem egyszerre) pincirozva. Kivételt csak a vezérhajtások és a termő veszszők azon hajtásai képeznek, melyek tövében gyümölcs van. Előbbiek egyáltalán nem, utóbbiak ellenben 3—5 szemre lesznek megkurtítva. Az egyszer visszacsipett hajtások újból kihajtanak. Ezeket a másodnövésü hajtásokat — ha a 8 — 10 cm.-t elérik —.2—3 levél fölött újból visszacsipjük. Ha több ilyen másodnövésü hajtás van egy ágon, ugy csak a legalsó hegyét csipjük le, a többit pedig csapjukkal együtt vágjuk le. Magam is sokallom a teret, amit — Szerkesztő ur jóvoltából — a metszés mikéntjének magyarázására kedvelt lapunkból lefoglaltam s az időt, melyet tisztelt olvasóimtól elraboltam, (ha ugyan egyáltalán olvas valaki ilyenkor — jourok idején); de szükséges volt ezt elmondanom, mert helyes metszés nélkül okszerű őszi barack culturáról szó sem lehet. ígérem azonban, hogy egyéb mondanivalóimat ezután rövidre fogom. Értekezésem további folyamán még csak az őszi barackfa néhány betegségéről és ellenségéről s az azok ellen való védekezésről lesz szó. A mézgásodás. Rettegett betegsége ez a csontároknak, de különösen az őszi barackfának. Azt hiszem — sajnos — ismerjük mindannyian. Sokan ettől való félelmükben nem is metszik csontmagu fáikat, S van benne valami igazság. Aki az őszi barackfa természetének ismerete nélkül végzi a nyesést s 5—6 éves ágakat is levág, az ezen műtéttel nagyon könnyen beharangozik a fának. Da méltóztassanak visszalapozni cikkemnek a metszést tárgyaló részére. Mindenütt csak legfeljebb egy éves vesszővel manipulálunk, csupán a kitermett vessző eltávolításakor vágunk le vele egy-egy kis két éves csapot. De azt is a termés leszedése után, vagyis mikor a nedvkeringés már gyengülő félben van. Helyes metszéssel mézgásodást nem idézünk elő. Ha ez mégis előfordul ugy annak más oka van. Egyik oka a helytelen trágyázás. Ezt elkerülhetjük, ha a trágyát nem kapáljuk be a földbe, hanem ősszel a talaj felszínén szétteregetjük s tél végén a hó lé és eső által kilugzott szalmát ősszegerebléljük. A mézgásodás másik oka a kéreg megkeményedése. Az átültetést első évben minden fa megsínyli s hatványozott mértékben áll ez az őszi barackra. Az elültetett őszi barackfa az első évben csak rövid hajtásokat hoz, törzse egyáltalán nem, vagy csak keveset vastagszik s mert nincs ami feszítse, kérge megkeményedik. Második évben a begyökeresedett oltvány már bőven szállítaná a tápanyagot, de a kemény kéreg ebben gátolja. A felhalmozódott tápnedv utat tör magának a kérgen keresztül, s mézga alakjában tűnik szemünkbe. A fa emiatt igen kőnynyen ki is pusztulhat. A védekezés ellene az, hogy az őszi barackfák kérgét az ültetéstől számított második esztendőben (abnormis esetekben máskor, a fa idősebb korában is) az északi oldalon a törzs hosszában a fáig behasítjuk. (Köpülözés.) Az eredmény bámulatos lesz. A fa vígan fog hajtani s őszig 1—2 cm.-es , forradás lesz a helyén. (L Fekete Mihály Pécs: A francia barack tenyésztése.) Ezt az idén tavasszal összes őszi barackfáimon megtettem s azonfelül igy mentettem meg ugyancsak az idén két 7 éves kajszin barackfámat is. A köpülözés ideje március második fele. A levélfodrosodás. Mint a neve is mutatja fodros leveleiről ismerhető fel. A betegség oka ismeretlen. Fellépése esetén a hajtásokat az egészséges levelekig visszavágjuk s preventív védekezés céljából minden tavaszszal rügy fakadás előtt a fákat bordói lével megpermetezzük. Az idén a már leveles fákat „Pulvazuro"val poroztam sikerrel. A levéltetü. Veszedelmes élősdije az őszi baracknak a levéltetü. Sokszor nem tudjuk okát adni fellépésének, rendszerint azonban a bő termést követő évben lepi el a fát tömegesen. Ennek könnyen tudjuk magyarázatát adni. A sok gyümölcs felnevelése óriási módon megerőltette a fát, annak ellenálló képessége a különféle nyavalyákkal — s igy a levéltetüvel szemben is — a minimumra száll le. A védekezés módja le van irva Macsánszky Lajos útmutatójában, arról tehát nem beszélek. Csak annyit hangsúlyozok, hogy akkor kell a levéltetvek irtását eszközölni, mikor szamuk még kevés. Ha elszaporodtak, ugy a védekezés csaknem hiábavaló. Különben, ha rendszeresen és okszerűen metszük őszibarackfáinkat s azok talaját jó erőben tartjuk, végül, ha minden télben a dendrin 10%-os oldatával fáinka' megpermetezzük, ugy a levéltetütől nincs mit félnünk. Ugyanis a levéltetü a petéit leginkább a hajtások felső részén rakja le. Ezek tavasszal lemetszetnek, megsemmisülnek. A fa egyéb részén áttelelő petékkel pedig végez a dendrin. Ha mégis marad elvétve egy egészséges pete s kibúvik belőle a kis féreg, ez már nem tud győzedelmeskedni a fán, mert mihelyt anynyira elszaporodik, hogy a fának árthatna, akkorára, — a tápanyagokban bővelkedő talajon — a levél régen tkinö" a levéltetü szájából. A trágyázás. A talajból elvont tápanyagokat trágyázással pótoljuk. Erről már beszéltem a kajszinbarack termelésének tárgyalásakor. Itt csak egy érdekes dolgot említek fel a műtrágyák egyik újonnan észlelt mellékhatásáról. A „Mütrágyázási közlemények" egyik számában olvastam, hogy a németek tapasztalták, hogy amilyen mértékben terjed a műtrágyázás, olyan mértékben fogy a . . . cserebogár. Ezt a műtrágyák marósavainak (pl. a szuperfoszfátnál a kénsavnak) tulajdonítják. Jó volna ez irányban nekünk is megfigyeléseket tennünk, mert valószínű, hogy a barackfák u n. ,,gutaütése" nagyrészt a cserebogarak álcáinak munkája. Fagy ellen való védekezés. Téli és tavaszi fagy ellen az amerikai őszibarack termelők ugy védik meg fáikat, hogy azokat ősszel levélhullás után 2—3-szor tövüktől-hegyükig fehérre meszelik, illetőleg permetezik. (Kodolányi: Gazdasági munkák.) A mésznek a fehér szine visszaveri a nap sugarait, tehát késlelteti a fák fakadását. Amellett a mész elpusztítja a különféle rovarok petéit, telelő bábjait s igy alkalmazása kettős haszonnal jar. Gélszerű a mésztej 100 literjébe 2—3 kg. rézgálicot is adni s igy a gombabetegségek fellépését is megakadályozzuk. * * * Sokat tudnék még az őszibarck termeléséről mondani, de félek hogy — ha tovább folytatom a sok tenni való felsorolást — attól olvasóim ugy megijednek, hogy még meglévő őszibarackfáikat is kivágatják s ahelyett, hogy használnék az ügynek, ártani fogok rábeszélésemmel. De ez a bajunk magyaroknak, hogy gyümölcsfáinktól fáradság és költség nélkül szeretnénk hasznot látni. S mért éppen a gyümölcsfával vagyunk igy ? A dohánytermelő holdanként 400—450 koronáért március elejétől február végéig szívja magába a „heptikát," holott ugyanannyi fáradsággal s olyan pontos munkával, aminőt a dohánynak ád, holdankint 2—3000 koronát szedhetne be s azonfelül az őszibarack megédesítené — a szó szoros értelmében az életét. Adjon Isten minél több embertársamnak,— de elsősorban nekem — őszibarackból 2—3000 koronákat! Nyíregyháza. Demeter Béla közs. isk. tanitó. A legfinomabb íraacsia és amerikai Friedmann Sándornál. cipő újdonságok kaphatók Sffyiregyházán. 312 52-