Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

JymigíMza, 1911, III1I. éTfolyam, 53. szám. vasárnap, december 31 Tanítóegyesület Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. C'Mzetósi feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre A kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÍ5R 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Vármegye és képviselőválasztási reform. Irta: Kállay András. Olyan időben, oly körülmények kőzött és oly esetlenül állította be az 1905—1906. évi felejthetetlen alkotmány védelmi harc idejében a Fejérváry kormány belügyminisztere az általános választási jog kérdését, hogy annak, az alkotmányvédelmi mozgalom letörésére és a nemzet védelemképes rétegeinek végleges elnémitására irányuló célzatát félreismerni és letagadni nem lehetett. Nem hazafias indokok, sőt nem is az uralkodó királyi ház iránti loyalitás vagy céltudatos megvalósítása a 67-es politikának lebegett a belügyek vezetőjének szemei előtt, hanem azon remény, hogy szolgai szereplésének gyümölcseit élvezni és szolgálatainak jutalmául a hatalomban beláthatatlan időkig meghagyatni fog. Nem rajta mult, hogy e reménye meghiusult és nem ő lesz az, aki az általános választói törvényt megfogja csinálni; egy eszmének, üdvös reformoknak s a korszerű haladás megvalósítására nem alkalmas ám az, aki udvari körökben keresi az irányítást, nem az, aki az ott nyert útmutatásokat követi egyedül és semmiképpen sem az, akit mindebben önző célok vezetnek, hanem az, aki a nemzetnek nagy családjában társadalmi életet él, osztozik annak örömében és bánatában s mert magyar vér csörgedez ereiben, ellesi fajának minden szívdobbanását, ismeri annak minden szükségét és vágyát s aki mint a társadalom bizalmának letéteményese e vágyaknak és követeléseknek érvényt szerezni is képes. Kétségtelenül meglehet állapítani, hogy a magyar nép széles rétegeiben még nem vert mély gyökereket az általános választójog utáni vágy; s aki a magyar paraszttal érintkezik, biztos lehet abban, hogy józan itélőtehetség, munkabírás és nélkülözni tudásban annak párját találni sehol sem fogja, de keservesen csalódik az, aki nála szabadság és szabad intézmények utáni vágyat keres. Az önzés az ő legsajátosabb jellemvonása, minden magasabb ethikai szempontok kizárásával. Az is bizonjos, hogy a magyar középosztály*) joggal félti eddigi döntő befolyását az általánostól, valamint nincs igazuk azoknak, akik az 1848. évi képviselőválasztási törvényt korlátoltnak, egyoldalúnak és az osztályuralom jól kieszelt biztositékának tartják, Kossuth Lajos választási törvényét, amely a nemes vármegye követküldési jogával szemben mérhetlen horderejű haladást jelentett. De kérdem, elég ok-é a nép közömbössége, a régi jogok féltése és a 48-iki választási törvény átmeneti intézkedéseinek helyessége arra, hogy azokhoz most, 60 év után is mereven ragaszkodjunk? Nem kötelességünk-e meghazudtolni az .osztályuralom" hirdetőit s nem helyes munkát végzünk-é akkor, ha a nép lelkébe közömbösség helyett munkakedvet s a közögyek iránti érdeklődést akarunk beoltani? Az általános választási jognak törvénybe iktatása ma már ugy sem a szabad elhatározás tárgya; lehetetlen az, hogy a lefolyt 60 év után a nemzet még mindég oly alacsony fokán álljon a műveltségnek, hogy a képviselőválasztói minősítésnél ezután is a vagyon domináljon, s illő lenne-e az a magyar nemzethez, ha e tekintetben tett igéretét be nem váltaná és egy kishitű árlejtés terére lépne fejedelmével szemben, aki trónbeszédeiben — igaz nem a népjogok fejlesztése érdekében — nem egyszer hangoztatta és követelte már a képviselőválasztási jognak kiterjesztését. Senkinek sincs érdekében e jog kiterjesztésének halogatása, sőt ellenkezően siettetni kell a kérdés megoldását addig, amig annak irányítására a mai politikai nemzedék döntő befolyást gyakorolhat. Természetes, hogy valamint absolut általános választási jog sehol sincs, igy hazánkban sem lehet arról szó. Vonuljon át a megalkotandó reformtörvényen azon alaptétel, hogy a társadalmi kötelességek teljesítése megelőzi a politikai jogok gyakorlatát s igy a kizáró okok szigorúbban állíttassanak be és soroltassanak fel a törvényben mint eddig, s mondassák ki, hogy a vesztegetésnek activ és passzív formája egyaránt kizáró hatálylyal bir s ne legyen a választási lajstromba felvehető az, aki az országgyűlés által megszavazott és törvényesen kivetett adóját meg nem fizette. Respectáltassanak a régi jogok, de eltekintve ezektől köttessék ki az elemi osztályok elvégzése és a magyarul irni és olvasni tudás. A választás titkossága mellőztessék az egész vonalon s legyen községenkénti a választás. A választókerületeknek lehetőleg egyenlő beosztása s a választást előkészítő és végrehajtó bizottságok megalakítása, amelyben az egyes választókerületekhez^tartozó községek lakosaiknak arányszáma szerint lennének képviselve és természetesen a felsőháznak korszerű reformálása, amelyben a vármegyék mint politikai testületek is képviselve lennének, ezen intézkedések egészítenék ki és fejeznék be a választási reformtörvényt. Az általános választási törvénynek bármely megengedhető conservativ alakja is természetesen nagyban befolyásolná a jelenlegi politikai erőviszonyokat; de ellensúlyozásául a tömeg és a nemzetiségek hatalmi túltengésének, ki kell küszöbölni a választási rendszert ugy a törvényhatósági bizottság, valamint a községi képviselőtestületek megalakításánál s oda utalnia választó közönséget, hogy e két testületet a legtöbb adót fizetők sorából alakítsa meg. Végül pedig szükségesnek tartanám, hogy egy ily reformtörvény hatálya egyelőre iegalább is 15 évre terjesztetnék ki. Az általános választási jognak törvénybe iktatásával ugy vagyok, mint a secularizáció kérdésével: meg kell az elsőt oldani a vármegyék államosítása és a secularizáció kérdését a papi birtokok elkobzása nélkül. Hogy mit hoz az újév, megjósolni bajos. A Kollonics programmja immár ténynyé vált: A nemzet színe-java elszegényedett, elvesztette önállóságát és ellenálló képességét; a nemzet sorsa megbízhatatlan kezekbe van letéve már régóta s nemzet és fejedelem között nélkülözzük az egy és ugyanazon célra való törekvés és együttműködés előfeltételeit. Én nem bizom a jövőben. *) Ehez számítom a nemes birtokos osztályt is. Hirdetések S^ü Hévjegyek, meghívók =£i?i