Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

fi 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. december 10. arra, hogy egy ilyen bonyolultabb kérdés kellően tisztázható, legyen, ugy hogy ott, amint mondani szokás „egy hallásra" elhatározhassák magukat a közgyűlés tagjai valamelyes döntő állásfoglalásra. Különösen akkor, mikor — könnyen érthető okokból — több vagy kevesebb ügyességgel elhelyezett kétely és gyanú magvai vertek gyökeret egyesek gondolkozásában. Csak helyeselni lehet tehát azt a tervet, hogy a téglagyár berendezésének kérdése a közgyűlés összes tagjainak meghívásával tartandó értekezlet elé fog terjeszttetni. Ott a közgyűlések tanácskozási rendjének korlátai nélkül fesztelenebbül és bővebben lehet megbeszélni és megvitatni a részleteket. Ott minden irányban külön-külön megadhatók a kivánt részletes felvilágosítások. Temesvár város nagyhírű polgármestere évtizedek óta gyakorolja ezt a szokást, hogy minden fontosabb kérdésben, mielőtt az a közgyűlés elé kerülne, a törvényhatósági bizottsági tagokat — lévén Temesvár törvényhatóság — értekezletre hivja össze. Temesvárott az összes fontosabb ügyek sorsa ezeken az értekezleteken dől el. A közgyűlésre már csak a formális döntés marad; csak az Áment mondja ki. És Temesvár ezzel a módszerrel — no meg persze egyébb _okoknál fogva is — a haladás és fejlődés, a közintézmények létesítése tekintetében első helyen áll az ország városai között, ahol 1890 óta, mikor a városnak még semmiféle vállata nem volt, 1910-ig nyolc és fél millió korona értékű városi vállalatok létesültek s a város tiszta vagyona öt millió korona értékkel emelkedett. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy Nyíregyházán is utánozzuk a temesvári rendszeres, előzetes értekezletek példáját, — bár talán ez sem volna helytelen és felesleges, — csupán csak arra reámutatni, hogy az ilyen értekezletek a gyakorlatban is üdvösöknek bizonyultak. Bizalommal nézünk tehát a téglagyár ügyében tartandó értekezlet elé s addig is, mig az megtartatik, a kérdés megvalósításához kívánunk néhány adattal jövő számunkban hozzájárulni. Tollrajzok. Ismétlések. Az utcáknak uj elnevezése is eseméúyszámba mehet; ugy tudom, hogy T. nevéhez fűződik ez az újítás. Hogy a t. barátunk egy cseppet sem clerikális, az bizonyos; különben, amit mindenki várt is, Samassa térnek nevezte volna el a kath. templom környékét; s ha meghagyta a „ Csalóköztmiért törölte el a Józsaközt? Hát a tömeget kell megörökíteni s nem azt, aki a tömegből kiválik? * * * Az idén is meglátogattam két bokortanyai iskolát; rendben van és magyar azokban minden; egy tót betűt nem lehet ott felfedezni még az imakönyvekben sem. Másnap e kizárólagosan magyar oktatásnak az eredményein elgondolkozva megkérdeztem egy tót legényt, hogy tud-e magyarul irni és olvasni. „Persze hogy tudok", volt a felelet; hát tótul? „Hát persze hogy tótul is" — mondá. Fejtse meg már most azt a t. tanfelügyelő ur, hogy hol tanulhatott meg ez a fiatal ember tótul olvasni és irni. * * * Ha mi magyarok lelkesültünk és lelkesedünk azon, hogy a mi Székelyeink és Csángóink másfélszáz év alatt sem vetkőzték le magyar jellegüket, ugy azt a mi szláv és románjainknak sem lehet rossz néven vennünk, hogy anyanyelvükhöz ragaszkodnak. Lehetnek ők azért jó magyar honpolgárok és hazafiak. Csak az a megfoghatatlan, hogy kizárólagosan magyar oktatás, magyar egyházi vezetés, magyar közigazgatás, magyar bíráskodás mellett, s mintegy 20,000-en beékelve a szabolcsmegyei tősgyökeres magyarság közzé, az utolsó 20 esztendő még sem tud megfelelő eredményt felmutatni a magyarosodás terén. A városi kereskedésekben és üzletekben kizárólagosan magyarul kellene a felekkel érintkezni. * * * A nyiregyházi vadásztársulat most már derűre borura pusztítja az őzállományt pedig rámutattam arra, hogy a vágásokat másként is meglehet menteni. Különben ugy hallom, hogy az egész erdő rászorul a mentési actióra; állítólag u. i. azt javasolta volna egy „erdőszakértő" a városnak, hogy ne kinlődjék tovább ezzel az elvénült erdővel, hanem irtsa ki s területét s vesse be újból makkal. Én részemről nagyon kívánatosnak tartanám az ilyen tanácsadó ártalmatlanná tételét. * * Még egyszer a Kossuth-szoborról. Mert kénytelen vagyok egy általam mélyen tisztelt írónőnek azon nézetével szembeszállani, hogy a szobrot a már előkészített helyre s szembeállítsuk fel a városházával. Bocsánat, az emlékoszldpnak a hátterét képező városházával egybe kell olvadni — igy van ez a világon mindenütt. Szembe a városházával csak ugy kerülhetne az, ha a templom előtti téren állíttatnék fel; dehát ez sem lenne valami sikerült megoldás. Noha az uj takarékpénztári palota sajnos 10 méterrel előbbre jött, azért nem-é az lenne még most is a legjobb megoldás, hogy ha a • Kossuth-szobor ennek a tengelyébe állíttatnék be? ' * * .. . * A Bessenyei-Kör mindinkább kibontakozik immár nemzetközi jellegéből; egyik magyar nemzeti előadás a másik után. Csak egyet sajnálunk mindnyájan; azt, hogy e vármegyei culturális intézménynek az élén . nem látjuk a főispánt. Az ő lemondása lehet, hogy nem volt indokolt, de annál inkább megfoghatatlan az, hogy lemondásának visszavételére nem volt rábírható. A „Nyírvidék" mult számában, úgy a sorok között, a vidék és én is megtámadtatunk, hogy kifogásolni ugyan tudunk, de az előadásokon megjelenni — nem. Hát az bizonyos, hogy a vidéki társadalmi élet úgyszólván megszűnt és a szépművészetek iránti érzéke a vidéknek a kor szellemével nem tart lépést; de magamra mindezt nem vehetem, s jegyezze meg magának cikkíró, hogy a fiatal kornak az erőgyűjtés, a férfiúnak a tevékenység, az öreg kornak a tanácsadás joga és kötelessége. Várjon csak cikkíró t. collegám, majd rája is alkalmazhatók lesznek a költőnek szavai: „Warte nur, bald ruhest Du auch !" . Régészeti kirándulás Bökönybe. (Folytatás.) A Nagykálló határában fekvő Nagykorhány ujabb időben arról nevezetes, hogy ennek, tetejéről gyönyörködik az agarászó társasság a szegény nyulaknak agyonhajszolásában. Néhai dr. Bleur Miklós barátom pedig mintegy 300 koronát gyűjtött azon célra, hogy a körülbelül 6—7 méter magas halom megásatásával ne fent, de odalent gyönyörködjünk valamely történelem előtti időben idetemetett hatalmas embernek olyan sirmellékleteiben, amelyekből esetleg azon kornak népeire, kultúrájára következtetéseket vonhatunk. A halomnak neve miatt sok réményt fűztünk kutatásunkhoz, mert Déloroszországban százával vannak olyan nagy őshalmok, melyek „Kurgán* nevet viselnek. Mivel a korhány és kurgán szavak rokonhangzásuak. Oroson pedig Nagy- és Kiskorhányt ösmerünk, a császárszállási vasúti megállóhelynek közelében szintén van egy olyan nevü halom, amilyennel olyan fehércselédeket illetünk, kiknek emléke nem^gy hatalmas halmot, de egy vakondok-túrást sem érdemel; ezen kivül Füzesgyarmaton, Henczidán is vannak korhányhalmok; igen sok nyiri községnek határában pedig korhány dűlők: kapcsolatot reméltünk megállapíthatni, a déloroszországi kurgánok és a mi korhányaink között. Reményünk azonban füstbe ment, mert az ősidőben, a déli oldalról a halom fenekének közepéig lefelé hatoló aknával a sir teljesen ki lett fosztva. Csupán egy barnára korhadt, homorú, ujjnyi vastagságú deszkát, talán paizsot találtunk, rajta tenyérnyi vastagságú, zsirosnak látszó igen fekete földet, mint, a hulla lágy részeinek maradványát és egy emberi combcsontnak fejecsét. Bashalmán gróf Pongráez Jenő barátomnak parkjában, mintegy 200 lépés távolságban a kastélytól emelkedik a 8—10 méter magas ,Bashalom", amelyet a grófnénak édes atyja, gróf Dessewffy Miklós szemelt ki magának és nejének örök nyugvóhelyúl. Midőn több év előtt mauzoleumot emeltek tetejébe, amely most egyszersmind parochiális templom is, a hordott halomban hat méter .'mélységre keltett hatölni, mig az alapozáshoz eléggé szilárddá vált talajra akadtak. A templom középtáján még két méterrel mélyebben ember- és kecskecsontokat találtunk, de semmi egyéb olyan tárgyat, melyből a halom keletkezésének korára következtethettünk volna; az alapozásnak veszélyeztetése nélkül csak . mintegy két méter átmérőjű gödörben kutattunk. Mivel emlékező tehetségem már egy kissé, de nem nagyon kissé fogyatékos, első kapá-' lá§ra pedig nem hivatkozhatom, a tatárjárás pedig igen régen volt, hát csak a Kristóffy-féle darabontjárás idejében Vereb Antal rakamazi gyógyszerész barátommal nekimentünk a rakamaz—nyíregyházai kőutnak jobb oldalán levő első, úgynevezett „Vágott halomnakamelyen, pedig kívülről semmi vágás nem látszik. A halom egy párszáz lépésnyi széles és hossza természetes magaslaton emelkedik. Azt, hogy egy őshalom eredetileg milyen magas volt, sohasem lehet tudni. A szántás, az uralkodó szelek ezer évek alatt a többé-kevésbbé kötött homokot külőnbözőleg, de tetemesen lekoptatták. Itten két napi munka után már három méter mélységben az őstalajig jutottunk.. Pllttmann Upnpil/ áruházában a karácsonyi vásár alatt UUMIIÜIIII nCIIMK o felhalmozott nagymennyiségű áru alkalmi árban árusittatik. " 779_4_1