Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

2 49-ik szám. N Y I R Y I D É K 1911. december 3. De talán ezentúl máskép lesz!? Talán a „gyermek

8 egyenlíti ki majd az ellentéteket, talán 8 veti meg alapját az állandó egyetértésnek, talán ő oszlatja el az osztályok egymás elleni bizalmatlanságát és talán ő bontja le végre azt a válaszfalat, melynek régóta magától kellett volna kidűlnie, hogy az emberiséget a közös szeretetben égyesitse. Talán a „gyermek védelmével" bontakozik ki majdan az a sokat keresett probléma, mely a magyar nemzet létét biztosítani, de egyszersmind szaporítani és gazdagítani fogja, ugy hogy szabadságát más nemzetekkel szemben megtarthassa. hogy barátai se nyomhassák el, polgártársai se gyűlöljék, ellenségei ne bírjanak vele, saját örökölt vétkeit pedig legyűrje! Nemcsak rajongó, — de praktikus idealizmusra van szükségünk a 20-dik század kétes kultúrharcai között, amikor állítólag civilizált népek jogtalan csatáiban, ezer meg ezer fiatal életerő pusztul el a szabad gyilkolás vérmezőjén!! Nem komplikált érzésekre van szükségünk, hanem a legközelebb és a legkézenfekvőbb impulzusoknak kell szabad tért engednünk s ez abból áll, hogy a gyámoltalant oltalmunkba veszszük, a kicsit felneveljük, a gyengét erősítjük és azt az apró, védtelen, törékeny kis magyar jószágot megvédjük és megtartsuk!! Ezzel az adóval mindenki tartozik a nemzetnek! A világot nem az ideál, hanem az érzések vezetik. Az érzések világától függ tehát a nemzetek sorsa. Ha ennek az érzésvilágnak a túlsúlya, mint a napraforgó a nap után, ugy fordul oda, ahol hasznosat, jót, hazafiast és nemesitőt cselekedhetik, akkor a nemzet relatív értéke — idővel pozitív értékké fog alakulni, melynek állandó rugója ellensúlyozni fogja az élet könyörtelen rabulisztikáját. Mindenki a saját filosofiájával jön a világra s minden ember a saját stílusával születik. Ezen filozófiából és ezen stílusból egy mákszemnyit engedhet minden müveit ember, éppen csak annyit, amennyi szükséges arra, hogy a gyermeksárgás, viaszkos szint vett fel. Az egyik keze a paplanon pihent, a másikkal meg az anyja nyakát fogta át, mintha nem akarná soha többé elereszteni. És az anyjának éreznie kellett azt a didergő reszketést, mely a gyermek testéből árad, végig kellett nézni a legnagyobb kínt, hogy egy gyermek szenved, egy tehetetlen kis ártatlanság, kinek lázas teste vonaglik a kíntól, szenvedéstől és tiszta tekintetű gyermek szeme kőnyörgőleg néz az emberre, az erősebbre, hogy segítsenek rajta. És ez a gyermek az ő gyermeke! Nem bírta már tovább; minden idegszála a végsőkig meg volt feszítve, lerogyott a gyermek ágya előtt és vonagló kékülő ajka nehezen tördelte: Istenem ne vedd el tőlem ezt az én kis boldogságom, az én egyetlenemet. Foszszál meg mindentől, — csak ezt, — ezt a gyermeket hagy meg nekem. Hisz nincs rajta kivül senkim a világon, egy volt, de azt elvette tőlem a világ, — a társadalom, — az emberek í Mikor az utolsó szót kimondta, megingott egész testében, úgy érezte, valami szédítő mélységbe fog most lezuhanni, Feje hátra hanyatlott — és most egy izmos kar fenntartotta. — Ágnes hallatszott az ura hangja, ki fél karjával az aszzonyt tartotta, másikkal meg a gyermek után kapott; hát magának nincs senkije, senkije ? Szinte őrjöngő vad nevetéssel mondja ezt. Kikapta a gyermeket az ágyból; kis fiam, egyetlenem 1 Oda szorította fejét a gyermek melléhez és orvos léttére most először védelem magasztos nemzeti törekvéseiben találkozzék és egymást kiegészítse. Ne várjuk be, hogy a téves eszmék forradalmi csatáinak dörgése között, a nyugtalan lánglelkek tanai gyökeret verjenek, de törekedjünk a számkivetett embereknek sorsával addig, amíg módunkban áll a gúnyra szelídséggel, a gyalázatra vigaszszal, a gyűlöletre szeretettel és a megvetésre bocsánattal felelni. A társadalmi szervezet teljes átalakítása kétségtelenül kérdésben forog ma. Menjen át a tömeg öntudatába, hogy ennek az átalakulásnak az apostolai — első sorban a fiatal nemzedék nemesitési és fenntartási munkáját tűzték ki célul. Az az iparostanonc-otthon, mely legközelebb akácsoros szép magyar megyénk városában lesz felállítva, mindnyájunk tulajdona ! Magyar népünk gyermekeinek egy ujabb otthona lesz! Fogadjuk őket szeretettel, melegséggel, testvéri érzéssel! Hiszen a mi fajunk, a mi vérünk, a mi nemzetünk kincsei ők ; gyermekei a magyar nép asszonyainak, fiai a magyar föld munkásainak!! Tollrajzok. A város. A kiegyezésnek, valamint a megkötött és 10 évenként megújított kereskedelmi szerződéseknek az volt az alapeszméje, hogy a két államfél, jelesül Magyarország mezőgazdasági és állati, Ausztria pedig ipartermékeivel elégítik ki kölcsönösen szükségleteiket. Ez az elméleti megállapodás természetesen nem szólott örök időkre, de keletkezésében mindenesetre feltételezte azt, hogy Magyarország Bécset hússal ellátni képes lesz. Nem eJég tehát protestálni az Argentínai hus behozatala ellen, de oda kell komolyan törekednünk, hogy e kétoldalú szerződés feltételének megfelelni képesek is legyünk. Az Argentínai hús behozatalának engedélyezése és az Annabergi csatlakozás között junctimot csinálni mindaddig tárgytalan dolog, amíg az Ausztriával kötött reszketett a keze, amint a gyermek üterét nézte. Nincs semmi komolyabb baj, szólt kis idő múlva fellélegzve, csak hirtelen nagy lázzal jár, de az mindjárt elmúlik. Babukám vedd be csak ezt a port. A gyermek felült és az anyja boldogan látta a gyors javulást, És amint a gyermekre nézett, tekintete találkozott az ura szomorú, kissé szemrehányó pillantásával. — Ágnes hát magának nincs senkije a világon ; én nem számitok már, nem létezem a maga számára? — Sándor! Hát hogy mondhat ilyet? Hanem tudja a gyermek lázas volt és én egyedül voltam itthon, — olyan nagyon egyedül .... Nem folytathatta tovább az ura, nem hagyta szóhoz jutni, csókokkal borította ajkát, sima szőke haját, magas fehér homlokát.f — Nem lesz soha, soha többé egyedül én szentem, jóságom. Elhallgatott, csend volt a szobában, a kan dalóban már-már kialvó tűzből felcsapott néha egy-egy szeszélyes formájú vöröses kék láng, s mint egy egyesült forró szeretet diadal tüze, lobogott fel most utoljára, rávetvén fényét két emberre, kik egymáshoz simulva térdeltek egy fehér ágyacska előtt, melynek puha kis párnáján fekszik a szeretet, — a boldogság — a földi üdvösségük. Sl vám és kereskedelmi szerződésünk (1917-ig) fennáll. Az 1867. évi 12-ik törvénycikk 65. szakasza már a kiegyezés alkalmával nyújtott elegendő alkalmat a közös érdekű vasutvonalak kérdésének megoldására ; ezt az alkalmat volt kár elszalasztani. Lassan-lassan a kormányok is belátják, hogy az említetteken kivül alig van más eszköz a belföldi marhatenyésztés felkarolására. Most már — amint hallom — bizonyos állami ösztöndíjak is tűzetnek ki a borjú nevelés érdekében, s a földmiv. miniszternek 121,489. sz. rendelete is oda törekszik, hogy a gyenge borjú levágása korlátoltassék kihágásnak minősítvén abban a 4 hetesnél fiatalabb borjúnak felhajtását és levágatását. A fogyasztási adó is drágítja a hust, itt is le kellene már valahára térni a nélkülözhetlen emberi táplálékok fogyasztásának a megadóztatásáról. Ahová lisztet, hust és zsiradékot bevisznek ott még csak érthető a bevitelnek és fogyasztásnak korlátozása, de minálunk nehezíteni meg saját termékeink fogyasztását közegészségi és nemzetgazdasági szempontból nincs indokolva. * * * Kétségtelen, hogy a húsárak kialakulására a vad és halállomány is nagy befolyással van. A városi halpiac elég tekintélyes dacára annak, hogy tavi halakat már nem igen látunk. Nagy baj, hogy a mi halászati törvényünk is hiányos s még igy sincs végrehajtva. Árulnak itt is meg másutt is tilalmi időben olyan halat, amilyen nekik tetszik s az előirt méretek s a tilalmi idő figyelembevételéről szó sincs. De, mint mondom, a törvény is hiányos; épp abban a hibában leledzik mint a vadászati törvény : az egész országra van megcsinálva, a vidéki viszonyok és éghajlat figyelembevétele nélkül. De különösen mirevaló a tilalmi-idő elparcellázása? Igy p. o. tilalmas a tok vagy kecsege-halászat ápril 1-től junius 15-ig, a pontyé pedig julius 15-ig; a halász tehát köteles lenne akkor, amikor megengedett időben tok vagy kecsegére halászik, és véletlenül a halójába potykák akadnak, azokat még julius hó 14-én is a vizbe visszabocsájtani. Ugyan kérdem, van e jogunk ilyet a halásztól követelnünk ? S nem helyesebb dolog lenne-e a tilalmi időt általában április 1-től julius 15-ig kiterjeszteni? A Romániai potyka (kilónként 20 filléres) megvámolása is felesleges dolog; inkább premiumot kellene tűzni a halimportra Végül kérdjük a t. városi rendőrséget, el vannak-e látva a halárusok megfelelő jégszekrényekkel ? A drágaság enyhítése. Annyit összeírtak már e kérdésről, hogy egész köteteket tenne ki, ha összegyűjtenénk, de a kérdést előbbre nem vitték. Általános frázisnak oda dobták e jelszót: gazdasági fellendülés, ezzel mintegy jelezni akarták, hogy e kérdéssel foglalkozni meddő kísérlet. És ezt igazolták a sok ankéttek, miket e tárgyban tartottak. Eddig a drágaság kérdésének megoldása tényleg meddő kísérletnek bizonyult. A drágaságot egyedül a nagytőkének kartell és trustjei okozzák. Példa rá a cukorgyárak, petróleumgyárak és sörgyárak kartellei.