Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

29-ik szám. N Y I R V I D E K 1911. julius 16. 3 Isten után hazádat szeresd rajongó szeretettel s benne honfitársaidat. Ne vegyél részt sem nyilvános sem titkos összejövetelekben, ha azok működése nem alkalmas hazafias érzelmeid ápolására, ha azok a fennálló társadalmi rendnek nem javítására hanem megbontására törekednek, és tagjait egyéni érdekeiknek kölcsönös támogatására kötelezni akarják. Teljesen vetkőzd le fajodnak nemzetközi jellegét. Ne feledkezzél meg arról, hogy te előbb gyűlölt, később megtűrt jövevény valál e hazában s most már annak minden javaiban és jogaiban egyenlően osztozol, S e célból te magad légy az első abban a harcban, amely folyamatban van és marad azok ellen, akik a veletek való társadalmi amalgamizálásnak útját álják! Váljon a „válasz* szerzője nemezek közé tartozik-é, azok közé, akiket én sem „hazai", .sem „magyar" zsidóknak nem tartok? Az adó-kivetés. E hó 24-dikén kezdi meg működését Nyíregyházán : az adókivető bizottság ... Drukkolnak a polgártársak, mint a diák vizsga előtt. Van is miért. A szegény nyíregyházi polgár annyira tele van adóval, hogy a füle se' látszik ki belőle. Ilyenkor az emberek iparkodnak letagadni nemcsak a jövedelmük egy nagy részét, hanem akadnak olyanok is, akik még azt is letagadnák, ha lehetne, hogy születtek és élnek Hja, mindenkinek az első az én, azután én és megint én és csak azután lehet arról beszelni, hogy jöjjön más is. És hol van még onnan a kincstár! Csakhogy a kincstár is ezt mondja, innen van azután, hogy mig a szerencsétlen adóalany kétségbeesetten letagadja minden vagyonát és jövedelmét, addig viszont a kincstár adókivető bizottsága utján proskribáltalja a polgártársak anyagi viszonyait. Ma még a régi adótörvény alapján vetik ki az adót és a régi adótörvény bizony nem egészen igazságos és nem egészen helyes. Jövőrp_ lehet, hogy már egészen uj alapokra lesz fektetve az adózás, illetve adókivetés. Az uj adótörvényjavaslatban nagy szerep jut az adóerkölcsnek, melynek célja lesz, hogy rávezesse a közönséget a helyes és igazi adóalap bevallására és viszont arányos lesz az adókulcs is. Akinek azonban most van baja, az édes keveset gondol aira, ho^y mi lesz jövőre; annak csak a jelen fáj. Igy aztán nem marad más hátra, mint arra kérni az adókivető bizottságot, hogy adó kivetésénél hallgasson a szív, a méltányosság és emberséges felfogás szavára is. Ne tekintse az adózókat halálra itélt bűnösöknek, akikre mindent rá lehet sózni. Tekintse különösen a bizottság azt, hogy Nyíregyháza város lakossága annyira el van csigázva, anynyira ki van merítve, az adó dolgában, hogy terheit, amelyek anélkül is alig elviselhetők már, tovább fokozni, adóját még feljebb emelni annyi volna, mint a kétségbeesésbe és a tőnk szélére dobni mindazon embereket, akik magukat nyíregyháziaknak nevezni szerencsések. Tekintetbe veendő első sorban a nagy drágaság, a mely ma már majdnem a lehetetlen felé közeledik; tekintetbe veendők a rém drága munkabérek, amelyek ma már minden munkaadót a socialis solidaritás egyetemlegességével sújtanak s amely alól kivétel nincs, amely egyformán súlyt iparost, kereskedőt és minden olyan egyént, akinek foglalkozása mások munkájával áll kapcsolatban. Bármerre is tekintsünk, nézzük bár a társadalom akármilyen egyénét, mindenkinek nehéz ma a helyzete. Ezeket vegyék tekintetbe azok, akiknek kezébe az adókivetés munkája le van téve, akik oly fontos és minden igazságérzetet, belátóképességet és lelkiismeretességet lekötő hivatást teljesítenek ezeken a szomorú adó-napokon. Sport. Football csapatunk Ungváron. Még élénk emlékezetébe lehet a n. é. közönségnek, hogy a Ny. T. V. E most megalakult football csapata e hó 2 án tartotta első mérkőzését — keresztelőjét az Ungvári Athletikai Club football csapatával. Az első mérkőzés vereséggel végződött ugyan, a lelkes vezetőség és a csapat azonban szem előtt tartva a .minden kezdet nehéz" bölcs mondást, nem csüggedt el, hanem annál nagyobb buzgalommal és kitartással készült elő a következő vasárnapra, mely arra volt hivatva, hogy akkor Ungváron mutassa meg, nem kárbaveszett munka-e, amin fáradozik. A hozzáfűzött várakozásnak teljes mértékben meg is felelt, amennyiben 2, 1. arányban revanchot vett az ungváriakon. Pont 5 orakor jelezte a birói sip a mérkőzés kezdetét. Nyíregyháza kezd. Eleinte változó szerencsével, hol Nyíregyháza, hol Ungvár kerül offensivába. Igy telik el az első 16 perc. Ekkor csatársorunk mintegy összebeszélésre erős támadással áttör az ellenséges csatársoron és midőn a bal összekötő erős lövését az ungvári kapus fogni akarja, ott terem Pivnyik és óriási éljenzés között az első goalt fejeli be Uungvár kapujába. A nyíregyháziak lelkesedése most már fokozódik, de Ungvár is mindenáron egyenlíteni akar, ami a 24 ik percben sikerül is. A játék fokozott erővel folyik tovább. A nyíregyháziak szép őszjátéka a kapuhoz tereli a lapdát, mit a bal • szélső Garay védhetetlenül a kapu jobb sarkába juttat. Ezután Ungvár vezet le még néhány támadást, néhány lövése a kaput erősen fenyegeti, de a kapus fürgeségén minden lapda kívül marad. Az első félidő utolsó perceiben a nyíregyháziak jobb szélsője Mácza lő még egy goalt, ezt azonban a bíró hadse miatt meg nem itéli. A második félidőben Ungvár mindenáron a kiegyenlítésre törekszik, Nyíregyháza azonban különösen a védelemre helyez súlyt, hogy előnyét megtarthassa, ami sikerül is, ugy hogy bár az utolsó percekben két 11 es rúgást is ítél a biró Ungvárnak amit Kovács Ödön kapus bámulatra méltó higgadtsággal és biztonsággal véd, a második félidő mindkét csapatra eredménytelenül végződik. A mérkőzést nagy és lelkes közönség nézte végig és nem egyszer tüntette ki csapatunk bravúros játékát tapssal és éljennel. Este körülbelül 50 teritékes bankett volt, melyen megjelent Ungvár társadalmának több számottevő embere is. Giardin^tto. Egy társaságban a beszélgetést egy jónyelvü menyecske vitte. Mindenkiről tudott mindent, úgy, hogy egyik fiatal ember elragadtatással jegyezte meg : — Valóságos lexikon ez az asszony ! A férje azonban sietett hozzá tenni: — „Szerencsére csak egy kötet van belölel" A tanár a térkép előtt áll és magyarázza a távolságokat. Elmondja, hogy minden fok hatvan percből áll és a percek tizenöt kilométernyire vannak egymástól. Egyszerre csak felugrik egy kis fiu és jelentkezik. Deutsch doktor eleresztette a leány kezét, a leány elfutott a kastély konyhája felé, ő pedig vérpiros arccal nézett utána. Felment a to ronyba és az ágyra vetette magát. Persze nem tudott elaludni és a mindenfele gondolatok méhkasként zsongtak a fejében. Eszébe jutott egy Griffon nevű barátja, a kivel Belgiumban ismerkedett meg. Griffon gépészmérnök volt és egy francia nábobnak a fia: és mint kékzubbonyos munkás dolgozott egy belga gyárban. Griffont imádta a doktor, Ha valamit tett, mindig az jutott eszébe, hogy Griffon vájjon hasonlóképen cselekedett volna-e? Gritfon elvenné Terkát — gondolta és nagyon meleg lett a feje. — Bolondság! — kiáltotta hangosan és az öreg gazdasszony belépett. Csak délig aludt. Az augusztusi meleg fölébresztette. A sötét szobában valahol egy légy zúgott. A légy bolondos, helytelen gondolatokat dongott a fülebe, a milyen gondolatok máskor eszébe sem jutottak volna. Például azt gondolta, hogy az öreg gazdasszonyt elküldi és Terkát veszi helyébe gazdasszonynak. Terka akkor mindig a közelében lesz. Hogy a gondolatait elűzze, könyvet vett le a polcról és a félig főinyitott zsalugáter mellett olvasni kezdett. A véletlen ugy akarta, hogy éppen Bebel Ferdinánd Frigyes müvét, amely a nő viszonyát a szocializmusban tárgyalja, vegye kezébe. Bebel Frigyes igazabb tisztelője a nőknek a földkerekség eddig élt valamennyi gavallérjánál. Nem csuda tehát, ha a lelkes ifjú Deutsch elszégyelte magát iménti gondolataiért. .Szeretőmmé akartam tenni szegény ártatlan leányt, gyalázat. Feleségemmé teszem; ez illik multamhoz-és jellememhez. Legalább megtudják az itteniek, hogy ki vagyok én, az öreg Deutsch Mór fia." Ezt gondolta és erre nagyon büszke lett. Az inasával elhivatta Terka apját, a mint alkonyodni kezdett. Terka apja talpig fehérben dicsérte az urat. Aféle ágrólszakadt zsellér-ember volt. Se öreg, se fiatal, se jó, se rosszlelkü — a milyen a szegény zsellér-ember: egyszer imádkozik, máskor káromkodik. Szorongott benne a kérdés, ugyan mit akar vele az uraság ? A doktor leültette a Terka apját. — Van kendnek egy leánya ? — Van. — Feleségül szeretném venni. A zsellér elvörösödött. — Ejnye, nagyságos ur, de megszégyenít. Deutsch doktor felugrott és az ember vállára tette a kezét. — Értse' meg, Kapor Mihály, törvényes feleségnek akarom a leányát! — Nem értem . . . — A jegyző előtt, pap előtt megesküszöm vele. — Nem értem . . . — Menjen haza kend, küldje el a feleségét. Az asszony jött lóhalálban. A mint meglátta Deutsch doktort, letérdepelt előtte és a kezét csókolgatta. — Egyetlen gyermekünk, nagyságos ur, hagyja meg nekünk Terkát. A doktor ideges lett es szerette volna, ha már tul van az egész dolgon. Annyit mondott tehát: — Holnap öltöztesse fel a leányát a legszebbik ruhájába és aztán vigye a nótáriushoz. Ott leszek én is. Megesküszünk, aztán majd megértik a dolgot. Most pedig menjen haza, jó asszony. Az asszony sírva futott haza. Deutsch doktor pedig befogatott és a lovaskapitányhoz kocsizott. Boppant könnyűnek, szinte boldognak érezte magát. Hosszan és mélyen léiekzett a mezők levegőjéből. Griffon is igy telt volna-- mormogta magában és végtelen megelégedést érzett. Szentgály csóválta a fejét, mikor Deutsch doktor előadta neki a történteket és tanuzásra kérte esküvőjéhez. Szentgályné, egy életvidor, barna kis aszszony oly édesen kacagott, mintha a világon mulatságosabb dolgot még nem hallott volna. — Pompás tréfái vannak, doktorlében — mondta Szentgályné. Deutsch, a fiatal, elvörösödött. — Asszonyom, nem tréfálok ilyen komoly dolgokban. Szentgályné (az apja kamarás volt, a famíliája hatszázeszLndős, mindig lenézte szive mélyén Deutsch doktort) kegyetlenül nevetett. — Hisz éppen az a mulatságos, hogy a vármegye minden kisasszonya halálra lesz sebezve. A lovaskapitány vacsora után félrehívta a doktort a kertbe sétálni, ott megkérdezte tőle: — Tulajdonképpen milyen doktor vagy te ? — Doktor juris és doktor mediciane. — Én nem vagyok semmiféle doktor — felelt rejtelmesen a lovaskapitány, de azért ott leszek holnap. (Két markos inasommal, meg egy csomó szijjal, t-tte hozzá gondolatban.) Ezzel is váltak el. Deutsch doktort hazavitte a kis kocsi. Szentgályné pedig egész éjszaka még álmában is kacagott és integette az urát.