Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

2 47-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. november 19. — Hájas, elzsirosodott egyének megszabadulnak a felesleges zsirtőmegtől, ha naponkint reggelizés előtt és vacsora után 1—2 órával egyegy borospohárnyi valódi Ferencz Józsefkeserúvizet meleg vizzel vegyítve megisznak. Ez a kura nagyon kényelmes és nem jár annyi fáradsággal és időveszteséggel, mint a soványító kúrák altalában. Leidesdorf, a nagybirü bécsi orvostanár, megállapította: „hogy a természetes Ferencz József-keserüviz hatásában abban válik ki, hogy kisebb adagokban is hat és hosszabb használat után sincsenek rossz következményei." Mindig használni kell olyankor, ha szükség van rá, de tanácsos néha olyankor is használni, amikor azt hiszszük, hogy szükségtelen. A valódi Ferencz József keserüvizet jobb füszerüzletekben és az összes gyógytárakban árusítják. — Szenzációs miisor az Apollóban. Az Apolló-színház e heti szombat, vasárnap és hétfői előadásaiban szenzációs számokat mutat be. Minden egyes kép egy-egy remeke a filmtechnikának s akik megfogják nézni ezt a kiváló műsort bizonnyal szívesen fognak visszaemlékezni a látottakra. Szinre kerül: Lokomotív, vezető nélküli Nagy amerikai látványosság páratlanul izgalmas jelenetekkel. Összeesküvés III. Eenrtk idejében. Gyönyörűen megkomponált és lejátszott történelmi dráma hírneves francia színészek interpretálásában. A remekmű mesteri kézzel van kiszínezve. Egy rendkívül bájos és nagyhatású gyermektörténet is szinre kerül: A mamáért \ címen. Humoros képek: Modern nászutazás! Károly kéairata!, végül Pali, mint rendőr! Óriási kacagtató trück. Vasárnap d. u. 3-tól különleges gyermekelőadások tartatnak, megfelelő műsorral. — Mindenki élvezi a Papp Gáza csemegekereskedö kiváló finom tea, teasütemény és rumjait, amelyek minőségben utolérhetetlenek. 603-4-? — Bámulatos szép perzsa szőnyegek, diványteritők, egész nagy szőnyegek stb. érkeztek, és csak rövid ideig kaphatók Hoffmann Arthur kárpitos üzletében. 645—4—3 — Szemgyógyintézet van Miskolczon. 680-11—3 Giardinettó* Patkó Pista, a dunántuli haramia, mielőtt egyes cselekményét megkezdette volna, bemutatkozott. Bemutatkozása nem volt kedves, ellenben hatásos. Golyók és egyéb alkalmatlan eszközök által,, amelyek közt a kötél nem csekély szerepet játszott, hol megfogyó, a mükedvelés terjedésével pedig szaporodó társait a kapun kivül hagyva, belovagolt, mondjuk, a gazdatiszt ablaka alá. A gazdatiszt épen számadást csinált és észre sem vette az ablaka alatt megálló betyárt. De ha észrevette is, Patkó fokosával bezúzta az ablakot, mit sem törődve, hogy a csörömpölés megijeszti-e, vagy a behulló üvegdarabok megsértik-e a tisztet. Aztán lehajolva nyergében, beszól: Látott már egy lovon hét patkót ?! Magam vagyok a példa rá. A lovamon van négy, a csizmámon kettő. A hat. Magam vagyok a hetedik. A nevem: Patkó Pista! Aztán jött: ennyi szalonna, ennyi kenyér, pálinka, bor és pénz. Tiz perez alatt. És visszalovagolt erkölcseiben vele egyforma, de bátorságban kisebb méretű társaihoz, és várt. Ha a tíz perc eredmény nélkül telt el, lövetett. De nem kellett lövetni. Mikor aztán a rögtönitélő bíróság felállíttatott a Dunántul, ezeket a kenyér stbi adókat, mint bűnsegédeket bevitték. Bizony, bizony sokáig sanyarogtak, míg maguk a bírák is beismerték, hogy ők is aligha tettek volna másként. A karcagi törvényszék első és utolsó elnöke Papp Móric volt. Az előtt Nagykun főkapitány. Mintha csak ő érte állitatták volna fel a kun törvényszéket. Mert hogy lehessen az, hogy amíg él, Papp Mór ne legyen a kunok elseje, feje. Alispán nem akart lenni, mert akkor el kell mennie Szolnokra, holott a kunok központja Karcag. Igy lett elnök. Mikor meghalt, eltűnt a törvényszék is. Papp Mór atyja volt embereinek, nem lehetett ott baja senkinek. E'járt a tőrvényszékre is, ha körülményei megengedték. Sokszor nem engedték. Mikor lement valaki a minisztériumból vizsgálni: kell-e az, kell-e ez, amit Papp kért, Papp olyan dáridót csapott, hogy a hivatalnokok nem dolgozhattak, a kiküldött nem vizsgálhatott. A hatalmas udvar tele volt kunokkal, a sok szoba nem különben. Az udvaron ökröt sütöttek a kedvelt kunoknak, a pincéből egymásután kerültek fel a hordók, csapra ütést várván. Ha szóba jött a vizsgálat, Papp azt mondta, minek az, minden ugy van, minden ugy kell, ahogy én írtam. — De hogy van az — szólt a kiküldött — hogy itt elég, a csekélyül megállapított fa, mig kisebb törvényszékek jajgatnak. Hm ! felelt Papp — csak nem firkálok fáért, mikor az erdőm bőven adja. — Ugy? — felelt a kiküldött — akkor csakugyan mit nézzek ? Ami kérve van, kell. * Akkor is meg volt a tisztviselőknek a szabadsága. Talán több, talán kevesebb, mint ma. De inkább több. Legalább Veres Károly bírónak, sokkal több. Pappnak ugyanis az volt a nézete, hogy a hivatalnoknak ki kell venni a szabadságát, mert arra szüksége van. Veres Károlynak is, a többieknek is az volt a nézete s ki is vették. Csak Csegei bírónak nem kellett, azt mondván, hogy minek neki vakátió, mint a diákoknak. Van neki igy is elég szabadsága. Amiben Ősegeinek tökéletes igazsága volt, amennyiben egy-két nap mit sem határozott, ha a birtokán töltötte. Beállít Veres Papphoz, hogy ő szeretne elmenni egy hónapra. Bizonyos külföldi fürdőre. — De te már kivetted a szabadságot. — Nem baj, benn van a Gsegeié. Papp nagyot nézett, majd felkacagott. — Igazságod van Károly. Miért vesszen az el. És vagy négy esztendőn keresztül Veres Károly a Gsegei szabadságát is kivette. Egyszer azonban Gségei bácsinak is szüksége volt hosszabb szabadságra, és bemegy egy novemberi napon Papphoz, hogy most már ő is kiveszi a szabadságát. — Kiveszed ? De nem lehet ám! — Miért ? riadozott Gsegei bácsi. — Mert már Veres Károly kivette. Véletlenül Veres Károly is bement. — Hát te — förmedt rá Gsegei — hogy merted te az én szabadságomat kivenni ? — Kedves bátyám — felelt nyugodtan Veres — neked nincs jogod rám támadni. Négy év óta én használom a te szabadságodat, tehát elbirtokoltam. Az öregnek a haja szála is az ég felé állt— Hát ti összejátszottok! — szólt a két nevető emberhez, — de azért mi lesz most ? — Az, hogy te nem jelentetted nekem, hogy szabadságra mégy, hanem egyszerűen elmégy és én 6 hétig nem foglak kerestetni. * Mint mondtam, az ő tisztviselőinek nem szabad volt bajának lenni. Már a hivatalos dolgot értve. Szerencséjére megbízható emberei voltak. Rendszerint pipa szó mellett adta meg intéseit. Egyszer nagyon felindult egy telekkönyvvezetőre. Ráförmedt a titkárjára, hogy a fiút meginti, írja meg. a megintést. A titkár szaladgált össze-vissza, hogy milyen is az a megintés, hogy kell azt csinálni. Izzadt a titkár, mert ilyenre nem talált mintát az irattárban. Csak pipaszóval tőrtént még eddig minden intés. Pappnak lehűlt a haragja, el is feledte a dolgot. A titkárnak legtöbb érintkezése volt Veres Károlylyal, már a különböző szabadságok mikénti bejegyzése miatt is. Bement hozzá. Veres Károly viszontszolgálat fejében meg is csinálta. „Ebben az ügyben, ezt és ezt a mulasztást követte el stb.

1' Az intézkedésbon a mulasztó neve nincs megemlítve, csak a végére jön: X. Y. úrnak. A titkár bevitte Papphoz. Bemutatta a fogalmazványt. — Hát hogy tudta maga ezt megcsinálni. A titkár megmondta. — Ugy ? Hát ő szereti az ilyet ? S fogta a pennát: Veres Károly bíró urnák. Igy kapott megintést Veres Károly. Még pegig a saját fogalmazásában. Még pedig telekkönyvi ügyben, amit pedig sose intézett. * A öreg Papp Mór azt mondta halála előtt Sándor fiának. — Fiam! Egy hivatal volt, ami nagyon nem jövedelmezett, de szép volt. A Kun kapitányság. Azért érdemes volna küzdeni, de hát már nincs. Minden más semmi, sőt napról-napra semmibb. Azért te csak légy a magad gazdája, a jó kunfőid megadja a megélhetést. A jó kunföld, különösen a sok kunföld meg is adta a jó megélhetést. Ügyvéd volt Sándor, de csak ugy látogatta az ügyvédi irodát, mint atyja a törvényszéket. Azonban később mégis elfogadott egy hivatalt. A karcagi kir. közjegyzőséget. Hanem az igaz, hogy azt érdemes is volt elfogadni. De talán még most is. Az épülő félben lévő postapalota egyik gerendájára erősített táblán ,Nyiregyházi postapalota építkezés* felirat olvasható. Valamelyik nap amint arra mentem, hallottam a következő megjegyzést: — Hát már azt is oda írhatták volna még, hogy: „Helyben". CSARNOK. Mese és mesélés. Irta: StoII Ernö. (Felolvastatott a szabolcsmegyei általános tanítóegyesület nyíregyházi járáskörének f. év okt. hó 25-én Nyírbátorban tartott rendes közgyűlésén.) A mesének, mint a költészet egyik műfajának célja szórakoztatás és a benne xejlő igazság által való oktatás. E célt szolgálják a tündér, tréfás, csali mesék, melyek a népköltés termékei s a didaktikus célú és hangú állatmesék, melyek európai első művelőjüktől, Aesopustól, aesopusi meséknek is neveztetnek. A népmese, mint a nép élénk fantáziájának, költői hajlamának szüleménye, magán hordozza bélyegét: a csodás rendkivüliséget, a természet felettit, mely éltető eleme, főjellemvonása, ismertető jele. Nem is a természeti tőrvények uralkodnak a mesében, a szellemek országában, avagy Herder szavai szerint az igazság bűvös álmaiban, melyből nem örömest ébredünk fel, hanem lélektani tőrvények, melyek bizonyos rendezettséget s elrejtett alapeszmét is követelnek. A mese keletkezésével, eredetével, vándorlásával sokat foglalkoztak a népköltés gyűjtői és elemzői, a folkloristák s foglalkoznak még most is. A szabadon csapongó képzelet, mely nem ismer lehetetlenséget, a térben és időben határt s mely oly megkapóan szövi át a köznapit a csodással s életet lehel mindenüvé, személyesiti az élettelent: mutatója a néplélek ezen hagyományának s vándorútjának. Ott, hol az emberiség bölcsője ringott; hol gondtalan gyermekkorát élte; hol szabadon űzhette — mert az értelem nem zavarta, nem fékezte — képzelete vidám játékait: Ott a mese délibábos őshazája, ott a bűbájos Keleten. Innen indultak a népek nyugatra, innen szállt a madár ágrólágra, innen szállt az ének szájról-szájra A népiskolai olvasókönyvekben előforduló parabolikus állatmesék hazáját is Keleten, a hinduk Bidpai hires mesegyűjteményének egyik lefordított s átdolgozott töredékében, az öt könyvben, a hinduk szent nyelvén az u. n. Pancsatantrában találjuk meg, mely arab, görög, perzsa, héber, tőrök, német, francia, olasz, magyar stb. fordítások és átdolgozásokban maradt fenn több mint 4000 év óta, hirdetve az állatmesékben elbujtatott bölcsességeket, melyek eredetileg az uralkodónak voltak szánva. Nem volt tehát oly kor, mely ne szülte volna meg a maga meséjét, nem lehetett oly Legújabb női ruhadiszekben a legnagyobb választék Kohn Ignátz 653-52-3 Telefon: 129. nöi-, férfi-divat és rövidáru üzletében Nyíregyházán