Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

4 42-ik szám. N Y I R v I D É K 1911. október 15. szőlőértékesitő és pinceszövetkezet kinyomtatott alapszabályaiban, az újszülött azonban — habár orvosai kifogástalan életerős és egészségesnek, rokonai pedig szépnek és nagy reményekre jogosítottnak nevezték — mégis — levegőhöz sem jutván — hirtelen kimúlt. Hogy ezen kreatúrának voltaképpen miért kellett oly hirtelen elpusztulnia, szinte félek megmondani, mert sokoldalú vádaskodással illetnének, amennyiben azt kellene mondanom, hogy a sok érdekelt rokon a keresztapaságon civódva, addig adták kézről-kézre, nyomorgatván a kisdedet, míg végre is belepusztult. E szövetkezetek célja végeredményében ugyanaz lett volna, mint a most felvetett borközraktáré, vagyis az értékesítés előmozdítása, csak gyakorlati keresztülvitelénél sokban eltérő. Előbbinek a gyakorlatban több irányú és a termelőket legközvetlenebbül érdeklő tevékenységét lehetett remélni, de viszont, minthogy tisztán a termelők anyagi áldozatkészségére bízatott, igy terjedelmében és egyben a végcél eredményeiben oly széles határokat aligha érhetett volna el, mint a közraktár. Dr. Zinner ügyvéd urnák szőlőculturánk viszonyairól közölt adataihoz szükségesnek tartom még az alábbi adatokat fűzni: Vármegyénknek szőlőtermelése az ujabb telepítések megkezdése előtti időkben circa 3000 kat. holdnyi volt, ma pedig kereken 1200. Néhány előrelátóbb cukorgazdánk modern szőlőtelepitő példáját csakhamar követte akkori földmivelésügyi kormányunk, amidőn Oros község határában az akkor bizony még igen csekély értéket képviselő homokbuckákbol a ma már nagy hírű Sóstó szőlőtelep alapjait lefektette. Nem akarom a Sóstó-hegyközség érdemeit és értékét apasztani, amidőn azt állítom, hogy ma már vármegyénkben ezen ujabb telepítésű szőlők kőzött sokat találunk hozzá hasonló. szakszerűen telepitett és kezelt szőlőket, sőt ellenkezőleg, meghajtom az elismerés zászlaját előtte s főként ennek keretében azon, leginkább gyakorlati gazdákból került kezdőknek, kik céltudatos, szakszerű, fáradságos és költséges munkáikkal másoknak is követendő példát szolgáltattak s egyben össztevékenységükkel hegyközségüknek külön, távol az országon kívül is nagy keresetét biztosították. Amellett pedig, hogy szőlőterületünk 3000 holdról 12000-re emelkedett, ugyanakkor termelésünk aránya jóval kedvezőbb, mert terméseredményeink mennyiségileg jóval nagyobbak ; nemcsak az ujabb telepítések több mint kétszeresen múlják felül a régi átlagterméseket, hanem a régi u. n. falusi szőlők is szakszerűbb kezelésben részesülvén, a réginél magasabb átlagterméseket hoznak. Mustunk minőségét illetőleg pedig tény és való, hogy a régiek jobb minősége is ritkán érte el a 12° cukortartalmat, ma pedig minőségileg semmi különös esemény számba nem megy a 21 fokos. Mindezek természetes következménye, hogy a régen termelt mustokat annak idején — ha egyáltalán valakinek eladója volt, — 4—5 krajcárjával vették, mig ma az egész közönséges, vagyis leggyengébb minőségű borainkat is, nagy termésünk dacára, annak háromszorosáért is szívesen keresték, a jobb hirüekért pedig ennek négyszeres árát, vagyis 40 fillért is fizettek. Mindezek kézelfogható, kétségtelen bizonyítékai kitűnő és keresett bortermelésünknek, amit nézetem szerint először vett észre már jó régen az éber és ügyes kereskedelem, de hogy — úgy mondjam — elhinni és belátni még csak ma kezdi maga termelő közönségünk; mert ha ez nem igy volna, úgy kizonyára nagyon régi évek óta be kellett volna teljesen rendezkednie első sorban modern szüretelő eszközökkel és pincehelyiségekkel, másodsorban pedig egyértelmű eljárásban szervezkednie kellett volna a szemfüles borkereskedők kényszerhelyzetünket kihasználó törekvései ellen. Én ugyan — bár vármegyénk egész szőlőtermelését teljesen ismerem, — nem vagyok anyira elfogult, még a Sóstó — hegyközségi borok iránt sem, mint Zinner doktor úr, hogy azzal versenyre hivja a hegyaljai borokat, mert — bocsánat — ezt csak a legnagyobb elfogultság szülheti, hanem igenis rajongok értök, mert amidőn ezeket, illetve ennek 5—6 éves jobb minőségű borait bátran merem mellé állítani a németországi Rajnamentén termelt és a közfogyasztásban üvegenként 6, 7, 8 márka árban szereplő kellemes és zamatos borokkal és mert helyesen kezelt homoki szőlőink a kereskedelem által igazolt minősége és tulajdonságai, termelési hozama a reá fordított munka diját bőségesen megtéríti, de mégis nem volna bátorságom ily merész állításra, nehogy laikus jelzővel illessenek. Azt sem tartom, sőt határozottan tagadom s amit Zinner dr. úr állit, hogy .megyénkben a jó pince oly ritka, mint a fehér holló*, mert annyi tény, hogy pincénk oly annyira kevés van, hogy azt számba alig lehet venni, viszont azonban tény az is, hogy a meglévők csaknem mind jó pincék, amivel természetesen nem azt akarom állítani, hogy ezek a bor minőségének fejlesztése tekintetében egyenlőek volnának a hegyi pincékkel. És éppen ezek mellett alig érthető termelő közönségünk maga iránti indolentiája és befektetésektől való tartózkodása, amit hosszas keresés után csakis azzal tudnék úgy-ahogy kimagyarázni, hogy: ezek nélkül is megtalálja termelőnk kedvező számítását. A Nyíregyházán létesítendő borkőzraktár hivatása volna a bor-terményre előleget adva, a termelő közönségnek módot nyújtani az adásvételi conjuncturák kedvezőbb kihasználhatására, avagy esetleg mint állandó és biztos vevő, a reális borkereskedelem szolidságának kiépítésére hatni. Meg vagyok róla győződve, hogy egy kellő terjedelmű és berendézkedésü borközraktárunk nemcsak közvetlen közeli vidékünkről,de távolabbi szőlőink termését is falai közt fogja látni, ezzel kimentvén termelő közönségünket a szüretkori eladás kényszerhelyzetéből, ami végeredményében csak 1—2 filléres általános áremelkedés esetében is vármegyénkre nézve százezrekre menő tőbletet jelent. A borközraktár létesítésére a kellő, kinálkozó legjobb alkalom valóban elérkezett, amennyiben gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszterünk őnagyméltósága bortermelésünk fellendítése, illetve biztos megalapozása céljából tetemes államsegéllyel 10 ily borközraktár felállítását vette tervbe. Ezek egynéhányának helye még megjelölve nem lévén, csakis kötelességét vélte egyesületünk akkor teljesíteni, amidőn az erre nézve legilletékesebb tényezőkkel, — mint a Sóstó-hegyközsége és Nyíregyháza város vezető egyéniségeivel történt előzetes értekezés alapján egyelőre — a mellőztetés veszélyét elkerülendő — kérvényt intézett földmivelésügyi kormányunkhoz ennek létesítése érdekében. Minthogy pedig az elmondottak alapján szőlőtermelésünknek erre valóban szüksége van, ezt az adott körülmények között nemcsak kérni, de igényelni jogosúlt, megvagyok győződve, hogy az eredmény biztosítása érdekében folytatandó actiónkból minden érdekelt szívesen fogja részét kivenni. Szikszay Sándor, g. e. titkár. Beszámoló az 1911. október 4 tol 14-ig tartott közigazgatási és birói továbbképző tanfolyamról. Irta: Olchváry Pál főszolgabíró. A közigazgatási és egészségügyi tisztviselők részére rendezett idei, úgynevezett próba továbbképző tanfolyam programját a vallásügyi miniszter akként állította össze, hogy a legújabb kor jogi fejlődéséről, a társadalmi és közintézmények alakulásáról az ország vezetésére hivatott tényezők, a közigazgatási és bírósági tisztviselők elméleti és gyakorlati^tapasztalatokat szerezzenek, jobban mondva, hogy eddigi jogi ismereteiket bővítsék s a szorosan véve működési körökbe vápó szaktudományokon kivűl fekvő jogi intézményekről, társadalmi irányelvekről szélesebb körű áttekintést szerezzenek. A tanfolyam tananyaga kiterjedt az uj polgári perrendtartás érintésével a tényállás megállapításának módjára a polgári perben, a kriminológiára, kapcsolatban a rendőrségi intézmények ismertetésével, a büntető novella és a rendőri uj bantető eljárás megvilágításával, az elme és idegkórtani intézet megtekintésénél a büntetőjogi beszámithatóság kérdésében tartott előadással, továbbá a társadalmi intézmények ismertetésére a sociál politikára, a városi intézmények közül a városi lakások, kispesti munkástelep, városi kenyérgyár, a budapesti gyermekmenhely, továbbá a nagyobb gyárak, a magyar fegyvergyár és gépgyár, az Erzsébetfalvi közműhely telep részvénytársaság telepei, a kőbányai gyűjtőfogház es orsz. megfigyelő intézet megtekintésére. Előadások tartattak még a munkásbiztositási kérdésekről, a magyar közigazgatási eljárás alapvonalairól, a m. kir. posta jogviszonyairól, a műszaki berendezésekről, a hitel- és gazdaság közötti viszonyról, a törvényhozás technikájáról, az ügyvédi jogokról és kötelességekről ; bemutattattak tov ábbá a vegyészeti és élelnm vizsgáló intézet, a városi lakások, népház és népszálló, a mezőgazdasági muzeum, a budapesti posta-, távíró- és telefon berendezések, végül ismertetett az orsz. központi hitelszövetkezet és fogyasztási szövetkezetek országos központjának üzeme, a „Hangya" telepe. Mindez U nap alatt! Könnyű belátni, kogy ily rendkívüli terjedelmű tananyagról ennyi idő alatt a hallgatóságot csak tájékoztatni lehet s épen ez okból szerzett tapasztalataimról csak nagy vonásokban számolhatok be. Az előadások sorrendjét követve, először is a büntető jog terén kialakult irányzatról kell megemlékeznem. A mi büntető törvénykönyvünk a megtorlási rendszeren épült fel, mig a büntető novella már a javítás elvénél íogva a megelőzést s ezáltal a társadalmi védelmet tartja szem előtt. A javítás elvét a büntetésnél csak a fiatal koruaknál alkalmazza, a meglett koruakra nézve a feltételes elitélés kedvezményét terjeszti ki. Munka alatt áll a csavargók, koldusok és közveszélyes egyének elleni büntetőeljárás tervezete. Ellentétben a régi Rousseau-féle antropocentrikus világnézettel, amely kizárólag az egyén érdekét helyezte előtérbe s a Kant-féle elmélettel, amely az egyéni érdeknél már mások jogait is figyelembe vette, a jelenlegi felfogás a társadalmi rend védelmét tűzi ki feladatául, — noha a társadalmi rendet védő büntetőjog ma még nem létezik. A mi büntető törvénykönyvünk a tettesre határozott tartalmú büntetést szab ki, mert a bűnös javíthatóságát még számba nem veszi, az ujabb irány külföldön már a határozatlan időre való elitélés álláspontjára kezd helyezkedni Itt a tettes megfigyelésére fektetik a súlyt. Fontos a beszámithatóság kérdésének megállapítása. Az elme- és idegkórtani intézet megtekintése alkalmával dr. Moravcsik e tekintetben igen érdekes előadást tartott. Beszámithatlan az elmebeteg, a részeg. Az elmebeteg kényszer képzetek hatása alatt áll. Ezek váltják ki például a lopási, vásárlási hajlamot. A kleptománia nem külön betegség, csak egy fajtája az elme betegségnek s jellegzetes tünete, hogy a beteg mindenféle tárgyat lop, nemcsak az értékeseket. A megelőző rendészet feladata az ily degenerált egyének megfigyelésével a bűncselekmény elkövetését megakadályozni. Fontos szerepet játszik a tanúvallomásoknál a suggestio esete. Igen éidekesen illusztrálta dr. Moravcsik a suggestio befolyását az egyénre akkor, midőn egy hipnotizált nővel névaláírást teljesített s midőn reábirta, hogy a kijelölt egyénbe tőrt szúrjon be. Igen fontos a suggestio a tanúvallomás kivételénél. Igen gyakran megtörténik, hogy a tanú ugy vall, ahogy a biró irányítja s épen ezért szükséges, hogy a tanút ki hagyjuk beszélni. Igy is nagy befolyást gyakorol az emlékezés hűségére az egyéni szinezési hajlam s az optikai csalódás. Beszámithatlan az, aki öntudatlan állapotban van, aki részeg. Az alkoholtól származó öntudatlanság nem függ az elfogyasztott ital mennyiségétől, pl. aki éhgyomorra iszik, hamarább lesz ittas. Mindezen körülményeket, továbbá az úgynevezett fix ideáikat, melyekhez tartozik a perlekedési mánia s melyeket a beteg korrigálni képtelen, a bírónak figyelembe kell venni. Rendkívül érdekes előadást tartott Pekáry főkapitányhelyettes a rendőrségi intézményekről. Felolvasását a „Közbiztonság" 42 és 43 száma szószerint közli. Figyelemre méltó a csavargókkal való elbánásra vonatkozó észrevétele. Kárhoztatja azt a túlhajtott humanismust, amely az 1879. XL. t.-c. 18 §-ában megnyilvánult, midőn kimondja, hogy az elitéltet nem szabad munkára