Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-15 / 42. szám

2 42-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. október 15. Örömmel adjuk hirül, hogy kedvező eredményt ért el. Az országos gyermekvédő liga értesítette a városi tanácsot, hogy egy 50 tanoncra berendezett otthon fentartását elvállalja. Ez 20—22000 korona évi teher átvállalását jelenti és ezzel szemben csupán annyit kér, hogy a város az épületet s berendezéseit bocsássa rendelkezésre. Erre a célra a Hatzel-téri városi tel'xet már fel is ajánlotta a képviselet, — s nemsokára bemutatja a tanács, mily összegbe kerül ott a tanonc-otthon megépítése s felszerelése ? Ezzel egy oly fontos szociális s ipari intézménynyel gazdagodik városunk, melyre büszkén mutathat rá sok nálánál nagyobb s fejlettebb város előtt is. tg. Xollraj^ols:. A város. Nagy napja volt Nyíregyháza városának e hó 10-én: A sóstói erdőre és fürdőre tervezett halálos Ítélet alól szabadult fel az alispánunknak soha rögeszmékhez nem ragaszkodó, a közkivánalmaknak mindég tért engedő, valamint a város vezérférfiainak megváltozott s mondhatom jó irányban megváltozott elhatározása révén. Hiszen azon számos indokok mellett, amelyek ismételt felsorolása igazán felesleges volna, elég csak arra hivatkoznom, hogy a Sóstói erdő és fürdő egy semmi módon sem korlátozott tulajdonát képezi a városnak s igy egy zárt terület az, amelyhez és amelynek berendezéséhez senkinek sincs semmi köze; a város egyszerűen bezárhatja — bár azt soha nem fogja megtenni — a fürdőt, elzárhatja, valamint a jogát mindég gyakorolta is, ugy a Halász — Kemecse, valamint a Kótaj Bizony ott repült el a golyó a Klemm füle mellett, hallotta azt az izgató, fület sértő zümmöt, amit a golyó okozott. — A pillanatnyi meglepetést felhasználta a betyár, kitört a kapun, egy csendlegény lovát előkapta, ráugrott és vágtatott egyenesen — Szeged felé. Oda, a darázsfészekbe. — Midőn Klemm látta, hogy Sirásó nem tér el, hanem egyenesen Szegednek tart, felordított : — Kötözzétek meg mind, aki ellenkezik lőjétek le és jertek utánam! És vágtatott, vágtatott ő is Szeged felé. * * * A betyár megzörgette az ablakot: — Eressz be Julis. — Nem eresztelek. — Csak látni akarlak. — Bár soha se láttál, bár soha se láttalak volna. A apámat is te ölted meg. — Az se akarta amit én. — Eredj, gyilkos! — Még egyszer, nyisd ki ! Julis nem is felelt. Ekkor a betyár fokosa kopogott az ablakon. Fa, üveg tört ütései alatt s perc alatt nem volt az ablakból semmi. De ekkor már lódobogás hallatszott. A szomszédos házakból álmos emberek jöttek elő. Valamennyire már világosodott. Látták a betyárt, aki pisztolyát előre tartva behajlik az ablakon és kutatva néz, De a szobában sötét volt, nem tudta kivenni az asszoDyt. A lovas lova lihegve ált meg a kerítésnél és Klemm csak ugy repült le róla. A betyár már gondolkozott, hogy ezt az egy lövést ne Klemmnek adja-e. Ekkor Klemm kiáltott: Juliska, Juliska, jövök! Az ismert, a szeretett hangra örömtelten kiáltott Julis. JEz volt a baj. A hangról megfelé vezető, sőt, mint esetleg tárgytalant az Ó-szőlő északi sarkától a Sóstóig vezető utat is; s ugyan mivé lett volna e jog s az erdő meg a fürdő, ha azon végig vonul egy törvényhatósági ut? Hát lehet, sőt talán valószínű is, hogy idővel majd ki kell ez utat építeni, de építse ki azt annak idején maga a város kénye s kedve szerint ugy, hogy az zajtalan és portalan legyen, s ha ebben kifogja kérni a vármegye támogatását, bizonyos lehet a város, hogy a vármegye azt megtagadni nem fogja. * * * Igazán furcsa a szerepkör változás egyes megyék között: Verseczről mint fontos, hangadó tényezőről mindég hallgatott a krónika s ime 2—3 körirata a vármegyékhez minő nagy port vert fel! Érdekes kis törvényhatóság — lucus a non lucendo — ez a Versecz: Nem régen állást foglal a katonai létszámemelés és a katonai törvényjavaslattal szemben, most ugyan e javaslat mellett tör lándzsát; ezelőtt néhány évvel teljesen távol tartja magát a nemzeti alkotmányvédelemtől, nem hoz egyetlen egy ellenálló határozatot sem, s ime most védelmére kel a parlamentárizmusnak s átiratában hazafias lendülettel interpretálja a magyar alkotmány fogalmát és alapfeltételeit! Nem igy t. törvényhatóság! Nem a vezetés, hanem a vezeklés az osztályrésze annak, akinek politikai múltján folt vagyon. * * * Az obstructió alkotmányos fegyver, de mint ilyen a végszükség fegyvere; semmi körülmények között azonban nem lehet az fegyvere 20 elszánt politikai argonautának, hanem igenis egy tekintélyes, az ország politikai tényezői és közvéleménye által támogatott kisebbségnek. Alkotmányos fegyver pedig az obstructió, ha 1. a kormány alk

otmányogi szem tudta a betyár, hol van, éles szeme fel is fedezte s eldördült a lövés. Valami sóhaj halattszott csak. Ugyanakkor, midőn a betyáré, suhant ki á Klemm golyója is, de a túlizgatott ember eltévesztette a célt. Eldobta fegyverét és puszta kézzel rohant a betyárra. Az, a kielégilett bosszú nyugalmával állt ott, kihúzta kézét csizmszárából és a reárohanó Klemm felé szárt. Klemm nem törődött a késsel, talán még szerette volna, ha találja. De, hogy nem talált a bétyár és csak könnyű sérelmet okozott, az volt az oka, hogy midőn Klemm a betyárhoz ért, abban a pillanatban hajolt le a betyár lábaihoz, amidőn az szúrt. A má9ik pillanatban már a betyár lába a Klemm kezei közt volt s a betyár a földön feküdt. De azonnal egy félkört irt le teste a földön, aztán felemelkedett s a kis ház falához csapódott. Holtan terült el a betyár a ház fala alatt. * * * Mire feltörték a ház ajtaját, halva találták Julist is. Mosolygott, mintha szólani akart volna még annak, aki ott térdel holtteste mellett és becézgeti, hízelgő szavakat intéz hozzá, miközben kiapadhatatlanul folynak kőnyei. * * * Vad szilajsággal vetette ezután Klemm magát a Sirásó banda után. Űzte, hajszolta mindazokat, akik valaha a legkisebb összeköttetésben voltak vele. A rémes éjen elfogott 9 betyáron kivűl még két cimborát és 14 orgazdát csipett meg Klemm s bevitte minden adattal Laucsik elé. A szőké Laucsik igaz szánalommal nézett a fáradhatatlan, szomorú emberre. — Uj munkát kérek vizsgáló biró ur. — Meg lesz édes Justin. De most messzire küldöm magát. — Talán jobb is lesz — sohajtott Klemm. pontból sürgősnek és fontosaknak elismert igézeteinek eleget tenni vonakodik, avagy azokkal merev ellentétbe jut, 2 ha alkotmányunkkal szembehelyezkedik s 3. ha a trónbeszédben foglaltakat végre nem hajtja. A vármegye őszi közgyűlése. A hírhedt verseczi átiratok nyomában támadt országos érdeklődés átcsapott mi hozzánk is s bizonyára ennek köszönhető, hogy a 10 iki őszi közgyűlésen hatalmasan megtelt a vármegyeháza nagyterme. A közgyűlést megelőzőleg reggel 9 órakor a vármegyei 48-as és függetlenségi párt is gyűlést tartott Vay Gábor gróf elnöklete alatt, a Korona szálló emeleti nagytermében, amelyen a parlamenti obstrukciót elitélő verseczi á'iratra vonatkozólag az a megállapodás jött létre, hogy ha a vármegyei közgyűlésen a munkapárt részéről ellen indítvány tétetni nem fog, ez esetben a törvényhatósági bizottmány függetlenségi politikai pártállásu tagjai elfogadják az állandó választmánynak lapunk közlése nyomán ismertté vált határozati javaslatát, ellenkező esetben azonban a párt részéről, e kérdésben való álláspontjának teljes kifejtésével fog indítvány tétetni. Erre azonban nem került sor, mert a közgyűlés, minden hozzászólás nélkül, egyhangúlag és kőzmegnyugvásra elfogadta az állandó választmánynak, lapunk legutóbbi számában egész terjedelmében közölt javaslatát s ehez képest a verseczi átirat felett napirendre terve, azt irattárába helyezte. A közgyűlést kevéssel 10 óra után nyitotta meg Vay Tibor gróf főispán s üdvözölvén a bizottmány nagy számban egybesereglett tagjait, bejelentette a közgyűlésnek Rózsa Béla közig, kiadó elhunytát, továbbá, hogy Gomba Gusztávot közig, gyakornokká, Kállay Miklós közig, gyakornokot pedig tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. Az alispáni időszaki jelentést, az állandó választmány által ezzel kapcsolatban előterjesztett s lapunk legutóbbi számában már közölt javaslatok elfogadásával a közgyűlés tudomásul vette, úgyszintén elfogadta az állandó választmánynak a nyíregyháza—gávai ut kiépítése tárgyában hozott s már általunk ismertetett javaslatát. Versecz és Selmeczbánya városoknak a képviselőház munkaképességének helyreállítása tárgyában kelt átiratát, az állandó választmánynak lapunk legutóbbi számában közölt javaslata elfogadásával a közgyűlés tudomásul vette s irattárba tétetni rendelte. Versecz városának az általános egyenlő és titkos választói jog törvénybe igtatása tárgyában kell átiratára a közgyűlés szintén az állandó választmány javaslatát emelte határozattá, melyet lapunk legutóbbi számában egész terjedelmében közöltünk már. E kérdéshez hozzászólott gróf Vay Gábor, a következő beszédet mondván: Az állandó választmány javaslatát érdemileg elfogadom. Minthogy azonban benne bizonyos bizalmatlanságot látok az általános titkos választói jog ellen megnyilatkozni, legyen szabad ezen javaslathoz mégis néhány rövid szót tűznöm. Adja Isten, hogy ez a kérdés a magyarul írni és olvasni tudás alapján lehessen megoldva. Ez ellen magyar embernek bizonyára nem lesz kifogása. Én azonban a magam részéről amig a Bécsben jelenleg divó felfogás megnyilvánulásait és azt látom, hogy mindig akad feles számban magyar ember, aki ezeket támogatja, kötve hiszek ennek lehetőségében. A bizalmatlanság e javaslatban abban nyilvánul meg, hogy hangoztatja a választójogi kérdésnek a magyar supremácia tekintetbevételével történendő megoldását. Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! A választói reformnak enélküli megoldását csak a bécsiek és a magyar ajkú osztrákok óhajthatják, az ellenzékre pedig az előbbiek parancsára az utóbbiak fogják rá, jól tudva azt, hogy az ellenzéknek, ha nem akarja az általános titkos választói jogot eleve megbuktatni, annak módozatairól, taktikai okokból és tekintettel a nemzetiségekre, beszélnie nem szabad.