Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

2 4-4-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. október 29. Méltóságos gróf úr! Szabolcsvármegye függetlenségi és 48-as pártja elnökségéről történt lemondására a párt közgyűlése elhatározta, hogy méltóságodat kül­döttség utján kéri fel az elnöki állás meg­tartására. Eljöttünk tehát, hogy személye iránt érzett meleg szeretetünket, mély tiszteletünket, igaz nagyrabecsülésünket, törhetlen ragaszkodásunkat kifejezzük és felkérjük kegyeskedjék továbbra is elnökünk maradni. Tudjuk mi, hogy méltóságodtól nagy áldo­zatot kérünk, hisz a latin költő szerint is „Bea tus est ille gui procul negotiis abest" s a boldog családi tűzhely melege zavartalan élvezése kellemesebb, mint a közélet izzó porondján küzdeni. Küzdeni nemcsak a politikai ellenfelek rosz akaratával, önző érdekeivel, de küzdeni a saját pártbeliek csüggedésével, közönyével is. Tudjuk, hogy fájó érzést támaszt a hálát­lanság, s azon tapasztalat, hogy támadnak a hatalom kegyét keresők nemtelen fegyverekkel azon férfiú ellen, kit rövid idő előtt tömjéneztek, előtte térdet, fejet hajtottak. Mi mégis bizunk abban, hogy méltóságod nem azt fogja mondani nekünk, ami méltóságodra kényelmesebb: határoztam, azt meg nem változ­tatom, hanem kérelmünket teljesíteni és elnöki állását megtartani fogja. Mert ösmerjük méltóságodat, tudjuk, hogy a szive, leke, gondolatvilága, érzése magyar. Ezt a magyar hazát, ezt a magyar nem­zetet forrón szereti, e haza függetlenségének kivivása, s nemzet szabadsága, boldogsága, jó­léte előmozdítása iránti vágy kiirthatatlanul él méltóságodbán. Óseitől nemcsak történelmi nagy nevét és a jólétet örökölte, hanem ezeket az érzel­meket is. Egyénisége, képzettsége, tudása, neve, tár­sadalmi állása, függetlensége, bátorsága, erős akarata, elveihez való törhetlen ragaszkodása nagy kincs, melyet a nemz-ti ügy érvényesülése iránti küzdelemből elvonni bűn és kamatozat­lanul hevertetni a haza elleni vétek. Ez teszi kötelességévé méltóságodnak, hogy e haza egy darab testét képelő Szabolcsvármegyének vezér­férfia, e vármegyei függetlenségi 48-as pártnak elnöke legyen. Méltóságodnak ezen kötelesség teljesítés elől kitérni nem lehet, nem szabad. Nagy őseinek ragyogó tényeiből vehet pél­dát arra, mint lehet itt hagyni nagy vagyont, szerető családi otthont, még elhagyni az édes hazát is, és élni távol mindattól, ami kedves, és meghalni idegen földön, de a kötelességet megtagadni, a haza ellen véteni nem lehet. Azért él bennünk rendületlenül a hit, hogy méltóságod kérésünket teljesiti és partunk elnök­ségét meg fogja tartani, vezérünk, bátoritónk és összetartónk lesz, pártunkat a csüggedésnek, a rázkódásnak kitenni nem fogja. Mi magunk részéről ünnepélyesen ígérjük, hogy hű katonái, a haza függetlensége ki­vivása, a nemzet szabadsága, boldogsága, jóléte előmozdítása iránti törekvése támogatásában, szivünk utolsó dobbanásáig fegyvertársai, el­szánt, kitartó követői leszünk. Vay Gábor gróf e beszédre a következőleg válaszolt: Kedves Barátaim! Hálás szívvel köszönöm irántam megnyilat­kozott bizalmatokat, a szabolcsvármegyei füg­getlenségi és 48 as párt elnökségét azonban csak oly feltétellel vállalhatom továbbra is, ha a párt tagjai a függetlenségi elvek érvényesíté­sénél támogatnak. Nem tartom ugyanis elegendőnek azt, hogy elvben és érzelemben függetlenségiek vagyunk. Nekünk, ha hazánk és nemzetünk boldogulását a függetlenségi elvektől várjuk, hazafias köteles­ségünk ezen elvek megvalósulásáért munkál­kodni. Ez pedig csak ugy lehet, hogy a párt egy­öntetűen jár el és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, midőn a kitűzött cél felé csak egy lépést is tehet előre a rögös úton. Ha e pártban összetartás nincs, mindenki saját tetszése szerint cselekszik, sőt egyes cso­portok is keletkeznek, melyek a párt nevében ennek tudta és beleegyezése nélkül egyességeket kötnek, akkor ez a párt eredményes munkát nem végezhet, én pedig annak elnökségét nem vállalhatom. Tekintettel azonban a verseczi átiratokra, mely az elnöki válság kérdésével összefügg, a párt egységét, most zavarni nem akarom, az elnöki tisztet tehát ezen kérdés eldőltéig meg­tartom, lemondásomat pedig, ezen kérdés el­döltétől teszem függővé. A küldöttség tagjai Vay Gábor gróf szavait zajos éljenzéssel fogadták. X Tözoltö-önnep. Nagy ünnepet ül a nyíregyházi Ö. T. E. Ma ünnepeli 25 éves fennállását és ma avatja fel, illetve veszi át a város nagy áldozatkész­ségével létesített uj tűzoltólaktanyát a Bethlen utcában. Már tegnap reggel lobogó-díszt öltött a város. Derék tűzoltóink ünnepségében és öröm­napjában szívesen osztozik városunk kicsinye­nagyja. Az országos tűzoltó-egyesület elnöksége tegnap délután érkezett meg Szerencs felől, a hova Oltványi Ödön titkár elébe utazott az illusztris vendégeknek. A vasútnál nagy és in­telligens közönség várta, a mintegy 20 tagból álló vendégkoszorut, élén gróf Vay Tibor fő­ispán, Mikecz Dezső alispán és a vendégeket fogadó Májerszky Béla, kir. tanácsos, polgár­mester, egyesületi elnökkel. A megérkezett vendégek névsora a követ­kező: gróf Széchényi Viktor Székesfehérvár, dr. Óváry Ferenc Veszprém, báró Solymossy Ödön Budapest, Vermes Béla Szabadka, Breuer Szilárd Budapest, gróf Teleky Domokos Ger­nyeszeg, Tankóczy Gyula Szatmárnémeti, Lu­kács Ödön Nagyvárad, Nagy Márton Nagyvá­rad, Gráczer Lajos Nagyvárad. Papp Ferenc Szeged, Erdély Ernő Győr, Ranezay József Lőcse, dr. Vass János Eger, Bartha Gergely Kolozsvár, Jászberényi Miklós Mezőtárkany, dr. Balogh Dezső Budapest, Bencze István Buda­pest, dr. Sztankovánszky Imre Budapest, De­sits József Sopronszili, Kőhler István Budapest, Szabó Lajos és Miholecz János Nyírbátor. Ezen kívül a szomszéd vármegyék és szabolcsvár­megyei tűzoltó-szövetség, illetve egyesületek ki­küldöttei és képviselői Szombaton délután, miután a vendégeket szállásukra kisérték, elnökségi ülés volt a város­házán. Ennek végeztével igen szép gyakorlatot mutattak be, amelynek a vedégeken kivül igen sok nézője volt — és méltán. Feltevés volt, hogy a Julia-gőzrnalom má­sodik emeletén tűz ütött ki és egy molnár bennrekedt a tűzben. A feladatot bámulatos ügyességgel és gyorsasággal oldották meg tűz­oltóink. Legelőször kimentették a molnárt, az­után három oldalról támadva a tüzet, biztosí­tották a szomszéd épületeket, a tüze|t pedig a tetőt ketté vágva lokalizálták. A gyakorlatról még a laikusok is csak a legnagyobb elismerés­sel nyilatkozhatnak. Este 8 órakor a Korona-szálloda nagyter­mében mintegy 150 teríték bankett volt, a hol felkőszőntőkben nem volt hiány. A banketten városunk szinejava részt vett ott láttuk a ven­dégeken kivül gróf Vay Tibor főispánt, Mikecz Dezső alispánt, dr. Meskó László orsz. képvise­lőt, Májerszky Béla kir. tan. polgármestert, Geduly Henrik püspököt, Petrovics Gyula apát plébánost Rutkay Gyulajesperes-plébánost, Pau­lik János és dr. Bartók Jenő lelkészeket, Macs­kássy alezredes, Somogyi Gyula kir. közjegyzőt, Unterreiner Józsefet az osztrák-magyar bank főnökét, dr. Dohnál Józsefet vmegyei főorvost, Kállay Rudolf kórházi igazgatót, Sefcsik József h. pénzügyigazgatót, Kertész Bertalan főkapi­tányt stb. Ma délelőtt 10 órakor közgyűlés lesz a városháza nagytermében, amelynek lefolyása a következő lesz : A himnusz eléneklése után Májerszky Béla elnök a gyűlést megnyitja, üd­vözölve a megjelenteket, majd felkéri Oltványi Ödön titkárt, hogy az egyesület 25 éves tör­ténetét rövid kivonatokban ismertesse. Ennek végeztével a közgyűlés átvonul a tűzoltó-lak­tanyába, ahol Májerszky Béla polgármester át­adja a tűzoltólaktanyát. A gyűlés végén lelep­lezik Antal János alparancsnok mellszobrát, aki már 25 év óta működik a nyíregyházai egye­sület javára odaadó és eredménydús munkás­sággal. A díszközgyűlés végeztével a tűzoltó-lak­tanyában villásreggeli lesz, majd délben a Ko­rona-szállodában ebéd a vendégek tiszteletére, amelyet a tűzoltó-egyesület fog adni. A vendégek legnagyobb része még a mai napot városunkban töltik. Ünnepi óda a nyíregyházi tűzoltóság örömnapjára. Zászlók ma mért lengnek-lobognak ? Mely tüz lángol az arcokon ? Mi diszes sora a nagyoknak, Kiknek keblök velünk rokon ? ! Mely ünnep ez, hojy oly vidám ma Felettünk a felhőtlen ég? Nem volt, nem úszott Nyíregyháza Ily ünnepi mámorba rég ?! Fényben ragyog mindenki arca, Megdobban minden jó kebel, Kigyúlnak az öröm-tüzek ma: Mert Nyíregyháza ünnepel. Ünnepli a szent, a nagy eszmét, Mely meghódít világokat, Mely mindenütt csodálva lesz még S testvért testvéreként fogad. Eljöttetek dicső nagyok ti, Kiket keblünkre ölelünk, Fáklya-fény, mit vihar nem olt ki,. Ti voltatok mindig nekünk, Eljöttetek, hogy fényt derítsen Szent ünnepünkre lelketek. Ennél nagyobb öröm ma nincsen, Testvér-szivekre leltetek. Hősöknek hősét zengi dalban Felajzott húrjain a lant. Diadal-ének szava harsan Az ajkakról fent és alant. Milánó fénye, dicsősége, Amit kivivtak a nagyok, Felhat im a kék boltos égre, S érzem, hogy ma is itt ragyog. Megtestesülve látom újra A mindenható szent igét : Előre ! hová Isten ujja Nagy hőseinket elvivéd. Ott jártak ők a csillagokban, Hol örökszép babér terem. Fényes sugára most is ott van Dicső vezér a kebleden. Hogy áll e szilárd őr-torony ma, Ez is a te nagy érdemed. Örömében hogyne zokogna Minden bajtársunk ma veled ! Lángszavaddal te lelkesitéd E nemes város nagyjait; Ha nem zörgettél volna mindég, Ez őr-torony nem állna itt! Parancsnokunk! E szép napoknak Sugára fénye most te vagy. Sugáridban, mik ránk ragyognak, Minket is megfürödni hagyj ! Körül álljuk nézd áhítattal Az oltárt, mit a hit emel ; Megáldjuk mi is sziwel ajkkal, Mit alkotott e nagy kebel. Hadd zengenünk, mit mélyen érez, Most minden tözoltói sziv, Mely hü a tözoltói névhez S minket ma csodálatra hiv. Hadd zengenem, mit meg nem irtam A Krónikának könyviben, Amit szivem falára irtam, Zengek most rólatok hiven. A legfinomabb írancsia és amerikai Friedmann S. Sándornál cipő újdonságok kapbatók Nyíregyházán. 3.2 52-19

Next

/
Thumbnails
Contents