Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

Hyiregyháza, 1911. XXXII. évfolyam, 28. szám. vasárnap, julius 9. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TBR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratoka t nem "adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Főgimnáíiumunk értesítője. A tanév vége az elszámolás és számvetés ideje az oktatás és nevelés munkájában. Az elszámolás azt állapítja meg, hogy mikép sáfárkodott az iskola a rábízott kincsekkel a múltban ; a számvetés pedig arra a kérdésre igyekszik feleletet adni, hogy ugyancsak az iskolától mit várhatunk a jövőben. Főgimnáziumunk, a nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium, a város nagylelkű alapítványának keltétől számítva immár 50 éves múltra tekint vissza. E szép idő a fokozatos fejlődés, helylyel-közzel rohamos emelkedés képét mutatja. Tizenegy évig nég'yosztályu algimnázium, 1872 — 1887-ig hatosztályu, u. n. középtanoda volt, azóta pedig teljes nyolcosztályu főgimnázium. Tanítványainak száma ma már csaknem megtízszereződött s évek óta meghaladja a lélezret, ugy, hogy létszám tekintetében szinte páratlanul áll egész hazánkban. A tanulók ezen nagy száma kétségtelenül megnehezíti, de ugy látszik még sem lankasztja a tanárok munkáját; bizonysága ennek az, hogy az ez évben vizsgálatot tett tanulók 76°/o-a teljes sikerrel végezte tanulmányait s osztályismétlésre nem egészen 4% utasíttatott; a 42 maturans közül is csak kettő maradt le egy évre, 88-at pedig különböző fokozattal érettnek nyilvánított a vizsgálóbizottság. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Legényavatás. Irta: Pakots József. A Damoklet-orom felé törekedett a társaság. Az asszonyok világos ruhái rikítón váltak ki a sürü fenyves sötét keretéből és Tarpatakyné, aki a kövérsége miatt leghátul kullogott, vörös ruhájában olyannak látszott felülről, mint egy széles pipacsvirág. Zajos, vidám volt a hangulat. Az erős, üde fenyveslevegő szinte mámorba ejtette a társasá got. A fürdőorvos mésés dolgokat tudott beszélni a látnivalókról, amelyek a Damoklet ormán tárulnak az emberi szem elé. — Kérem, kérem — erősködött egyre, mikor a társaság föl-főlmosolygott a buzgalmán — majd meglátják. Higyje el — fordult egy úrhoz, aki leginkább mosolygott rajta — még a reumáját is el fogja ön felejteni meglepetésében. A megszólított úriember zavartan köhögött, a társaság pedig hangos kacajra fakad*. — Brávó, doktor, brávó, ön szellemes ember! — Hjah, hjah, kérem, az ugy van. A Damoklet felséges egy hely. Három országba lehet ellátni róla. Mindjárt a lábánál van Románia, egy-két ugrás. Távolabb Szerbia, három ugrás. Alatta Bulgária. — Négy ugrás! — vágott közbe a reumás ur maliciózusan. — Jó, jó — felelte az orvos és legyintett a kezével. Nem lehetett kihozni a nyugalmából. a tanártestület, beleszámítva az igazgatót, továbbá a vallástanárt és a rajztanárt is, összesen 12 rendes, egy helyettes és egy tornatanárból állott; ezeken kivül még négy hitoktató, két énektanitó, egy iskolaorvos-egészségtantanár és egy gyakorló tanárjelölt működött az intézetnél. Szóvá tehetnők itt, hogy amennyiben vármegyénk területén ujabb, szintén középfokú állami iskolák létesítésének szüksége merült fel, célszerű volt-e azokat a jelleg és a hely szempontjából akként szervezni, amint azt az ez évi állami költségvetés tételei mutatják. Minthog; azonban kész tényekkel állunk szemben, bátran mellőzhetjük e kérdés tárgyalását; vitával úgyse lehetne elintézni ilyen iskolák jogosultságát, a kérdést hosszú idők tapasztalata alapján az élet dönti el. Annyi bizonyos, hogy főgimnáziumunk tanártestülete mellett a kormányzó tanács is hivatása magaslatán állott és áll, amennyiben szerető gonddal és bölcs előrelátással igyekszik lehetővé tenni az ifjúság érdekeinek biztosítását és megvalósítását. Ez pedig annál nagyobb sikerrel jár, mennél nagyobb az az összhangzatos, egyetértő gondolkozás és cselekvés, melyet intézetünk vezető tényezőiben igaz örömmel szemlélünk. A tanulmányok elvégzése mellett nagy gondot fordított az iskola az ifjúság fegyelmezésére, továbbá vallásos és hazafias érzésének ápolásáia. Az elmúlt évben is megalakult ifjúsági egyesületek (Bessenyei— Nézzek csak! — szólt hirtelen a társasághoz. Forduljanak csak, kérem. Látják a fürdőt ? A társaság meglepetten bámult a völgybe. Lent a fenyvesek közül parányi foltokként villogtak elő a fürdő hotelek vörös tetői, alább a Gserna kristálytiszta vize kanyargott el, mint egy finom ezüst fonál. — Na, mit szólanak hozzá? Pedig még hol vagyunk az oromtól! A társaság megpihent. Egy fiatal, tizennyolc éves, pelyhedző állu gyerek egyik mellékösvényen elszaladt és nemsokára csomó vadvirággal tért vissza. Lihegett a fáradtságtól és vérvörös arccal nyújtotta át a virágokat egy magas, szőke, kékszemű gyermekleánynak. Az orvos észrevette: — Ej, ej, önnek sem kellene annyit szaladgálnia, fiatal uracskám — mondta maliciózusan — mert kifogy aztán a szuszból. A társaság újra kacagott s a két gyermek zavartan, lángbaborult arccal állott egymás mellett. — Menjünk ! — indítványozta valaki. — Nem, nem — mondta az orvos — várjuk be Tarpatakyné ő nagyságát. Tarpatakyné lassan vánszorgott. Nagyokat lélekzett, alig cipelte a kilencven fontját. A társaság békétlenkedett. — Igy aztán sohsem leszünk fenn. — Dehogy is nem, — szólt az orvos — hisz Tarpatakyné őnagysága ugy sem jön tovább velünk. Nemde, nagyságos asszony ? önképzőkör, ifjúsági gyámintézet, daloskör, tornakör) szép sikerrel működtek, s nem mellőzhetjük azt a buzgalmat sem, melylyel a tanulók a közjótékonyságot is gyakorolták a maguk körében eszközölt gyűjtésekkel; igy például a Filléregyletre 700 koronát megközelítő összeget adtak össze. Viszont az ifjúság is sok jótéteményben részesült. Tandíj s egyéb dijak elengedése címén körülbelül 5000 K, jutalomés ösztöndijak címén pedig mintegy 5600 K támogatást élvezett. A helyi ösztöndíjalapítványok száma 1910. december 31-én 4l-re emelkedett, több mint 60000 K értékben. — Egyesek is nagymértékben hozzájárultak a segélyezéshez kisebb-nagyobb összegű adományaikkal. Értékes szerzeményekkel gyarapodtak az iskola könyv- és szertárai is; a tanári könyvtár például 5475 kötetben 29000 K értékre emelkedett. Adatainkat a főgimnáziumnak Leffler Sámuel igazgató által szerkesztett Értesítőjéből vettük, melynek első cikkei Zelenka Pál elhunyt püspök és Geduly Henrik uj püspök arcképével együtt a nevezett egyháznagyok rövid jellemzését, továbbá Szalay Sándor tanárnak „A katód-sugarakról" irt népszerű értekezését foglalják magukban. Részletesen megemlékezik még az Értesítő az ifjúsági kirándulásokról, továbbá az iskola több öröméről és gyászáról is

. Tarpatakyné kétségbeesetten nézte a még megteendő utat. Szinte szédült, amint elgondolta, hogy ezt még meg kellene másznia és lemondóan szuszogta: — Nem, nem, én itt maradok. — Persze, persze, — szólt az orvos — hisz innen is egész szép kilátás esik. És nagyságos asszonynak ma nem is volna jó a további ut. — De ne hagyjanak egészen magamra — könyörgött Tarpatakyné. — Na, igen, igen — köhéc-elt zavartan a doktor. — Hát persze. Lám a fiatal ur meg is tehetné, hogy itt marad ő nagysága mellett, — fordult a szőke, kékszemű leány udvarlójához. Ugy is annyit szaladgált már, hogy most egészen ki van fáradva. A társaság helyeslőleg rontott közbe. — Igen, igen, vele marad. Víg mulatást! És kacagva, vigan törtettek fölfelé. A kis szőke leány szemébe köny gyűlt, amikor látta, hogy gavallérja visszamarad. A zsebkendőjét a szájához szorítva követte a társaságot. Tarpatakyné leült egy mohás sziklakőre. Lassan szuszogott és a homlokát törölte. A fiu keservesen bámult maga elé. A düh fojtogatta a torkát, amiért itt kellett maradnia és gyűlölettel nézte az asszonyt. Gondolkozott azon, hogy miképpen állhatna bosszút. — Jaj, de utálatos — gondolta magában — alig szuszog. Vájjon mit is csinálhatna neki olyat, hogy elküldje magától? Hátha szemtelen lenne ? Megkísérli.