Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

Nyíregyháza, 1911. XXXII. évfolyam, 38. szám. vasárnap, szeptember 17. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. £!5flzatéii feliételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fiUér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A kisvsautak kiépítése. Az az élénkség, az eleven, izzó életnek az a mozgalmassága, mely Szabolcsvármegye székhelyén tapasztalható, magát a szemlélő, a szereplő nyíregyházi közönséget is meglepi. A vidékiek meg valósóggal elámulnak, ha a nyíri metropolis bámulatos haladását, fejlődését szem-, lélik. Olyanoktól pedig, kik nem fordulnak meg minden évben Nyíregyházán, számtalanszor hallani olyan nyilatkozatot, hogy „nem ismerünk rá a városra . . Ha azokat a tényezőket vizsgáljuk, melyek a megye székhelyét ily hatalmas arányokban emelik, meg kell állapitanunk, hogy Nyíregyháza földrajzi fekvése nem kedvező. Nagy folyóvize nincs. Természeti szépségeiért nem keresik föl a turisták. Történelmileg nem nevezetes. Hires épületei, műremekei, nagyszabású gyűjteményei (kivéve a vármegyei niuzeumot) nincsenek. Klimatikus gySgyhelynek se válik be, mert útcái, talaja, környéke közmondásosán poros, homokos. Fürdőhelynek se lehet ma még mondani. Hatalmas gyárai sincsenek. Környékén pedig legfeljebb homokot bányásznak . . . És Nyíregyháza mégis erősödik, emelkedik és pedig hatalmas arányokban. Rendkívül hathatós tényezőknek kell tehát szerepelniük, melyek a felsorolt hiányokat eltüntetni képesek, sőt még intenzivebb működést fejtenek ki, mint aminőt a hiányzó összetevők tudnának. Ha a nagy eredményt felmutató tényezőket vizsgáljuk, konstatálni kell, hogy a város bölcs vezetése, a lakosság praktikus gondolkozásmódja, a polgárok munkaszeretete és üzleti érzéke emelte a várost oly magasra, aminőn áll. Egy azonban bizonyos: ennek az emelkedésnek főeredményezője s legszebb eredménye az, hogy Nyíregyháza vasúti gócpont. Azok a vékony acélsínek kapcsolták be a várost a nemzetgazdasági élet szervezetébe. Azok hoztak ide jólétet, emelkedést, kulturát, a létnek öntudatosabb, okosabb érzetét. Hogy mit jelent a vasút egy községre,- azt ép Nyíregyháza tudhatja legjobban. Nagykálló visszafejlődött, mert félt az uj idők szelét hajtó vonattól, a nem is oly rég falusorban szerénykedő Nyíregyházából pedig, ipie, mily hatalmas várost fejlesztett az idéröppent szárnyaskerék ! De a szép, nagy város nem akar a haladás mai fokán maradni. Emelkedni akar tovább, egyre följebb. És ezért egyre-másra épiti a vasutvonalait. Dombrádtól kezdve egy csomó községet becsatolt sínhálózatába, beiktatott vérkeringésébe. De itt nem állt meg. A pár héttel ezelőtt megnyílt Buj—balsai szárnyvonal ismét közelebb hozott egy pár községet Nyíregyházához és újra hozzáForgácsok a Bach korszakból. Közli: Pataky István. Geszten Jóska. Már gyermekkoromban sokszor hallottam a nevét. Bátorság, leleményesség, kegyellenség és jószívűség vegyüleke volt, amint előadták .tetteit*, s most, hogy a Bach korszakbeli iratok közt a Geszten Jóska perere vonatkozó iratok véletlenül kezembe akadtak, kíváncsisággal nézegettem, hogy miket is tett tehát az az ember, akit az iratok mindig, mint .híres Rabló Főnököt* emlegetnek, akit a megyei törvényszék .akasztófára" is itélt. E/t megelőzőleg olvastam Kovács István, a nyíregyházi kir. tszék. érdemes elnöke által a rablóról a .Szabolcsvármegye* monográfiájában közetett adatokat, melyek legnagyobb részt meg is egyeznek a kivett valomásokkal. Az iratokból arról győződtem meg, hogy Geszten Jószef, ha neve közismert lett is, s neve alatt több és nagy esetek elkövetése a népnél közszájon forgott is, és mintegy kisebbik Rozsa Sándor szerepelt 5—6 varmegyében, ő mégis csak egy közönséges lókötő, egy kapcabetyár volt, és amikor bátorságot tanúsítóit az •sak olyankor volt, amikor kísérői közül szökött, vagy azok elől mtnekült. De ezen alkalmi bátorságra nagyon is szüksége volt, mert bár több ízben éveket sóztak a nyakába, egyik rátát sem töltötte ki, sőt amikor utoljára szökött, már az akasztófa állott előtte. Rabló főnön pedig nem lehetett azért sem, mert soha, de soha nem volt bandája, sőt huzamosabb ideig másod magával sem volt. Egy Somogyi József és valami Jancsi nevü legény volt az, akik heteket töltöttek vele, Somogyi József a legtöbbet, de az sem volt több két hónapnál. De nem is volt tettes társra szüksége, mert csak lovat és ökröket lopott, amit maga könnyen hajthatott végre. Amire szüksége volt, azaz orgazda volt. Az pedig akadt bőven s igy történt, hogy a Geszten ügy tárgyalásánál mintegy 70 vádlott, a károsok és a tanukkal egy egész kis falut kitévő számú ember volt beidézve. Rablásnak nevezhető lopást csak három ízben követett el. Ezeknél persze voltak alkalmi társai. Azokban itt sem történtek kegyetlensé gek, mert egyik esetnél sem tartotta érdemesnek senki .vízí raportot" kivenni. Mint „retteget* embert Ítélték mégis halálra S valóban rettegett ember volt mégis és a mai időben aligha nem mint elmebeteget kezelnék, mert a nélkül, hogy szüksége volt volna rá (Nyírbátorban, ahol született háza és telke volt) s anélkül, hogy tetteinek hasznát látná (l^gfelebb ruházatra, élelemre költött, kártyát, dáridózást nem kedvelt) mindig lopott, kivéve ha be volt zárva, vagyha üldözés közben ezt nem tehette. Mint elfogott ember a strázsák kezei közöl háromszor szökött meg, három ízben pedig, midőn már majdnem közrefogva volt, lövöldözéssel menekült meg. Ezek közül egy ízben Nagyváradon. Megtörtént, hogy midőn üldözték, üldözés közben is 3 lovat lopott. férhetőbbé tette a megyei székhelyét egy csomó embernek. Ha a Kisvasutak növekedése ezzel bezárulna, nagy vétket követnének el az „illetékes tényezők" ugy a humanizmus, mint a — saját zsebük elíen. Mert a vasútnak nem csak az anyagi hasznot kell néznie, hanem azt is, hogy másra nézve is hasznos legyen. Jogos érdekeket, méltányos igényeket ki kell elégítenie. Kivált akkor, ha ez busás haszonnal jár. Ilyen erkölcsi, szellemi, főkép: anyagi hasznot hozna az „ici-pici" vasútra, röviden : pompás üzletet csinálna és sok emberrel, községgel jót tenne a Ny. V. K. V., ha Balsától koraiakban kiépítené a vágányát Nyíregyházáig. Ez az uj vonal Balsától kiindulva Szabolcs, Timár, Rakamaz, Nagyíalu, Tiszaeszlár községeken át haladva. Tiszaeszlár állomásnál metszené a Nyíregyháza—tiszapolgári h. é. v. vonalát. Innét a nyíregyházi hires nagy tanyák — a bokrok — érintésével Nyíregyházára lutna be. Csak egy pillantás a térképre s azonnal látjuk, hogy mennyire hasznos, szükséges az uj vonal. Azonnal tisztában vagyunk azzal is, hogy mint üzlet, mennyire szerencsés; mint vállalkozás : mennyire biztos alapra épül; mint befektetés: milyen jól iog kamatozni. Az elsorolt községek közül kettőnek van vasúti állomása: Raka

maznak (máv) Ugynevezet betyár bec.-ület sem volt benne, mert bizonyos Feuersteinnak eladott három lovat (mint tudva lopottat) és ket hét múlva ugyanazokat Fcuersteíntól újra ellopta. Volt azonban egy erénye ennek a szép, erőteljes embernek. A feleségét és kislányát nagyon szerette, ugy, hogyha a sok üldözés elől más más megyébe menekült, mindig magával vitte, s valami ürügy alatt elszállásolta. A feleségétől 1844. évben szakadt el és pedig, amint ő mindig állította, nemes Miskolczy György és Ignácz pusztították el, nehogy ellenük tanúskodhasson. Ugyanis, a Miskolcon lakó két nemes ur 1842. évtől állandó összeköttetésben volt Geszten Józsival, s tőle legalább negyven lovat, és 20 ökröt vettek meg, ugy, hogy a vételár fele rendesen visszakerült a nemes urakhoz. És a betyár e visszaéléseket csak azért nézte el, mert Miskolczy Ignácz Nyéké Zsemen neje s kislányának helyt adott. A bíróság e bűntény miatt nem Ítélte el ugyan a két Miskolczyt, de egyebekért hat-hat évi fogságot kaptak, azonban az indokolásból kitűnik, hogy 12 bíróság csupán .elegendő* bizonyítékot nem talált, de a kötél közel járt a két Miskolczy nyaka körül. Tanuk voltak rá, hogy Geszten nagyon sokszor könnyek közt emlegette feleségét, és Kállay Ödön főszolgabíró előtt 1846. január S0-án könnyezve beszélte el, hogy midőn 1844. év végén vaiami 2 hónapi távollét uián Nyekézsembe ment árva kislányáért az a nyakát átölelve kérdezte tőle (6 éves volt), hogy hol volt olyan sokáig s hol hagyta az .édest?* Még a