Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

36-ik szám. N Y 1 R V I D É K 1911. szeptember 2. 3 hivatásunk oktatni a népet, megkedveltetni az állatorvosi tudományt, egyelőre ha hasznot nem hajt is, de később ha megismerik a jóeredményeket, a gazdák szívesen fognak illően fizetni, nemde a magvetőnek földbe kell szórni a szép büzái, azután várhatja az aratást; előbü mi öregek bizony igtn szegény körülmények közt vetettük el a magot, a mivel a fiatalok moat, ha bár nem is dus, de szerény igényű ember módjara tisztességesen arathatnak. Tehát Gollega uraim, kedves fiaim előre! egyengessük ezt azt utat! anyagilag se lesz ez kárunkra. Dely Mátyás, állatorvos. T ollr aj ^ olc. A város. II. A Kossuth Lajos szobrának a főtéren hová leendő felállítása, nehéz kérdés. Többen s leginkább fegyelmezett észjárású polgárai a városnak azt tartják, hogy ezen a kérdésen már régesrégen, t. i. már a pályázat kiírásával estünk tul s e vélekekedésüket azzal támogatják, hogy a pályázók már a szoborminták elkészítésénél figyelemmel voltak arra, hogy a pályázati hirdetmény szerint a szobornak szembe kell elhelyezkedni a városházával. E felfogás persze, hogy teljesen téves, mert hiszen éppen az képezi a szoborbizottság egyik legfontosabb feladatát, kiszemelni és meghatározni a pályanyertes szobormű helyét, amiben már csak azért is szabad kezet lehet és kell a szoborbizottságnak adni, mivel annak megalkotásánál ama korlátozásra vagy kikötésre maguk a szobrászok sem voltak semmi figyelemmel, a szoborbizottság bírálati eljárásánál pedig az még csak szóba sem jött, hogy a pályázók alkalmazkodtak-e e kikötéshez, vagy sem. * * * Sajnos, hogy a szabályozási vonalak meg nem engedik a szobornak a főtér déli oldalán való elhelyezését, nem pedig azért, mert a szobormű tengelyének páreredménye volt volna a 43/1849. számú rendelet : A nagyváradi cs. kir. kerületi főbiztosság utján értesültem a felől, hogy egy olyan tiszt által, ki a Komáromi várban szolgált, de nevét titokban tartatni kivánja, feljelentetett, miképen a Görgei megadásának hirőre, a nyíregyháziak bizonyos Egyént küldöttek Komáromba, ki ott augusztus 20-ika körül megjelent s kivel a feljelentő maga beszélt személyesen, a végett, hogy a Komáromiakat magok tartására, s a Vár fel nem adására serkentse, azon hozzáadással, hogy magában Nyíregyháza városában 12.0b0 fegyver van elrejtve. Ez iránt szoros vizsgálat tételére szólítom fel Nagyságodat; értesítését annak idejében elvárván, Uray Bálint udvari tanácsos, kerületi cs. kir. főbiztos. Természetes, hogy nem is nyomozták, mert hát a feljelentés valótlansága nyilvánvaló volt, és ugyanerről kellett megtenni jelentését a felsőbb helyre a főbiztosnak is. V. Ahol nem kellett személyleírás. A pesti főhadi parancsnokság szigorúan vette az u. n. kompromittált egyenek üldözését s fájdalom sokban sikerült is nekik, de az is bizonyos, hogy nagyon soknak sikerült az üldözői által vont gyűrűkből kiszabadulni, és pedig leggyakrabban nagyon is egyszerű cselfogásokkal. Az üldözők úgyszólván elvakultak a vérszomjtól s az embervadászatokon minden árulkodó szót készpénznek vettek, s a legegyszerűbb csel is félrevezette őket. Horváth Mihály nem kis ember volt, és a midőn ellene is kiadták az elfogató parancsot nem is tartották szükségesnek kiadni mellé a személyleirást is. Hiszen ugy is, mint Csanádi huzamosan kellene futni a városháza és róm. kath. templom homlokzatával s a párhuzamos vonal kedvéért a háttérre ferdén állítani a szobrot nem szabad. Kitűnő szép helyet kaptunk volna akkor, ha a főtérből nem engedünk át 12 métert a takarékpénztárnak, sőt inkább annak területéből sajátítunk ki néhány métert, s itt helyezzük el a Kossuth-szobrot, természetesen hattal azon impozáns épületre, amely e helyen épül s valóban szépnek ígérkezik. • Az adott körülmények között tehát csak a róm. kath. templom és a városháza tengelyébe lehet a szobrot beállítani, még pedig nem tul távol a városházától s a templommal szemben. * * * A cyklopsz kőburkolatot ketten eszeltük ki szegény Mikecz János barátommal; az akkori korlátolt közutialap szülte ezen intézkedés nem vált be, de ki hitte volna, hogy 20 év multával Nyíregyháza városa fogja e rendszert adoptálni, s elfogja távolítani a jó kocka burkolatot, hogy azt faragatlan s nem idomított kövekkel helyettesítse. És még a városháza előtt, ahol éppen ugy, mint a vármegyeháza előtt asphalt burkolatnak lenne helye! El kell azt távolítani mielőbb és felhasználni távolabbi vidékeken, mert hiszen olyan mester meg nem termett, aki azokból a kajács kövekből jó burkolatot csináljon. Vájjon terhel-e e tekintetben valakit felelősség s ennek megállapításából levonatnak-e a magfelelő consequenciák ? % * * Ne bucsuzzunk el a főtértől addig, mig azon siker feletti teljes elismerésünknek kifejezést nem adtunk, amit a takarékpénztári palota épitői elértek; a dicséret talán még kissé korai, de a sikert máris meg lehet állapítani az épület helyes arányaiból. Csak egyre hivom fel az építőmesternek figyelmét: Nem kellene-e püspöknek, ugy is mint közoktatásügyi miniszternek az arcképe közkézen forgott. Holott azok közül, akik valóban üldözték Horváth Mihályt, egy sern látta sem őt, sem az arcképét. Az 1849. okt. 30 án 53 -1849. sz. rendelet igy szólt: A főhadi Parancsnokság Rendőri osztályának a helybeli katonai parancsnoksag által ide áttett rendelete által értesittetem, hogy a soproni katonai kerületi parancsnokság feljelentese szerint Horváth Mihály a pártütő kormány által kinevezett csanádi püspök és közoktatási miniszter Kőnig név alatt, mint pápai borkereskedő Kismártonban megjelent és a nélkül, hogy elfogatott volna, útitáskájának ott hagyása mellett, elillant. Azért ezen igen terhelt Egyén legvigyázóbb szemmel tartassék. De kitűnt aztán, hogy az a bizonyos egyén aki Kismártonban kereskedőként megjelent, a személyleírás szerint nem lehetett Horváth Mihály. Persze, hogy nem, hanem egy jó barát, aki szándékosan és feltűnő módon hagyott el egy táskát, amelyben egy Horváthnak címzett levélboriték is volt. Azért pedig, hogy a kopókat félrevezesse, s azalatt Horváth az ország másik részén nyugodtabban menekülhessen. Tudott dolog, hogy Horváth Mihály Hatvani név alatt szökött ki az országból és pedig főrangú hölgynek segítségével. Ami azonban semmi gyanút nem kelthet a volt csanádi püspökkel szemben, annál is inkább, mert Horváth már jóval ezt megelőzőleg harcolt a papok nőtlensége ellen. Kár, hogy e tekintetben is, ha vannak is, még sincsennek követői. VI. Hogyan adnak időt egy beteg felgyógyulásához. A debreceni kerület főbiztosa ezt a rendeletet közölte Zabolchmegye elnökével: az épület keskeny homlokzata feletti három kis Manzárdnak díszesebb, toronyalaku tetőt adni, vagy — ami hasonlóul helyes megoldás — azt a mostani formában kissé lejebb szállítani? Igaz, hogy a szem idővel igy is hozzá szokik, ugy a hogy már p. 0. hozzá szokott a vármegyeháza két szárnyának aránytalan tetőzetéhez, auélkül azonban, hogy akár itt, akár másutt, a megszokás az arányok helyességét igazolná. Mindenesetre örülnünk kell annak, hogy lassanként ismét a jó izlés kezd tért hódítani. Országos csapás számba ment volna annak a suta építkezési rendszernek terjedése, amit nálunk Nyíregyházán P, építész akart meghonosítani. A felsőszaboScsí református egyházmegye leiszepiieii közgyűlése. A felsőszabolcsi ref. egyházmegye lelkész egyesülete augusztus hó 24 én tartotta meg Kisvárdán ez idei őszi közgyűlését, melyen egyesületünk szép számban megjelent lelkészi tagjain kivül, ott üdvözölhettük Vay Péter világi tanácsbiró, Varga János kisvárdai áll. iskolai tanitó, s több érdeklődő tanító urakat, sőt a középszabolcsi testvér egyházmegye egyik legtiszteletre méltóbb tanácsbiróját, Andrássy Kálmán buji lelkész urat is a megjelentek sorában. Egyesületünk választinanyanak Vas Mitiály vezetése alatt megtartott előértekezlete után a gyűlésteremben gyűltünk össze, hol a CV-ik zsoltár 1 és 2 verseinek buzgó eléneklése után, Sirkadi Nagy Antal szabolcsveresmarti lelkész áhítatos imájának szárnyain szált lelKünk a mi Istenünkhöz, kinek áldását és segedelmét kéri ük az ő nevében megkezdett munkálkodásunkra. Ezután elnökünk, Vas Mihály esperes, a jelenlevők szívélyes üdvözlése után a következő alkalmas beszéddel nyitotta meg közgyűlésünket: lisztéit közgyűlés! A mult évben a vatikán egy nagy feltűnést keltő rendeletet bocsátott ki a fennhatósága alá tartozó lelkészekhez s lelkészjellegü. illetve hitbeli dolgokkal foglalkozó egyénekhez, a melyben megtiltotta nekieh a modern eszmékkel való foglalkozást. És hogy a mai korszellemmel ezen teljesen ellenA nagyvaradi ker. cs. kir. főbiztos Jósa Péler ur! Gsanády látván pártütőnek és szabad csapatot alakított főnöknek befogatását elrendelvén, e részben cs. kir. biztos és Szatmármegye elnökét Kende Zsigmond urat szólította fel. Miután azonban ennek mind a nagyváradi ker. főbiztos úrhoz, mind pedig hozzám tett s •/. alá párban ide mellékelt tudósításból az jön ki, hogy nevezett Csanády István a Hajdú városok közül egyikben, valamely orvosnál fekszik és gyógyíthatja magát. A nagyváradi ker. cs. kir. főbiztos urnák e tárgyban mai napon vett megkeresese folytán Nagyságodat hivatalosan megkeresem az iránt, hogy a nevezettet, ha egészségi áliapotja engedi, felkerestetvén, elfogatni és a katonai itélőszéknek leendő átadás végett ide bekisértetni, ha pedig betegsége elfogattatását és ide való vitelét nem engedné rneg, őt ott ahol gyógyítás alatt van, mig fel gyógyulásával a maga helyére átadathatna, kellő őrizet alatt tartatni, és engem ezen megkeresésem eredményéről értesíteni ne terheltessék. Ebből a rendeletből én azt olvasom ki, hogy hálát adhattak az Istenn k az akkor élt emberek azért, hogy akadtak higgadt gondolkozású, okos magyar emberek, akik a köztelfogáson túltéve magokat, befolyásos hivatalokat fogadtak el, nyilván azzal a feltett szándékkal, hogy a kitetszőleg nyomorítónak induló korszakban segítsenek ott, ahol segíteni lehet. Kialakul pedig ez a véleményem azért, mert mint fentebb láttuk egy uri embert Mezőssy Sándort két lónak, nem is gyanús módon történt megvétele miatt a katonai parancsnokság befogatja s egy darabig sorsa iránt ketségben is hagyja, itt pedig egy legjobban gyűlölt ellenfelről egy querilla vezérről van szó, s ezt nemcsak hogy el nem fogatja a katonai parancsnoksig, de